Új Színház

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

Koordináták: é. sz. 47° 30′ 05″, k. h. 19° 03′ 34″

Újszínház
Az Új Színház frontoldala
Az Új Színház frontoldala
Általános adatok
Névadó Székely Gábor
Alapítva 1994
Profil magyar szerzők új bemutatóinak napirendre tűzése
Műfaj nyitott művészszínház
Fenntartó Fővárosi Önkormányzat
Játszóhelyek Nagyszínpad (340 fő)
Bubik István Stúdió színpad (kb. 80 fő)
Személyzet
Főigazgató Dörner György
Gazdasági vezető Fekete Mária
Rendezők Csiszár Imre, Nagy Viktor, Kerényi Imre, Bodolay Géza, Pozsgai Zsolt

Színészek 30 fő + 15 fő vendégművész
Technikai személyzet 30 fő
Adminisztratív személyzet 15 fő
Elérhetőség
Postacím ÚJ SZÍNHÁZ 1061 Budapest, Paulay Ede utca 35.
Telefonszám +36-1 269-6021
Honlap www.ujszinhaz.hu
E-mail ujszinhaz@ujszinhaz.hu

Az Új Színház Budapest színházainak egyike, a Paulay Ede utcában. Korábban négy társulat is viselte ezt a nevet a fővárosban.

A színházról[szerkesztés]

1994-ben egy formális, meghívásos pályázat elnyerésével kapott lehetőséget Székely Gábor egy társulat és egy teljesen új művészi elképzelés alapítására a Paulay Ede utca 35-ben lévő épületben. A Fővárosi Önkormányzat kulturális bizottságának döntése alapján az addig ott működött Arany János gyerekszínházat profilváltásra ítélte, igazgatója, Meczner János a Bábszínház élére, míg társulata a Tivolihoz került.[1] Első bemutatója, Novák Eszter rendezésében a Csongor és Tünde (Üdlak) volt.[2][3] Székely a tanítványaival - Novák Eszterrel és Hargitai Ivánnal - és Ács János főrendezővel kívánt megalapozni egy „másfajta művészszínházi profilt”, amely 3 évnyi működés után nem váltotta be a hozzá fűzött pénzügyi reményeket, így a fenntartó egy népszínházi irányú pályázatot részesített előnyben.[3][4] Ez idő alatt háromszor is halasztottak bemutatót, illetve olyan színészek hagyják ott a társulatot, mint Papp Zoltán vagy Udvaros Dorottya. A lemondatott igazgató szerint az Új Színház évadról évadra több saját előadást tartott, amivel együtt nőtt a nézőszám és a látogatottság is. Kritikusok több kategóriában is díjazták előadásaikat (1994-1995-ben: Csongor és Tünde, Patika, Don Juan, 1995-96-ban: Vérnász, Ivanov, 1996-97-ben: Figaro házassága). Pályázatában emelte volna az évenkénti bemutatók számát, rövidebb próbaperiódust ígért, sokrétűbb repertoárt, "élő színházat" (ami összecseng a „székelyi hagyomány folytatását ígérő”, Márta István által bedobott „nyitott színház” szlogennel), magasabb produkciós keretösszeget és ötmillió forinttal alacsonyabb bevételi tervet tartott szükségesnek. Kifejtette, hogy három év éppen csak az alapozásra volt elegendő.[5]

Az 1998-ban kiírt igazgatói pályázaton Márta István koncepciója volt a befutó. Főrendezői pozícióban Ács János maradt.[5] 1999-ben megalapították Paulay Ede-díjat, melynek odaítéléséről a teátrum társulatának tagjai titkos szavazása alapján döntenek. Első alkalommal Holl István színművészt díjazták.[6] Ugyanebben az évben fölkérésre Jakobi László vállalta föl a színház marketingtevékenységét.[7] Több külsős produkció, vendégelőadás és a Kelemen László Színkör is helyet kapott tereiben, de a társulat színészei is gyakran jártak vidékre.[8][9]

13 évnyi igazgatás után a városvezetés megvonta Márta István támogatását, és Dörner Györgyöt bízta meg az intézmény vezetésével.[10] Dörner szerette volna a színház nevét megváltoztatni, ehhez azonban a fenntartó nem járult hozzá. A színházra 2015 nyarán ismét pályázatot írtak ki a hamarosan lejáró mandátum miatt. A színházra 12 pályázat érkezett[11], ám a szakmai bizottság és a közgyűlés döntése értelmében a pályázatok elbírálása után, Dörner György maradt az igazgató még 5 évre.

Az igazgatóváltások, illetve a pályázatok elbírálása minden esetben komoly szakmai, illetve politikai visszhangot keltett.


