Szánoki Gergely
| Szánoki Gergely | |
 | |
| Született | 1406[1] Sanok[2] |
| Elhunyt | 1477. január 29. (70-71 évesen)[1][3][4] |
| Állampolgársága | lengyel |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Jagelló Egyetem |
| lembergi püspök | |
 | |
| Vallása | római katolikus egyház |
| Szentelők | Zbigniew Oleśnicki (főszentelő) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szánoki Gergely témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szánoki Gergely (vagy Sanoki; lengyelül Grzegorz z Sanoka) (Sanok, Lengyelország, 15. század eleje[* 1] – Lemberg, Lengyelország, 1477) érsek.
Életpályája[szerkesztés]
Galíciában, a Visztula folyó forrásvidékén, Galíciában, a magyar határ közelében született, ahová nemes származású atyja, Szánoki Péter költözött. 12 éves kora után huzamosabb ideig Krakkóban élt. Hosszú vándorutat tett meg Európában. 5 éven át Németországban bolyongott, megtanult németül; könyveket másolt és tanítványaitól kapott fizetségből, zenélésből és éneklésből élt. 1430 körül Krakkóban volt éneklő kántor, 1439 körül a 7 szabad művészet mestere. Tarnowski gróf meghívta őt fiai nevelésére. Ekkor kezdett költeményeket írni. II. (Jagelló) Ulászló lengyel király halálakor, 1434-ben írta meg a király sírversét (Dlugoss lengyel történetében maradt fenn). Tanítványaival együtt Krakkóba költözött, ahol a királyfiak, Jagelló Ulászló és Kázmér társaságához tartozott és a királyi udvarnál is megkedvelték őt. 1440-ben wieliczkai plébános lett. I. (Jagelló) Ulászló magyar királyt Magyarországra kísérte. A király őt tanácsosául szemelte ki, 1441-ben követként küldte Lengyelországba a török elleni segédhadakért. Megnyerte az Erzsébet-párti magyar főurakat I. Ulászló részére és bár a szegedi eskü után ellenezte a Cesarini Julián sürgette török elleni háborút, elkísérte a királyt Várnáig, a vesztett várnai csatából megmenekült. 1445 és 1451 között Hunyadi János fiainak, Lászlónak és Mátyásnak a nevelője volt. Követként tért vissza Lengyelországba. 1451-től haláláig lembergi (ilyvói) érsek volt.
Művei[szerkesztés]
Munkáinak nagyobb része elveszett. A lembergi káptalan levéltárában a 18. században egy kódex Orationes, epistolas et carmina seculi XV. exitu parvis foliis«exaratas» című művét foglalta magában; a kódexnek azonban a 19. században nyoma veszett.
Források[szerkesztés]
- Magyar katolikus lexikon
- Szinnyei
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c http://www.pravenc.ru/text/166840.html
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 13.)
- ↑ Internetowy Polski Słownik Biograficzny (lengyel nyelven)
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ A születési éve viták tárgyát képezi, többnyire 1403-ra, 1406-ra vagy 1407-re teszik.