Szentháromság-templom (Velemér)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentháromság-templom
A templom 2011-ben
A templom 2011-ben
Vallás Keresztény
Felekezet Római katolikus
Egyházmegye Szombathelyi
Védőszent Szentháromság és Szent István király
Építési adatok
Építése 13. század vége
Rekonstrukciók évei 1941, 1956–1966, 1967–68, 2003
Stílus koragót
Elérhetőség
Település Velemér
Cím Paprét
Elhelyezkedése
Szentháromság-templom (Vas megye)
Szentháromság-templom
Szentháromság-templom
Pozíció Vas megye térképén
é. sz. 46° 43′ 58″, k. h. 16° 22′ 22″Koordináták: é. sz. 46° 43′ 58″, k. h. 16° 22′ 22″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentháromság-templom témájú médiaállományokat.
Civertanvelemérlegi3.jpg
Civertanvelemérlegi2.jpg
Velemér, keletelt templom, elölnézet és hátulnézet


Magyarország sok szempontból legkülönlegesebb temploma a Szentháromság tiszteletére szentelt, egyhajós, nyugati tornyos, a nyolcszög három oldalával záródó szentéllyel ellátott, kőből és téglából épült, keletelt veleméri katolikus templom, ami a mostani falu déli végében található Papréten emelkedik.

Műemlék: törzsszáma 8135, KÖH azonosító száma 9510.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Velemér 10 falu központja volt az Árpád-kor elején, ezért feltehető, hogy a templom vagy elődjének építését még Szent István rendelte el.

Építésének idejét nem ismerjük; először egy 1360-ban kelt oklevélben említik; ez megnevezi, hogy a Szentháromságnak (Scentrynitas) szentelték. Freskóit 1377–78-ban festette Aquila János, aki a szentély északi falán önarcképét és művésznevét is megörökítette.[1]

A reformáció idején, 1560 körül a földbirtokos Batthyány család és vele a falu reformátussá lett; a freskókat lemeszelték. Az ellenreformáció során a lakosság református maradt, de templomot az osztrák megszállók visszaadták a katolikus egyháznak (1732-ben már bizonnyal ismét katolikus volt). A hívek nélkül maradt épület leromlott, kis híján el is pusztult – 1808-ban a tető rossz állapota miatt már nem tartottak benne miséket: a beverő eső leoldotta mészréteget, és alatta a freskók is pusztulni kezdtek. Az 1800-as évek második felében egy tűzvész oltóvize megrongálta a freskókat. A templom sokáig tető nélkül állt, hajójában fák nőttek. A képek jó részét csak Rómer Flóris felméréséből ismerjük.

1863-ban Gózon Imre szentgyörgyvölgyi református tanító vezette el a templomhoz Rómer Flórist, aki az épületet rémes állapotban találta: hiányzott a hajó és a torony tetőzete, a padlót állati ürülék borította, közötte tábortüzek nyomaival. Mindez arra utalt, hogy az épületet a környék szegényei és állatai használják. Az épület arányai és a festmények megragadták Rómert, aki ezért megbízta a pályakezdő Storno Ferencet, hogy készítsen rajzokat a templomról és a freskókról. Minden befolyását latba vetve elérte, hogy a szombathelyi egyházmegye fedesse be az épületet; ezt Szenczy Ferenc szombathelyi püspök meg is tette (1864-ben vagy 1865-ben). A tetőn azonban átszivárgott a víz, és tovább rongálta a képeket.

1874-ben adta közre Rómer Flóris a templom és képeinek részletes leírását – ő a képeket a mainál még jobb, teljesebb állapotban láthatta.

Az 1919-es Tanácsköztársaság idején az orosz hadifogságból visszatért Szabó István, a falu későbbi iskolaigazgatója által szervezett szegényparaszt csoport (amit a lakosság „kuliter banda” néven emlegetett) le akarta bontani a romos templomot, hogy a kövekből istállót építsen.

1940-ben látogatta meg a templomot Pável Ágoston, a szombathelyi múzeum igazgatója, és megállapította, hogy a már szinte romos épület alig látszik ki a gaz és cserjék sűrűjéből.

Ezután templomot és a freskókat több alkalommal restaurálták (1941-ben, 1956–1966 között, 1967–68-ban és végül 2003-ban). A kis templom az eredetinek megfelelően helyreállítható tetőzet kivételével őrzi a 1300-as évek végén megteremtett képét és lenyűgöző, bensőséges hangulatát. Jelen állapotában a legtöbb falkép jól látszik, néhány alig kivehető, de vannak teljesen elpusztult részek is.

