Vérhas

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Vérhas
Amőbás vérhasban szenvedő beteg vastagbeléből vett szövetminta mikroszkópos képe
Amőbás vérhasban szenvedő beteg vastagbeléből vett szövetminta mikroszkópos képe

Szinonimák dizentéria
Latinul dysenteria
Angolul dysentery
Osztályozás
BNO-10 A03 (bakteriális) illetve A06.0 (amőbás)
Leírás
Érintett szervek vastagbél
Főbb tünetek hemorrhagic diarrhea

Vérhasnak, más néven dizentériának nevezzük a vastagbél fertőzéses megbetegedését, amely véres, nyákos hasmenéssel, magas lázzal és hasi görcsökkel jár. Attól függően, hogy milyen kórokozó áll a betegség hátterében, megkülönböztetünk amőbás és bakteriális vérhast. Ezek a betegség akut szakaszában hasonló tüneteket mutatnak.

Bakteriális vérhas[szerkesztés]

A bakteriális vérhast a Shigella nemzetségbe tartozó négy baktériumfaj okozza. Ezek közül a legsúlyosabb megbetegedéseket a Shigella dysenteriae okozza, bár gyakoribbak a Shigella sonnei és a Shigella flexneri általi fertőzések. A Shigella igen erősen fertőző baktérium. A kórokozók által termelt enzim elpusztítja a hámsejteket, maguk a kórokozók pedig a felületi hámsejtek alatti rétegben szaporodnak, ezzel okozzák a vastagbél gyulladását.

Amőbás vérhas[szerkesztés]

Az amőbás vérhas, vagy amőbiázis kórokozója az Entamoeba histolytica nevű amőbafaj. Ez a parazita is a vastagbél nyálkahártyáját támadja meg. Az amőba által termelt enzim szövetelhalást és jellegzetes, palack formájú fekélyeket okoz a bélfalon. Az amőbás vérhas BNO-kódja A06.0.

Tünetek[szerkesztés]

A betegség 1-7 napos lappangási idő után általános gyengeséggel, fáradékonysággal, étvágytalansággal, fejfájással, hőemelkedéssel vagy magas lázzal, hasmenéssel jelentkezik. Enyhe lefolyás esetén napi 4-5, középsúlyos esetben 15-20 alkalommal ürül kis volumenű, nyálkás, bűzös, édeskés szagú, esetenként véres széklet. A betegség súlyosságától függően a székletürítés fájdalmas, görcsös lehet, és a betegség magas lázzal, hidegrázással, hányással is járhat. A legsúlyosabb, toxikus vérhas lázgörcsökkel, keringési és öntudatzavarokkal járhat.

Diagnózis[szerkesztés]

Ha a fenti tünetek alapján fennáll a vérhas gyanúja, a pontos diagnózis a széklet vizsgálata alapján lehetséges. A bakteriális vérhas kimutatásához szelektív táptalajon tenyésztik a baktériumot, és a gyanús tenyészeteket biokémiai vizsgálatnak vetik alá. Az amőbás vérhas kimutatása a széklet mikroszkópos vizsgálatával történik.

Gyógyítás[szerkesztés]

Dizentéria gyanúja esetén feltétlenül orvoshoz kell fordulni. A vérhas kezelésének négy komponense az antibiotikum-terápia, a folyadékbevitel, a táplálék ellenőrzése és az utógondozás. Amennyiben a kórokozó érzékeny valamilyen antibiotikumra, úgy a kezelés lerövidítheti a betegség akut szakaszát és csökkenti annak esélyét, hogy a betegből tünetmentes hordozó váljék. Mivel a hasmenések sorozata súlyos folyadékvesztéssel jár, kulcsfontosságú a folyadékpótlás, a kiszáradás megelőzése. A gyógyuló beteg étrendje fűszer- és rostszegény legyen. A súlyos hasmenés dacára ellenjavallt a hasfogó gyógyszerek adása, mert az akadályozza a kórokozók kiürülését a bélrendszerből.

Megelőzés[szerkesztés]

A betegség főként a fertőzött széklettel való érintkezés útján terjed, ezért a megelőzésben kulcsfontosságú a higiéniás szabályok gondos betartása: a rendszeres, alapos kézmosás, az élelmiszerek tisztaságára fordított fokozott figyelem. A betegeken kívül a velük érintkezett egészséges emberek is lehetnek tünetmentes hordozók, ezért nem csak a betegeket, hanem a környeztükben élőket is járványügyi megfigyelés alá helyezik, amelyet csak akkor oldanak fel, ha a széklet bakteriológiai vizsgálata két egymást követő alkalommal negatív. A vérhas Magyarországon bejelentési kötelezettség alá esik.

Források[szerkesztés]

  • Dr. Szemerédy, Viktória; Prof. Dr. Riesz Tamás: Vérhas (Magyar nyelven). Házipatika.com. (Hozzáférés: 2013. december 12.)
  • ICD-10 Version 2010. Betegségek nemzetközi osztályozása. (Hozzáférés: 2012. május 29.)