Habsburg–Lotaringiai Mária Valéria főhercegnő

Mária Valéria
Mária Valéria Matilda Amália osztrák főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő, címzetes toszkánai hercegné
Máriá Valéria 1888-ban
Uralkodóház	Habsburg–Lotaringiai
Született	1868. április 22. Buda
Elhunyt	1924. szeptember 6. (56 évesen) Bécs
Édesapja	Ferenc József
Édesanyja	Wittelsbach Erzsébet
Házastársa	Ferenc Szalvátor
Gyermekei	Habsburg–Toscanai Erzsébet Franciska főhercegnő Habsburg–Toscanai Ferenc Károly Szalvátor főherceg Habsburg–Toscanai Hubert Szalvátor főherceg Habsburg–Toscanai Hedvig főhercegnő Habsburg–Toscanai Tivadar Szalvátor főherceg Habsburg–Toscanai Gertrúd főhercegnő Habsburg–Toscanai Mária Erzsébet főhercegnő Habsburg–Toscanai Kelemen Szalvátor főherceg Habsburg–Toscanai Matild főhercegnő Archduchess Agnes of Austria
Vallása	római katolikus
A Wikimédia Commons tartalmaz Mária Valéria témájú médiaállományokat.

Habsburg–Lotaringiai Mária Valéria (teljes nevén: Mária Valéria Matilda Amália, németül: Marie Valerie Mathilde Amalie von Habsburg-Lothringen; Buda, 1868. április 22. – Bécs, 1924. szeptember 6.) a Habsburg–Lotaringiai-házból származó, I. Ferenc József császár és király valamint Wittelsbach Erzsébet negyedik gyermekeként született osztrák főhercegnő, magyar és cseh királyi hercegnő, aki Ferenc Szalvátor főherceggel kötött házassága révén címzetes toszkánai hercegné.

Élete

Származása, testvérei, gyermekkora

Mária Valéria főhercegnő 1868. április 22-én született a budai Várban. Édesapja I. Ferenc József császár és király, az Osztrák–Magyar Monarchia uralkodója, édesanyja Erzsébet császárné és királyné. Mária Valéria az uralkodócsalád negyedik gyermekeként született. Testvérei:

• Zsófia Friderika főhercegnő (1855–1857).
• Gizella főhercegnő (1856–1932).
• Rudolf főherceg, trónörökös (1858–1889).

Mária Valéria tíz hónappal szülei magyar királyi párrá koronázását követően, és 10 évvel legfiatalabb testvérének, Rudolf koronahercegnek, a trónörökösnek születése után, Budán látta meg a napvilágot. Édesanyja, Erzsébet királyné ragaszkodott ahhoz, hogy gyermeke Magyarországon születhessen meg. Ezt gesztusnak szánta az őt rajongva tisztelő magyarok felé. 328 év telt el azóta, hogy Mária Valéria személyében ismét magyar földön szülessen meg a hatalmon levő uralkodó gyermeke, a „magyar gyermek”. A keresztségben a Mária Matilda Amália Valéria nevet kapta, ilyen sorrendben, amelyek közül családi körben a Valériát használta. Édesanyja igyekezett magyar szellemben nevelni a kislányt, akit nem titkoltan legkedvesebb gyermekének tartott. 1883-ig Rónay Jácint püspök volt a gyermek tanítója, majd oktatását Karl Ferdinand Kummer bécsi tanár vette át, aki megismertette vele a német nyelvet, történelmet és irodalmat. Unokanővérével, Marie Louise von Larisch-Wallersee grófnővel gyakran utazott Magyarországra. Sok időt töltöttek Erzsébet királyné gödöllői kastélyában. (A grófnő később az 1889-es mayerlingi tragédiában játszott szerepe miatt kegyvesztetté vált). Az udvarban – később a lakosság körében – általánossá vált, hogy Mária Valériát a „magyar gyermeknek”, vagy „az egyetlennek” nevezték. Ez a leány számára idővel annyira nyomasztóvá vált, hogy – édesanyja szándékai ellenére – elfordult a magyaroktól. Családtagjaival, rokonaival is csak németül akart beszélni. Emellett megtanult franciául, angolul és olaszul is.

Házassága

1890. július 31-én Mária Valéria főhercegnő Bad Ischlben feleségül ment Ferenc Szalvátor osztrák főherceghez (1866–1939), Károly Szalvátor főherceg (1839–1892) és Mária Immakuláta Klementina nápoly–szicíliai királyi hercegnő (1844–1899) fiához. A vőlegény a Habsburgok toszkánai ágából származott, és a menyasszony harmadfokú unokatestvére volt. A férjválasztásban a menyasszony édesanyja sietett leánya segítségére, mivel anya és leánya azonosan vélekedtek az előírt dinasztikus házasságot illetően.