Az épület[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A veleméri román kori templom a restaurálás idején, 1977-ben, a fal kiszárítására szolgáló szellőzőnyílásokkal

A veleméri templomot nem pontosan keletelték, hanem úgy, hogy a Szentháromság vasárnapján kelő nap első sugara a Szentháromság a szentély boltozatán lévő jelképére essen. Az építők és a freskót készítő Aquila János ezen kívül figyeltek a napfordulóra is. A templom tudós plébánosa, Kovács József megfigyelte, hogy a téli napforduló hajnalán a szentély délkeleti kerek ablakán besütő napsugarak a Madonna ölében ülő gyermek Jézust világítják meg elsőként. A téli napforduló Krisztus születésének ünnepe, Isten gyermekként megszületve belépett a történelembe. A sötétben a napkeltére várakozó templom méltó módon jelzi is ezt a korszakváltást: a kisded felragyogó arca mintegy életre kel a néhány perces sugárözönben. Sajnos e bámulatos fényjelenség manapság nem látható, mert a felkelő napot a közelmúltban telepített erdő fái eltakarják. Mindezen optikai hatások elérése érdekében a templom tájolása nem pontos, hanem a földrajzi kelet irányától 18,5 fokkal északnak tér el.

A templom egyterű, téglalap alaprajzú hajójához alacsonyabb, (a nyolcszög három oldalával) szögletesen záródó, boltozott szentély csatlakozik. A szentély tengelyét egy résablak, déli falát egy kerek ablak töri át. A hajót három résablak világítja meg. Ezeknek belül is van rézsűje – ami itt értelemszerűen nem a csapadék elvezetésére, hanem a fény terelésére szolgál. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy a rézsű aszimmetrikus – miként maguk az ablakok is azok. Az aszimmetria célja a fény útjának szabályozása: mindent pontosan akkor világítson meg, amikor annak ideje van. Elképzelhető, hogy a megvilágítás sok Árpád-kori templomunkban kapott ehhez hasonlóan kiemelt szerepet, ez azonban a többi, hasonló korú templom átépítései és átfestései miatt már nem ellenőrizhető.

A nyugati homlokzat elé kiugró, négyzetes alaprajzú tornyot a földszinten kapuk törik át. A templom előcsarnoka a toronyalj; ide vezet a külső csúcsíves kapu. A templomhajóba nyíló belső ajtó gótikus, körtetagozatos. A torony nyugati homlokzatának három gótikus ablaka közül kettő lőrésszerű, egyenesen levágott, a legfelső díszesebb, mérműves – a torony másik három oldalán is van egy-egy ugyanilyen ablak.

A négyzetes toronyhoz csatlakozik a téglalap alaprajzú hajó, amit délről három, a szentély keleti oldalán egy csúcsíves, a szentély déli oldalán egy kerek ablak világít meg. A hajó északi és déli oldalán fennmaradt az íves téglapárkányzat egy része a párkányokat lezáró kőkonzolokkal – ezek közül három emberfejes, egy pedig egyszerű, sima.

A templomot főleg téglából, kis részben kőből és téglából vegyesen rakták. Az alapokat, a lábazatokat, a sarokarmírozásokat, a bejárat és ablakok kereteit – a körablak kivételével – kőből faragták.

A hajót a szentélytől diadalív választja el.

A szentély keleti ablakának könyöklőjét a kifestéshez lefaragták, hogy igazodjon Aquila János festményének vonalához. A szentély északi oldalán állt a pasztofórium, felső részén díszesebb oromzattal. Rómer Flóris leírta, hogy ennek legnagyobb részét nem sokkal az ő látogatása előtt ellopták úgy, hogy csak a háromszögű oromzat maradt meg középen ötszirmú rózsával meg a két csúcstornyocska.

A templomot egykor árok és sánc övezte.

Rómer Flóris leírásából tudjuk, hogy az épületet eredetileg kívül is festették. Így például a hajó külső falát a bejárattól jobbra szent Kristóf hatalmas freskója díszítette. Rómer leírása óta a külső képek leáztak; szent Kristóf ábrázolásából már csak a glória nyomai fedezhetők fel.

A közeli temetőben érdekes református fejfák láthatók.

