Passuth László
Passuth László | |
Víz tükrére krónikát írni című kötetében Csigó László felvétele | |
Élete | |
Születési név | Passuth László Alfréd |
Született | 1900. július 15. Budapest |
Elhunyt | 1979. június 19. (78 évesen) Balatonfüred |
Sírhely | Balatonarács |
Nemzetiség | magyar |
Gyermekei | Passuth Krisztina |
Pályafutása | |
Jellemző műfaj(ok) | történelmi regény |
Első műve | Eurázia |
Fontosabb művei | Esőisten siratja Mexikót Nápolyi Johanna Sasnak körme között Négy szél Erdélyben Sárkányfog |
A Wikimédia Commons tartalmaz Passuth László témájú médiaállományokat. |
Passuth László (Budapest, 1900. július 15. – Balatonfüred, 1979. június 19.) magyar író, műfordító, Passuth Krisztina művészettörténész édesapja.
Életpályája
[szerkesztés]Passuth Ferenc József, Sáros vármegye főszolgabírája és Éber (Ellenberger) Emánuella Eugénia[1][2] gyermekeként született.[3] Nagybátyja Éber Antal közgazdasági író, politikus volt. 1901-ben családja Kolozsvárra költözött, középiskoláit is itt végezte. „Kincses Kolozsvár” inspiráló szellemisége, gazdag kulturális és történelmi öröksége meghatározták mind emberi, mind írói pályája alakulását – több történelmi regénye helyszínéül is Erdélyt választotta.
Az impériumváltás után, 1920-ban került Budapestre. Édesanyja a rákospalotai Villasoron vásárolt házat, Passuth életének több szakaszában élt Rákospalotán, illetve Újpesten.[4]
Jogi diplomát szerzett a szegedi egyetem jogtudományi karán. 1919 és 1950 között banktisztviselőként dolgozott, majd 1950-től 1960-ig, nyugdíjba vonulásáig az Országos Fordító Iroda szakfordítója volt. Kisebb írásai, tanulmányai és kritikái az 1920-as évek közepétől több mértékadó folyóirat: a Nyugat, a Szép Szó, a Magyar Szemle, a Jelenkor és Válasz hasábjain jelentek meg. Regényeinek sorát a két világháború közötti átláthatatlan, zűrzavaros időket megidéző Eurázia nyitotta meg 1937-ben. Ebben a korai művében még avantgárd stílusjegyek ismerhetők fel.
Ezután egyre inkább rátalált saját írói hangjára és arra a műfajra, amelyben írásművészete a legjobban ki tudott teljesedni. Alapos filológiai felkészültséggel, kivételesen kifinomult stílusban történelmi regényeket kezdett írni.
Első nagy sikere az Esőisten siratja Mexikót című regénye volt 1939-ben. Ez a Móricz Zsigmond biztatására papírra vetett[5], monumentális, egyszersmind fordulatos, izgalmas mű nemcsak a hazai olvasókat hódította meg, hanem a világ legkülönbözőbb nyelvterületein közkedvelt olvasmány mind a mai napig. Mikor évtizedekkel később Passuth személyesen is eljutott Mexikóba, nagy ünneplésben volt része: úgy fogadták, mint a konkvisztádorok-elpusztította ősi azték civilizáció legjobb európai ismerőjét.[6]
1945-ben a Magyar PEN Club főtitkárává választották. Ezt a tisztségét egészen 1960-ig töltötte be, ám 1948 és 1957 között csak formálisan, háttérbe szorítva, mivel 1948-ban kizárták a Magyar Írók Szövetségéből.
Kitűnő idegennyelv-tudásának hála számos nyelvből fordított (gyakorló tolmácsi szinten volt otthonos a gimnáziumban elsajátított latin mellett az angol, a francia, a német, az olasz, a görög, a spanyol és a portugál nyelvekben)[7] – minthogy 1949-től 1956-ig a kedvezőtlen politikai klímában szilencium alatt állt, csakis fordításai jelenthettek meg. A mellőzés évei után 1956-tól visszatért a magyar irodalmi életbe, de csak a „tűrt” kategóriában; viszont a hatalom az elé nem gördített akadályokat, hogy művei külföldön megjelenhessenek.
