Nagyfrankvágása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagyfrankvágása (Veľká Franková)
Wielka Frankowa MS2.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásKésmárki
Turisztikai régióSzepes
Rang község
Első írásos említés 1297
Polgármester Ondrej Krempaský
Irányítószám 059 78
Körzethívószám 052
Forgalmi rendszám KK
Népesség
Teljes népesség337 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség33 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság658 m
Terület10,59 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagyfrankvágása (Szlovákia)
Nagyfrankvágása
Nagyfrankvágása
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 49° 20′ 00″, k. h. 20° 17′ 50″Koordináták: é. sz. 49° 20′ 00″, k. h. 20° 17′ 50″
Nagyfrankvágása weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyfrankvágása témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagyfrankvágása (1892-ig Nagyfrankova, szlovákul: Veľká Franková, németül: Gross-Frankova) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Késmárki járásban. 2011-ben 351 lakosából 347 szlovák volt.

Fekvése[szerkesztés]

Késmárktól 34 km-re északra, Szepesófalutól 10 km-re délnyugatra a Frank patak völgyében fekszik.

Története[szerkesztés]

A falut 1296-ban soltész telepítéssel alapították a német jog alapján, nevét a hagyomány szerint Frank Mihály soltészról kapta. Első birtokosa és alapítója a Berzeviczy családból származó Kakas magiszter volt, majd halála után testvére János birtoka lett. 1396-tól a vágsziklási karthauzi kolostor birtoka. 1529-től a nedeci váruradalom része, majd 1542-ben visszakapták a karthauziak, ezúttal a vöröskolostori karthauzi szerzetesek birtoka lett. 1563-ban a király a kolostort és birtokait a szepesi káptalannak adta. Ezután Magóczy Gáspár és örökösei Thököly István, Horváth-Palocsai György és Rákóczi Pál birtoka. Tőlük 1699-ben Mattyasovszky László vásárolta meg, aki 1704-ben végrendeletileg a kamalduli szerzetesekre hagyta. 1782-ben a rend feloszlatása után a királyé, majd 1820-ban I. Ferenc császár az eperjesi görögkatolikus püspökségnek adományozta. 1787-ben 69 házában 469 lakos élt. 1828-ban 77 háza és 560 lakosa volt. Lakói földművesek, favágók voltak, malom és fűrésztelep is működött itt.

Vályi András szerint „Nagy és kis Frankova. Tót faluk Szepes Vármegyében, földes Ura a’ Religyiói kintstár, lakosai katolikusok, fekszenek Bélától más fél mértföldnyire. Határjai hidegek, és soványok, tsak zabot termők, piatzozások is tsekély, legelőjök jó, mind a’ kétféle fájok elég van, harmadik Osztálybéliek.”[2]

Fényes Elek szerint „Frankova (Nagy), tót falu, Szepes vmegyében, Ófaluhoz délre egy órányira: 556 kath., 4 zsidó lak. Kath. paroch. templom. Lakosi sok marhát, juhot tartanak, lent termesztenek. Erdő. F. u. az eperjesi püspök s káptalan.”[3]

1910-ben 390, túlnyomórészt szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Szepesófalui járásához tartozott.

2001-ben 381 lakosából 370 szlovák volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Miklósnak szentelt római katolikus plébániatemploma 1784-ben épült klasszicista stílusban, mellette kis fa harangtorony áll.

További információk[szerkesztés]

Források[szerkesztés]