Acsády Ignác
| Acsády Ignác | |
 | |
| Született | Adler Ignác 1845. szeptember 9. Nagykároly |
| Elhunyt | 1906. december 17. (61 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Szülei | Adler Farkas |
| Foglalkozása | történész |
| Iskolái | Budapesti egyetem |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Acsády Ignác témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Acsády Ignác (született Adler, Nagykároly, 1845. szeptember 9. – Budapest, 1906. december 17.) zsidó származású magyar történész, az MTA levelező tagja (1888). Több önálló monográfiáján kívül szerkesztőségi tagja volt a Szilágyi Sándor-féle Millenniumi történelemnek, illetve írója A magyar birodalom története és A magyar jobbágyság története című nagy szintéziseknek.
Család, származás[szerkesztés]
Acsády (eredetileg Adler) Ignác a Szatmár vármegyei Nagykárolyban született, ahol apja, Adler Farkas bérlő élt. A család az 1850-es években Hajdúszoboszlóra költözött. Apja fokozatos anyagi gyarapodásával földbirtokot szerzett, s középosztálybeli helyzetben tudta nevelni gyermekeit. Ignác, az elsőszülött fiú, református középiskolákban tanult Debrecenben és Pesten; ügyvédi pályára készült.
Pályafutása[szerkesztés]
A pesti egyetem jogi karán tanult tovább. Itt tanárai közül különösen Wenzel Gusztáv jogtörténész volt rá nagy hatással, aki az 1887-ben megjelent, „Magyarország mezőgazdaságának története” című művéről is ismert.
Később a filozófiai fakultást is elvégezte, és a doktorátus megszerzése után publicisztikai téren működött.
A Századunk, majd ennek a Pesti Naplóval történt fúziójakor a Pesti Napló, és a Magyarország munkatársa volt, de írt más lapokba is: az aradi Alföldbe, a kolozsvári Keletbe. Közgazdasági és politikai cikkei éppoly kiválóak, mint azok, amelyek a történelemtudomány körébe tartoznak. Azonban figyelme egyre inkább a magyar történelem kérdései felé fordult. Bár haláláig a Pesti Napló munkatársa maradt, életét történetírói munkásságának szentelte. 1877-ben bölcsészeti szigorlatot is tett ebből a szaktudományból. Sok és alapos kutatást folytatott az Országos Levéltár és a Magyar Tudományos Akadémia történeti forrásanyagában.
Történetírói munkásságát az 1880-as években kezdte meg, addig újságírói tevékenysége mellett lefordította Leopold von Ranke „A római pápák története" című munkája három kötetét és Johann Caspar Bluntschli Politikatörténetét az Akadémia kiadásában. Szépirodalmi műveket is írt, például a „Fridényi bankja" (1882); „Pénzházasság" (Ország-Világ, Bp., 1893); „Aranyország" (vígjáték, 1880) címűeket. 1880–83 között megjelent vígjátéka és regényei a romantikus irány hívének mutatják. Szerkesztette az Athenaeum kiadó „Kézi lexikon"-át, amely az elsők egyike volt hazánkban (1891–1893).
A művelt zsidó középosztályból származó Acsádyt nagy nyelvtudás, biztos szakirodalmi ismeretek jellemezték. Kutatásai elsősorban a gazdaság- és társadalomtörténetre irányultak, a történelemtudomány azon területeire, amelyek Európában a polgárosodás és iparfejlődés előrehaladásával párhuzamosan bontakoztak ki.
Halálának évében, 1906-ban jelent meg átfogó monográfiája „A magyar jobbágyság története” címmel. E munkáját ő maga is élete fő művének tekintette. A honfoglalást követő időszaktól az egységes jobbágyság kialakulásának, majd a parasztság röghözkötésének folyamatát ábrázolta, s műve ötödik fejezetében eljutott a reformkor és az 1848. évi jobbágyfelszabadítás viszonyainak elemzéséig.
Az Akadémiának 1888-tól volt tagja. Számos tanulmánya jelent meg a Századokban, a Budapesti Szemlében, a Magyar Tanügyben és a Magyar Zsidó Szemlében.
Munkássága[szerkesztés]
Az 1890-es években több részt (Magyarország három részre oszlásának története (1526–1608), Magyarország története I. Lipót és I. József korában) írt a Szilágyi Sándor-féle Millenniumi történelemben.