"2012 óta sok idő telt el, sok bemutatót tartottunk, sok ember töltötte nálunk az estéjét. Megannyi érdekes, aktuális, szórakoztató és drámai előadást tűztünk műsorra. A tavalyi évadban bemutattuk Jókai Mór klasszikusát A kőszívű ember fiai–t, Szerb Antal zenés művét az Exet, Móricz Zsigmond Sári bíró előadását, a stúdiószínpadon Gyökössy Zsolt aktuális darabját A második terítéket majd az évadot Kocsis István Megszámláltatott fák c. előadásával zártuk. Az 1956–os események kerek évfordulója miatt drámaíró pályázatot hirdettünk, melynek győztes darabját a Milady ’56–ot mutattuk be. A darabot Lajta Erika írta. Februárban már negyedik alkalommal rendeztünk meg a Keresztény Színházi Fesztivált, mellyen hazai és határon túli előadásokat mutattunk be a nagyközönség számára. Az új évadban is sok–sok örömöt és feledhetetlen estét szeretnénk adni Közönségünknek előadásainkkal. Új bemutatóinkat megtalálja már a Bemutatók fül alatt.

Mint azt már Önök is tudják: klasszikus értékeket. Magyarul.

Sok szeretettel várjuk Nézőinket az új évadban is! Dörner György igazgató, színművész"

Bemutatók[szerkesztés]

Székely Gábor korszaka (20 bemutató)

Márta István korszaka (86 bemutató)

Dörner György korszaka

Igazgatói[szerkesztés]

Tiársulat (2018-2019)[12][szerkesztés]

Az épületről[szerkesztés]

A színház épülete Budapest Szívében, az Opera és a volt Balettintézet szomszédságában áll.

Nézőtere három fő részből állt: a földszinti, asztalokkal és székekkel berendezett kő- és faburkolatos nagyteremből, egy emeleti télikertből és egy keskeny karzatból.

A nagyterem oldalfalaihoz hasonlóan homlokzatát is szürke márványburkolat fedte, a bejárati kapuk anyaga alumínium- és rézlemezburkolat, az attika kerubfigurái vörösrézből domborítottak és részben aranyozottak.[13]

Az épület hosszúkás, 11 méter belmagasságú, 330 fős nézőtérrel. Az emeleten a kabaré-előadásoknak kialakított pódium kapott helyet. Kívül a geometrikusan stilizált, leegyszerűsített formák, az exkluzivitást sugalló, gazdag anyaghasználat és a keleties összhatás már az 1920-as évek art déco stílusát előlegezi.[13]

009e Bp.VI.Paulay E.u.35.jpg
009f Bp.VI.Paulay E.u.35.jpg
Az épület bejárata

A 6. kerületi, Paulay Ede utca 35. szám alatti épület Lajta Béla tervei alapján épült 1908-09-ben. Első célja a tervleírás alapján: „művészi táncok bemutatása, a tánc művészetének nemesebb értelemben való kultiválása, a hatodik művészetnek minálunk is az őt megillető magaslatra való emelése” volt. A városligeti Ős-Budavára szórakozónegyed korábbi bérlője, Friedmann Adolf felesége, Schwarz Amália úrnő nevén építtette a Szerecsen utca 35. szám alatt. A Parisiana Orfeum 1909. február 13-án nyithatta meg kapuit.[13] Az első nagyobb változtatásokra Vágó László tervei alapján 1921-ben került sor. Ekkor már a színházi igényeknek megfelelő belső térrendszer alakult ki. A falakra-mennyezetekre színekben bővelkedő neoempire-neobarokk díszítés került. Az ötvenes-hatvanas években előbb Cléve Ervin, Vági Oszkár, majd P. Müller Éva tervei szerint a szocreál ízléshez igazították a homlokzatot. 1962-ben felkerült az épületre Budapest első függönyfala: eltüntették a pártázatot, sárga-kék üveglapokból álló szerkezettel takarták el az egész homlokzatot, a bejáratra pedig fémszerkezetet került.[14][15][16] 1988–1991 között az épületet átalakították, a nagyszínpad mellett kialakítottak egy kamaratermet is.[17] 1989-ben Kőnig Tamás és Wagner Péter, Dávid Ferenc művészettörténész segítségével rekonstruálta az 1909-es Lajta-homlokzatot.[16] Ez alatt több színház is helyet kapott az épületben[18]

