Lenz Klára

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Lenz Klára
Lenz Klára
Lenz Klára
Született 1924. június 30.
Flag of Hungary (1915-1918, 1919-1946).svg Budapest
Elhunyt 2013. február 16. (88 évesen)
Flag of Spain.svg Madrid, Spanyolország
Állampolgársága magyar
Nemzetisége Flag of Hungary.svg magyar
Házastársa boldogfai Farkas Endre (1908-1994) v.k. őrnagy
SzüleiLenz József
Foglalkozása gobelin- és textil művész

Lenz Klára Mária Hermina (Budapest, 1924. június 30.Madrid, 2013. február 16.) magyar gobelinművész, földbirtokos, bérház tulajdonos, világutazó, műgyűjtő, boldogfai Farkas Endre (1908-1994) v.k. őrnagy felesége.

Élete[szerkesztés]

Fiatalkora és családja[szerkesztés]

Gömöry Gottliebné Stranszky Hermina (18471939) és dédunokája, valamint egyben keresztlánya, boldogfai Farkas Endréné Lenz Klára (19242013)
Lenz Klára fiatal korában
Boldogfai Farkas Endre feleségével, Lenz Klárával a Budapesten 1942. május 21.-én zajló esküvőjén

Lenz Klára Budapesten 1924. június 30.-án, a jómódú nagypolgári földbirtokos és nagykereskedő Lenz család második gyermekeként született. Az előkelő pesti patricius család eredetileg több évszázadig élt Pozsonyban, de a 19. század második felében Pestre költözött át. Apja, Lenz József (1897–1965), kereskedelmi tanácsos, tartalékos huszárszázados, a „Pro Ecclesia et Pontifice érdemrend” tulajdonosa, a "Gyümölcs-, Zöldség- és Élelmiszer-kereskedők Országos Egyesülete" elnöke, a "Gyümölcsexportőrök és Importőrök Egyesülete" elnöke, a "Déligyümölcs-kereskedők Egyesülete" alelnöke, a "Magyar Gyümölcskiviteli Egyesülés” intéző bizottságának a tagja, bérpalota-tulajdonos, földbirtokos, műgyűjtő, anyja, Topits Klára Mária (19011993) asszony volt. Lenz Klára nagyapja, Lenz Gyula (1838-1910), pozsonyi kereskedő, Budapestre költözött át testvéreivel együtt és 1877-ben a "Lenz Testvérek" déligyümölcs és fűszer kereskedő céget alapították meg.[1] A Lenz család, habár a Magyar Királyságban polgári származású, családi címerrel bírt, amely már a 16. században használatban volt német ajkú területeken, ahol a nemesi ranggal bíró felmenői éltek. A családi legendárium szerint a svájci Lenzburgból vándorolt ki a középkor végén és a 18. század elején ez az ága jutott át Pozsonyba.

Lenz Klára anyai nagyszülei, a római katolikus Topits Alajos József (18551926), a „Topits József fia” nevű Első Magyar gőztésztagyár tulajdonosa, a Ferenc József-rend lovagja, az Országos Ipar Tanács tagja, Budapest főváros törvényhatósági bizottsága tagja, és az evangélikus vallású Eckstein Franciska Ottília (1870–1945) voltak.[2] Keresztanyja, özvegy Gömöry Gottliebné Stranszky Hermina (18471939), az apai dédanyja volt, akivel gyerekkorában szoros kapcsolatot ápolt. Lenz Klára igen büszke volt a dédapjára, Gömöry Gottliebre, mivel az 1864-67. évi mexikói önkéntes hadtest magyarországi résztvevői között volt, amikor Habsburg–Lotaringiai Miksa főherceg a mexikói trón elfoglalásáért utazott Amerikába.[3] Lenz Klára az első keresztnevét édesanyja után, Lenz Józsefné Topits Klára után kapta meg, aki tulajdonképpen a nagyanyja után, Topits Józsefné Prückler Klára (18331907) tésztagyárosnő után lett ezzel a névvel megkeresztelve. A jómódú Lenz József felnőtt korára édesapjától és nagybátyjaitól négy budapesti bérpalotát, valamint a városmajori családi bérházat, ahol a család tagjai laktak, valamint a "Lenz testvérek" déli-gyümölcskereskedő céget is örökölte. A két világháború között Lenz József a családi vagyont meglehetősen gyarapította több bérpalota, vidéki kastély és több ezer hold vásárlásával. Lenz Klárának négy fivére született. Iskoláit Budapesten, az Isteni Megváltó Lányai Szent Margit Gimnáziumában, és Svájcban végezte. A fényűzést kedvelő Lenz Klára, ahogy apja, idősebb Lenz József és bátyja, vitéz Lenz József (1922-1942) is, szenvedélyes vadász volt, sport, amelyet gyerekkora óta gyakorolt; emellett Klára szintén a lovaglást és a zongorán játszást is imádta.