Hiába nem pártolták az irodalom korifeusai, a szocializmus évtizedeiben történelmi és életrajzi regényei a legolvasottabb művek közé tartoztak, szinte minden család könyvtárában fellelhetők voltak. Társadalmi regényeket is írt (Forgóajtó, Felhő és oázis), ám ezek nem találták meg az utat az olvasók szívéhez.[8]
Házastársa Békésy Lola Alojzia volt, akit 1936. június 25-én Budapesten vett feleségül.[9] A házassággal Békésy György Nobel-díjas biofizikus sógora lett.
Óriási életművet hátrahagyva 1979. június 19-én hunyt el Balatonfüreden, 78 éves korában. Sírja a róla elnevezett balatonarácsi temetőben található.
Munkássága, értékelése
[szerkesztés]Passuth László elsősorban történelmi regényíróként vált ismertté. Elődei között Jósika Miklós, Jókai Mór és Gárdonyi Géza nevét szokás megemlíteni.[10]
Rendkívül széles érdeklődési körébe beletartozott a középkori magyar történelem. Ennek köszönhetően született meg a II. Endréről szóló Hétszer vágott mező, a Luxemburgi Zsigmondról szóló Tört királytükör, valamint a Nápolyi Johanna, továbbá a Báthoryak-korabeli Erdély nagy sorskérdéseit témául választó Négy szél Erdélyben, illetőleg a Sárkányfog, s a Wesselényi-összeesküvésről és Zrínyi Ilonáról szóló a Sasnak körmei között.
A Nyugatrómai Birodalom bukásának zaklatott időszaka (Ravennában temették Rómát), és a bizánci udvar intrikái is megragadták írói képzeletét. (A Bíborbanszületett című regényének főhőse Szent László királyunk unokája, Komnénosz Mánuel. Az ennek, a Nyugat és a Kelet hatalmi ellentéteit a maga javára fordítani kívánó bizánci császárnak az életét feldolgozó grandiózus történelmi tabló sokak szerint a Passuth-életműben az opus magnum.) Passuth László regényes korrajzai közül talán a legismertebb, s a mai napig is a legkedveltebb az ún. „spanyol trilógia”, melyben a spanyol Habsburgok világuralmának, majd hanyatlásának koráról mesél. (Esőisten siratja Mexikót, Fekete bársonyban, A harmadik udvarmester)
Művészéletrajzai is jelentősek. Megihlette a késő-reneszánsz olasz zeneszerzőinek: Gesualdónak és Monteverdinek az élete (Madrigál, A mantuai herceg muzsikusa), Raffaello vatikáni korszaka (Aranyködben fáznak az istenek), akárcsak a másik festőóriás: Caravaggio kalandos élete. (Medúzafej)[11] Lagúnák címmel Giorgione szerelmi életébe is elkalauzol.
