Mayerlingi tragédia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az egykori vadászkastély Mayerlingben

Mayerlingi tragédiaként hivatkoznak azokra az 1889-ben történt eseményekre, amelyek a Bécstől 24 km-re fekvő, Mayerling településen álló vadászkastélyban történtek, és melynek során az Osztrák–Magyar Monarchia trónörököse, a 31. évében járó Rudolf és a 17 éves szeretője, Maria Vetsera életét vesztette. Számos elképzelés merült fel halálukkal kapcsolatban, de a jelenlegi bizonyítékok alapján közös öngyilkosságot követtek el. Rudolf előbb főbe lőtte szerelmét, majd egy tükör segítségével magával is végzett. Emellett léteznek azonban olyan teóriák is, melyek politikai gyilkosságról, balesetről és egyéb elképzelésekről szólnak.

Előzmények[szerkesztés]

Rudolfot 1888-ban nevezték ki a gyalogsági főfelügyelőjévé, de ez inkább kiiktatását, mint előléptetését jelentette. A címet ugyanis külön az ő számára hozták létre, a kinevezés velejárója az volt, hogy gyakran kellett a Monarchia különböző részén megtartott csapatszemléken részt vennie. A sok fáradtsággal járó utazás a trónörököst egészségileg és szellemileg is kimerítette, az év nyarán már súlyos depresszió is kínozta.[1] Ehhez társult az is hogy 1887-től fájdalmaira morfiumot is szedett.[2]

Rudolf, az egyik áldozat, feltehetően 1889 januárjában...

A betegségek hatásait csak súlyosbította, hogy politikai és katonai téren is kudarcokat kellett elszenvednie, depressziója olykor magasra hágott, amit felesége is szóvá tett emlékirataiban. Viselkedésének megváltozását újságcikkekben is szóvá tették (pl Börsen-Courir, 1888. december 1.), megemlítve, hogy a vele való érintkezés egyre nehezebb ideges természete miatt, gyakran veszítette el önuralmát, és tett említést korai haláláról.[3] Szepsnek 1888 augusztusában írt levelében elmúlt harminc évét e szavakkal „méltatja”: „Harminc év nagy idő, s nem éppen szívderítő; sok idő telt el többé-kevésbé hasznosan, de igazi tetteket és sikereket nem tartalmazott”, és „egyre kevésbé vagyok friss és munkaképes.” Állapotát csak tovább súlyosbította, hogy korábbi életmódjával sem hagyott fel; hajszolta az élvezeteket, majd késő estéig és hajnalig ült íróasztalánál leveleket és politikai fogalmazványokat írva, alvásra alig hagyva többet 3-5 óránál. Lelki problémái láthatóvá váltak; lefogyott, sápadt lett és megöregedett.[4] A lelki válságát az is mélyíthette, hogy-rendőrségi feljegyzések szerint-potenciaproblémákkal is küzdött.[5]

Rudolfot folyamatos megfigyelés alatt tartották. Nemcsak a hivatásos besúgók, hanem Johanna Wolf, a kerítőnő és Mizzi Kaspar is tett jelentéseket Florian Meissner rendőrnyomozónak. Wolf Mizzi Kasparon keresztül is fontos információkhoz jutott, melyeket szintén továbbított. Többek között azt is, hogy 1888 nyarától Rudolfot foglalkoztatta a közös öngyilkosság gondolata (Kasparral), melynek szerinte a legalkalmasabb helyszín a mödlingi Husarentempel lett volna. Mizzi Kaspar nem vette félvállról az ajánlatot. Személyesen ment el a rendőrségre és jegyzőkönyve diktálta a trónörökös öngyilkossági tervét.[6]

Utolsó hónapjának két fontos mozzanata volt. Az egyik a francia elnökválasztás, melyen az akkori hadügyminiszter - németellenes, háború párti- Georges Boulanger indult nagy esélyekkel, a másik pedig a magyar honvédelmi (véderő)törvény és az amiatt kirobbant zavargások voltak.[7] A vita a közös hadsereg megosztásán folyt, melyben Tisza és Andrássy oldalán az osztatlan közös hadsereg fenntartása mellett állt ki.[8]

Az utolsó napok krónikája[szerkesztés]

...és Maria Von Vetsera a másik áldozat, 1888-ban

Helene Baltazzi visszaemlékezése szerint a Rudolf és Maria Vetsera közötti első találkozóra Marie Larisch közvetítésével 1888 november 5-én került sor. Valószínűleg már ekkor is készültek a halálra; Rudolf egyre gyakrabban tett említést közeli haláláról (Festetics grófnőt megeskette, hogy imádkozni fog érte). Rudolf vasból karikagyűrűt készíttetett a lánynak, melybe az ILVBIDT betűket vésette, melynek jelentése: In Liebe Vereint Bis In Den Tod - Szerelmben egyesülve a halálig. Maria fényképet küldött Larisch grófnénak, azzal a megjegyzéssel, hogy az az utolsó kép, amit magáról készít, és hogy fiatalon és szépen akar meghalni.[9] 1889. január 13-a jelentős dátumnak számít, Helen Baltazzi szerint ekkor volt az első együttlét (ezek szerint a magzatelhajtásra vonatkozó feltételezés téves), mások szerint viszont ekkor születhetett meg a megállapodás az öngyilkosságot illetően. Két nappal később Maria cigarettatárcát vásárolt Rudolfnak, melybe a "Január 13. Köszönet a sorsnak" szavakat gravíroztatta.[10]

Január 26.[szerkesztés]