Legnagyobb és legismertebb munkája a Magyar Tudományos Akadémia kiadásában megjelent két hatalmas kötet: A magyar birodalom története (I–II., 1904), mellyel az egész nemzet történetírója lett, s amelyben a modern tudomány követelményeinek megfelelően a nép és az állam ezeréves életét örökítette meg klasszikus magyarsággal. Életének e nagy művét nem sokkal élte túl. Már súlyos beteg volt, amikor Dudek János, a dogmatika tanára a hittudományi karon „Kritikai tanulmányok Acsády Ignác művéről" (1905) címen a dogmatika szempontjából élesen megtámadta. Nemsokára e legnagyobb sikere és legnagyobb csalódása után meghalt. A rákoskeresztúri izraelita temetőben, valamint a Magyar Tudományos Akadémián is Csánki Dezső, az Országos Levéltár államtitkár-főigazgatója tartott fölötte emlékbeszédet. Sírja ma a Kozma utcai izraelita temetőben található.
Művei[szerkesztés]
- Az osztrák császári cím és Magyarország (1877)
- Zsidó és nem zsidó magyarok az emancipáció után (1882)
- Szelényi Mária (1885)
- Magyarország Budavára visszafoglalása korában (1886)
- Széchy Mária 1610–1679 (1885)
- Magyarország pénzügyei I. Ferdinánd uralkodása alatt (1888)
- Közgazdasági állapotaink a 16 és 17. században (1889)
- A magyar jobbágy-népesség száma a mohácsi vész után In: Értekezések a történettudomány köréből. XIV. 3. (Bp., 1889)
- A magyar nemesség és birtokviszonyai a mohácsi vész után In: Értekezések a történettudomány köréből. XIV. 9. (Bp., 1890)
- Bethlen Gábor és udvara Gindely Antallal. (1890)
- Régi magyar birtokviszonyok (1894)
- Két pénzügytörténeti tanulmány (1894)
- A pozsonyi és szepesi kamarák : 1565–1604 (1894)
- Magyarország népessége a Pragmatica sanctio korában (1896)
- A magyar adózás története 1598–1604 (1896)
- A jobbágyadózás 1577–97 (1896)
- Magyarország három részre oszlásának története (1526–1608). In: A magyar nemzet története V. (Bp., 1897)
- Magyarország története I. Lipót és I. József korában. In: A magyar nemzet története VII. (Bp., 1898)
- A karloviczi béke története : 1699. (Bp., 1899)
- A magyar birodalom története (I–II. Bp., 1903–04)
- A magyar jobbágyság története (Bp., 1906, 1944, 1948, 1950; 1955 Dejiny poddanstva v Uhorsku – szlovákul)
- La liberazione di Vienna dall'assedio turco del 1683 e la liberazione dell'Ungheria dal giogo turco (1908)
- Der Befreiungskrieg oder Ungarns Befreiung von der Türkenherrschaft (1909)
- Der Entsatz Wiciis von der tűrkischen Belagerung im J. 1683 ete. (1909)
Számos kitűnő tanulmánya jelent meg a Közgazdasági Lexikonban, a Magyar Gazdaságtörténeti Szemlében, a Közgazdasági Szemlében es az Új Magyar Szemlében is.
Az IMIT Évkönyvébe írott zsidó-történelmi tanulmányai:
- A magyar zsidók a XVIII. században (1900)
- Az egyházi szellem és a zsidók (1902)
- A zsidók a magyarság múltjában 1903)
Emlékezete[szerkesztés]
„Acsády Ignácot, a századforduló kimagasló történetíróját azon tudósok között tartjuk számon, akiknek munkásságát a haláluk óta eltelt évtizedek sem burkolták a feledés homályába. A magyar polgári történetírás pozitív hagyományairól szólva mindig azok között emlegetjük, akik saját korukban a legtöbbet tették a haladás szolgálatában. […]” Gunst Péter: Acsády Ignác (A múlt magyar tudósai), Bp., 1973
Források[szerkesztés]
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 6–7. o. Online elérés
- Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 9. o.
- Für Lajos: Acsády Ignác. In: Magyar Agrártörténeti Életrajzok. Kiad.: Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Bp. 1987. 1. köt. 7–11. old.
- Magyar Mezőgazdasági Múzeum – Nevezetes évfordulók: Acsády Ignác
Irodalom[szerkesztés]
- Gunst Péter: Acsády Ignác (A múlt magyar tudósai), Bp., 1973
- Gunst Péter: Acsády Ignác történetírása (Tudománytörténeti tanulmányok 2., Bp., 1961)
- Szilágyi Ágnes Judit: Érdekes személyiségek, emlékezetes viták a magyar történetírásban, 27 történészportré, Palatinus, Budapest, 2007. 55–58.
További információk[szerkesztés]