1952–1954: Ifjúsági Színház Kamaraszínházaként 1952-ben egyesítették a Nagymező utcai Ifjúsági Színházzal.[22] 1954-től felvette a Petőfi Színház nevet.[23]
1954–1956: Jókai Színház néven a Petőfi Színház kamaraszínháza, társszínháza.[23]
1956–1963: továbbra is Jókai Színház, de 1956-ban az ifjúsági jelleg megszűnt, és szervezeti összetartozása is a Petőfi Színházzal véget ért. 1960-ban ugyanezen a néven egy új drámai színházat hoztak létre Keres Emil vezetésével, amely a Petőfi Színház jogutódja lett.[23][24]
1963–1971: Thália Színház névre 1963-ban nevezték át a Jókai Színház társulatát, mely 1971-ben költözött át a Nagymező utcai épületbe.[24]
  • 1972–1974: Bartók Gyermekszínház Duka Margit vezetésével 1961-ben alakult a 6-14 éves korosztály számára. 1972-ben költözött önálló épületbe, 1974-től Budapesti Gyermekszínház néven játszott.[25]
1974–1985: Budapesti Gyermekszínház a kisgyermekeknek, és középiskolás korosztálynak tartott előadásokat a magyar és a világirodalom klasszikusai mellett musicalek és kortárs magyar szerzők darabjaival. 1985-től Arany János Színház.[25]
1985–1994: Arany János Színház a Budapesti Gyermekszínház társulatából szerveződik újjá. Igazgatói Keleti István, és Meczner János. A színház szervezésében színészképző stúdió is működött. A 6–14 közötti korosztály számára tartották előadásaikat (a mesejátékok mellett a világirodalom klasszikusaival).[17]
  • 1994-től: Új Színház
  • 2011-től Újszínház

Új Színházak anno[szerkesztés]

Több társulat is viselte ezt a nevet.

1903-1904[szerkesztés]

A Kerepesi (ma Rákóczi) út 63.-ban, a Tabarin mulató helyiségében, alig egy évig működött Szalkay Lajos társulata.

1920[szerkesztés]

Az Aréna (Dózsa György) út 31. szám alatt, a Budapesti Színház épületében játszott Krecsméry Zsigmond és Somlár Zsigmond társulata. Két bemutató után azonban csődbe ment a vállalkozás.

1927-1932[szerkesztés]

A Révay utca 18.-ban 1927. október 27-én volt az első bemutató. A színházat Upor József, majd Torday József igazgatta. A művészeti vezetők Upor József és Bársony István voltak. Az első évben kabaré, később már egész estés előadásokat tartottak.

1945-1946[szerkesztés]

A Rózsa utca 50.-ben alig egy szezont abszolvált Lóránd György társulata. Kabarékat és vígjátékokat játszottak.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Csáki Judit. „Színház a városházán” (pdf). Színház magazin 1998 (4), Kiadó: szinhaz.net. [2016. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2017. július 19.)  
  2. Bérczes László. „Beszélgetés Csomós Marival” (pdf). Színház magazin 1995 (7), Kiadó: szinhaz.net. [2016. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2017. július 19.)  
  3. ^ a b Nánay István: MOLIERE – SZÉKELY – CSERHALMI - Beszélő, 2000. június
  4. Koltai Tamás az Új Színházról: Átlagszínház - Színház folyóirat 2012. március
  5. ^ a b Szőnyei Tamás: Igazgatóváltás az Új Színházban: Magyar dráma, Magyar Narancs 1998/4. (01. 29.)
  6. origo Holl István Paulay Ede-díjat kapott, 1999.03.28.
  7. Jávorszky Béla Szilárd: Jakobi László - A főpolgármester mint reklámhordozó
  8. Színház magazin” (pdf) 31 (2), Kiadó: szinhaz.net. [2016. május 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés ideje: 2017. július 20.)  
  9. origo: Márta István: Gyűlölöm a prekoncepciókat 2002. október 22.
  10. Dörner György az Új Színház élén Revizor kritikai portál, 2011.10.08.
  11. Nagy a tülekedés Dörner György székéért”, Kiadó: nol.hu.  
  12. Szinészek | Újszínház (hu-HU nyelven). www.ujszinhaz.hu. (Hozzáférés: 2017. január 30.)
  13. ^ a b c Csáki Tamás: Parisiana mulató, 1907-1909 - A „Lajta Béla virtuális archívum”
  14. Haba Péter: Pre-, neo-, poszt- - a Paulay Ede utcai Új Színház épületének múltjáról, 2009
  15. Dávid Ferenc – Gajdó Tamás: Színház a Szerecsen utcában
  16. ^ a b (Régi) Új Színház
  17. ^ a b Arany János Színház - Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  18. Színház épületek - Budapest
  19. SZTE Klebelsberg Könyvtár: Magyar színháztörténet a II. világháború előtt az 1930-as évek - A 30-as években, Pesten működő kabarék
  20. Andrássy úti Színház - Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  21. Művész Színház - Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  22. ^ a b Úttörő Színház - Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  23. ^ a b c Jókai Színház - Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  24. ^ a b Thália Színház - Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  
  25. ^ a b Bartók Gyermekszínház - Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4  

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]