Művei sorából feltétlenül említést érdemel még A lombard kastély (1941), amelynek főhőse egy ragyogó tehetségű fiatal művészettörténész, aki itáliai tanulmányútján képhamisítási ügybe keveredik, ugyanis arra akarják felhasználni, hogy szakvéleményével bizonyos festményeket neves festők alkotásaként hitelesítsen. A művészettörténeti rejtvényfejtés krimiszerű izgalmát felkínáló regényt napjainkban „a magyar Da Vinci-kódként” tartják számon, hozzátéve azt a nem elhanyagolható körülményt, hogy a Passuth-mű több mint 60 évvel Dan Brown bestsellere előtt keletkezett.[12]
Nagyívű, szélesen hömpölygő regényeinek becsülésreméltó erénye a gondos forrásfeldolgozói munkából adódó hitelesség, valamint az a törekvés, hogy a tárgyul választott eseményeket minél átfogóbb, európai perspektívából tárja a nagyközönség elé.[13]
A Passuth-próza jellemzően hosszú mondatokból építkezik, amelyek többszörösen összetettek vagy mellérendelők.[14] Nyelvi világára jellemző még az is, hogy képszerű, költői.[15] A Nyugat folyóiratban a neves irodalomtörténész, Kardos László az Esőisten siratja Mexikót című regény kapcsán annak a véleményének ad hangot, hogy a regény nyelve egyszerre keresett és gazdag. „A mondatok hasonlóak azokhoz a titokzatos homályba hulló indián tájakhoz, amelyeknek iszalagos, fülledt és buja vegetációját oly nagy kedvvel festegeti az író.”[16]
A történelmi regények mellett Passuth László írói működésének másik nagy területe az emlékiratírás volt. Kamaszkori élményeitől az 1960-as évekig terjedően vetette papírra emlékeit, elmélkedéseit öt kötetben (Kutatóárok, Rézkor, Gyilokjáró, Barlangképek, Tíz esztendő tető alatt).
A milliós példányszámot elérő Passuth Lászlót a korabeli kritika lektűríróként kezelte.[17] Hegedüs Géza a Magyar Irodalmi Arcképcsarnok Passuth Lászlóról szóló részében ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy miközben az irodalom művelői Homérosz óta az olvasóközönség tetszésére vágynak, minek folytán rá vannak szorítva arra, hogy érdekesen írjanak, a szakmában gyanakodva nézik azokat, akik birtokában vannak a siker receptjének.[18]
Hegedüs ezzel zárja Passuth ellentmondásos fogadtatására adott magyarázatát:
„Évtizedeken át ő volt a legtöbb kiadásban, legnagyobb példányszámban megjelenő magyar író. Ezt tulajdonképpen életében sem, halála óta sem bocsátották meg neki az irodalom bennfentesei.”
Passuthnak a szocializmus időszakában nemcsak az olvasmányosságát vetették a szemére, de az állítólagos „kultúrpesszimisztikus” múltnosztalgiáját is.[19]
A kritikusok Passuthtal szembeni tartózkodásába alighanem az is belejátszott, hogy Passuth keresztény szellemiségű, azaz – ha nem is harcosan, de – rendszerellenes volt.[20] Mindebből logikusan következett, hogy Passuth László az aczéli kultúrpolitika hármas fölosztásában (támogatott, tűrt, tiltott) a „tűrt” kategóriába tartozott. Kitüntetést, hivatalos elismerést soha nem kapott.
Érdekes jelenség, hogy míg életében azzal vádolták Passuthot, hogy túl könnyű kézzel ír, napjainkban egy ellentétes probléma merül fel. A ma olvasói, úgy tűnik, nehezebben birkóznak meg a Passuth-művekben lépten-nyomon felbukkanó veretes körmondatokkal, archaikus kifejezésekkel, hosszúra nyúló művelődéstörténeti kitérőkkel. Mivel Passuth írói módszere az volt, hogy hatalmas történelmi tablókat festett, a cselekménybonyolítása sem feltétlenül olyan „pörgős”, mint amit napjaink olvasója elvárna.[21]
Bár Passuth Lászlóról mind a mai napig nem született átfogó monográfia, azt senki se vonja kétségbe, hogy európai műveltségű és kitekintésű író volt, aki missziójának tekintette, hogy olvasói látókörét szélesítse.[22]
Passuth László érdemei a történelmi ismeretterjesztésben és az egymást követő generációk magyarságtudatának megőrzésében vitán felül állnak. A bámulatos termékenységet a kérlelhetetlen minőségérzékkel ötvöző íróban a 20. század klasszikus rangra emelkedett nagy alkotóművészét tisztelhetjük.[23]
Híres mondása
[szerkesztés]„Ha az emberek is egy kicsit olyanok lennének, mint a könyvek: esztendők után, tetszés szerint, ki lehetne venni őket a könyvtár magas, hűvös soraiból, megkeresni egy passzust bennük, egy fejezetet, átolvasni…megkeresni az emléket, az ízt, az egykori élményt, s utána visszatenni, mint a Háború és béke felejthetetlen kötetét…”
– (Felhő és oázis)
Művei
[szerkesztés]- Eurázia. Regény; Athenaeum, Bp., 1937
- Esztergomi symposion; s.n., Bp., 1937 (Apollo-könyvtár)
- Esőisten siratja Mexikót; Athenaeum, Bp., 1939
- Nápolyi Johanna; Athenaeum, Bp., 1940
- A lombard kastély. Regény; Athenaeum, Bp., 1942 k.