Lenz Klára, Vattay Antal altábornagy lánya, Vattay Eleonóra, egyik régi jó barátnője volt. A Vattay lány 15 éves szülinapján természetesen jelen volt Lenz Klára, és a magas rangú katonatiszt kérésére, az egyik alárendeltje, a tekintélyes Zala megyei nemesi származású boldogfai Farkas család sarja, boldogfai Farkas Endre (19081994) vezérkari százados, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje tulajdonosa, is ott volt az összejövetelen, ahol Klárát bemutatták neki; hamarosan meg is történt az eljegyzésük. A polgári házassságot 1942. május 20-án, a római katolikus egyházit pedig május 21.-én, Budapesten a városmajori templomban kötötték meg. Az egyik tanú, dr. tolcsvai Nagy Barna, jogász, a honvédelmi minisztérium miniszteri tanácsos, akinek a neje, Lenz Hilda volt, a menyasszony nagynénje, és a másik tanú dr. forintosházi Forintos György, jogász, igazságügyi minisztérium osztályfőnöke, miniszteri tanácsos, akinek a neje boldogfai Farkas Margit volt, a völegény nővére. Farkas Endre édesapja, boldogfai dr. Farkas István (18751921), jogász, a sümegi járás egykori főszolgabirája, Zala vármegye törvényhatósági bizottsági tag, a Sümegvidéki Gazdakör alapítója, a II. osztályú Polgári Hadi Érdemkereszt tulajdonosa, és édesanyja, a Pest megyei nemesi persai Persay családból persai Persay Erzsébet Julianna (18851913) asszony volt. Farkas Endre apai nagyszülei, boldogfai Farkas Ferenc (1838-1908), Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, Zala vármegyei bizottsági tag, a zalai gazdakör tagja, virilista, andráshidai és boldogfai földbirtokos, és a szintén Zala megyei nemesi származású nemesnépi Marton család sarja, nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) úrnő voltak; az anyai nagyszülei persai Persay Gyula (1855-1924), novai gyógyszerész, Zala vármegyei bizottsági tag, a "Nova és Vidéke Takarékpénztár Részvénytársaság" vezérigazgatója, földbirtokos, és nemeskéri Kiss Erzsébet (1867-1888) úrnő voltak.

Farkas Endre és Klára házasságából két gyermek: egy fiú (Ákos, 1944) és egy lány (Teodóra, 1946) született aki elérte a felnőttkort. Esküvője alkalmából édesapja, Lenz József, hozományként adta Klárának az 1000 kataszteri holdas Kocsordos földbirtokot és a kis kúriáját Tiszadob környékén, amelyben egy kis villa, több gazdasági épület és modern gépezet volt található.[4] E mellett Lenz Klára tulajdonát képezték a Szabolcs vármegyei 302 kh-as újlétai szőlők és borpincéi, valamint a 17 kh-as vámospércsi birtok is. A háború alatt született az első gyermeke 1943. május 27-én a budai katonai kórházban, de még fél óráig sem élt, akit Botondnak kereszteltek volna meg. A háború végén a Kocsordos tanyára vonult vissza, ahol 1944. júniusában megszületett a második gyermeke: Ákos.

Külföldön[szerkesztés]

Lenz Klára kenotáfiuma Kolumbiában, a Lenz család magántemetőjében, Sotaquirában.