A különböző források szerint ezen a napon folyhatott le az a heves vita Rudolf és apja között, ami megszilárdította öngyilkossági szándékát. A későbbi visszaemlékezők között szerepelt Sophie Planker-Klaps, Stefánia komornája, aki leírta, hogy a trónörökös rendkívül zavartnak és összetörtnek tűnt, a keze remegett. Mint később Carl Beck [11] komornyiktól megtudta, hogy ez az apa és fia között lezajlott vita következménye lehetett. De Viktória trónörökösné is arról számolt be, hogy Heinrich Reuss értesülései is ezt támasztják alá. Vladimir Lamsdorf már azt is kijelenti, hogy ez közvetlen kapcsolatba hozható a később történtekkel. Larisch grófné önigazoló visszaemlékezései szerint ezen a napon Rudolf felkereste őt a Grand Hotelben és arra kérte, próbálja lebeszélni a lányt az öngyilkosság gondolatáról.[12] A vita középpontjában az is állhatott, hogy másnap Vilmos születésnapjára fényes ünnepélyt szerveztek, itt Rudolfnak, akit néhány nappal korábban a Schwarzgelb hasábjain a franciákhoz húzók vezérének neveztek, hitet kell majd tennie a német-osztrák barátság és a kettős szövetség meghosszabbításának támogatása mellett, ami ellen Rudolf hevesen tiltakozott.[13]

Január 27.[szerkesztés]

Az utolsó fényképfelvételek egyike, bakon ülve, cigarettával a szájában mutatja Rudolfot

Ezen a napon tájékoztatta Hoyos József grófot, hogy a következő hétre tervezett mayerlingi vadászatot előrehozta január 29-re. Ezután újra felkereste Larisch grófnét a Grand Hotelban, aki visszaemlékezésében elmondta, hogy Rudolf egy nehéz dobozkát bízott rá megőrzésre és lelkére kötötte, hogy azt nem adhatja át senkinek, kivéve egy személyt, akinek nevét e négy betű rejtette: R.I.O.U. A feltételezett személy János Szalvátor lehetett és a rövidítés egyik lehetséges feloldása: R- respectable (tiszteletre méltó - a szabadkőműves páholyok előtti megszokott rövidítés), I. O. (Innere Orient - a legmagasabb rendű beavatottak szűk köre), U - Ungarn- azaz Magyarország, melyből arra lehet következtetni, hogy mindketten kapcsolatban voltak magyar szabadkőművesekkel.[14] A doboz tartalmáról sok felvetés látott napvilágot. Az egyik szerint Ferenc József tervezett lemondatásáról szóltak, vagy egy esetleges államcsínyről (Larisch szerint Magyarországi ambíciókra vonatkozó papírokat rejtettek). Valószínűbb, hogy Rudolf politikai fogalmazványairól lehetett szó. Larisch írását részben megerősítik a rendőrség besúgói, aki jelentéseikben szerepeltetik a trónörökös és a Larisch grófné közötti többszöri levél-, illetve csomagváltást. Az is tény, hogy az utolsó napokban Rudolf rendezte irattárát, több dokumentumot megsemmisített, másokat pedig megőrzésre adott át általa megbízhatónak vélt személyeknek.[15] Rudolf délután újra találkozott Larisch grófnéval, utána a Práterben is látták őket, ekkorra már megállapodtak, hogy Mariát másnap személyesen kíséri Rudolfhoz. Este a bécsi német nagykövetségen Vilmos császár születésnapjának tiszteletére bált rendeztek, az este végén Maria miatt nyilvános veszekedés alakult Rudolf és felesége között.[16] Rudolf még az éjszaka magához hívatta Szepset, aki próbálta őt megnyugtatni. A zaklatott főherceg úgy érezte, megalázták és gúnyt űztek belőle az estélyen azzal, hogy német egyenruhában kellett egy olyan politikát magasztalnia, amelyet megvetett.[17] Az éjszakát Mizzi Kasparral töltötte.

Január 28.[szerkesztés]

A francia választások során Boulanger komoly részsikereket aratott, ami tovább fokozta Rudolf szorongását egy francia–német, illetve egy osztrák–magyar–orosz háborúval kapcsolatban.[18] Az előző napi megbeszéléshez híven – miután egy kis kitérőt tettek egy fehérnemű-üzlet felé – Larisch grófné a trónörököshöz vitte Mariát, akit a trónörökös Josef Bratfisch-sel továbbvitetett Mayerling felé. Ezután Larisch bejelentette a lány eltűnését a Vetsera családnál, majd a rendőrkapitányságon is.

Rudolf kiegészítette végrendeletét és Szögyénynek utasításokat adott négy búcsúlevelével kapcsolatban, melyet a bécsi Török-szobában található íróasztalában helyezett el. A búcsúlevelek közül egynek ismerjük a teljes szövegét:[19]

„Kedves Stefánia! Megszabadulsz tőlem és az általam okozott kellemetlenségektől; légy boldog a magad módján. Légy jó a szegény kislányhoz, ő minden, ami belőlem megmarad. Add át üdvözleteimet minden ismerősnek, különösen Bombellesnek, Spindlernek, Latournak, Wowónak, Gizellának, Lipótnak stb. stb. Nyugodtan megyek a halálba, mert csak ez mentheti meg jó hírnevemet. Szívből ölel szerető Rudolfod.”[20]

Mária Valériának írt leveléből egy rövid részlet fenn maradt húga naplójában: „Ha Papa egyszer lehunyja szemét, Ausztriára nagyon szomorú idők jönnek. Sajnos nagyon is jól tudom, mi következik, ezért azt tanácsolom, akkor menjetek el.” A Moritz Hirschnek és Mizzi Kasparnak írott levelek tartalma nem ismert.

