Sörkút

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sörkút (Výborná)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásKésmárki
Rangközség
Első írásos említés1289
PolgármesterViera Strelová
Irányítószám059 02
Körzethívószám052
Forgalmi rendszámKK
Népesség
Teljes népesség1316 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség101 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság701 m
Terület10,54 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 14′ 02″, k. h. 20° 23′ 49″Koordináták: é. sz. 49° 14′ 02″, k. h. 20° 23′ 49″
Sörkút weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sörkút témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Sörkút (1899-ig Viborna, szlovákul Výborná, németül Bierbrunn) falu Szlovákiában, az Eperjesi kerület Késmárki járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Késmárktól 12 km-re északra, a Partizán-hegy déli tövében.

Nevének eredete[szerkesztés]

Nevét kitűnő ízű ásványvizéből származtatják (szlovák: vyborny = kitűnő, német: bierbrunn = sörkút, a magyar név a németből való).

Története[szerkesztés]

A falut német telepesek alapították a 13. század közepén. Első írásos említése 1289-ből származik „Birburn” alakban. 1290-ben „Bibur”, 1344-ben „Berbarn”, 1455-ben „Byrewbron”, 1463-ban „Viborna” néven említik. Birtokosai a Berzeviczy, Warkotsch, Lasky és Horváth-Stanczits családok voltak. 1770-ben 59 házában 376 lakos élt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VIBORNA. Bierbrun. Tót falu Szepes Várm. földes Urai Mudrányi, és több Uraságok, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Tótfalunak szomszédságában, és ennek filiája; fája tűzre van, földgye meglehetős.[2]

1828-ban 69 háza és 496 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Viborna, (Bierbrunn), Szepes v. német falu, a Kárpátok alatt: 132 kath., 464 evang. lak. Kath. és evang. szentegyház. Igen jó savanyuviz. Gyolcsszövés. F. u. a Berzeviczy nemzetség. Ut. p. Késmárk.[3]

A trianoni diktátumig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott.

Német lakosságát 1945 után kitelepítették, helyükre a Magurántúli területről szlovák telepesek érkeztek. Lakói Késmárk és Szepesbéla üzemeiben dolgoztak.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 538 lakosából 413 német, 91 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 467 lakosából 362 német, 85 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 482 lakosából 359 német, 2 magyar, 101 szlovák és 20 egyéb anyanyelvű volt.

1910-ben 455 lakosából 352 német és 72 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 436 lakosából 403 német, 4 magyar, 21 csehszlovák és 8 állampolgárság nélküli volt.

1930-ban 427 lakosából 304 német, 77 csehszlovák, 1 zsidó, 34 egyéb nemzetiségű és 11 állampolgárság nélküli volt.

1970-ben 522 lakosából 3 cseh és 519 szlovák volt.

1980-ban 547 lakosa mind szlovák volt.

1991-ben 618 lakosából 1 cseh, 5 cigány, 612 szlovák volt.

2001-ben 823 lakosából 792 szlovák volt.

2011-ben 1070 lakosából 1044 fő szlovák, 21 cigány, 1 lengyel, 4 egyéb nemzetiségű.

Nevezetességei[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]