Móricz Zsigmond körtér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Móricz Zsigmond körtér
Móricz Zsigmond szobra a téren
Móricz Zsigmond szobra a téren
Ország Magyarország
Település Budapest IX. kerülete
Elhelyezkedése
Móricz Zsigmond körtér (Budapest)
Móricz Zsigmond körtér
Móricz Zsigmond körtér
Pozíció Budapest térképén
é. sz. 47° 28′ 38″, k. h. 19° 02′ 48″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 38″, k. h. 19° 02′ 48″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Móricz Zsigmond körtér témájú médiaállományokat.
Névváltozatok
Időszak
Név
1929-ignévtelen
1929–1945Horthy Miklós körtér
1945-tőlMóricz Zsigmond körtér
A körtér 2013-ban
A Horthy Miklós körtér 1940-ben, előtérben a Szent Imre-szobor
Móricz Zsigmond szobra a róla elnevezett téren. Azóta az új vágánykapcsolat kiépítése miatt a szobrot áthelyezték

A Móricz Zsigmond körtér (1929-1945 között Horthy Miklós körtér) Budapest XI. kerületében, Szentimreváros és Lágymányos városrészek találkozásánál található. Névadója Móricz Zsigmond író. Fontos közlekedési csomópont.

Határai[szerkesztés]

Történelem[szerkesztés]

Emléktábla az 1956-os harcok emlékére
A tér 1950 vége felé. A Gomba körül fordult meg a törökbálinti HÉV

A 20. század elején csak a Fehérvári út és a Budai körút elágazásaként jelölték, egyetlen épülete a Fehérvári Fogadó volt. Kiépítése a Lágymányos fejlődéséhez köthető. A teret 1929-től Horthy Miklós körtérnek nevezték. 1930-ban állították fel a tér közepén Kisfaludi Strobl Zsigmond Szent Imre herceg c. szoborcsoportját. 1945-től viseli a tér Móricz Zsigmond nevét.

Szétlőtt harckocsi a Móricz Zsigmond körtéren 1956-ban

A budapesti Móricz Zsigmond körtér az 1956-os forradalom idején a diktatúra és a szovjet megszállás ellen harcoló civil felkelők egyik legfontosabb ellenállási központja volt.

A legnagyobb harcok ebben a fontos csomópontban és környékén egyes források szerint a szovjet hadsereg két bevonulása utáni napokban, október 24. és október 26. közt, illetve november 4-én és november 5-én voltak. A környék azon a felvonulási útvonalon volt, amelyen keresztül a Dunántúli gyülekezési központokból érkező szovjet tankok megközelítették a budapesti Duna-hidakat. Pongrátz Ernő visszaemlékezése szerint egyik testvérével, Bandival a körtérnél már október 24-én hajnalban harcba keveredtek, amikor egy barikáddal és szétlocsolt és meggyújtott benzinnel egy tankoszlopot kényszerítettek visszafordulásra a Fehérvári út bejáratánál.

A körtéri felkelők létszáma Horváth Miklós történész becslése szerint 200 és 300 fő közt ingadozhatott, összetételük más felkelőbázisokhoz hasonlóan állandóan változott, de a téren és környékén kialakultak többé-kevésbé állandó csoportok.

A felkelők kezdetben csak gyalogsági fegyverekkel rendelkeztek és nem csak civilek voltak köztük, hanem magyar katonák is.

Egyik lőszer- és fegyverraktáruk a körtér közepén ma is megtalálható épület, a "gomba" volt.

Van olyan forrás, amely szerint a körtéren lévő Népbüfé tetején géppuskás csoport működött, Albert Aladár parancsnoksága alatt és felkelők harcoltak a Móricz körtér 7., 9-10., illetve a 16-os számú háztömbökben, illetve a Bartók Béla út sarkán lévő OTP fiókban (ez utóbbi legalábbis egy ideig Vida József irányítása alatt). A 7-es számú háztömb felkelőinek parancsnoka Peer László volt.

Október 27-én a felkelőket kiszorították a körtérről, illetve a Szabadság híd környékéről, de később visszatértek.

November 4-étől a felkelők Oláh Jenő (19332001) volt hadnagy és Kiss Amadé vezetésével vették fel a harcot a támadó szovjet tankokkal. Bázisuk a 10. számú ház volt és a Népbüfé tetejéről kelepelt a géppuska. A mintegy 80 ellenállóhoz csatlakozott a pápai rohamlöveg-zászlóalj egy egysége, lövegeikkel együtt. November 5-én legalább három harckocsit sebesítettek meg és visszavonulásra késztették a támadókat. Egyes források szerint másnapra bekerítették őket, de van olyan visszaemlékezés, amely szerint a körtériek számára csak 7-én következett el a vég, 6-án még nem tudtak a hátuk mögé kerülni a Kelenföld irányából, a vasúti töltésen túlról támadó szovjetek.

Oláh és Kiss távoztak az országból. Egyes források szerint a körtéri ellenállókat a megtorlások során nem érte retorzió, mert nem tudták azonosítani őket.

Kötöttpályás közlekedés a téren[szerkesztés]

A téren 1898-ban közlekedett először villamos, ez a Kelenföldi pályaudvarral kötötte össze a körteret. Egy évvel később, 1899-ben megindult a HÉV-közlekedés a Szent Gellért tér és Budafok között. 1912-ben építettek hurokvágányt a mai Szent Imre szobor helyén akkoriban található parkocska köré. A mai Villányi úton 1928-ban indult meg a közlekedés. 1937-ben indult meg a villamosközlekedés a Karinthy Frigyes úton. Ezek a vágányok mind össze voltak kötve egymással a hurkon keresztül. 1942-ben felépítették a jelenleg is látható gombaépületet. E köré hurokvágány épült, ezt az 1990-es években le akarták aszfaltozni, végül 2002-ben szüntették meg.[1] 1994-ben megszüntették a vágánykapcsolatot a Bartók Béla út és a Villányi út között.[2] 2000 júniusában felszedték a Karinthy Frigyes út és a Bartók Béla út között a vágányokat. 2006. május 20-án megszüntették a Karinthy Frigyes úton a hurokvégállomást, és fejvégállomást kezdtek építeni.[3] 2008-ban a 4-es metró beruházás részeként új vágánykapcsolatot építettek ki a Villányi út és a Fehérvári út között, keresztezve a Bartók Béla úti vágányokat.[4]

Településmorfológia[szerkesztés]

A tér a budai villamoshálózat egyik legfontosabb csomópontja, 2014 óta metróállomás.

A négyes metró átadása a közforgalomnak - 2014.03.28

Találkozó utak[szerkesztés]

Tömegközlekedés[szerkesztés]

A körteret az alábbi budapesti járatok érintik:

Jelentősebb épületei[szerkesztés]

  • A tér közepén a Gomba áll, melyet 1942-ben építettek.
  • 1. szám: Detoma-bérház, Detoma Alfonz és Fischer János tervei alapján 1906-ban épült.
  • 2. szám: szintén Detoma Alfonz és Fischer János tervei alapján épült 1906-ban.
  • 18. szám: bérház 1910-ből, Rainer Károly tervezte.

Hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  • Budapest lexikon II. (L–Z). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 146. o. ISBN 963-05-6411-4  
  • Horváth Miklós: 1956 hadikrónikája, Akadémiai Kiadó, 2003 ISBN 9630580268

Külső hivatkozások[szerkesztés]