Hoyos József gróf Rudolf halálhírével a Burgba érkezik

Rudolf azután indult a lány után Mayerlingbe, hogy egy várt táviratot és levelet megkapott, ám ezek tartalmáról nem tudni semmit.[21] Rudolfot a Roter Stadl vendéglőig egy kocsis kísérte, onnan Bratfisch és Maria társaságában hajtottak tovább, Rudolf azonban nem sokkal a cél előtt kiszállt a kocsiból és gyalog érkezett meg a kastélyhoz, délután fél négy körül. Bratfisch csak egy órával később ért oda. Azt, hogy egy lány is vele van, rajtuk kívül valószínűleg csak Rudolf inasa, Loschek tudta.[22]

Január 29.[szerkesztés]

Hoyos gróf és Coburg Fülöp herceg vadászatra volt hivatalos erre a napra Rudolfhoz, aki náthájára hivatkozva mentette ki magát. Pontosan nem tudni a nap történéseit, de több visszaemlékezésben is megemlítik, hogy a nap folyamán Rudolf több levelet is írt, illetve dolgozott. Ezen a napon kellett volna visszatérnie Bécsbe egy családi vacsorára, de Rudolf újra a nátháját említve maradt távol az eseménytől, így Fülöp egymaga tért vissza. Ferenc József saját orvosát, Hermann Widerhofert indította Mayerling felé, a rendőrség pedig egy ügynököt. Feltehetően ezen az estén további búcsúlevelek születettek, melyeknek tartalma csak visszaemlékezésekből, vagy egyáltalán nem ismert.[23]

Január 30.[szerkesztés]

Rudolf holttestének elszállítása Mayerlingből

A reggel történt eseményekkel kapcsolatban csak két ember visszaemlékezésére hagyatkozhatunk, az egyik, a vadásztárs Hoyos gróf, a másik pedig az inas, Johann Loschek, bár mindkettőben pontatlanságok és ellentmondások vannak. A legelfogadottabb verzió szerint Hoyos grófot 8 óra előtt pár perccel értesítette Loschek, hogy Rudolf nem nyit ajtót, pedig korábban arra kérte, hogy fél nyolc tájban ébressze fel. Mikor Hoyos az ajtót be akarta töretni, Loschek elmondta, hogy Rudolf nem egyedül töltötte az éjjelt, ezért Hoyos úgy döntött megvárja Fülöpöt, aki vonattal, majd az érte küldött kocsival érkezett. A herceg nyolc óra után ért a helyszínre, közösen betörték az ajtót és Loscheket küldték be megnézni, hogy mi történt. Loschek sztrichninmérgezésre gyanakodott (feltételezések szerint, Rudolf először méreggel akart véget vetni életének, és a beavatott Loschek még erre a változatra volt felkészülve. Ezt megerősíteni látszik Slatin 1931-ben tett nyilatkozata, mely szerint a tragédia után Rudolf lakosztályának átvizsgálása során egy Maria által írt cédulán a következő állt: „Inkább revolver mint méreg. A revolver biztosabb.”[23]).[24]

Hoyos azonnal Bécsbe indult, és azt közölte Erzsébettel, hogy fiát Maria megmérgezte. Mária Valéria naplóbejegyzéséből tudni, hogy Maria anyja, leányát keresve eljutott a Hofburgba is, ahol Erzsébet közölte vele, hogy mindkettőjük gyermeke meghalt. Erzsébet ráparancsolt az anyára: „És most jól jegyezze meg, hogy Rudolfot szívroham ölte meg.”[25]

Január 31.[szerkesztés]

A szülők egyetlen fiuk halottas ágyánál
Rudolf a ravatalon

Azonnal megindult a gépezet Maria jelenlétének eltitkolására. Ferenc József a dolgok elrendezésére Paar grófot küldte. A Maria holttestét vizsgálók megállapították az öngyilkosság tényét, hogy így külön kivizsgálás nélkül lehessen eltemetni. Ezt a tényt azonban több nyilvánvaló adat is cáfolja. Ezek egyike a baloldali bemeneti seb, amit nem okozhatott magának, hiszen jobb kezes volt, emellett pedig a bal kezében egy zsebkendőt szorongatott, a kimeneti nyílás szélei szilánkosak voltak, a koponya egy részével együtt.[26] Maria holttestét azonnal eltávolították Rudolf mellől. Január 31-én a mayerlingi kastélyból titokban a közeli heiligenkreuzi cisztercita apátságba vitték, ott az öngyilkosok kriptájába helyezték. Az eseményen csak nagybátyja, Alexander Baltazzi és gyámja, Stockau gróf vehettek részt, anyja megjelenését a rendőrfőnök nem engedélyezte. A Vetsera családot teljes hallgatásra kötelezték. (Maria holttestét csak jóval később helyezhették át mai sírhelyére, a heiligenkreuzi községi temetőbe.) Másnap Paar gróf táviratot küldött Bécsbe, melynek tartalma csak annyi volt "Alles abgethan", vagyis minden elintézve.[27] [28]

