Ménhárd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ménhárd (Vrbov)
Vrbov 4 SR1.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásKésmárki
Turisztikai régióSzepes
Rang község
Első írásos említés 1251
Polgármester Tatiana Faltinová
Irányítószám 059 72
Körzethívószám 052
Forgalmi rendszám KK
Népesség
Teljes népesség1526 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség72 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság654 m
Terület19,30 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ménhárd (Szlovákia)
Ménhárd
Ménhárd
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 05′ 15″, k. h. 20° 25′ 30″Koordináták: é. sz. 49° 05′ 15″, k. h. 20° 25′ 30″
Ménhárd weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ménhárd témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Ménhárd (szlovákul Vrbov, németül Menhardsdorf, latinul Menhardi Villa) község Szlovákiában az Eperjesi kerület Késmárki járásában. 2011-ben 1390 lakosából 1229 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés]

Késmárktól 7 km-re délre a Ménhárd-patak völgyében fekszik.

Története[szerkesztés]

A község területén már a kőkorszak óta laktak emberek. Ezt bizonyítják azok a cserépmaradványok, melyek az újkőkorból, hozzávetőlegesen az i. e. 4. évezredből származnak. A falutól délkeletre a Horné-patak jobb partján emelkedő Dubovy-háton mintegy 3000 m² területen a 3. – 4. századból származó késő római kori település nyomaira bukkantak. A leletekből látható, hogy már ebben az időben vaskohók, vasfeldolgozó műhelyek működtek ezen a vidéken. Szlovák történészek feltételezik, hogy a települést már tatárjárás előtt is szlávok lakhatták. A 12. – 13. században jelentős német betelepítések történtek, ekkor alakult ki a település német jellege. Először 1251-ben IV. Béla király oklevele említi "Webrew" néven. Az ezt követő időszakban "Werbew, Verben, Berben, Virbo" alakban fordul elő írott forrásokban. 1268-ban említik először "villa Menardi" néven, mely a község magyar és német nevének alapja lett. 1271-ben, amikor a szepességi németség széleskörű kiváltságokat kapott Ménhárd is részesült ezekben és szabad városi rangra emelkedett. 1317-ben "Vila Meynhardi quae Virbo appelatur" néven említi oklevél. A templom védőszentje Szent Szerváciusz volt. 1412-ben a Lengyelországnak elzálogosított városok közé került, csak 1772-ben került vissza Magyarországhoz. 1556, március 31-én súlyos tűzvész pusztított, melyben mivel a házak zömmel fából épültek az egész város leégett. A pusztításnak 14 polgár esett áldozatul. 1580-ban újabb tűzvész tört ki. A 16. században itt is hódított a reformáció, mely gyökeret vert a német lakosság körében. A 17. század második felében kibontakozó ellenreformáció hatása ellenére még 1700-ban is mindössze 10 katolikus volt a településen 468 evangélikussal szemben. Az evangélikusok csak 1694-ben építették fel első templomukat, ekkor még fából. A lakosság száma 6-700 körül mozgott. Lakói mezőgazdaságggal, állattartással foglalkoztak. 1747-ben a családok száma 105 volt. 1784-ben felépült az új evangélikus templom, 1792-től már két evangélikus iskola is működött Ménhárdon. 1772-ben a katolikus templomot is barokk stílusban építették át. 1828-ban 1380 lakosa volt, akik a mezőgazdaságon kívül főként gyümölcstermesztéssel, szeszfőzéssel, kézművességgel, ezen belül főként szűcsmesterséggel foglalkoztak.

Vályi András szerint "MENYHÁRDT. Menharsdorf. Verbo. Egy a’ Szepességi 16 Városok közzűl, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Kézsmárkhoz nem meszsze, Ispotállya is van, határja szoross, földgyének 3/4 része tsupán zabot terem, réttyének fele termékeny, de az áradások járják."[2]

Fényes Elek szerint "Menyhárd Menhardi Villa, Menhardsdorf, város, Szepes vmegyében, ut. posta Késmárktól délre 1 órányira: 208 kath., 1178 evang. német lak. Kath. és evang. anyaszentegyház. Gyolcs-szövés. Pálinkafőzés. Erdejében jó izű szarvasgomba találtatik."[3]

1910-ben 803, többségben német lakosa volt, jelentős szlovák kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott.

2001-ben 1193 lakosából 1108 szlovák volt.[4]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Szervác temploma 1222-ben épült, barokk formáját a 18. században kapta. 1644-ben reneszánsz harangtornyot építettek mellé.
  • Az evangélikus templom 1784-ben épült.
  • A településtől délre 1941-ben bővizű hőforrásokra bukkantak, melyre csakhamar kiépült fürdője és üdülőtelepe. Hét, 25-38 °C hőmérsékletű termálvizű medencéjének víze különösen mozgásszervi, szív- és érrendszeri betegségek, valamint asztma gyógyítására ajánlott.
  • A közeli halastavak horgászásra alkalmasak.

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]