A második világháborút követően családjával és szüleivel emigrációba kényszerült. Németországon és Svájcon át először Venezuelába mentek, majd Kolumbiában telepedtek le. Több hónapig éltek Zürichben, a Leonhard strasse 1-es szám alatti Leoneck szállóban. 1946. szeptember 20-án elindult Lenz Klára az MS Bolívia nevű hajóval Dél-Amerika felé a svédországi Göteborg kikötőjéből férje, édesapja, János öccse és kisfia, Ákos társaságában (édesanyja és a másik két öccse, valamint a kislánya, Teodóra később, 1948 júniusában, utaztak el hozzájuk Svájcból a Katoomba nevű hajóval). Október 6.-án érkeztek a venezuelai La Guaira kikötőbe. Letelepedése kezdetén édesapja újonnan létrehozott óra-ékszer kereskedő cég venezuelai központját vezette Farkas Endre férjével, azonban később az 1950-es évek elején Kolumbiába, Bogotába költözött két gyerekével szüleihez. Légiutas-kísérőnőként dolgozott több éven keresztül a kolumbiai "Avianca" légitársaságnál, valamint a bogotai repülőtéren a magas rangú diplomatákat fogadta és tolmácsolt nekik.

1975. április 21-én Bogotában, Kolumbiában Lenz Klára, özvegy Lenz Józsefné Topits Klára édesanyjával, valamint két öccsével, Lenz Jánossal és Lenz Ferenccel, fogadta Mindszenty József hercegprímást a kolumbiai magyar közösség nevében, hiszen férje, boldogfai Farkas Endre családja ismerte a hercegprímást a zalaegerszegi plébános évei óta.[5] Még Magyarországon személyes látogatásokat tett Mindszenty a háború alatt a Lenz családnál a Városmajor u. 22-es szám alatti villájában, akiktől majd szeretetcsomagokat kapott 1946-ban a háború után.

Lenz Klára gyakran töltött időt az édesapja, Lenz József által vásárolt földbirtokon a kolumbiai Boyacá megyei Sotaquirá mellett, amely a Nueva Debrecen (Új Debrecen) nevet kapta. Majorsági állatokkal, kertészkedéssel, és gyümölcs, valamint zöldség termeléssel foglalkozott Lenz Klára, mindig szorosan tartva a kapcsolatot ezzel a vidéki világgal. Ott a magányban, nyugalomban számos művészeti alkotása megszületett, és nyugdíjba vonulásakor hosszú hónapokig ott tartotta az állandó lakását is.

Textil művészeti alkotásai[szerkesztés]

Művészeti érdeklődései jól láthatóak voltak a különböző témáknál, amelyeket kiválasztott alkotásaira. A három legnagyobb csoport: a vadászattal kapcsolatos állatvilág, az európai és amerikai madarak, valamint prekolumbiánus istenségek a maja, inka és azték civilizációkból. Az utolsó témát különösen egzotikusnak valamint érdekesnek tartotta, és gyakran vásárolt ezüstből vagy féldrágakőből készült kisebb művészeti tárgyakat ilyen motívumokkal. Magyarországhoz való ragaszkodása az emigráció egész ideje alatt megmaradt benne és családjában, ezt számos alkotásával, főleg díszpárnák, asztalterítők, valamint egyéb textilekkel, és azok motívumaival szemléletesen igazolta.[6] Egyéb témákat is feldolgozott, például falikárpitokat középkori motívumokkal, valamint mitikus állatokat (pegazus, egyszarvú), és ókori egyiptomi jeleneteket is. Művészeti hajlamai az egzotikus alakú bearanyozott fakeretű dísztükrök terén is megmutatkozott, amelyekkel kolumbiai lakását díszítette; számos ilyen jellegű tükröt saját magától tervezett, majd csináltatta és bearanyoztatta. Szenvedélyes műgyűjtő, Lenz Klára nagyon szerette a kínai, indiai és japán elefántcsont figurákat és egyéb faragványokat is; sokféle ezüstből készült dísztárgyat, valamint háztartási tárgyat is szerzett meg a perui és a mexikói útjai során. A művelt világjáró Lenz Klára asszony élete végéig, körülbelül 200 gobelint készített, 83 országot járt be és hat nyelven beszélt (magyarul, németül, spanyolul, angolul, franciául és olaszul).

