Passuth László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Passuth László
Víz tükrére krónikát írni című művében Csigó László felvétele
Víz tükrére krónikát írni című művében
Csigó László felvétele
Élete
Születési név Passuth László Alfréd
Született 1900. július 15.
Budapest
Elhunyt 1979. június 19. (78 évesen)
Balatonfüred
Sírhely Balatonarács
Nemzetiség magyar
Gyermekei Passuth Krisztina
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) történelmi regény
Első műve Eurázia
Fontosabb művei Esőisten siratja Mexikót
Nápolyi Johanna
Sasnak körme között
Négy szél Erdélyben
Sárkányfog
A Wikimédia Commons tartalmaz Passuth László témájú médiaállományokat.

Passuth László (Budapest, 1900. július 15.Balatonfüred, 1979. június 19.) író, műfordító, Passuth Krisztina művészettörténész édesapja.

Életpályája[szerkesztés]

Passuth Ferenc József szolgabíró és Éber (Ellenberger) Emánuella Eugénia[1][2] gyermekeként született.[3] Nagybátyja Éber Antal közgazdasági író, politikus volt. 1901-ben családja Kolozsvárra költözött, középiskoláit is itt végezte. 1920-ban került Budapestre. Édesanyja a rákospalotai Villasoron vásárolt házat, Passuth életének több szakaszában élt Rákospalotán, illetve Újpesten.[4]

Jogi diplomát szerzett a szegedi egyetem jogtudományi karán. 1919 és 1950 között banktisztviselőként dolgozott, majd 1950-től 1960-ig, nyugdíjba vonulásáig az Országos Fordító Iroda szakfordítója volt. Írói művei az 1920-as évek közepétől több folyóiratban (Nyugat, Szép Szó, Magyar Szemle, Jelenkor, Válasz stb.) jelentek meg. Első, Eurázia című regényét 1937-ben adták ki.

Ezután számos regényt írt, alapos filológiai felkészültséggel, kivételesen kifinomult és művészi stílusban. Manapság az irodalombarátok ellentmondásosan ítélik meg, időnként fellángol a vita könyveinek olvasmányosságáról. Első nagy sikere az Esőisten siratja Mexikót című regénye volt 1939-ben. 1945-ben a Magyar PEN Club főtitkárává választották. Ezt a tisztségét egészen 1960-ig töltötte be, ám 1948 és 1957 között csak formálisan, háttérbe szorítva, mivel 1948-ban kizárták a Magyar Írók Szövetségéből.

Számos nyelvből fordított – 1949-től 1956-ig csak fordításai jelenthettek meg. 1956-tól visszatért a magyar irodalmi életbe, de csak a "tűrt" kategóriában – viszont számos műve jelent meg külföldön. Életrajzi, művészettörténeti írásai itthon is a legolvasottabb művek közé tartoztak.

Házastársa békási Békésy Lola Alojzia volt, akivel 1936. június 25-én Budapesten kötött házasságot.[5] A házassággal Békésy György Nobel-díjas biofizikus sógora lett.

Sírja a balatonarácsi temetőben található.

Művei[szerkesztés]

  • Eurázia. Regény; Athenaeum, Bp., 1937
  • Esztergomi symposion; s.n., Bp., 1937 (Apollo-könyvtár)
  • Esőisten siratja Mexikót; Athenaeum, Bp., 1939
  • Nápolyi Johanna; Athenaeum, Bp., 1940
  • A lombard kastély. Regény; Athenaeum, Bp., 1942 k.
  • A Bíborbanszületett; Athenaeum, Bp., 1943
  • Forgóajtó; Athenaeum, Bp., 1944
  • Felhő és oázis; Bibliotheca-Officina Kiadó és Ny., Bp., 1946
  • Fekete bársonyban. Regény; Athenaeum, Bp., 1946
  • Idegenek. Regény; Dante, Bp., 1949
  • Sasnak körme között; Ifjúsági, Bp., 1956
  • A mantuai herceg muzsikusa. Claudio Monteverdi korának regényes története; Zeneműkiadó, Bp., 1957
  • Négy szél Erdélyben; Magvető, Bp., 1957
  • Lagunák. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1958
  • Megszólal a sírvilág. Regény; Móra, Bp., 1959
  • Édenkert az óceánban. Bougainville felfedezi Tahitit; Táncsics, Bp., 1959 (Útikalandok)
  • Sárkányfog. Regény, 1-2.; Szépirodalmi, Bp., 1960
  • A harmadik udvarmester. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1962
  • Ravennában temették Rómát; Móra, Bp., 1963
  • Aranyködben fáznak az istenek. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1964
  • Kutatóárok. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1966
  • Madrigál. Carlo Gesualdo életregénye; Zeneműkiadó, Bp., 1968
  • Rézkor. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1969
  • Örök Hispánia; Gondolat, Bp., 1969 (Világjárók)
  • Hétszer vágott mező. Regény, 1-2.; Szépirodalmi, Bp., 1970
  • Nápoly; Zeneműkiadó, Bp., 1972 (Muzsikáló városok)
  • Találkoztam Esőistennel; Szépirodalmi, Bp., 1972
  • Gyilokjáró. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1973 (önéletrajz)
  • Tört királytükör. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1974
  • Emlék és folytatás. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1975
  • Tornyok árnyékában; Szépirodalmi, Bp., 1977
  • Barlangképek. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1978
  • Medúzafej. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1979
  • Víz tükrére krónikát írni. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1980
  • Tíz esztendő, tető alatt; Szépirodalmi, Bp., 1981
  • Anselmus. Regény; Szépirodalmi, Bp., 1983
  • Perszephoné; Enciklopédia, Bp., 2011

Emlékezete[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fájl:Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Passuth László témában.