Nagykuncfalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagykuncfalva (Helcmanovce)
Nagykuncfalva látképe az 546-os útról
Nagykuncfalva látképe az 546-os útról
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásGölnicbányai
Turisztikai régióSzepes
Rang község
Első írásos említés 1297
Polgármester Blanka Vargová
Irányítószám 055 63
Körzethívószám 053
Forgalmi rendszám GL
Népesség
Teljes népesség1429 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség116 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság405 m
Terület12,85 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagykuncfalva (Szlovákia)
Nagykuncfalva
Nagykuncfalva
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 49′ 45″, k. h. 20° 52′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 49′ 45″, k. h. 20° 52′ 00″
Nagykuncfalva weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagykuncfalva témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagykuncfalva (1892-ig Helcmanóc, szlovákul: Helcmanovce, németül: Helcmanowitz) község Szlovákiában a Kassai kerület Gölnicbányai járásában.

Fekvése[szerkesztés]

Gölnicbányától 9 km-re délnyugatra a Gölnic partján fekszik.

Története[szerkesztés]

A települést a 13. században a német jog alapján alapították. Első lakói a soltész által betelepített németek voltak. A települést 1297-ben említik először. 1326-ban "Kunchfalva", 1374-ben "villa Hencmanni" néven szerepel az írott forrásokban. A 16. században sok Szepességi faluhoz hasonlóan ide is ruszin pásztorok érkeztek. 1605-ben a falu leégett. A 18. században rezet és vasat bányásztak a területén.

Vályi András szerint "Helczmanócz. Tót falu Szepes Várm. földes Ura G. Csáky Uraság, lakosai katolikusok, és ó hitűek, fekszik Gőlniczhez nem meszsze, határja jó termékenységű, vagyonnyai külömbfélék."[2]

Fényes Elek szerint "Helczmanocz, orosz f., Szepes vmegyében, Remete és Gölnicz közt: 112 római, 1503 g. kath. lak. Görög kath. parochia. Vasbányák. F. u. gr. Csáky. Ut. p. Lőcse."[3]

1885. augusztus 12-én nagy tűzvész pusztított, melyben a templom is súlyosan megsérült. Ezután német lakossága nagyrészt elköltözött a faluból. Lakói mezőgazdasággal, bányászattal, erdei munkákkal foglalkoztak. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Gölnicbányai járásához tartozott.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1269, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 1556 lakosából 1447 szlovák és 90 cigány volt.

2011-ben 1490 lakosából 1370 szlovák és 17 cigány volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]