Január 31-én hajnali 2 órakor érkezett meg Rudolf holtteste a Hofburgba. Az orvos ekkor tájékoztatta Ferenc Józsefet az öngyilkosság tényéről és elkövetésének körülményeiről (többek között arról is, hogy Rudolf egy éjjeliszekrényre erősített tükör segítségével végezte el a pontos lövést).[29] Rudolf holttestét február 4-én a Hofburg kápolnájában ravatalozták fel, egy arany sarkakkal és koronákkal díszített, fekete bársonnyal bevont koporsóban, mely hivatalosan csak megkoronázott uralkodóknak járt volna. A gyalogsági tábornokok aranygallérú fehér díszegyenruháját adták rá, melyet a Szent István-rend piros-zöld szalagjával és számos rendjellel egészítettek ki.[30] Másnap, február 5-én délután négy órakor elindult a gyászmenet a kapucinusok temploma felé, hogy végsó búcsút vegyenek a trónörököstől. A kapucinusok templomában a gyászszertartást Cölestin Josef Ganglbauer, bécs érseke celebrálta, Koller és Stöger főpapok segítségével.[31][32] A legközelebbi családtagok közül a temetésen Erzsébet királyné és Mária Valéria és Stefánia nem vett részt, Ferenc József oldalán a belga királyi pár foglalt helyet a ravatallal szemben. A temetésen a főhercegek és főhercegnők mellett megjelent a kor társadalmának színe-java, köztük a két miniszterelnök, Taaffe és Tisza, a Bécs és Budapest főpolgármesterei, az osztrák birodalmi gyűlés (Smolka) és magyar képviselőház elnöke (Péchy)[33] és nagykövetek, követek, tisztek és tábornokok (Falkenhayn, Moltke) és a nemesség képviselői.[34] A szertartás szűkebb körben körben folytatódott tovább, immár a sírboltban körülbelül negyedórán át. A temetés végül nem sokkal 5 óra előtt ért véget. Hatalmas tömeg kísérte figyelemmel az eseményeket, mely nagy tolongáshoz is vezetett, a tömegben többen rosszul lettek, vagy elájultak. A temetés után a birodalom számos egyházközségében tartottak megemlékező istentiszteleteket a trónörökös tiszteletére. Azonban a halál módja miatt voltak olyan települések, amelyek megtagadták a megemlékezést, így például Bozen, Görz, vagy az osztrák Floridsdorf és Donaulfeld.

Haláluk rejtélye[szerkesztés]

Az utolsó napok eseménye közt számos olyan történés fedezhető fel, amelyet a különböző elméletek pártolói másként, saját igazuk bizonyítására használnak fel. Mivel a tetthelyen nem volt helyszíni szemle és hivatalos rendőrségi jelentés sem készült, valamint a halottszemle és a boncolási jegyzőkönyvek is később íródtak és azok is ellentmondásosak, 50 körüli azon elmélet száma, amely az eseményeket igyekszenek megmagyarázni.[35].

Kettős öngyilkosság[szerkesztés]

Az öngyilkosság három lehetséges oka:

  • depresszió és melankólia
  • apjának elutasító magatartása Stefániával kötött házasságának felbontására vonatkozóan
  • félelem a politikai összeesküvés miatti felelősségre vonástól

Az események pontos rekonstruálása a források hiányossága miatt lehetetlen, mert a Rudolf után fennmaradt papírokat alaposan szelektálták, a búcsúlevelekből pedig többet császári nyomással szereztek meg (például Hirsch özvegyétől). Ennek ellenére a kettős öngyilkosság ténye bizonyítottnak vehető. Dr. Heinrich Slatin, a hagyaték felvételével megbízott titkár is emellett érvelt és a legújabban előkerült bizonyítékok is ezt támasztják alá. Rudolf előbb fő belőtte Mariát, majd maga ellen fordította a fegyvert.[36][37]

A hátrahagyott búcsúlevelek, illetve az azokból ismert részletek is a kettős öngyilkosságot igazolják. Rudolf Loscheknek írott levelében - melynek nyoma veszett, így csak Loschek 40 évvel későbbi visszaemlékezéséből ismerjük - a Mariaval való közös temetésről rendelkezett, Heiligenkreuzban. Visszaemlékezésében felfedezhető egy ellentmondás, ugyan is Loschek állítása szerint Rudolf kérte őt, hogy juttassa el feleségének szóló búcsúlevelét Bécsbe, holott ez akkor már a bécsi asztalán volt. Ő maga is a kettős öngyilkosság mellett foglalt állást, 2 lövésről tesz említést, kizárva egy harmadik személy jelenlétét.(Berliner Illustrirte Zeitung 1932/04/24).[38]

Slatin beszámolójában említést tesz a Loscheknek írt levélről, ezentúl egy táviratról, mely a heiligenkreuzi cisztercita apátság perjelének szólt, felszólítva az elhunytakért való imádkozásra, illetve további öt levelet, melyek közül csak kettő ismert. Az egyik Rudolf anyjához írott levele volt, mely nem maradt fenn, ugyanis Erzsébet bizalmasa, Ferenczy Ida megsemmisítette, ám egy Egon Corti történésszel folytatott beszélgetése során Ferenczy elmondta, hogy a levélből kiderült, hogy Rudolf nem tartotta magát apja méltó fiának és kérte, hogy a lánnyal együtt temessék Heiligenkreuzba. Ferenczy megerősítette az öngyilkosság tényét is, szerinte Maria társa volt a halálban, de nem ő volt a történések kiváltója, és hangsúlyozta, hogy a levélben sem volt szó a tettek indokáról. Rudolf lánya szerint a levélben azt is megemlítette, hogy méltatlanná vált tiszti rangjához, ezért nem merne újra apja szeme elé kerülni. A másik ismert boríték - melyet Rudolf címzett meg[37] - Maria családtagjainak írt búcsúleveleit tartalmazta(több más más irat mellett). A dokumentumokat 2015-ben találták meg egy bank széfjében, Maria anyjának írott levéléből egyértelműen kiderül az önkezűség (illetve a közös megegyezés): "Bocsássátok meg, amit teszek, de nem tudtam ellenállni a szerelemnek."

