Lándok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lándok (Lendak)
Lándok címere
Lándok címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásKésmárki
Rangközség
Első írásos említés1288
PolgármesterPavel Hudáček
Irányítószám059 07
Körzethívószám052
Forgalmi rendszámKK
Népesség
Teljes népesség5409 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség257 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság744 m
Terület19,44 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 49° 14′ 39″, k. h. 20° 21′ 20″Koordináták: é. sz. 49° 14′ 39″, k. h. 20° 21′ 20″
Lándok weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lándok témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A Szent Miklós-templom
A gótikus főoltár
A főoltár részlete

Lándok (szlovákul Lendak, németül Landeck) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Késmárki járásában. Gorál falu.

Fekvése[szerkesztés]

Késmárktól 15 km-re északnyugatra, a Béla-patak partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés]

Neve kétségkívül a német land (= föld) és eck (= sarok, szeglet) főnevek összetételéből származik. Ebből lett a magyar és a szlovák név.

Története[szerkesztés]

A falu a 13. század közepén keletkezett a Berzeviczy család birtokaként. Első említése 1288-ból való „Landok” néven. 1313-ban a Szent Sír Lovagrend szerezte meg csere útján és kolostort épített ide, amely 1593-ban szűnt meg, amikor a falut a palocsai Horváth-Palocsay családnak adták el. Anyakönyveit 1643-óta vezetik. Iskoláját 1681-ben említik először. 1772-től területén márványt és értékes alabástromot termeltek. 1787-ben az első népszámláláskor 81 háza és 750 lakosa volt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LANDOK. Tót falu Szepes Várm. földes Ura B. Palocsay Uraság lakosai katolikusok, fekszik Kézsmárktól tsak egy mértföldnyire, Ispotállya is vagyon, határjában legelője elég, de más javai selejtesek.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Landok, tót falu, Szepes vgyeben, a Kárpátok alatt, u. p. Késmárkhoz észak-nyugotra 1 1/2 mfldnyire: 954 kath., 5 evang., 26 zsidó lak., kik sok gyolcsot szőnek, lent termesztenek. Kath. paroch. templom. Savanyuvíz. Hires mészégetés. A szántóföldeken gyakran találnak fejér kristályt, vagyis álgyémántot, Pilla és Chlatka nevű réteken fejér és kékes achátot; egy a faluhoz közellévő hegyben pedig alabastromot, s fekete márványt törnek. Az ide való prépostságot Canonici SS. Sepulchri Christi vagy Sepulchri Dominici Hierosolimitáni birták későbben, t. i. 1593-ban a hozzátartozó jószágokkal együtt Palocsay Horváth György vette meg, s ennek maradékai birják jelenleg is.[3]

1856-tól a Salamon család volt a birtokosa, majd 1879-ben a Hohenlohe hercegi család tulajdona lett. 1898-ban nagy tűzvész pusztított a községben. Lakói főként állattartással, szénégetéssel és szövéssel foglalkoztak. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott.

1946-ban egy nagy tűzvészben a falu kétharmada leégett. Az elektromos áramot 1958-ban vezették be a községbe.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1084, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2011-ben 4989 lakosából 4816 szlovák.

Nevezetességei[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Lendak