A fények játéka[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

R.k. templom (9510. számú műemlék) 5.jpg
Jézus Úr

A keskeny ablakok éles határú fényfoltokat bocsátanak az északi falra. Az ablakok rézsűit eredetileg valószínűleg fényvisszaverő anyaggal vonták be, és a fény terelésében lehetett szerepe a mostanitól különböző, eredeti padlózatnak is. Így például, ha a padlóra fényvisszaverő anyagot helyezünk, napéjegyenlőség idején egyszerre vetül a fény a két merkúrkalapos alakra, mintegy rámutatva arra, hogy e képeken ugyanazt a személyt láthatjuk különböző helyzetekben. Ilyenkor ugyancsak egyszerre világosodik ki Szent László, a középső király és a csillag – megfeleltetve ezzel a három magyar szent királyt a bibliai háromkirályoknak és a festészet eszközeivel erősítve meg a krónika azon passzusát, hogy Szent László a „csillagok közt fényes csillag”.

Pap Gábor és munkatársai 1976-os és 2005-ös vizsgálódásaik eredményeként fölfedezték, hogy az épület és a freskók elrendezésének sajátosságai miatt ezek a fényfoltok különféle jeles napokon az adott naphoz kötődő képekre vetül, emeli ki azokat.

  • A nyári napforduló, azaz a fénybőség idején a szentély résablakán belépő első fénysugár a Madonna köpenye alatt menedéket kereső bűnösöket világítja meg. A fényfolt továbbvonulva a küszöbnél áll meg: ezen a napon nem lép ki a hajóból, azaz kijelöli a templom hosszát. Az utolsó fénysugár a szentély méretét kijelölve a szentély és a diadalív sarkában hal el.
  • Napéjegyenlőség idején a fényjárás több kép egyidejű megvilágításával értelmezi az északi fal jelenetsorát, mivel ebben az évszakban a hajó ablakain behatoló fénysugarak közvetlenül nem, csak visszaverődve jutnak el. A déli ablakokon beeső utolsó fények egyszerre világítják meg Szent Lászlót és a keresztre feszített Krisztust.
  • A téli napforduló idején az alacsonyan járó nap fénye végig közvetlenül az északi falra esik. A legkeletibb ablakon bejutó fény délben a hajó és a szentély határán éri el a padlót, és onnan emelkedve végül a szentségházban enyészik el.

A szentély freskói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A templomban a legfeltűnőbb kép a bejárattal szemben, a szentély résablaka körül és fölött látható: az Üdvözítő képmása egy kendőn. Az ablakot övező feliratból egyértelműen kiderül, hogy a művész szándéka szerint ez a Vera ikon, tehát a kendő Veronika kendője. Valószínűsíthető, hogy a restaurátor apró részletekben, de lényegileg megmásította a képet: Storno Ferenc rajzán Jézus jobbra lefelé néz, arcvonásai szelídek. A kép jelenlegi változatán tekintete zordabb, bal szeme szembenéz a belépővel. Az arcképhez testként csatlakozik a bélletes ablak, miáltal a bejövő fény válik Krisztus testévé.

A résablak két oldalán, kissé lejjebb az angyali üdvözlet látható: Balra Gábriel arkangyal névfeliratos alakjának baljából feliratszalag kacskaringózik elő Lukács evangéliumának szavaival: „Ave gratia plena, domin(us) tecum” (üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr veled van); jobbját áldóan Szűz Mária felé emeli. Az angyali üdvözletet fogadó Mária az ablak túloldalán látható egy kis, cellaszerű szobában. Előtte nyitott könyv, aminek lapjai imájának kezdő szavai olvasható ugyancsak úgy, ahogyan azt Lukács leírta: „Magnificat anima mea dominum et ex…” (Magasztalja a lelkem az Urat). Kettejük között az ablak bélletéből kilenc virág nő ki, az angyali üdvözlettől a születésig eltelt kilenc hónapra utalva.

Gábriel és Mária feje fölött, az ablak felső részével egy szintben egy-egy evangélista jelképes ábrázolása látható:

  • az arkangyal fölött egy oroszlán erősen megrongálódott képe Márk apostol szimbólumaként azonosítható;
  • ennél épebb a Szűz Mária fölött látható sas, ami az asztrológiai jelképrendszerben János megfelelője. A két további apostol szimbólumainak maradványai a résablaktól egy-egy szegmenssel távolabb láthatók: Lukács tinófejű emberként jelenik meg, a másik oldal azonban mára teljesen kifakult. Rómer Flóris ahelyütt még egy zöld ruhás alakot vélt felismerni, ami teljes összhangban volt Máté megszokott képével (őt vagy angyal, vagy ember formájában jelenítik meg).