Édesanyja, Erzsébet királyné gondoskodott a kelengyéjéről a főhercegnő nevelőnője, Gróf Kornis Miklósné Vécsey Mária bárónő segítségével: A kelengye „egy részét Magyarországon készíttette, így például az egyik legrégebbi budapesti fehérneműáru-cégnél, az Ádám és Éberlingnél, az udvari vászonáru-szállítónál.  A királyné személyesen adta le a megrendelést, figyelembe véve Valéria kívánságát, amely az övével egyetértésben az volt, hogy a legmagasabb minőségű, azonban letisztult egyszerűségű fehérneműket készítsenek. A kelengyébe az M. V. és az F. S. monogramokat hímezték attól függően, hogy Mária Valéria vagy Ferenc Szalvátor használatában állnak majd. Kornis grófné megismertette Valériával a kalotaszegi hímzést, amely annyira megtetszett a főhercegnőnek, hogy a grófnénak gondoskodnia kellett két szoba berendezéséhez való 'kalotaszegi varrottasról', például díszpárnákról, terítőkről és egyéb háztartási fehérneműkről.  A menyasszony kelengyéjét – a kor szokásának megfelelően – kiállították három napra a budai várban, így bárki megcsodálhatta a gyönyörűen hímzett és csipkés ingeket, hálóingeket, alsószoknyákat, pongyolákat és csipkezsebkendőket. Amíg ezeket a fehérneműket hazánkban, úgy Mária Valéria menyasszonyi ruháját és egyéb, különböző alkalmakra készített toalettjeit és ruhadarabjait Bécsben tették közszemlére."

A házasságkötése előtt Mária Valériának le kellett mondania a trónigényéről, amit1890. június 16-án délben tett meg a bécsi Hofburgban; 1890. július 31-én tartották meg az esküvőt Bad Ischlben. Tekintettel a menyasszony bátyjának, Rudolf trónörökösnek egy évvel korábban bekövetkezett öngyilkosságára, nem rendeztek nagy esküvői ünnepséget, de a nászmisén Anton Bruckner, az akkor már jónevű osztrák zeneszerző orgonált. Az így megkötött szerelmi házasságból tíz gyermek született, akik közül az utolsó születését követően néhány órával meghalt.

A házaspár ideje nagy részét az alsó-ausztriai wallsee-i kastélyban (Schloss Wallsee) töltötte, ahol Ferenc József is gyakran vendégeskedett, több karácsonyt töltött itt, de volt, hogy Mária Valéria főhercegnő utazott a családjával Schönbrunnba, hogy édesapjával töltse az ünnepeket. Anyjához, Erzsébet királynéhoz hasonlóan Mária Valéria főhercegnő sem szívesen lépett fel nagy nyilvánosság előtt rangja képviselőjeként, viszont örömmel folytatott jószolgálati tevékenységeket.

• 

  Mária Valéria gyermekkorában

• 

  Mária Valéria Marie von Larisch grófnővel

• 

  Mária Valéria főhercegnő 1890 k.

• 

  Férjével, Ferenc Szalvátor főherceggel

• 

  Mária Valéria,gyermekeivel

• 

  Koppay József Árpád festményén

Gyermekei

• Erzsébet Franciska (1892–1930), aki Georg von Waldburg-Zeil-Trauchburg gróf első felesége lett.
• Ferenc Károly Szalvátor (1893–1918), 1915-ben hadnagyként végzett a hainburgi katonai akadémián. Harcolt Montenegróban, Oroszországban és Romániában, részt vett a belgrádi híd 1916-os újjáépítésében. Utászkapitánnyá léptették elő, spanyolnáthában halt meg az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása után
• Hubert Szalvátor (1894–1971), felesége Rosemary of Salm-Salm hercegnő. Katonaként harcolt a háborúban, 1917-ben utazást tett keleten, a török birodalomban, majd 1919-ben elfogadva a Habsburg-törvényt lemondott trónigényéről.
• Hedvig (1896–1970), aki Bernard von Stolberg-Stolberg grófhoz ment feleségül.
• Tivadar (Theodor) Szalvátor (1899–1978), aki Maria Theresa von Waldburg-Zeil-Trauchburg grófnőt vette feleségül.
• Gertrúd (1900–1962), aki Georg of Waldburg-Zeil-Trauchburg gróf második felesége lett nővére, Erzsébet Franciska 1930-ban bekövetkezett halála után.
• Mária Erzsébet (1901–1936).
• Kelemen (Clemens) Szalvátor (1904–1979), aki Elisabeth Rességuier de Miremont grófnőt vette feleségül; később megkapta az Altenburg hercege címet.
• Matild (1906–1991), Ernst Hefelhez ment feleségül.
• Ágnes, (*/† 1911), meghalt, születése után nyolc órával.

Jótékonysági tevékenysége

A bécsi Ring-színházban (Ringtheater) kitört, több száz áldozatot követelő 1881-es tűzvész után odaadóan törődött a tűz áldozataival, és azok hozzátartozóival.