- A Bíborbanszületett; Athenaeum, Bp., 1943
- Forgóajtó; Athenaeum, Bp., 1944
- Felhő és oázis; Bibliotheca-Officina Kiadó és Ny., Bp., 1946
- Fekete bársonyban. Regény; Athenaeum, Bp., 1946
- Idegenek. Regény; Dante, Bp., 1949
- Sasnak körme között; Ifjúsági, Bp., 1956
- A mantuai herceg muzsikusa. Claudio Monteverdi korának regényes története; Zeneműkiadó, Bp., 1957
- Négy szél Erdélyben; Magvető, Bp., 1957
- Lagunák. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1958
- Megszólal a sírvilág. Regény; Móra, Bp., 1959
- Édenkert az óceánban. Bougainville felfedezi Tahitit; Táncsics, Bp., 1959 (Útikalandok)
- Sárkányfog. Regény, 1–2.; Szépirodalmi, Bp., 1960
- A harmadik udvarmester. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1962
- Ravennában temették Rómát; Móra, Bp., 1963
- Aranyködben fáznak az istenek. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1964
- Kutatóárok. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1966
- Madrigál. Carlo Gesualdo életregénye; Zeneműkiadó, Bp., 1968
- Rézkor. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1969
- Örök Hispánia; Gondolat, Bp., 1969 (Világjárók)
- Hétszer vágott mező. Regény, 1–2.; Szépirodalmi, Bp., 1970
- Nápoly; Zeneműkiadó, Bp., 1972 (Muzsikáló városok)
- Találkoztam Esőistennel; Szépirodalmi, Bp., 1972
- Gyilokjáró. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1973 (önéletrajz)
- Tört királytükör. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1974
- Emlék és folytatás. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1975
- Tornyok árnyékában; Szépirodalmi, Bp., 1977
- Barlangképek. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1978
- Medúzafej. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1979
- Víz tükrére krónikát írni. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1980
- Tíz esztendő, tető alatt; Szépirodalmi, Bp., 1981
- Anselmus. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1983
- Perszephoné; Enciklopédia, Bp., 2011
Emlékezete
[szerkesztés]- Világsikert kivívott műve, az Esőisten siratja Mexikót 1939-től napjainkig 112 kiadást ért meg – a magyaron kívül – 9 nyelven! (Spanyolországban különösen nagy népszerűségre tett szert ez a történelmi regény Cortez felfedező és hódító útjáról; a spanyol és a mexikói indián kultúra végzetes találkozásáról. A mai napig is kötelező olvasmány.[24])
- Az irodalom klasszikusai képregényben című, a Képes Kiadó által gondozott sorozat keretében 2021-ben kiadták az Esőisten siratja Mexikót képregényverzióját. (Korcsmáros Pál grafikus-könyvillusztrátor 1963-ban rajzolta meg a szóban forgó képregényváltozatot, amely heti folytatásokban, 17 héten keresztül jelent meg a Füles rejtvényújságban. A „vér–arany–szerelem” verhetetlen hármasát felkínáló mű ebben a formában is nagy sikert aratott.)
- Az antikvárium.hu-n Passuth László a legolvasottabb magyar regényírók sorában a 7. helyet foglalja el a forgalmazott könyvek mennyisége alapján.[25]
- A Passuth László írásművészetét tisztelők külön honlapot hoztak létre.[26]
- Passuth László máig tartó népszerűségét jól jelzi, hogy több emléktáblát avattak föl a tiszteletére. Balatonfüreden, ahol elhunyt, utca viseli a nevét. Budapest XXIII. kerületében, azaz Soroksáron is van az íróról elnevezett utca.