Az eltűnt evangélista alatt egy azonosít(hat)atlan, glóriás nő áll, és egy ugyancsak azonosítatlan épületet tart kezében – az épület nem hasonlít a veleméri templomra; föltételezések szerint pusztán egy jól megépített ház makettje kíván lenni. A szent jobbján látható szentségház díszítő elemei erősen megkoptak. Fölötte-mellette, festette meg önnön képmását Aquila János. Jékely Zsombor figyelt fel arra, hogy Aquila alakja a donátor, azaz a templomot építtető kegyúr szokásos helyén térdepel, miként arra a rendkívül szokatlan tényre is, hogy a tényleges donátor kilétére a templomban semmi sem utal.

A festővel átellenben, a szentély kerek ablaka alatt láthatók a mise szokásos kellékei:

  • kehely,
  • kancsók,
  • biblia,
  • misekönyv.

Ezektől balra egykor szent Apollónia alakja állt – az ő képe már 1863-ban sem látszott, de akkor a névfeliratot Rómer Flóris még el tudta olvasni. A tőle jobbra álló, és éppen a lelkeket mérlegelő Mihály arkangyal képmása viszont jó állapotban maradt fenn: jobbjával kardot emel magasra, és baljában tartja a mérleget, aminek mindkét serpenyőjében az ítéletre váró alak ül, hogy a menny és pokol erői megküzdjenek érte. Az ördögök – Rómer Flóris még ki tudta olvasni a Sathanas és Belzebu(b) neveket – minden erejükkel a feléjük eső serpenyőt kívánják lehúzni, a mérleg nyelve mégis a túlodalra billen, ahol egy angyal egy épület makettjét a serpenyőbe téve ellensúlyozza az ördögök erőlködését: a jól épített ház a lélek nemes, jó cselekedeteit és hitét jelképezi.

Utalásként értelmezik azt a tényt, hogy a két arkangyal közül Gábriel teljesen kitárja szárnyait, amik ettől még a szomszéd képmezőbe is átnyúlnak, Mihály szárnyai viszont visszahajlanak. Gábriel ünnepe ugyanis tavasszal van, négy nappal a napéjegyenlőség után, Mihályé viszont az őszi napforduló után van hat nappal, amikor a természet már húzódik vissza, az éjszakák hosszabbak a nappaloknál.

A diadalív szentély felé eső részét virágos indák díszítik. Középen a három koncentrikus kör a Szentháromság végsőkig letisztult jelképe.

A hajó freskói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A diadalív hajó felőli oldala viszonylag jó állapotban maradt fenn. A csúcsa fölötti mandorlában a Világbíró Krisztus trónol az utolsó ítélet központi alakjaként, két oldalán egy-egy írásszalaggal. Jobbján a szalag szövege: in regnum patris, azaz (jöjjetek) Atyám országába. Balján ez olvasható: in ignem eternum, azaz (távozzatok) az örök tűzre.

Az üdvözültek képmezeje két részből áll. Alul, a kősírok mellett egy angyal fújja a végítélet harsonáját, aminek hangjára a holtak kikelnek sírjaikból. A felső részen egy furcsa, mezítlábas figura kíséri az üdvözülteket a kép bal szélén álló hófehér toronyhoz, aminek ajtajából egy angyal nyújtotta feléjük a kezét (ezt Storno Ferenc még felismerte; ma már nem látható).

Átellenben osztatlan képmező jeleníti meg a Poklot, amelyben a karmos lábú, oszlopot szorongató Lucifer várja az érkezőket. A hatalmas alak ül, de nincs alatta szék, jelezve, hogy a pokol és lakói a semmiben vannak. A kárhozottak közül a király hiába mutat koronájára, a gazdag pénzére – itt csak a bűnök számítanak, amik közül a festő a paráznaságot emelte ki.

A hajó baloldalán a megfeszített Krisztus már halott; feje lehanyatlott. Lábait alulról és hátulról kilőtt nyílvessző rögzíti a kereszthez. Lehet, hogy ennek a nyilvánvaló képtelenségnek is van valamilyen szimbolikus jelentése, mindenesetre ha van is, az máig megfejtetlen. A kereszt alatt a kezét összekulcsoló Mária és a könyvet tartó János apostol látható.