A további három búcsúlevél címzettje ismeretlen. Feltételezések szerint az egyik Maria levele lehetett Mihály bragancai herceghez, melyhez, melyhez Rudolf is írt néhány szót („Szervusz Vízhordó”). Larisch grófné is említést tesz egy neki szóló levélről, melyben állítása szerint Maria kéri bocsánatát a szenvedésért, melyet neki okoztak, és kéri, hogy ha a tettük után helyzete nehézzé válik, kövesse példájukat. Rudolf egy Frigyes főhercegnek írt táviratát az Országos Széchényi Könyvtár, kézirattárában őrzik, melyet 31-én találtak meg Mayerlingben.[39]

A Rothschild-bankház egy közlése is az öngyilkosságról szólt, ennek alapját pont Hoyos szolgáltatta, aki megállíttatta a legközelebb érkező vonatot, azzal az indokkal, hogy azonnal Bécsbe kell jutnia, mert a trónörökös főbe lőtte magát.[40]

Rudolf koporsójának beszentelése

A kettős öngyilkosság egy változatát Maurice Palaeologus: Eugénie császárné vallomásai című írásában közölte. Ebből kiderül, hogy a francia császárné megosztotta vele információit az eset kapcsán, melyet egyenesen Rudolf anyjától tudott meg. Elmondása szerint Rudolfnak valóban volt egy heves vitája apjával, Maria miatt és apja a kapcsolat felbontására kötelezte, különben nem lehet tovább az örököse. Annyi engedményt tett fia felé, hogy egy utolsó alkalommal még találkozhatnak. Erre Mayerlingbe került sor, ahol a trónörökös felvázolta szándékát, mire a lány közölte, hogy állapotos. Szóváltásba bonyolódtak, folyamatosan azt hangoztatva, hogy nem élhetnek tovább, végül Rudolf fegyvert ragadott és mellkason lőtte a lányt. Állítása szerint Rudolf, anyjának írt levelében megírja, hogy azért lett öngyilkos, mivel elvett egy másik életet és így nincs többé joga az életre.[41]

Az öngyilkosság politikai indíttatássáról Marie Larisch tett említést. Véleménye szerint Rudolf azért követett el öngyilkosságot, mert félt a felelősségre vonástól, amiért Ferenc József ellen államcsínyt tervezett azzal a céllal, hogy a magyar koronát megszerezze. Ezt állítása szerint maga János Szalvátor közölte vele, mikor a főherceg elment a Larischnál elhelyezett kazettáért. Ez azonban nem tekinthető valósnak és több ponton is támadható. A cáfolatok szerint Rudolf megkoronázása (és egyben az alkotmányra való felesketése) már a kiegyezéskor és 1876-ban is felmerült, tehát nem lenne államcsínynek tekinthető, illetve valószínűtlennek tartják, hogy az akkor kegyvesztetté vált grófnénak ilyen titkos információkat kiadott volna János Szalvátor. Azt is kétségbe vonják, hogy ha valóban szó lett volna ilyenről, akkor kérdéses, hogy Andrássy 3 nappal Rudolf halála után előhozakodott volna ugyanezzel a témával az új trónörökös, fiával Ferenc Ferdinánddal kapcsolatban.[42]

Peter Pötschner (1924-2012), restaurátor, a bécsi szobrok, épületek és festmények szakértője,[43] tíz év kutatása után kifejtette saját elképzelésit a Mayerlingben történtekkel kapcsolatban. Megvizsgálva a két áldozatról készült fényképeket, festményeket arra a következtetésre jutott, hogy Rudolf és Maria álla, orra és füleik feltűnő hasonlóságot mutat, és hogy valójában féltestvérek voltak, és erről a tényről nem sokkal a tragédia előtt értesítette Ferenc József a fiát. A feltételezés korántsem volt újkeletű, mert már Ernst Planitz 1889-ben megjelent művében (Die volle Wahrheit über den Tod des Kronprinzen Rudolf von Österreich), is említést tett arról a bécsi pletykáról, hogy Marie Von Vetsera Ferenc József törvénytelen lánya volt. Pötschner munkájában a Vetsera család múltját vizsgálva bizonyítottnak látta a tényt, hogy Maria törvénytelen gyermek volt. Átvizsgálva ugyanis a rendelkezésre álló iratokat, arra a következtetése jutott, hogy az apa, Albin von Vetsera báró, osztrák diplomata (1825–1887) tíz hónappal és 12 nappal a lány születése előtt távozott otthonról, és diplomataként dolgozott Szentpéterváron. Vetsera báró karrierjének gyors előrehaladásában is a császárnak tett „kényes szívességek nyújtásában” kereste. A házas felek ekkorra már elhidegültek egymástól és Helene férje távozása után is Bécsben maradt. A legfőbb érvként azonban azt hozza fel, ahogy Helene felbőszült azon a tényen, hogy Larisch grófné titokban megszervezte lánya és a trónörökös közötti találkákat.[28]

Gyilkosság?[szerkesztés]

Rudolf halottas ágya a bécsi Kaiserliches Hofmobiliendepot kiállításán

A gyanakvásra nem csak a család titkolózása adott okot hanem az is, hogy bár a leendő uralkodóról volt szó sem hivatalos igazságügyi vizsgálat, sem rendőrségi nyomozás nem történt. Az első hivatalos álláspont szerint Rudolf szívrohamot kapott és abba halt bele. De már az első perctől kezdve számtalan halálok merült fel; rebesgették, a gyilkosság, öngyilkosság és vadászbaleset lehetőségét is. Ezeket az újságokat azonnal elkobozták. A hivatalos boncolási jegyzőkönyv Rudolfon patologikus elváltozást állapított meg, mely hirtelen elmezavarhoz vezetett és emiatt fordította maga ellen a fegyvert,[44] miután a három boncolást végző orvos megtagadta, hogy a halál okaként szívrohamot diagnosztizáljon. A zavart elmeállapot azért volt fontos megállapítani, hogy a katolikus temetési szertartás megtartható legyen, illetve ez a tettre is szolgált némi magyarázattal.[45] A február másodikán nyilvánosságra hozott boncolási jegyzőkönyv szerint halálát egy a jobb halántékhoz közvetlen közelről leadott lövés okozta, így roncsolva a koponyát és az elülső agyat. A zavart elmeállapottal kapcsolatban a Times is csodálkozását fejezte ki, hiszen egy halála előtt négy nappal írt madártani értekezését meglepően világosnak és tárgyilagosnak vélte.[46]

