Labancok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Kuruc-labanc összecsapás
Kuruc-labanc csatajelenet

A labancok (laboncok, loboncok) a 1718. században, elsősorban a Thököly vezette felkelés és a Rákóczi-szabadságharc idején Magyarországon tartózkodó, többségében német Habsburg-hű csapatok és a dinasztia magyar párthíveinek elnevezése volt. Velük szemben álltak a kurucok.

A név eredete[szerkesztés]

A labanc név eredetére számos elképzelés él:

  • A magyar eredetű hasonló lobonc, loboncos szóból származhat, mely a bécsi udvarban divatos nagy parókára utalt. A lafanc szó is adhat magyarázatot, hisz ez lompost, rongyost jelent. A kurucokat gúnyoló Otrokocsi Fóris Ferenc szerint nem is gúnynév, hanem a lobbancs (azaz gyújtó, hevülő) szóval azonos.[1]
  • Egy népszerű változat szerint a német Lauf Hans! (a. m. Fuss János!) elferdített összevonása.[1] Azonban a Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára szerint ez téves.[2]
  • A szónak lehet francia eredete is a "Le Blanc"-ból (ejtsd: löblan), melynek jelentése "fehér". Ez arra vezethető vissza, hogy a korabeli osztrák katonaság döntő többsége (főleg a gyalogosok) fehér egyenruhát viselt. Rákóczi udvarában nagyon sok francia kiképzőtiszt szolgált. Valószínűleg tőlük vehették át a magyarok a kifejezést, miután a franciák az osztrákokat gyakran "löblan"-okként (kicsit magyarosítva löbancokként), azaz a fehérekként emlegették.

A labanc szó jelentésváltozásai[szerkesztés]

A kurucokkal szemben a labanc szó a kora újkori Habsburg-ellenes rendi függetlenségi harcok idején nem vált önelnevezéssé. A kuruc felkelők labancok alatt elsődlegesen a Habsburgok külföldi katonaságát értették (a Csínom Palkóban „Az labancság takarodjék/ Nemes országunkból” szerepel), majd a szót némi jelentésmódosulással a bécsi udvar magyarországi híveire is alkalmazni kezdték.

A labanc szó a 19. század óta, a nemzeti történetírás intézményesülésétől fogva negatív jelentéstartalommal bírt és ezen jelentését gyakorlatilag mindmáig megőrizte. A labanc szó a köznemesi-protestáns szellemű történetírás képviselői számára a gyávaság, ravaszság és hazafiatlanság szinonimája lett.[3] Szekfű Gyula történész írásaiban ugyanakkor az okosan politizáló labanc pozitív alakként jelent meg. A legújabb történelmi munkák általában kerülik a labanc szó használatát, azt az aulikus, udvarhű és királyhű szavakkal helyettesítik.

A 21. századi magyar közéletben továbbra is megtalálható a kuruc-labanc párhuzam, és egyfajta reneszánszként alakulnak kuruc és labanc érzelemvilágot magukénak valló szerveződések.[4]

Irodalmi vonatkozások[szerkesztés]

Georg Philipp Rugendas: Labancok csata után

Ady Endre


Bujdosó kuruc rigmusa - részlet

Kergettem a labanc-hordát,
Sirattam a szivem sorsát,
Mégsem fordult felém orcád,
Rossz csillagú Magyarország.

Források[szerkesztés]

  1. ^ a b Labanc. Kislexikon. (Hozzáférés: 2010. november 17.)
  2. Tudományos és Köznyelvi Szavak Magyar Értelmező Szótára, meszotar.hu
  3. Labancok. Kislexikon. (Hozzáférés: 2010. november 17.)
  4. Kuruc-szívű labancok, áruló kurucok , www.erdely.ma

További információk[szerkesztés]