Fogolyszökés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A fogolyszökés az igazságszolgáltatás rendjét veszélyeztető egyik bűncselekmény.

A hatályos szabályozás[szerkesztés]

Aki a büntetőeljárás alatt, illetve a szabadságvesztés vagy az elzárás végrehajtása során a hatóság őrizetéből megszökik, bűntett miatt 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.[1]

Aki abból a célból, hogy az ellene folytatott büntetőeljárás alól oly módon vonja ki magát, hogy a lakhelyelhagyási tilalom tartama alatt a számára kijelölt területet, körzetet, vagy a házi őrizet tartama alatt a kijelölt lakást és az ahhoz tartozó bekerített helyet végleg elhagyja, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.[2]

A büntetés egy évig terjedő szabadságvesztés, ha az elítélt a szabadságvesztés végrehajtása során a részére engedélyezett büntetés félbeszakítás, eltávozás, rövid tartamú eltávozás vagy kimaradás tartamának elteltével abból a célból nem tér vissza, hogy a büntetés végrehajtása alól kivonja magát.[3]

Korlátlanul enyhíthető a fogolyszökés elkövetőjének büntetése, ha – mielőtt tartózkodási helye a hatóság tudomására jutna – önként feladja magát.[4]

A fogolyszökés bűntette esetén a törvény büntetni rendeli a büntetőeljárási őrizetből történő szökést, valamint a szabadságvesztéstől elkülönülő elzárás büntetés esetén is.

Indokolt a fogolyszökés elkövetője büntetésének korlátlan enyhítése, ha magát önként feladja, azaz a hatóság előtt megjelenik, vagy tartózkodási helyét megadja annak érdekében, hogy büntetésének letöltését folytassa.

A korábbi Btk-ban[szerkesztés]

A fogolyszökésről a korábbi Btk. 245. § -a rendelkezett.

Források[szerkesztés]

  • Korábbi Btk. 245. §

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Btk. 283. § (1) bek.
  2. Btk. 283. § (2) bek.
  3. Btk. 283. § (3) bek.
  4. Btk. 283. § (4) bek.

További információk[szerkesztés]