Csomaközy család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Csomaközi család Szatmár vármegye ősi, mára már kihalt családja, mely eredetét a Kaplon nemzetségből vette a Károlyi, Bagossy, Vetéssy és Vaday családokkal együtt.

Története[szerkesztés]

A családról az első fennmaradt adat 1325-ből való, mikor a család Myke, Kulchia és Elia Kulchia helységet kapta osztályba.

1375-ben élt a családból Csomaközy György és Miklós.

1396-ban osztoztak meg rokonaikkal a Károlyi, Bagossy, és Vetéssy családokkal Embeli (Ömböly), Vada, Petri és Vezend helységeken.

1414-ben Csomaköz helység birtokosaiként említették a családot.

1609-ben Csomaközi Pétert iktatták be királyi adománnyal Tarpa mezőváros felébe.

1614-ben ecsedi Báthori István (†1605) hagyományából nyertek birtokrészt Ecseden és Dobon.

1655-ben Csomaközi Lászlót mint rovásolót (Dicator) említették Szatmár vármegyében.

1647-ben a nábrádi birtokon osztozott meg Csomaközy Zsigmond és nejétől ráthóti Gyulaffy Fruzsinától született fia Csomaközy Péter és leánya Erzsébet ráthóti Gyulaffy Lászlóval sógorával.

A családból András a 17. század első felében a nagyváradi vár alkapitánya és a Hajdúság altábornoka volt.

1754-ben Tatárfalvát nyerték részben királyi, részben nádori adományban a családból Csomaközy Zsigmond, valamint Csomaközy Krisztina Szegedy Ferencné és Csomaközy Zsuzsa Diószeghy Sámuelné. ezen kívül pert folytattak a Károlyiak ellen Ömböly, Vada, Mezőpetri és Vezend községek birtokai iránt.

1768-ban a család fiágon Csomaközy Zsigmond-al kihalt.

Források[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]