Bizonytalanságra ad okot az a tény is, hogy Rudolf közvetlen halála előtt is intézkedéseket hozott. Levelet küldött például a Badenben élő Alexander Koller tábornoknak, akit meghívott vacsorára, és Károlyi Istvánnak is, akivel a véderőtörvény kapcsán állt kapcsolatban. Ezeket a tényeket a gyilkosság elmélet képviselő előszeretettel használják fel döntő bizonyítékként. Az azonban kétségtelen tény, hogy Rudolf nem lehetett biztos sem az öngyilkosságban, sem pedig abban, hogy a fiatal lányt is magával rántsa. Rudolf ugyanis még a halál előtt utasította Bratfischt, hogy másnap reggel 8-ra jelenjen meg a fiákerrel és vigye Bécsbe Mariat.[47]

1945 tavaszán a szovjet csapatok feldúlták az apátságot, így Maria nyughelyét is. A maradványok újratemetése előtt felkérték Gerd Hollert, hogy vizsgálja meg azokat. Holler szakvéleményében azt a megállapítást tette, hogy a koponyán nem volt golyó ütötte nyom. A Vatikánban történt kutatás után felállította elméletét Mayerlinggel kapcsolatban, mely szerint Maria egy rosszul sikerült abortusz következtében vesztette életét, és a kétségbe esett Rudolf végzett magával.[48][49]

Mayerlingi szoba rekonstrukció

1991-ben Maria von Vetsera földi maradványait ellopták a heiligenkreuzi temetőből. A rendőrség megtalálta a tettest, Helmut Flatzelsteiner, a linzi bútorkereskedőt, aki megszállottan kutatott az események után. Saját költségén törvényszéki vizsgálatokat végzett a maradványokon 1993 februárjában.[50] A kutatás eredményeit nem hozták nyilvánosságra és nem is rendszerezték azokat. Azt nem sikerült tisztázni, hogy a maradványok Mariatól származnak-e, mert a DNS vizsgálatot nem engedélyezték. Ruházata alapján az 1890-es években temethették el, kora pedig 18 év körüli lehetett. Flatzelsteiner mindent gondosan lefényképezett, ezekből kiderül, hogy valószínűleg 9 mm-es revolverből származó lövések nyomai találhatók a koponya bal oldalán.[51][52]

Zavarba ejtő tanúvallomások[szerkesztés]

A különböző tanúk eltérő vallomásaikkal csak fokozták a történtek körül kialakult bizonytalanságot.[53]

Nagynénje, Mária Terézia állítása szerint a ravatalon fekvő trónörökös kesztyűje pamuttal volt kitömve, mert a keze eltört, és állítása szerint Rudolf beszélt neki arról, hogy gyilkosság áldozatává fog válni. Ehhez részben kapcsolódik Zita királyné testvérének, Xavér Bourbon–pármai hercegnek vallomása, akinek A Historia magazin 1982. decemberi számában megjelent interjúja szerint Rudolf kézfeje le volt vágva.[54] Ezt cáfolja Festetics Mária - aki látta a ravatalon Rudolfot -visszaemlékezése, mely szerint a lövés nyomai a halántékon láthatóak voltak, illetve a kezén a lövés következtében keletkezett égési nyomokat vett észre. Tagadta azokat a híreszteléseket, mely szerint a szabadkőművesek gyilkolták meg Rudolfot és, hogy eskütevő ujját eltávolították volna.[44]

Rudolf ütésektől megsérült fejének tényét -melyről tapintással bizonyosodtak meg- megemlítik testvérével, Gizellával[55] és Mária Teréziával kapcsolatban is.[54]

Az osztrák–magyar vatikáni nagykövet unokájának, Helen Esterházynak visszaemlékezése szerint, nagyapja dekódolta azt a második titkos táviratot, ami a Bécs a Szentszékkel váltott Rudolf egyházi temetésével kapcsolatban, és amelyből kiderült, hogy Rudolf gyilkosság áldozata lett. Ez a távirat sem a Vatikán, sem Bécs irattárában nem található meg.[56] Más források szerint a Vatikán birtokában van ennek az iratnak, csak nem adja ki.[57]

1889-ben a bécsi német nagykövet Bismarcknak írott levelében - Luigi Galimberti pápai nuncius és Laurenz Mayer udvari alamizsnásra hivatkozva - a gyilkosság mellett érvel, leírja, hogy a sérülések máshol találhatók, és a nyilvánosságra hozotton kívül több is van, illetve, hogy a revolver nem Rudolfé volt, valamint annak mind a hat golyóját kilőtték.[58]

A walesi herceg arról tájékoztatja anyját, Viktóriát, hogy Lord Salisbury biztos afelől, "hogy Rudolf és a szegény lány gyilkosság áldozata lett."[59] Rudolf apósa egy fivéréhez írott levélben, mely 1942-ben került nyilvánosságra, leírja, hogy fontos kitartani az öngyilkosság ténye mellett, mert csak így lehet eltitkolni a még nagyobb botrányt.[60]

