Képmás és hangfelvétel oltalma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Fogalma[szerkesztés]

Aki más képmásával vagy hangfelvételével visszaél, az megsérti a sértett személyhez fűződő jogait. A visszaélés alatt nemcsak a vétkes, felróható magatartást kell érteni, hanem a vétlen, minden illetéktelen magatartást, mely vétlenségi állapot független az elkövető tudatállapotától. A polgári jogban tehát azt jelenti a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog, hogy mindenkinek joga van eldönteni azt, hogy kívánja-e, hogy róla vagy hangjáról felvétel készüljön, illetve a már elkészült felvétel a nyilvánosságra kerüljön-e. Csak az embert illeti meg, a jogi személynél e jog elképzelhetetlen.

Az új Ptk-ban[szerkesztés]

Az új Ptk 2:48. § [A képmáshoz és a hangfelvételhez való jog] úgy rendelkezik, hogy

  • Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges.[1]
  • Nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén.[2]

Rögzítés[szerkesztés]

Közömbös, hogy fénykép, videofelvétel, festmény, szobor vagy rajz útján történik a rögzítése a képmásnak illetve a hangnak, a védelem minden esetben kiterjed az adott felvételre. A hangot és képet egyszerre rögzítő felvételnél azonban az is feltétel, hogy a hang és a kép egységét utólag ne bontsák meg.

Hozzájárulás[szerkesztés]

Adott emberről bármilyen, bármikor készített hang- illetve képfelvételhez az érintett hozzájárulása szükséges. A már elkészített képmás és hangfelvétel nyilvánosságra hozásához szintén az érintett személy hozzájárulása szükséges, melyet a nyilvánosságra hozónak be kell szereznie. A beleegyezéshez elegendő az érintett ráutaló magatartása is. A felvételhez való hozzájárulástól meg kell különböztetnünk a felvétel felhasználását – nyilvánosságra hozását. Nyilvánvaló, hogy a felvétel elkészítése bizonyos körben átfogja a felhasználáshoz való hozzájárulást is: például baráti körben készített fénykép a baráti körben felhasználható, ám ha egy baráti körben készült képet például kereskedelmi célokra kívánnak használni, az már túllépi az eredetileg jogszerű hozzájárulás határait, így a felhasználás jogszerűtlenné válik.

A hozzájárulás alóli mentesülés[szerkesztés]

Mentesül a tömegfelvételek készítője. A tömegrendezvények résztvevőinek rögzítése során nem az egyes emberek képmásának felvétele a cél, hanem mint az emberek sokaságának, tömegnek a bemutatása, így hozzájárulást nem kell kérni. A tömegből való kiemelés azonban már hozzájárulást kíván meg, mivel az általános tömegből ismételten egyedi emberek bemutatása történik. Szintén kivételnek számít a nyilvános közszereplés. A nyilvános közszereplésen lévő hozzájárulására nincs szükség a képmásának, hangjának megjelenítéséhez, felhasználásához.

A felvételkészítés jogosságának összefoglalása[szerkesztés]

Lengyel személykörözési plakát, 1933

Megkülönböztethetünk tehát:

  • egyes ember képmásának felvétele
    • közszereplő esetén a közszereplése idején nem kell hozzájárulás (például egy politikus nyilatkozik, színészek sajtóbemutatót tartanak)
    • nem közszereplő esetén hozzájárulása kell (X. Y. magánember fényképének bemutatása)
  • tömegfelvétel
    • tömeg mint nyilvános közszereplés (például pártrendezvény egy köztéren)
      • ha nincs kiemelés, nem kell hozzájárulás (tömegfotó)
      • egyes ember kiemelése esetén sem kell hozzájárulás, ha a felvétel a közszereplésével összefügg (például nem kell hozzájárulás, ha megtapsolja a politikust, de kell, ha például nem közszerepléssel kapcsolatos cselekményt végez, például a pártrendezvényen felállított könyvárusító pultnál vásárol)
    • tömeg mint nem nyilvános közszereplés (például tömeg keletkezik azért, mert forgalmi dugó alakul ki)
      • tömeg felvételéhez nem kell hozzájárulás
      • tömegben részt vevő egyes ember felvételéhez kell hozzájárulás

Bírósági eljárásokban[szerkesztés]

A bírósági eljárások fontos garanciális szabálya a nyilvánosság, ám ez a tárgyalótermi hallgatók nyilvánosságát jelenti, nem a kép és hangrögzítést. A kép és hangrögzítésnél az eljáró bíró beleegyezésére van szükség illetve a jelenlévő érintettek hozzájárulására. A szabály célja a tárgyaláson résztvevők védelme, a közvélemény hamis értékítéletének kizárása (diktatúrákban jellemző az országos közvetítésű, televíziós nyilvánosság, például különböző koncepciós perek), a tárgyalás eredményességének biztosítása.

A büntetőeljárás speciális esetei[szerkesztés]

Az eltűnt, vagy súlyos bűncselekmény miatt büntetőeljárás alá vont személy képmását vagy hangfelvételét a hatóság engedélyével fel lehet használni, nyilvánosságra lehet hozni, ha közérdek vagy különös méltánylást érdemlő magánérdek ezt indokolja. E rendelkezések fő célja, hogy a bűncselekmény elkövetőjét kézre kerítsék, az eltűnt személyt felleljék.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ptk. 2:48. § (1) bek.
  2. Ptk. 2:48. § (2) bek.

Források[szerkesztés]