Hám János
| Hám János | |
 | |
| Született |
1781. január 7. Gyöngyös |
| Elhunyt |
1857. december 30. (76 évesen) Szatmárnémeti |
| Sírhely | Szatmárnémeti |
| Munkássága | |
| Felekezet | római katolikus egyház |
| Hivatal | Szatmár püspöke |
| Hivatali idő | 1827–1848 |
| Elődje | Kovács Flórián |
| Utódja | ő maga 1849-től (1 év üresedés) |
| Hivatal | Esztergom érseke |
| Hivatali idő | 1848–1849 |
| Elődje | Kopácsy József |
| Utódja | Scitovszky János |
| Hivatal | Szatmár püspöke |
| Hivatali idő | 1849–1857 |
| Elődje | ő maga 1849-ig (1 év üresedés) |
| Utódja | Haas Mihály |
| [https://www.catholic-hierarchy.org/bishop/bhamg.html hamg.html Hám János a Catholic Hierarchy-n] | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hám János témájú médiaállományokat. | |
Hám János (Gyöngyös, 1781. január 5. – Szatmárnémeti, 1857. december 30.) szatmári püspök, kinevezett esztergomi érsek.
Életpályája[szerkesztés]
Iskoláit szülővárosában, Rozsnyón és Egerben végezte. Ez utóbbi helyen belépett a papneveldébe. Mint ifjú áldozópap, a lelkipásztorkodás terén működött. Még csak 13 éve volt pap, amikor az egri káptalan kanonokává nevezték ki. 1828-ban szatmári püspökké szentelték. Szerény, mondhatni önmegtagadó életét egészen egyházmegyéjének szentelte. Szegény, fiatal egyházmegyéjének úgyszólván ő volt a második megalapítója. Szatmár városa is végtelen sokat köszönhetett neki. A szegényeknek ápolóintézetet, irgalmasrendi kórházat, tanítóképzőt építtetett. A székesegyházat, püspöki lakot kibővítette. Hatalmas apácakolostort emelt, konviktust, kálváriát létesített.
V. Ferdinánd király a titkos tanácsosi ranggal és a szentjobbi javadalmas apátsággal emelte tekintélyét, amikor pedig Kopácsy József halálával 1848-ban a hercegprímási szék megürült, 1848 júniusában esztergomi érsekké nevezte ki, de Hám állását mégsem foglalta el.[1]
Amikor a császári csapatok elfoglalták Pestet, nyíltan szembefordult az 1848–49-es forradalommal és szabadságharccal, pásztorleveleiben az uralkodó iránti engedelmességre buzdította a lakosságot. A magyar kormány árulónak bélyegezte és zárolta birtokait. 1849 júliusában lemondott az érsekségről, és visszatért a szatmári püspökségbe, melyet haláláig vezetett.
Püspöki munkássága (a "városépítő" püspök)[szerkesztés]
Noha ő maga önmegtartóztató, szegény életet élt, püspöksége gazdagságot és virágzást jelentett Szatmárnémeti számára. A „városépítő” püspök munkássága máig hatóan meghatározta Szatmárnémeti városképét is (mindenekelőtt az óvárost, természetesen). Neki köszönhető a klasszicista stílusú szatmári székesegyház, ő építette a szép neobarokk püspöki palotát, az ő alkotása a püspöki konviktus, amely a második világháború előtt 160 fiúnak nyújtott otthont, de róla beszélnek azok a középületek, amelyek ma is a város ékességei.[2]
Egyházépítő és szociális munkássága hasonlóan fontos és kiterjedt volt. Neki köszönhető a Szatmári Irgalmas Nővérek rendjének megalapítása (szociális és tanító rendként), de ő telepítette le Szatmáron az Istenes Szent Jánosról elnevezett irgalmas rendű szerzeteseket, ő építette hatalmas zárdáikat, és ő vetette meg a ferences szerzetesek zárdájának alapját is. Ő létesítette a katolikus leányiskolát és nőnevelő intézetet, páratlan szociális érzékenységéhez hűen pedig elszánt támogatója volt a szegényeknek, de a kisiparosoknak, kereskedőknek is. Példamutatása máig hatóan kihat utódai munkásságára is.
Emlékezete[szerkesztés]
Hám János püspököt az egyházmegye „második alapítójaként” tiszteli Szatmárnémeti katolikus közössége. Városépítő és – fejlesztő – tevékenysége folytán ugyanakkor tisztelete nem korlátozódik pusztán a katolikus közösségre. A hagyományosan protestáns többségű Szatmárnémetiben (ahol a magyarságon belül máig a reformátusok vannak többségben), hosszú ideje utca viseli a nevét (noha időről időre más utcát neveztek el, pontosabban át róla).
Noha a 48-as forradalommal szembeni felszólalásai és kiállása nem tette népszerűvé az összmagyarság szemében, Szatmárnémetiben és a szatmári egyházmegye egész területén (de tágabban Erdély egészében is) máig általános tisztelettel őrzik a nagy püspök emlékét. Számos intézmény, utca, rendezvény őrzi emlékét. Az ő nevét viseli:
- Szatmárnémeti római katolikus iskolaközpontja (Hám János Római Katolikus Iskolaközpont)
- A Hám János Napok című katolikus rendezvénysorozat (Szatmárnémeti)
- A Hám János utca Szatmárnémetiben (ma az egykori Bem utca viseli a püspök nevét)
Szatmárnémetiben köztéri szobra is van a püspöknek, az általa építtetett (illetve átalakíttatott) székesegyház előtt. Szobra van továbbá a Hám János Római Katolikus Iskolaközpont aulájában, értékes portréját pedig a Meszlényi Gyula Egyházművészeti Gyűjteményben őrzik.
Galéria[szerkesztés]
Az általa építtetett (Hild József tervei alapján átalakíttatott) szatmárnémeti Urunk Mennybemenetele székesegyház
Az általa alapított Szatmári Irgalmas Nővérek zárdatemploma
Hám János szobra a szatmárnémeti székesegyház előtt
Hám János szobra Szatmárnémetiben
Hám János sírja a szatmárnémeti székesegyházban
Művei[szerkesztés]
- Szentbeszédeit diszes kiadásban Meszlényi Gyula, Szatmár püspöke adta ki: Hám János szentbeszédei (I–III. Szatmár, Pázmány Sajtó, 1894)
- Hám János emlékiratai (Bp., 1927)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Mindszenty József: Esztergom, a prímások városa.
- ↑ Archivált másolat. [2010. április 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. április 30.)
Források[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái IV. (Gyalai–Hyrtl). Budapest: Hornyánszky. 1896.
- Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967–1994.
- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- Adriányi Gábor 2004: Hám János szatmári püspök felmagasztalása és megalázása. In: Miscellanea Ecclesiae Strigoniensis II.
További információk[szerkesztés]
- Püspöki köszöntők a Hám János emléknapon
- Magyar konzervatívok – Hám János
- Hám János szatmári püspök 1827–1857; szerk. Bura László, Ilyés Csaba; s.n., Szatmárnémeti, 2007
Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]
| Előde: Kovács Flórián |
|
Utóda: ő maga 1849-től (1 év üresedés) |
| Előde: ő maga 1848-ig (1 év üresedés) |
|
Utóda: Haas Mihály |
|