- Az a temető, ahol végső nyughelyre lelt Balatonarácson, a Passuth László Római Katolikus Temető nevet kapta. (Lásd alább, a képanyagban)
-
Emléktáblája egykori lakhelyén
Budapest, II. kerület, Rózsahegy utca 1/a -
Emléktáblája Balatonfüreden
-
Sírja a balatonarácsi temetőben
-
Passuth László Római Katolikus Temető Balatonarácson
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Ellenberger Eugénia születési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség születési akv. 1039/1880. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 6.)
- ↑ Éber Emánuella keresztelési bejegyzése az újpesti rk. keresztelési akv. 183/1882. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 6.)
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 1042/1898. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 6.)
- ↑ Rátonyi Gábor Tamás (Palotabarát): Ember, város: Passuth László. XV. kerületi blog, 2015. szeptember 14. (Hozzáférés: 2018. február 27.)
- ↑ Passuth László könyvei között; cultura.hu, 2019. június 19.
- ↑ Hegedűs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka – Passuth László
- ↑ Passuth László olvasmányos olvasmányai, Dippold Pál írása a MANDÁ-n (2014. június 19.)
- ↑ Passuth László őszinte változatai (cultura.hu, 2020. július 23.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest II. kerületi polgári házassági akv. 285/1936. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. december 6.)
- ↑ Passuth László: Esőisten siratja Mexikót című művét elemző írás az ekultura.hu-n (írta: Galgóczi Tamás, 2006. március 30.)
- ↑ Utazás egy hagyaték körül – Passuth László irodalmi örökségéről (Komáromi Csaba írása az irodalomismeret.hu-n)
- ↑ Passuth László író, műfordító, szerkesztő – pályakép a nevpont.hu-n (szerző: Kozák Péter, megjelent: 2016)
- ↑ Magyar Életrajzi Lexikon Passuth László-szócikke
- ↑ Görög Dániel: Emigráns esszék (1. rész) - Passuth Lászlóról szóló rész
- ↑ Passuth László: Megszólal a sírvilág című művének ismertetése – szövegvilágának jellemzésével (konyvtamasz, 2012. június 14.)
- ↑ Kardos László műbírálata az Esőisten siratja Mexikót című Passuth-regényről (Nyugat, 1939. 8. szám.)
- ↑ A magyar irodalom története 1945–1975 III/1. kötet, A belletrisztika fejezet Passuth Lászlóról szóló része; Akadémiai Könyvkiadó, 1990
- ↑ Hegedűs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka
- ↑ Komáromi Csaba Passuth László irodalmi örökségét taglaló cikkében idézve: AGÁRDI Péter, Passuth László regényírásáról = A. P., Korok, arcok, irányok, Bp., Szépirodalmi, 1985, 388. oldal
- ↑ Komáromi Csaba Passuth László irodalmi örökségét taglaló cikke idézi: SZEGHALMI Elemér, Írók hangulatfényben. Passuth László, Lyukasóra, 2004/12
- ↑ Passuth, a történelmi regényíró és emlékíró, Kokas Károly értekezése (SZTE Klebelsberg Könyvtár honlapja, 2022. május 30.)
- ↑ Komáromi Csaba cikke Passuth László irodalmi örökségéről az irodalomismeret.hu-n
- ↑ Passuth László olvasmányos olvasmányai, Dippold Pál írása a MANDÁ-n (2014. június 19.)
- ↑ Az „ismeretlen” Passuth László - Beszélgetés Passuth László lányával, Passuth Krisztina művészettörténésszel (Új Ember, 2005. augusztus 21.)
- ↑ A legolvasottabb magyar regényírók az antikvarium.hu statisztikái alapján
- ↑ Passuth László tisztelőinek honlapja