Stóla (település)
Stóla (Štôla) | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Kerület | Eperjesi |
Járás | Poprádi |
Rang | község |
Első írásos említés | 1330 |
Polgármester | Martin Hajko |
Irányítószám | 059 37 |
Körzethívószám | 052 |
Forgalmi rendszám | PP |
Népesség | |
Teljes népesség | 530 fő (2017. dec. 31.)[1] +/- |
Népsűrűség | 201 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 853 m |
Terület | 2,56 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 49° 05′ 30″, k. h. 20° 08′ 30″Koordináták: é. sz. 49° 05′ 30″, k. h. 20° 08′ 30″ | |
Stóla weboldala | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Stóla (szlovákul Štôla, németül Stollen) község Szlovákiában az Eperjesi kerület Poprádi járásában. 2011-ben 514 lakosából 469 szlovák volt.
Fekvése[szerkesztés]
Poprádtól 15 km-re nyugat-északnyugatra a Poprád bal partján fekszik.
Nevének eredete[szerkesztés]
Neve a német stollen (= tárna) főnévből ered. Határában egykor bányászat folyt.
Története[szerkesztés]
Területét 1279-ben adományozta IV. Béla király betelepítés céljára. 1314-ben a kiirtott erdő helyén bencés kolostor létesült, a falu később a kolostor körül alakult ki. A falu első írásos említése 1330-ból származik „Stoly” alakban. 1333-ban „Stahl”, 1393-ban „Stol”, 1499-ben „Stolnaw” néven említik. 1526-ban a kolostor leégett, anyagát a batizfalvi Máriássy-kastély és 1870-ben az evangélikus templom építéséhez használták fel. 1870-ig Menguszfalvához tartozott. A falunak 1787-ben 17 háza és 142 lakosa volt. 1828-ban 24 házában 178 lakos élt. A 18–19. században lakói gyógyolaj készítéssel, fafeldolgozással foglalkoztak. Később a mezőgazdaság volt a fő megélhetési forrás, majd tátrai turizmus fellendülésével egyre nagyobb bevétel származott a turistaforgalomból is.
Vályi András szerint „STOLLA. Stollen. Tót falu Szepes Vármegy. földes Ura Márjásy Uraság, lakosai katolikusok, és evangelikusok, fekszik Batizfalvához nem meszsze, és annak filiája; határja hegyes, vőlgyes, legelője, erdője elég van.”[2]
Fényes Elek szerint „Stola, Stollen, igen régi tót falu, Szepes vmegyében, a Kárpátok tövében, 9 kath., 469 evang. lak., kik sok teknőt, s más faszerszámot készitnek, továbbá fiatal medvéket, borzokat s murmutérokat fognak. Hajdan volt itt a sz. Benedek szerzeteseinek apátságuk. F. u. nagyobb részt a Marjássy nemzetség. A megyében ezen falu határát éri legelőször a Poprád. Ut. p. Késmárk.”[3]
1910-ben 290, többségben szlovák lakosa volt, jelentős cigány kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Szepesszombati járásához tartozott. 1960-ban ismét Menguszfalvához csatolták, ma újra önálló község.
További információk[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Počet obyvateľov SR k 31. 12. 2019
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.