Az 1960-as évek közepén az akkori dél-amerikai orvosai már néhány hetet adtak életének, az általuk nem egyértelműen diagnosztizálható hirtelen kialakult betegsége miatt. Munkahelyéről szabadságra ment, és elutazott Münchenbe gyógykezelést remélve. Ott egy magyar orvosprofesszort ajánlottak neki, aki teljesen véletlenül egy Lenz August nevű alapítványból létesített klinikán dolgozott. A müncheni hideg – állítása szerint – jól esett neki, és minden kezelés és gyógyszer nélkül annyira megjavult, hogy másnap operába is járt. Az újabb vizsgálatok után megállapították, hogy teljesen egészséges. Az igen hálás Lenz Klára ezután, huszonnégy hímzett madárképből álló alkotását adta át München városának, a német követségnek szánta, de végül a St. Martin Öregek otthonába került.

1994-ben Dr. Matits Ferenc művészettörténész könyvet szerkesztett Lenz Kláráról Budapesten, ahol gobelinjei találhatók. Számos művét a nyékládházi kultúrházban és a müncheni múzeumban állandó kiállításban tartanak. A Rendszerváltás után boldogfai Farkasné Lenz Klára kérelmet nyújtott be, hogy a kommunizmus alatti elkobzott földbirtokait és házait visszaszerezze, vagy egy esetleges méltó kárpótlást. Kérelmét elutasították. Alig két ezer dollárral megfelelő összeget szerzett, amelyre a textilműveiről könyve kiadására, valamint a nyékldáházi templom karbantartásrára szánta. Ezek után a csalodások után egyre jobban zárkózott el a világtól, depresszióba esett.

A halálát várva elrendelte saját mauzóleum építését Kolumbiában, a "Nueva Debrecen" nevű családi birtokon, egy kisebbik telken, ami temetőként szolgált, miután apja, Lenz József pápai engedélyt kapott hozzá. A saját koporsóját, egy virágos faragásokkal díszített faládát is elkészítette, amelyet a bogotái lakás pincéjében tartott. Az egészsége fokozatos romlása után a családja eladta a kolumbiai házát, 2007-től Madridban, Spanyolországban tartózkodott Teodóra lányánál egészen a haláláig 2013-ig. A "Cementerio de la Ermita" nevezetű temetőben, a Soto de la Moraleja nevű lakónegyedben, Alcobendasban, Madrid mellett nyugszik.

"Skrupulus nélküli emberek, sajnos igen sokan élnek a világban. Felhasználták édesapám idős korában bekövetkezett betegségét, jóhiszeműségét. Enyhén szólva eltulajdonították nagy értékű keleti, perzsa, stb. szőnyegeit, híres festőktől származó festményeit. E festők képei mind a Louvre-ban és Pradóban, mind pedig más múzeumokban is féltve őrzött kincsek. E nagy veszteségének illetve ezekkel kapcsolatos műélvezet hiányának "pótlására", e kettőnek - a szőnyegek és a festmények - kombinálásával kezdődött meg ez irányú alkotó tevékenységem" - Lenz Klára, 1994.[7]

Fontosabb művei[szerkesztés]

A Lenz család címere
  • Azték Isten (56 × 44 cm)
  • Safari (tigris -zebrák -oroszlánok -elefánt - leopárd - teve) (125 × 56 cm)
  • Inka űrhajósok (58 × 53 cm)
  • Ezeregy éjszaka (156 × 75 cm)
  • Tűzmadár(56 × 43 cm)
  • Kékpáva broméliákkal (108-84,5 cm)
  • Vitézség (38 × 30 cm)
  • A Fáraó vadászata(146 × 71 cm)
  • Dáma és az énekes (143-100 cm)
  • Egyszarvú (49 × 36 cm)
  • Sziam (57 × 45 cm)
  • Tulipánok (56 × 43 cm)
  • Farkas (58 × 38 cm)
  • Tairona isten (53 × 35 cm)
  • Pegazus (51 × 30cm)
  • Paradicsommadár (34 × 16 cm)
  • Indián Madonna (54 × 46 cm)

Kiállítások[szerkesztés]