Az első világháború alatt katonai kórházat rendezett be a wallsee-i kastély egyik épületében, majd a későbbiekben ugyanott megalapította a „Mária Valéria Szegénykórház és Öregek Otthona” nevű intézményt. Ez utóbbi hatására kezdték „Wallsee angyalának” nevezni.

Emellett kolostorok és templomok működését finanszírozta, alapítványokat hozott létre a szegények megsegítésére, valamint hét jótékonysági egyletnek is védnöke volt és maga is tett jótékonysági alapítványt.

Szintén az elesettek iránti elkötelezettségének példája volt a budapesti Mária Valéria-telep, amelyet 1915-ben alapított szükségkórházként.

Érdeklődési köre

A főhercegnő vonzódott a szépirodalomhoz, de emellett a képzőművészetek, főleg a festészet terén is tehetségesnek mutatkozott. Elsősorban a virágok és a látképek foglalkoztatták. Anyjához, Erzsébet királynéhoz hasonlóan több lírai költeményt is írt, melyek 1884-ben nyomtatásban is megjelentek. Ezt megelőzően „Egy ősz délen” címmel közös kötetet adtak ki édesanyjával. Emellett ránk maradt szorgalmasan vezetett naplója is, mely meghatározó képet fest kora társadalmáról, és fontos információkat tartalmaz a császárné életéről is. Jelentősek továbbá vallásos tartalmú elmélkedései.

Kedvelte a színjátszást, néhány színpadi művet is írt, melyeket udvari színészek mutattak be. Maga is szerepelt több egyfelvonásos alkalmi drámában, melyeket az uralkodó családja szórakoztatására mutattak be a bécsi Hofburgban, Gödöllőn és Wartholzban.

Szeretett utazni, szívesen kísérte el utazásaira édesanyját, Erzsébet királynét. Beutazta vele Magyarország, a Salzkammergut, Meránia, Németország, Franciaország és Anglia tájait.

Utolsó évei

Erősen kötődött hazájához, Ausztriához. A Monarchia széthullása és az első Osztrák Köztársaság kikiáltása után elismerte az 1919. évi Habsburg-törvényt, és aláírta a lemondási nyilatkozatot. Vagyonát megtarthatta, és Ausztriában maradhatott élete végéig. Wallsee-i kastélyában hunyt el 1924. szeptember 6-án. Testét a szomszédos alsó-ausztriai Sindelburgban helyezték örök nyugalomra, nagy részvét mellett.

Egyéb

A főhercegnő dajkája, Juhászné Legéndi Julianna, leánya, Lídia és leendő veje, Magyar István, 1888.
A fényképek Koller Károly műtermében készültek a királyné megrendelésére, az udvar költségén, Mária Valéria tejtestvérének közelgő esküvője alkalmából.

Róla kapta nevét az Esztergomot Párkánnyal (ma Štúrovo, Szlovákia) összekötő, 1895-ben átadott Mária Valéria híd. A híd 2001-es újjáépítésekor visszakapta e nevet.

Édesanyja, Erzsébet királyné a szülést követően 1868 augusztusában Gödöllőre, az ajándékba kapott Grassalkovich kastélyba vitte gyermekét, Juhász Sámuelné Legéndi Julianna (1846–1922) lett a dajkája. Így a főhercegnőnek volt egy nála egy hónappal ifjabb tejtestvére: Juhász Lídia, későbbi Magyar Istvánné (1868. május 26. – 1948).

Források

• Ángyán János – Buzinkay Géza: Kajdacsy István és levelezése Balassa Jánossal. Orvostörténeti Közlemények, 17. évf. (1971) 62-63. sz. 193-201.
• Schad, Horst – Schad, Martha (s. a. r.): Mária Valéria főhercegnő, Erzsébet királyné kedvenc lányának naplója. (ford.: Simon László) Budapest, Gabo, 2001.
• Életrajza
• Párhuzamos életrajzok
• Nőtörténeti séta Gödöllőn (PDF)
• A wallsee-i kastély
• „Wallsee angyala”
• Káli-Rozmis Barbara: Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem? Helikon Kiadó, 2021. október 6. ISBN 978-963-479-649-7

Szakirodalom

• Schad, Martha: Erzsébet királyné és leányai. (ford.: Sütő Gyöngyi) Budapest, Canissa, 2004.
• Vér Eszter Virág: „… egy új köteléket fog fűzni magas családja s a nemzet között…”. Az uralkodócsalád tagjai Magyarországon (1867–1868). Aetas (34. évf.) 2019. 2. sz. 5-36.
• Káli-Rozmis Barbara: Magyar királykisasszony születik. In: Káli-Rozmis Barbara: Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem? Helikon Kiadó, 2021. október 6. ISBN 978-963-479-649-7
• Káli-Rozmis Barbara: Egy esküvő és egy értelmét vesztett élet. In: Káli-Rozmis Barbara: Erzsébet királyné és a magyarok – Barátság vagy szerelem? Helikon Kiadó, 2021. október 6. ISBN 978-963-479-649-7