Marsilio Ficino

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marsilio Ficino

Marsilio Ficino (Figline, 1433. október 19.Firenze, 1499. október 1.) itáliai orvos, filozófus és humanista volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pappá szentelték. Cosimo de Medici köréhez tartozott, tőle kapta careggi villáját, ahol Platón műveit fordította. A fordítást és a „Platón élete” című művét 1477-ben fejezte be. Tanított a Cosimo de Medici által alapított Firenzei Akadémián is. A kereszténységben az isteni őskinyilatkoztatás tudatos formáját látta; egyfajta harmóniát igyekezett megvalósítani a platóni tanok, a Szentírás, illetve az ágostoni eszmék között.

Ficino és Magyarország[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Noha Marsilio Ficino személyesen soha nem járt Magyarországon, mégis nagy szerepet játszott abban, hogy a neoplatonikus eszmék eljussanak Mátyás király udvarába. Kapcsolata Magyarországgal Janus Pannoniussal való megismerkedésével kezdődött. 1469-ben írt levelében kérte Janus Pannonius közreműködését a platóni filozófia magyarországi terjesztésében. Amikor a Mátyás király elleni összeesküvés után lecsillapodtak a kedélyek, Ficino folytathatta humanista tevékenységét Magyarország irányába, melyhez nagy segítség volt közeli barátja Francesco Bandini de Baroncelli, aki 1477-től Budán élt. A ficinói művek áramlása Budára Mátyás halálával ért véget 1490-ben.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marsilio Ficino gyakran tartott otthonában összejöveteleket, hogy más humanista tudósokkal, filozófusokkal együtt életre keltse az ókori görög symposion hagyományát. Egy ilyen, Platónt ünneplő összejövetelt örökít meg Commentarium in Convivium Platonis de amore című műve, melyben humanista barátaival Platón Lakoma című műve alapján és annak szerkezetét követve elmélkedik a szerelemről. Ficino 1470 és 1474 között írta meg Platón eszméinek összefoglalását Theologia platonica de immortalitate animorum címen, témája szerint 10 kötetbe rendezve. Magyar vonatkozásában talán a legjelentősebb az a levele (1480 október), amelyben kifejti Mátyás király kiemelkedő szerepét a keresztény Európa védelmében és amely Exhortatio ad bellum contra barbaros címen az Epistolae (levélgyűjtemény) III. kötetének előszavaként jelent meg. Szintén nagy jelentőséggel bír Priscianus Lydus Theophrasztosz: Fragmenta de sensu, phantasia et intellectu című művéhez írt magyarázatának ficinói fordítása latinra, mely egyike a két fennmaradt Priscianus Lydus által írt műnek.

Magyarul megjelent:

  • Marsilio Ficino: A szerelemről. Kommentár Platón a Lakoma c. művéhez, fordítás és utószó: Imregh Monika, Arcticus Kiadó Bp. (2000.) 143 p.
  • Marsilio Ficino: Három könyv az életről (részlet), fordítás, jegyzetek: Imregh Monika, Orpheus Noster (2011.) III. évf. 2. szám, 63-78. o.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Imregh Monika, „Marsilio Ficino Lakoma-kommentárja (tanulmány)” Ókor c. folyóirat 2005/3. 46-52. o.
  • Imregh Monika, "Plótinos hatása a XV. sz.-i reneszánsz filozófusok: Marsilio Ficino és Giovanni Pico della Mirandola műveiben" (doktori értekezés tézisei), Studia Caroliensia 2006/3-4. 81-90. o.
  • Imregh Monika, "A vallás fogalma Marsilio Ficino Lakoma-kommentárjában" in: A vallásfogalmak sokfélesége, a KRE és az SZTE konferenciájának előadásai (2011. nov. 11-13.), szerkesztette: Kendeffy Gábor és Kopeczky Rita, Károli Könyvek, L’Harmattan Kiadó, (2012) Budapest.
  • Imregh Monika: „A szellem fogalma Ficino De vita-jában.” MTA Irodalomtudományi Intézet, Klaniczay Tibor Emléknap, Budapest, 2012. december 4.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar nagylexikon VIII. (Ff–Gyep). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1999. 5–6. o. ISBN 9638577398  
  • Gentile, Sebastiano. Ficino e l’Ungheria di Corvino - Italia e Ungheria all’epoca dell’umanesimo corviniano. Firenze: Leo S. Olschki. ISBN 88-222-4203-3 (1994) 
  • Huszti, József. Platonista törekvések Mátyás király udvarában. Pécs: Minerva Társaság (1925) 
  • Pajorin Klára: A humanista symposionrendezvények
  • Domokos, György (1999.). „Gli incunaboli di Marsilio Ficino in Ungheria”. Verbum I (1).  
  • Zsupán, Edina (2008.). „A wolfenbütteli corvinák kutatásáról”. Magyar Könyvszemle CXXIV (3).  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]