  • München falikárpitok állandó kiállítás (vegyes).
  • Nyékládháza - 1990. szeptember 30-ig a nyékládházi római katolikus templomban szerveztek egy gobelinkiállítást Lenz Klára által adományozott műveivel, amelyet 2 hétig lehetett látogatni.[8]
  • Budaörs - 2012. november 30-án a Heimatmuseumban Lenz Klára és édesapja Lenz József emléknapja zajlott. A nyékládházi falikárpit gyűjteményéből egy hetes kiállítás nyílt a Budaörsi dr. Luntz Ottokár Kertbarát Egyesület szervezésével. A kiállításon Lenz Klára lánya, özv. Mayoralné boldogfai Farkas Teódora asszony és unokája, ifj. boldogfai Farkas Ákos András, nemzetközi politológus, vettek részt mint díszvendégek.[9]
  • Budaörs - 2014. január 8-án egyhetes kiállítás nyílt a Városházán, amelyen a magángyűjteménye egy részét gyermekei, id. boldogfai Farkas Ákos és özv. Mayoralné boldogfai Farkas Teódora asszony egy magánmúzeum létrehozása érdekében adományozták. Klára unokája ifj. boldogfai Farkas Ákos András, nemzetközi politológus, képviselte a családot az adományozás aláírásakor. A kiállítást a Budaörsi dr. Luntz Ottokár Kertbarát Egyesület szervezte az önkormányzat közreműködésével.[10][11]
  • Nyékládháza - falikárpitok állandó kiállítás (vegyes). A Nyékládházai Művelődési Házból áthelyezték az 1989-ben Lenz Klára által adományozott műveket a Egry-Szepessy kastélyba. A hivatalos megnyitó 2014. június 28-án zajlott. özv. Mayoralné boldogfai Farkas Teódora asszony, Lenz Klára lánya és ifjabb boldogfai Farkas Ákos unokája három darab nagy méretű arannyal beborított fakeretű tükröt adományoztak a városnak az elhunyt művész magángyűjteményéből.[12]
  • Budaörs - 2015. március 17.-én a Budaörsi Kert Barátok egyesülete szervezésével zajlott a budaörsi templom téri régi posta épületében a Lenz József halála 50. évfordulója megemlékezése és Lenz Klára gobelin kiállítása, amelyen a nyékládházi gyűjteményt is kiállították. Boldogfai Farkas Ákos, nemzetközi politológus, történész, Lenz Klára unokája, előadást tartott a Lenz Testvérek cég és Lenz József történetéről, majd a gyűjteményhez adományoztak egy portré másolatot Lenz Klára nagyapjáról, Lenz Gyuláról.[13]

Származása[szerkesztés]

Lenz Klára családfája
Lenz Klára Mária Hermina
(Budapest, 1924. június 30.Madrid, 2013. február 16.)
gobelinművész, földbirtokos, bérház tulajdonos
Apja:
Lenz József János
(Budapest, 1897. március 18.
Bogotá, 1965. március 14.)

nagykereskedő, kereskedelmi tanácsos, tartalékos huszárszázados, a „Pro Ecclesia et Pontifice érdemrend” tulajdonosa, a "Gyümölcs-, Zöldség- és Élelmi- szerkereskedők Országos Egyesülete" elnöke,
a "Gyümölcsexportőrök és Importőrök Egyesülete" elnöke, a "Déligyümölcskereskedők Egyesülete" alelnöke,
a "Magyar Gyümölcskiviteli Egyesülés” intéző bizottságának a tagja, a "Lenz Testvérek" déligyümölcs és fűszer kereskedő cég tulajdonosa, földbirtokos, bérpalota tulajdonos

Apai nagyapja:
Lenz Gyula
(Pozsony, 1848. március 17.
Budapest, 1910. december 15.)

pozsonyi polgár, nagykereskedő, a "Lenz Testvérek" déligyümölcs és fűszer kereskedő cég tulajdonosa, bérpalota tulajdonos