Maria koporsója

Zita osztrák császárné, az utolsó magyar uralkodó özvegye, 1983-ban a Kronen Zeitungban nyilvánosságra hozott állítása szerint a trónörököst és fiatal szeretőjét összeesküvők gyilkolták meg (konkrét személyről nem beszélve). A gyilkosság célja Rudolf elnémítása lett volna, miután a trónörökös visszautasította, hogy részt vegyen egy, a francia kormány által szervezett puccsban, amellyel letették volna a konzervatív és németbarát Ferenc Józsefet, hogy helyére egy franciabarát liberális Rudolfot ültessék a magyar trónra, az osztrákra pedig János Szalvátort. Bár Zita császárné élete végéig sem adott semmilyen bizonyítékot, állításai a sajtó révén gyorsan elterjedtek, főként az általuk képviselt médiahírérték miatt.[61][62]

Erich Feigl osztrák újságíró 1984-ben megjelent könyvében[63] Zitával és annak testvérével, Félix herceggel folytatott beszélgetésekre hivatkozva, konkrétan megnevezi a gyilkosság értelmi szerzőjét Clemenceau személyében. Az elmélet szerint a gyilkosok létrával jutottak be a kastélyba és ott előbb Rudolffal dulakodtak, majd megölték, később pedig Maria életét oltották ki.[48]

Egy Frederic Wolf nevű allandi asztalos arról vallott, hogy apját kérték fel Mayerlingben az eset után arra, hogy a szobában esett károkat kijavítsa. Apja két nappal az eset után érkezett meg Mayerlinbe, és állítása szerint a hálószobában a bútorok fel voltak forgatva, és a falon is golyó ütötte nyomok voltak láthatóak. Az ágy mellett hatalmas vértócsáról számolt be, melynek eltávolításához a padlót is ki kellett cserélni. Elbeszélése szerint az ablak be volt törve és kintről egy létre volt a falhoz támasztva. Loschek vallomásában tagadta azt, hogy a trónörökös fején üvegcserepek lettek volna.[38]

A Clemenceau-puccs története létezik olyan változatban is, hogy Rudolf együttműködött a franciákkal, és aktívan részt vett a puccs előkészítésében. E verzió szerint Rudolfot Bismarck éppen azért ölette volna meg, hogy megakadályozzák a tervezett államcsínyt, és elvágja a Monarchia lehetséges francia kapcsolatát. Emellett léteznek olyan feltevések is, hogy a hatalmára féltékeny császár állt Rudolf halála mögött. [64]

1953-ban Brüsszelben jelent meg egy könyv (La tragédie de Mayerling), melynek szerzője magát Ugeknek nevezte, azt állítva, hogy egy régi magyar család sarja. Könyvében kifejti saját álláspontját Mayerlinggel kapcsolatban; Rudolfot Ferenc Ferdinánd ölette meg, pánszláv célok érdekében, mert véleménye szerint Ferenc Ferdinánd a szlávokban látta egy megerősödött Monarchia letéteményesét, segítségükkel akár területi növekedés is elérhetővé válik.[65] A szerző Rudnay Egyed volt, elmélete szerint Rudolfot egy szerelmi találka ürügyével csalták Mayerlingbe, és a biliárdteremben egy cseh tisztekből álló csoport székekkel és kardokkal agyonverte, majd Mariaval már fegyverrel végeztek, ahogy az odasiető Bauer fővadásszal is.[66][67]

Bécsben olyan szóbeszéd is elterjedt, hogy Maria nagybátyja, Alexander Baltazzi, értesülvén Maria megszöktetéséről, utánuk ment volna Mayerlingbe azzal a szándékkal, hogy akár erőszak árán is visszahozza 17 éves unokahúgát. Nem tudni, hogy Mariat élve, vagy holtan találta a vadászkastélyban. Felelősségre vonta Rudolfot, verekedés alakult ki, ennek során Alexander ölte volna meg a trónörököst. Ennek ellentmond az a tény, hogy Alexander Baltazzit sem akkor, sem később nem zaklatta az osztrák rendőrhatóság.

A történtek utóélete[szerkesztés]

A kármelita kolostor Mayerlingben (2006)

Bár hivatalosan hosszú évekig titkolták, hogy ketten voltak a Mayerlingi kastélyban azon az éjjelen, de már a külföldi lapok a következő napokban jelentettek meg írásokat, melyekből kiderült ennek ellenkezője. A Berliner Börsencourier még csak arról értesült, hogy a fiatal „Vecera” bárónő meghalt, a Münchner Neueste Nachrichten értesülései pontosabbak voltak, mert öngyilkosságának helyéről megjegyzi, hogy egybeesett azzal a hellyel, ahol Rudolf élete is kihunyt. A Freisinnige Zeitung február 5-i számában már kettejük halálának összekapcsolódásáról írtak. Ahogy teltek a napok, egyre-másra szivárogtak ki az újabb információk a Frankfurter Zeitung, a Figaro hasábjain, szót ejtve kapcsolatukról, a mayerlingi útról, és a búcsúlevelekről is. Az osztrák államgépezet azonnal el is kobozta a külföldről a Monarchiába jutott példányokat, és külföldön is igyekezett minél többet felvásárolni belőlük.[68]

De nem csak külföldön, hanem a Monarchiában is akadtak kétségek a hivatalos verzióval szemben; jelentések szólnak arról, hogy rendőrségi fellépésére is szükség volt bizonyos esetekben. Bécsben obszcén képeket kellett lefoglalni, melyeken Rudolf és Maria volt látható, és Bukarestben is botrányos képeken mutogatták őket.[69] A másik halott létezéséről csak a Monarchia összeomlása után lehetett először beszélni a nyilvánosság előtt.

