Morganatikus házasság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A morganatikus házasság uralkodóházak, főnemesi családok férfi tagjainak olyan egyházilag érvényes házassága, amelynél a feleség és gyermekei nem részesülnek a férj kivételes jogaiban. A házasság mindazonáltal érvényesnek, az ebből született gyermekek törvényesnek számítottak.

Kempelen Béla különbséget tesz a mésalliance házasság (magyarul: visszás-házasság)[1] és a morganatikus házasság között; az elsőnél az egyik fél nem bír nemesi ranggal (például egy nemes egy polgár leánnyal), a másodiknál viszont mindkettő fél nemesi származású, csak az egyik magasabb rangú mint a másik. Kempelen szerint a méssaliance házasságnál a nem nemes feleség nemesi rangra emelkedik a kötés után, és a gyermekei minden jogot örökölnek. Azonban a morganatikus házasságnál, amikor egy fejedelmi rangú fél feleségül vesz egy alacsonyabb rangú nőt, a feleség nem emelkedik a férj rangjára és a leszármazottjai a jogait és kiváltságait elveszítik.[2] Például, Habsburg–Lotaringiai Ernő főherceg, a magyar köznemes bessenyői és velikei Skublics Laurát (1826-1865) vette el morganatikus házasságon és ezért az uralkodó megfosztotta rokonát a főhercegi címtől és más egyéb kiváltságaitól; a király kegyelméből, a "báró Wallburg" címet és új vezetéknevet adományozta a volt Habsburg-Lotaringiai főhercegnek. Kempelen szerint morganatikus házasságnak is lehet nevezni azt, amikor egy nemes férfi egy polgárleányt vesz el, mert tulajdonképpen ez a méssaliance házasság egyik fajta. Egy visszás-házasság (mésalliance) példa, Deák Ferencnek, a "haza bölcsének" a nagybátjya, kehidai Deák József (1764-1831), táblabíró, főhadnagy, királyi testőr, az otthonában szolgáló szobalányt, István Katalint (1780-1850) vette el; közös gyermekei és leszármazottjai továbbra is a kehidai Deák család teljes jogú és törvényes képviselői voltak.[3]

Kempelen azt is magyarázza, hogy méssaliance-ot akkor is követhetnek el a felek, ha mindketten a nemesi rendhez tartoznak. Például ha egy nem rég megnemesített és főnemesi címmel adományozott családból számazó hölgy házasságot köt egy ősrégi köznemes férfivel, nem a főnemes nő követett el méssaliance-ot, hanem a férfi, mivel a nem rég főnemesi rangra emelt család nem rendelkezik az ősi próbához megkívánt számú ősökkel.[4]

Történelmi példák Európában[szerkesztés]

Ausztria[szerkesztés]

Belgium[szerkesztés]

Dánia[szerkesztés]

Egyesült Királyság[szerkesztés]

Franciaország[szerkesztés]

Görögország[szerkesztés]

Itália[szerkesztés]


Németország[szerkesztés]

Oroszország[szerkesztés]

Románia[szerkesztés]

Svédország[szerkesztés]

Szerbia[szerkesztés]

  • I. Sándor szerb király (Aleksandar Obrenović), anyja akarata ellenére, 1900-ban annak egyik udvarhölgyét, Draga Lunjevicát vette feleségül. Draga királyné az alattvalók körében is népszerűtlenné vált. Három évvel az esküvő után a királyt és királynét egy tiszti összeesküvés résztvevői meggyilkolták.

Történelmi példák Afrikában[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Morganatische Ehe című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Felsőmagyarországi Minerva: nemzeti folyó-irás, Volume 2. 707.o.
  2. Kempelen Béla. (1907). A nemesség. útmutató az összes nemességi ügyekben. Benkő Gyula könyvkereskedése. Budapest (5.o.)
  3. Bekő Tamás. Deák Ferenc zalatárnoki nőrokonai. In: Szerk. Kiss Gábor. (2015) „Deák és a nők - Női sorsok és szerepek Deák Ferenc környezetében. Zalaegerszeg. dfmvk. 190.o., 194.o
  4. Kempelen Béla. (1907). A nemesség. útmutató az összes nemességi ügyekben. Benkő Gyula könyvkereskedése. Budapest. 5-6.o.
  5. Szluha Márton. (2012). Vasvármegye nemes családjai II. kötet. Heraldika kiadó. 523.o.