Apai nagyapai dédapja:
Lenz József
(Pozsony, 1819. február 12.-
Pozsony, 1863. március 3.)
pozsonyi polgár, kőfaragó mester
(Lenz Ferenc és Kollmann Katalin fia)
Apai nagyapai dédanyja:
Skoff Jozefa (Pozsony, 1824. március 5.-
Budapest, 1898. november 4.)
(Skoff Jakab osztrák cipészmester és Lenner Anna lánya)
Apai nagyanyja:
Gömöry Anna Mária Etelka
(Budapest, 1874. november 26.
Budapest, 1946. november 19.)
kereskedőasszony, a "Lenz Testvérek" déligyümölcs és fűszer kereskedő cég tulajdonosa, bérpalota tulajdonos
Apai nagyanyai dédapja:
Gömöry Gottlieb
(Dobsina, 1838. szeptember 4.
Budapest, 1908. november 18.)
dobsinai polgár, cserzővarga, vadász, pesti szatócs
(Gömöry András uradalmi gazdatiszt Felsőhámoron és Springer Zsuzsanna fia)
Apai nagyanyai dédanyja:
Stranszky Hermina
(Pest, 1847. április 15. -
Budapest, 1939. március 23.)
(Stranszky Prokop pesti rézműves mester és Uhlar Rozália lánya)
Anyja:
Topits Klára Mária
(Budapest, 1901. november 21.
Bogotá, 1993. június 17.)
Anyai nagyapja:
Topits Alajos József
(Pest, 1855. március 31.
Budapest, 1926. október 8.)
gőztésztagyár tulajdonos, az országos ipar tanácsnak a tagja, a Ferenc József-rend lovagja, Budapest főváros törvényhatósági bizottsága tagja
Anyai nagyapai dédapja:
Topits József András
(Gödöllő, 1824. február 25.
Budapest, 1876. szeptember 27.)
gőztésztagyár tulajdonos, pesti polgár, Budapest fővárosi képviselő tag
(Topits József gödöllői élelmiszer bolt bérlő és Dlaskovits Borbála fia)
Anyai nagyapai dédanyja:
Prückler Klára Eleonóra Julianna
(Pest, 1833. február 16.
Budapest, 1907. február 26.)
tésztagyárosnő
(Prückler József Ignác, pékmester, bérpalota-tulajdonos, pesti polgár, az 1848-as szabadságharc alhadnagya és Danner Anna leánya)
Anyai nagyanyja:
Eckstein Franciska Otilia
(Pest, 1870. június 15.
Budapest, 1945. január 26.)
Anyai nagyanyai dédapja:
Eckstein János Károly
(Pozsony, 1836. január 24. - †?)
pesti aranyverő
(Eckstein János pozsonyi aranyverő és Appel Anna fia)
Anyai nagyanyai dédanyja:
Kroll Jozefa
(Pest, 1842. szeptember 16. -
Budapest, 1889. január 15.)[14]
(Kroll Vilmos és Varsinovszky Anna lánya)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Központi Értesítő, 1877 (2. évfolyam). 1877-11-07 / 104. szám
  2. http://urbface.com/budapest/a-volt-topits-tesztagyar-2--es-a-tafler-berhazak
  3. Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1894 (8. évfolyam) • 2. rész. Házjegyzék • A) Belterület • I. kerület. (28. o.)
  4. ZML. XIII. 10. Farkas család iratai. 10. doboz 1991–1993 4. pallium 5. darab 3.Farkas Endréné Lenz Klára kárpótlási ügyben folytatott levelezése (21 oldal)
  5. Ruzsuik Vilmos: Mindszenty_utolso_lelkipasztori_utja
  6. http://www.nyekladhaza.hu/nyekladhazi-vagyok/szabadido/kiallitasok/185-lenz-klara-falikarpitjai.html
  7. Matits, F. (1994). Lenz Klára művei. Budapest, Magyarország. Országos Széchényi Könyvtár.
  8. Észak-Magyarország. 1990. szeptember 17. hétfő
  9. Minálunk.hu Az Őszibarackos Madonnával kezdődött
  10. Magyarország Madridi követség: Kiállítás Lenz Klára gobelinművész hagyatékából
  11. Minalunk.hu - Lenz Klára gobelin hagyatéka Budaörsre kerül
  12. http://nyekladhaza.hu/haromnapos-programsorozat-nyekladhazan-junius-vegen/
  13. Minalunk.hu - Nagysikerű kiállítás-megnyitó a PostArtban
  14. familysearch.org Eckstein Jánosné Kroll Jozefin halála - Budapest - Erzsébetvárosi

Források[szerkesztés]

  • Matits, F. (1994). Lenz Klára művei. Budapest, Magyarország. Országos Széchényi Könyvtár.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]