Szepesvéghely

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szepesvéghely (Hranovnica)
Szepesvéghely templom 2.JPG
Szepesvéghely címere
Szepesvéghely címere
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásPoprádi
Turisztikai régióSzepes
Rang község
Első írásos említés 1294
Polgármester Vladimír Horváth
Irányítószám 059 16
Körzethívószám 052
Forgalmi rendszám PP
Népesség
Teljes népesség3159 fő (2017. dec. 31.)[1] +/-
Népsűrűség88 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság610 m
Terület32,66 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szepesvéghely (Szlovákia)
Szepesvéghely
Szepesvéghely
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 59′ 00″, k. h. 20° 18′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 59′ 00″, k. h. 20° 18′ 30″
hranovnica.sk Szepesvéghely weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Szepesvéghely témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Szepesvéghely (1892-ig Grénicz, szlovákul: Hranovnica, németül: Gränitz) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Poprádi járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Poprádtól 8 km-re délre a Szlovák Paradicsom Nemzeti Park észak-nyugati csücskében, a Hernád-folyó völgyében fekszik. A községet Szépesvéghely, a Szépesvéghelyi Tengerszem és a Dubina településrészek alkotják.

Élővilága[szerkesztés]

A faluban egy gólyafészket tartanak nyilván, amely az óvoda kéményén található. 2012-ben 3, 2013-ban 5 gólyafiókát számoltak össze.[2]

Nevének eredete[szerkesztés]

Az Árpád-korban határőrfalu volt, neve valószínűleg innen ered. A falu szlovák neve a szláv granica (= határ) főnévből származik.

Története[szerkesztés]

A település a német jog alapján soltész általi betelepítéssel keletkezett a 13. században. 1294-ben "Granich" néven említik először. 1321-ben "Grenic", 1773-ban "Hranowcze", 1786-ban "Hranownicza" alakban említik a korabeli források. 1542-ig a savniki cisztercita apátság, később több nemes zálogbirtoka, majd 1776-tól 1945-ig a szepesi püspökség birtoka. Római katolikus temploma 1398-ban épült gótikus stílusban. A középkorban többször pusztította földrengés, tűzvész, szárazság és éhínség. A falu a középkorban bányaváros, sörfőzdéje, malma, fűrésztelepe volt. A bányászat fellendülése a 16. században következett be, amikor a Thurzó család több bányát nyitott a határában, ahol főként rezet bányásztak. A réztelepen az ún. Kupfenhausban élők kiváltságokat kaptak, élénk rézkereskedelem folyt itt. Lakói a bányászat mellett mezőgazdasággal, méhészettel, halászattal foglalkoztak. 1676-ban kuruc hadak támadták meg a települést és 20 házát felégették. 1710-ben újabb támadás következett, melyben a lakosság kétharmada elpusztult, a házakat kifosztották, az állatokat elhajtották. 1724-ben az egész falu leégett, 1813-ban pedig nagy árvíz pusztított. A település kékfestő iparáról volt híres, ami az 1824-ben alapított kékfestő műhelynek volt köszönhető, mely egészen 1975-ig működött. Az egykori műhely épületében a község múzeumot szándékozik létrehozni. Fűrésztelepét a Hámor nevű településen 1858-ban alapították, később Dubinára helyezték át. A II. világháború idején szűnt meg. 1787-ben 112 házában 799 lakos élt. 1828-ban 133 háza és 991 lakosa volt.

Vályi András szerint "GRENITZ. Gronitz, Grantz, Hranovitza. Elegyes mező Város Szepes Vármegyében, földes Ura a’ Szepesi Püspök, lakosai katolikusok, fekszik Lutsivnához egy mértföldnyire, hámorjai is vagynak, határbéli szántó földgyei meszsze esnek, ’s nem trágyáztatthatván illendőképen, néhol soványabbak, réttyeinek három negyedrésze sásas, és ritka fűvet terem, némelly javai jelesek; de más fogyatkozásai miatt, második Osztálybéli."[3]

Fényes Elek szerint "Grenicz, (Hranowce), tót mv., Szepes vmegyében,, ut. p. Horkához egy mfldnyire: 906 kath., 85 evang. lak. Kath. paroch. templom. Határa tágas, különösen erdeje sok. F. u. a szepesi püspök. " [4]

A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Szepesszombati járásához tartozott. Az első világháború után lakói főként mezőgazdasággal és erdei munkákkal foglalkoztak. 1923 és 1933 között sok lakója kivándorolt. 1938-ban 1591 lakos élt it. A második világháború után lakói főként a környék üzemeiben dolgoztak.

Népessége[szerkesztés]

1910-ben 1249, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

1961-ben 223 háza és 1795 lakosa volt.

1980-ban 2032 volt a lakosok száma, közülük 572 cigány.

2001-ben 2442 lakosából 2127 szlovák és 297 cigány volt.

2011-ben 2866 lakosából 2119 szlovák és 634 roma volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Hranovnica
A Wikimédia Commons tartalmaz Szepesvéghely témájú médiaállományokat.