A diadalívtől jobbra egy Mettercia-ábrázolás díszíti a falat: szent Anna gyermeke, Szűz Mária kicsiny, de felnőttnek ábrázolt alakját tartja karjában, ő pedig a kis Jézust fogja. Ezt a feliratszalag is egyértelműsíti; ugyanitt olvasható a templom kifestésének évszáma: 1377.

A templom legnagyobb összefüggő, kifestett felülete az ablaktalan északi fal. Itt a felső sorban párosával a 12 apostolt örökítette meg a festő, de a beázások miatt már csak meztelen lábuk és köpenyük alja látható. A viszonylag jó állapotban fennmaradt alsó képsor fő témája a Háromkirályok imádása. Menetüket kürtöt fúvó, merkúrkalapos szolga zárja. A kép hátterében, ami a festő bravúros megoldásának köszönhetően szinte előtérnek látszik, vadászjelenetet láthatunk. A szolga előtti (harmadik) király ifjú – a lova sárga, ruhája fehér, feje koronás, és egy serleget nyújt maga elé. A középső, középkorúnak ábrázolt király lova rőt, ruhája zöld, és visszafordul fiatalabb társa felé. Jobbjából feliratszalag gördül elő, de ennek betűit már Rómer Flóris sem tudta elolvasni, mint ahogy lekopott a baljában tartott tárgy is. A legelső, fehér ló nyergéből már leszállt lovasa, aki a névfelirat szerint „Caspar”, azaz Gáspár – ő a baldachinos trónuson ülő és gyermekét tartó, koronás Szűzanya előtt térdel. Jobbjával egy szelencét ajánl fel Jézusnak, baljával pedig koronáját – hogy kinek, az csak a teljes kép szimbólumrendszeréből derül ki. Feje fölött fényes csillag ragyog, sugarait Máriára és a kisdedre vetve – a sugarak hajdan ezüstösek voltak, de mára megfeketedtek. Az öreg király süvegét és lova kantárszárát egy ugyancsak javakorabeli férfi tartja. A ló mögött két szolga kisebb figurája áll: az egyik egy csőrös edényből iszik, merkúrkalapos társ pedig (aki valószínűleg azonos a kürtössel) próbálja ebben akadályozni. Az öreg király lovának nyergébe egy majom ült föl; ő tartja a kantárt.

A képsor további elemei nem tartoznak a Háromkirályok imádásához:

A középső király és szent László feltűnő hasonlósága alapján egyértelmű, hogy itt arról a magyar hagyományról van szó, amely a háromkirályokat a három Árpád-házi szentnek felelteti meg – ezt az 1600-as évek elején írta le Szenczi Molnár Albert.[forrás?] Ebben az értelmezésben a Szűzanya előtt térdeplő öreg király szent István, és így nyer értelmet a felajánlás gesztusa: István király felkínálja országának koronáját a Szűzanyának.

A hajó déli falát a három résablak négy részre osztja, és ezek mindegyikében egy-egy szent portréját festette meg Aquila János. Közülük már csak a szentélyhez legközelebbi: Árpád-házi Szent Erzsébet ismerhető fel.

A nyugati fal bal alsó sarkában a köpönyeges Madonna – a bűnösök végső menedéke – ábrázolása vehető ki: a mindenféle rendű-rangú bűnösök az ő köpönyege alatt keresnek menedéket. Az odasereglettek némelyikének arca karikatúraszerű: ez nem az eredeti kompozíció része, hanem ismeretlenek összefirkálták a falat. A Madonna fölött 1863-ban Rómer Flóris még ki tudta venni szent Márton alakját; azóta ez a felismerhetetlenségig megkopott, miként a szemközti falon sárkányölő szent György alakja is. Alatta egy várost ábrázolt a festő (lehet, hogy innen indultak a Háromkirályok – más értelmezés szerint ez a Mennyei Jeruzsálem lehet), és a város kapuján kivehető az önfeláldozás jelképe, a fiókáit önvérével tápláló pelikán alakja.

Hitélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A református többségű település mellett álló katolikus templom a kercaszomori plébánia filiája.

Évente kétszer van búcsú és mise (Szentháromság napján és augusztus 20-án). Ezeken kívül vannak eseti szertartások, mint például esküvők is.

Freskórészletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Freskóvázlatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Varga Domokos: Magyarország virágzása és romlása

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szentháromság-templom (Velemér) témájú médiaállományokat.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]