Szepesjánosfalva
Szepesjánosfalva (Jánovce) | |
![]() | |
Közigazgatás | |
Ország | ![]() |
Kerület | Eperjesi |
Járás | Poprádi |
Első írásos említés | 1312 |
Polgármester | Jozef Kacvinský |
Irányítószám | 059 13 |
Körzethívószám | 052 |
Forgalmi rendszám | PP |
Népesség | |
Teljes népesség | 1647 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 152 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 579 m |
Terület | 9,68 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 49° 01′ 00″, k. h. 20° 26′ 00″Koordináták: é. sz. 49° 01′ 00″, k. h. 20° 26′ 00″ | |
Szepesjánosfalva weboldala | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Szepesjánosfalva témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Szepesjánosfalva (1892-ig Jánócz, szlovákul: Jánovce, németül: Hensdorf) község Szlovákiában, az Eperjesi kerületben, a Poprádi járásban. Csontfalu és Mahálfalva tartozik hozzá.
Fekvése[szerkesztés]
Poprádtól 12 km-re délkeletre fekszik.
Története[szerkesztés]
Az egykori lándzsás falu a 13. században keletkezhetett. 1312-ben „villa Johannis” néven említik először. 1322-ben „Janus” néven írják, ekkor Henrik szepesi prépost tizedét a vágsziklási kolostornak adja. Később a szepesi káptalan birtoka. 1448-ban „Janofaluwa” néven szerepel a korabeli forrásokban. 1787-ben 17 házában 120 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „JÁNÓCZ. Janosa, Hansdorf, Hanovi. Tót falu Szepes Várm, földes Ura a’ Szepesi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Lőtséhez 1 mértföldnyire, Vidernyiknek filiája, 1/3 része határjának termékeny, legelője elég, fája mind a’ két féle van, piatzozása közel.”[2]
1828-ban 23 háza és 178 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Janócz, tót falu, Szepes vmegyében, a Lőcséről Liptóba vivő postautban, Horkához 1/4 mfld: 178 kath. lak. F. u. a szepesi káptalan.”[3]
A 19. század végén sok lakója kivándorolt. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Lőcsei járásához tartozott.
1963-ban csatolták hozzá Mahálfalvát. Lakói Poprád és Késmárk üzemeiben dolgoznak.
Népessége[szerkesztés]
1910-ben 186, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 1116 lakosából 1017 szlovák és 71 cigány volt.
2011-ben 1475 lakosából 1293 szlovák és 33 cigány volt.
2021-ben 1647 lakosából 1615 (+4) szlovák, 14 (+286) cigány, 1 ruszin, 3 (+3) egyéb és 14 ismeretlen nemzetiségű volt.[4]
Nevezetességei[szerkesztés]
- Alexandriai Szent Katalinnak szentelt római katolikus temploma a 13. században épült késő román stílusban, 1491-ben készült szárnyas oltára ma a Szlovák Nemzeti Galériában van.
Jegyzetek[szerkesztés]
- Münnich Sándor 1892: Csevegések a történelemelőtti korszakról. A Magyarországi Kárpátegyesület évkönyve 19.
- ↑ The 2021 Population and Housing Census
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
- ↑ ma7.sk