Szepesófalu

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szepesófalu (Spišská Stará Ves)
Szepesófalu látképe dél felől (háttérben a Pieninek)
Szepesófalu látképe dél felől (háttérben a Pieninek)
Szepesófalu címere
Szepesófalu címere
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Eperjesi
Járás Késmárki
Rang város
Első írásos említés 1272
Polgármester Jozef Harabin
Irányítószám 061 01
Körzethívószám 052
Népesség
Teljes népesség 2264 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 129 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 487 m
Terület 17,53 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szepesófalu (Szlovákia)
Szepesófalu
Szepesófalu
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 23′ 00″, k. h. 20° 21′ 30″Koordináták: é. sz. 49° 23′ 00″, k. h. 20° 21′ 30″
Szepesófalu weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szepesófalu (szlovákul Spišská Stará Ves, németül Altendorf, lengyelül Stara Wieś Spiska, latinul Antiqua Villa) város Szlovákiában az Eperjesi kerület Késmárki járásában. Tarhegy tartozik hozzá. 2011-ben 2264 lakosából 2055 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Késmárktól 37 km-re északra a szlovák-lengyel határ mellett a Dunajecba tartó Rieka-patak torkolata felett fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város helyén állt települést már a 13. század elején említik "Antiqua Villa" néven. A várost 1308-ban Kakas comes megbízásából a hunfalvi Friedrich soltész alapította, határát Katzwinkelnek, vagyis macskazugnak nevezték. A település 1337-ben az alsólehnici karthauzi barátoké lett, gyolcsszövőinek, kereskedőinek köszönhetően gyorsan fejlődött. Hetipiacai, vásárai voltak, árui vámmentességet élveztek. Már az Árpád-korban jelentős határvároska, királyaink itt kötöttek szövetséget a lengyel királyokkal. 1399-ben Zsigmond városi kiváltságokkal ruházta fel. 1411-ben itt találkozott Zsigmond Ulászló lengyel királlyal. 1431-ben és 1433-ban a husziták égették fel. Mátyás király is itt békült ki Kázmér lengyel királlyal 1474. február 21-én a husziták kiűzése után. A város 1563-ban indult hanyatlásnak, amikor a karthauziakat világi földesurak váltották fel és megfosztották kiváltságaitól. 1655-ben III. Ferdinánd ismét vásártartási jogot adott a városnak. 1710-ben a pestis csaknem egész lakosságát elpusztította, majd 1712-ben a város is teljesen leégett. 1746 és 1760 között még négy tűzvész pusztított, az utolsó tűzben minden elégett.

Vályi András szerint " ÓFALU. Mező Város Szepes Várm. földes Ura a’ K. Kamara, lakosai katolikusok, fekszik Lengyel Országnak szélénél, harmintzadgya is van, határja ollyan mint Lechniczé." [2]

Fényes Elek szerint " Ófalu, Antiquavilla, tót m. v. Szepes vmegyében, Galliczia határszélén, közel a Dunajecz vizéhez: 1066 kath., 90 zsidó lak., kath. parochiával, só-harminczad – vámhivatallal. Vásárai igen népesek, sok gyolcsot csinál, s a Dunajeczben fogott lazaczczal nagy kereskedést űz. F. u. az eperjesi g. kath. püspök és káptalan, s a lechniczi uradalomhoz tartozik. Ut. p. Késmárk." [3]

1849 után a Magurai járás székhelye lett, de 1960-ban megszűnt járási székhely lenni. 1910-ben 1244 lakosából 682 szlovák, 270 német és 154 magyar volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Szepesófalui járásának székhelye volt. Ma közúti határátkelőhely Krakkó felé.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]