Izsákfalva
| Izsákfalva (Žakovce) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Eperjesi | ||
| Járás | Késmárki | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1347 | ||
| Polgármester | Katarína Krullová | ||
| Irányítószám | 059 73 | ||
| Körzethívószám | 052 | ||
| Forgalmi rendszám | KK | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 863 fő (2025. dec. 31.)[1] | ||
| Népsűrűség | 54 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 665 m | ||
| Terület | 16,03 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 49° 05′, k. h. 20° 24′49.083333°N 20.400000°EKoordináták: é. sz. 49° 05′, k. h. 20° 24′49.083333°N 20.400000°E | |||
| Izsákfalva weboldala | |||
 | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Izsákfalva témájú médiaállományokat. | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Izsákfalva (1892-ig Zsákóc, szlovákul Žakovce, németül Eisdorf) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Késmárki járásában.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Késmárktól 7 km-re délnyugatra, a Poprád mellett fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1209-ben említik először „Isaac” néven, ezzel a Szepesség egyik legrégibb települése. A falut a tatárjárás után szászokkal telepítették be, akik rezet és higanyt bányásztak. Előbb a 16 szepesi városhoz tartozott, majd a Szepesi vár jobbágyvárosa lett. 1263-ban „Iszak”, 1317-ben „Isaak” a neve. 1412-ben egyike volt a Lengyelországhoz került szepesi településeknek. 1462-ben „Isaac alias Eysdorff” néven írják. 1465-től a Szapolyai család birtoka volt. 1651-ben „Isaakfalua vulgo Zakocz” néven említik. 1787-ben 70 háza és 587 lakosa volt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ZSAKÓCZ. Falu Szepes Várm. földes Ura Gr. Csáky Uraság, réttyei posványosak, határja jó, erdeje, legelője elég van.”[2]
1828-ban 99 házában 718 lakos élt. Lakói földműveléssel, bányászattal foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Zsakócz, Eisdorf, Szepes vm. német-tót f. ut. p. Késmárkhoz délre 1 mfd. 197 kathol., 501 evang. lak. Kath. és evang. szentegyház. F. u. gr. Csáky Károlynő.”[3]
A trianoni diktátumig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott.
1945 után német lakosságát kitelepítették, helyükre szlovákok érkeztek.
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év: | 1995. | 2005. | 2015. | 2025. |
|---|---|---|---|---|
| Lakosság | 577 | 724 | 872 | 863 |
| Különbség | +25,47 % | +20,44 % | -1,03 % |
| Év | 2024. | 2025. |
|---|---|---|
| Lakosság | 863 | 863 |
| Eltérés | -1,42 % |
1910-ben 596, túlnyomórészt német lakosa volt.
2001-ben 614 lakosából 595 szlovák volt.[5]
2011-ben 871 lakosából 747 szlovák.
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Szent Miklós plébániatemploma 1300 körül épült gótikus stílusban. A 18. században barokk stílusban átépítették.
- Evangélikus temploma 1793-ban épült.
- Egy 18. századi kastélya van.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Population of Slovakia by gender – municipalities (annually), 2026. március 31., 2026. április 1.
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- 1 2 "Počet obyvateľov podľa pohlavia - obce (ročne) [om7101rr_obce=AREAS_SK]". Statistical Office of the Slovak Republic. 2026. március 31. Hozzáférés: 2026. március 31.
- ↑ "Archivált másolat". 2007. szeptember 27. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2007. január 21.
A Késmárki járás települései | ||
|---|---|---|
| ||
|  | |