A „tetthelyet”, a mayerlingi vadászkastélyt Ferenc József már 1889-ben a bűnbánó kármeliták apácakolostorává alakíttatta át, amely ma is látható. A kápolna oltára ott állt, ahol egykor a trónörökös holttestét megtalálták az ágyon fekve. A császár az apácák feladatául szabta, hogy minden nap Rudolf lelki üdvéért imádkozzanak.[70]

Rudolf alakja filmen, színházban[szerkesztés]

Játékfilmek[szerkesztés]

A mayerlingi tragédiát számtalan szépirodalmi mű és játékfilm dolgozta fel, napjainkban is készülnek ilyenek. Ezek mindenkor annak a korszaknak szellemiségét tükrözik, amelyben készültek.

Mel Ferrer és Audrey Hepburn (jobbra), Diana Wynyard (ül) Raymond Massey és Judith Evelyn társaságában, az 1957-es feldolgozásban

Színház[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hamann, 2008, 406-408. oldal
  2. Hamann, 2008, 369. oldal
  3. Hamann, 2008, 384. oldal
  4. Hamann, 2008, 441-443. oldal
  5. Hamann, 2008, 481.oldal
  6. Hamann, 2008, 482-483.oldal
  7. Hamann, 2008, 497.oldal
  8. Hamann, 2008, 565. oldal
  9. Hamann, 2008, 490-491.oldal
  10. Hamann, 2008, 493. oldal
  11. Der Kriminalfall Mayerling ohne Mythos, 31. oldal
  12. Hamann, 2008, 500-503. oldal
  13. Hamann, 2008, 512-513. oldal
  14. Hamann, 2008, 566. oldal
  15. Hamann, 2008, 504-508. oldal
  16. Hamann, 2008, 509. oldal
  17. Hamann, 2008, 513. oldal
  18. Hamann, 2008, 515. oldal
  19. Als per Kleinanzeige der letzte Brief Rudolfs verkauft wurde…
  20. Liebe Stephanie! Du bist von meiner Gegenwart und Plage befreit; werde glücklich auf Deine Art. Sei gut für die arme Kleine, die das einzige ist, was von mir übrig bleibt. Allen Bekannten, besonders Bombelles, Spindler, Latour, Wowo, Gisela, Leopold etc etc, sage meine letzten Grüße. Ich gehe ruhig in den Tod, der allein meinen guten Namen retten kann. Dich herzlichst umarmend, Dein Dich liebender Rudolf.
  21. Hamann, 2008, 519-521. oldal
  22. Hamann, 2008, 523. oldal
  23. ^ a b Hamann, 2008, 524-526. oldal
  24. Hamann, 2008, 519. oldal
  25. Hamann, 2008, 542-543. oldal
  26. Hamann, 2008, 549-550. oldal
  27. A mayerlingi vadászkastély máig élő rejtélye
  28. ^ a b Bratfisch hat Wunderbar Gepfiffen - Der Spiegel 32/1960
  29. Hamann, 2008, 546. oldal
  30. Vasárnapi Ujság 1889. 36. évf. 6. sz. február 10.
  31. Die Presse, Mi, 6. Februar 1889
  32. Salzburger Chronik, Sa, 9. Februar 1889
  33. Vasárnapi Ujság 1889. 36. évf. 7. sz. február 17.
  34. Prager Tagblatt, Mi, 6. Februar 1889
  35. Curtis D. MacDougall:=Understanding public opinion (W. C. Brown Co, 1969)
  36. Hamann, 2008, 518, 535. oldal
  37. ^ a b 'Please forgive me, I could not resist love'
  38. ^ a b Hamann, 2008, 536. oldal
  39. Hamann, 2008, 530-534. oldal
  40. Hamann, 2008, 544-545. oldal
  41. Maurice Paléologue: Eugénie császárné vallomásai
  42. Hamann, 2008, 563-564.oldal
  43. HR Dr. Peter Pötschner, 1924 - 2012
  44. ^ a b Hamann, 2008, 548. oldal
  45. Hamann, 2008, 553.oldal
  46. Hamann, 2008, 501.oldal
  47. Hamann, 2008, 534. oldal
  48. ^ a b Peter Rückl: Mayerling im Verlauf seiner Geschichte. Diplomarbeit. Wien 2002, S. 78f. (PDF-Datei; 2,1 MB)
  49. Holler, Gerd, Mayerling: Die Lösung des Ratsels [Mayerling: The Solution to the Puzzle], Molden, 1983
  50. Pannell, Robert, Murder at Mayerling?, History Today, Volume 58, No. 11, November 2008, p. 67.
  51. Rudolf (Történelmi háttér)
  52. Das Grab Mary Vetseras
  53. Vadászéletek 1. – Rudolf trónörökös
  54. ^ a b Elisabeth, the suffering empress – part 6
  55. francia wikipedia
  56. Elisabeth, the suffering empress – part 5
  57. Fejtő Ferenc: Megfejtették a mayerlingi tragédia rejtélyét?
  58. J.D.Cars Sisi avagy a végzet
  59. Hans Holzer: Ghosts: True Encounters with the World Beyond
  60. Elisabeth, the roaming empress
  61. A gyilkos trónörökös halálára
  62. Knalliger Knüller
  63. Erich Feigl: Kaiser Karl. Wien und München: Amalthea Verlag 1984, ISBN 3850021793 .
  64. Heiszler Vilmos: A mayerlingi tragédia.Rudolf trónörökös halála in Rubicon, 2008/7-8. 48. oldal
  65. Hírünk a világban, IV. évfolyam 1-2. szám
  66. Vinczer Péter: Rudolf trónörökös - A történet ezzel nem ért véget - 5
  67. Baráth Tibor: A külföldi magyarság ideológiája - 13 (A mayerlingi tragédia új megvilágításban)
  68. Bratfisch hat wundervoll gepfiffen - Der Spiegel 16/1980
  69. Hamann, 2008, 562.oldal
  70. Hamann, 2008, 581. oldal

Források[szerkesztés]