Ugrás a tartalomhoz

Gózon Gyula

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gózon Gyula
1917 körül
1917 körül
SzületettGroszman Gyula
1885. április 19.
Érsekújvár
Elhunyt1972. október 8. (87 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
HázastársaBerky Lili (1917–1958)
Foglalkozásaszínész
Kitüntetései
Halál okaAlzheimer-kór
SírhelyeKozma utcai izraelita temető
Színészi pályafutása
Aktív évek1902–1965
Híres szerepeiÜgyvéd
Móricz Zsigmond: Úri muri
Makács
Hyppolit, a lakáj
A Wikimédia Commons tartalmaz Gózon Gyula témájú médiaállományokat.
Babay József: Napraforgó. Nemzeti Színház. Gózon Gyula és Somogyi Erzsi
Gózon Gyula a Magyar Rádió stúdiójában (1962)
Emléktábla a Gózon-villa falán
Életnagyságú szobra a rákosligeti Gózon Gyula Kamaraszínház bejárata fölött. Babusa János alkotása

Gózon Gyula, született Groszman[1] (Érsekújvár, 1885. április 19.[2] – Budapest, 1972. október 8.) Kossuth-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész.

Életpályája

[szerkesztés]

Groszman Simon és Binéter Emília fia. Az Esztergomban élő szülei épp Érsekújvárban, anyai nagyszüleinél tartózkodtak vendégségben, amikor megindult a szülés, így ott született.[3] Az Esztergomban felnövő Gyula fiatalon Rákosi Szidi magán-színiiskoláját végezte el. Pályáját ugyan Nagyváradon kezdte, ismertté akkor vált, amikor Nagy Endre szerződtette kabaréjához Budapestre. Egy évad után jött a Népopera, aztán megint a kabaré, majd 1919-ben a Király Színház tagja lett.

1917. január 30-án a Ferencvárosban vette feleségül Berky Lilit, aki a saját vállalkozásukban megindított Muskátli Kabaré primadonnája volt.[4] A házaspár gyakran lépett fel együtt. 1927-től a Belvárosi Színház, 1929-től az Új Színház tagja lett.

Az operett mellett mindig vonzotta a drámai színjátszás: a Nemzeti Színház először 1935-ben szerződtette. A zsidótörvények őt is leparancsolták a színpadról, majd 1945-ben visszatért a Nemzeti Színházhoz, amelynek élete végéig tagja maradt.

Összesen 90 filmben játszott főszerepet (már a némafilm korában megjelent a vásznon). Filmalakításai méltán növelték népszerűségét. Hattyúdala az „Egy öreg színész emlékei” című írása volt, amely halála előtt nem sokkal, 1972. február-márciusban jelent meg a Nők Lapjában.

Feleségével még 1935-ben vették meg az akkor még Budapest melletti kistelepülésen, Rákosligeten az otthonukat jelentő családi házat, ahol a második világháborút is átvészelték. Gózon majdnem haláláig élt a házban, amelyet csak élete legvégén, az 1970-es évek kezdetén adtak el eltartói, és vették magukhoz, egy lakótelepi panellakás apró zugába, egy szobába.

Emlékezete

[szerkesztés]

Emlékét egykori rákosligeti otthonán emléktábla, nevét pedig az az utca viseli, melynek sarkán a háza állt. Ezen utca mentén felfelé haladva, egy sportpálya átellenes végében található a szintén róla elnevezett Gózon Gyula Kamaraszínház, melynek bejárata fölött ma egész alakos szobra áll.

Főbb szerepei

[szerkesztés]

Filmjei

[szerkesztés]

Játékfilmek

[szerkesztés]

Tévéfilmek

[szerkesztés]
Gózon Gyula sírja Budapesten. Kozma utcai izraelita temető: 5B-9-27 (balra, a háttérben Szép Ernő síremléke áll)
  • Nagy filmművészeink – Gózon Gyula (1961, rendező: B. Megyeri Gabriella)
  • A pékinas lámpása (1961)
  • Az utolsó vacsora (1962)
  • Két találkozás (1965)

Hangjáték, Rádió

[szerkesztés]
  • Bibó Lajos: A csodadoktor (1938)
  • Tamási Áron: Vitéz lélek (1941)
  • Arisztophanész: Madarak (1946)
  • Tamási Áron: Hullámzó vőlegény (1947)
  • Tamási Áron: Vitéz lélek (1947)
  • Abezgous–Brustein: Az elvarázsolt festmény (1949)
  • Anatole France: A 64-es (1949)
  • Móricz Zsigmond: Rokonok (1950)
  • Bokor–Kertész: Vidám brigád (1951)
  • Fejér Gábor: A nép nevében (1951)
  • Vas Róbert: Habakuk mester fiai (1951)
  • Bán Pál–Kállai István: Segíteni nem szégyen (1952)
  • Bárány Tamás: Vasból való vár (1952)
  • Lontai László: Johanna újra itt van (1952)
  • Lukovszkij: Az örök éjszaka titka (1952)
  • Mark Twain: Utazás a Nagy Folyón (1952)
  • Peterdi Pál: Hódító Vilmos (1952)
  • Szergej Antonov: A béke küldötte (1952)
  • Anatole France: Crainquebille (1955)
  • Kemény Egon–Ignácz Rózsa–Soós László–Ambrózy Ágoston: „Hatvani diákjai” (1955) Rádiódaljáték 2 részben. Bule Lajos, volt pedellus – Gózon Gyula
  • Kemény Egon–Gál György Sándor–Erdődy János: „Komáromi farsang” (1957) Daljáték 2 részben. Kajdács Kelemen fogadós, kocsmáros – Gózon Gyula
  • Jaroslav Hašek: A Safranek-hagyaték (1958)
  • Gyárfás Endre: Egy pillanat gyümölcse (1961)
  • Leszkov: Egy kis tévedés (1961)
  • Luigi Squarzina: Római rekviem (1964)
  • Művészpályám – Bikádi György visszaemlékezése (1965)
  • A Szabó család (Kanczler Franci)

Kitüntetései

[szerkesztés]

Diszkográfia

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Házasságkötésekor Grosszman.
  2. ↑ Születési bejegyzése az érsekújvári izraelita hitközség születési akv. 19/1885. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 8.)
  3. ↑ Gózon Gyula Életrajza. [2009. december 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. szeptember 21.)
  4. ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest IX. kerületi polgári házassági akv. 68/1917. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. január 8.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Gózon_Gyula&oldid=28573008”