Habsburg–Lotaringiai Zsófia főhercegnő
Habsburg–Lotaringiai Zsófia főhercegnő | |
![]() | |
Született |
Erzherzogin Sophie Friederike Dorothea Maria Josepha von Österreich 1855. március 5.[1] Bécs[1] |
Elhunyt |
1857. május 29. (2 évesen)[1] Buda |
Állampolgársága | osztrák |
Nemzetisége | osztrák |
Szülei | Wittelsbach Erzsébet magyar királyné I. Ferenc József magyar király |
Foglalkozása | arisztokrata |
Halál oka | tífusz |
Sírhely | császári kripta |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Habsburg–Lotaringiai Zsófia főhercegnő témájú médiaállományokat. |
Habsburg–Lotaringiai Zsófia Friderika Dorottya Anasztázia Amália Erzsébet Franciska Stefánia Karolina Mária Jozefa főhercegnő (Erzherzogin Sophie Friederike Dorothea Maria Josepha von Österreich; Bécs, 1855. március 5. – Buda, 1857. május 29.) császári-királyi osztrák főhercegnő, Ferenc József és Erzsébet elsőszülött leánya. Kétéves korában halt meg tífuszban.
Élete[szerkesztés]
Nevét apai nagyanyja, Zsófia Friderika főhercegné, bajor királyi hercegnő után kapta. Ő volt egyben a gyermek keresztanyja is. A kislányt szüleitől elválasztva nevelték fel apai nagyszülei. Édesapja Ferenc József (1830–1916) császár és király, az osztrák–magyar monarchia uralkodója, édesanyja Wittelsbach Erzsébet magyar királyné (1837-1898) volt.
Testvérei, akik közül ketten már Zsófia halála után születtek:
- Gizella főhercegnő (1856. július 17. – 1932. július 29.)
- Rudolf főherceg, trónörökös (1858. augusztus 21. – 1889. január 30.)
- Mária Valéria főhercegnő (1868. április 6. – 1924. szeptember 22.)
A törékeny testalkatú gyermek már 1856 augusztusában betegeskedni kezdett, de hamarosan felépült. 1857 májusában az uralkodópár Magyarországra utazott. Erzsébet királyné ragaszkodott ahhoz, hogy magukkal hozhassák gyermekeiket: Zsófiát és húgát, Gizellát. Az utazás során a kisgyermekek lázas hasmenésben megbetegedtek, előbb Gizella, majd Zsófia is. Gizella gyorsan kiheverte a betegséget, de Zsófia állapota romlott. Május 28-án távirat várta a Debrecenbe érkező császári párt Seeburger udvari orvostól, aki értesítette őket a kislány súlyosbodó állapotáról. A szülők azonnal visszasiettek Budára, és még életben találták Zsófiát, de május 29-én este fél tízkor a gyermek meghalt. Később arra gyanakodtak, hogy korai halálát nem egyszerű hasmenés és láz, hanem tífusz okozhatta.
A fiatal Erzsébet királynét nagyon súlyos depresszióba taszította első gyermekének halála, amelynek emléke élete végéig nyomasztotta. Ebben a mélyen depressziós lelkiállapotban hordta ki és szülte meg 1858. augusztus 21-én következő gyermekét, Rudolf trónörököst, ami – mai ismereteink szerint – kedvezőtlen hatással lehetett a magzat fejlődésére. A Zsófia halála miatt érzett bűntudatnak szerepe lehetett abban, hogy Erzsébet a továbbiakban lemondott Gizella és Rudolf neveléséről anyósa, Zsófia főhercegné javára; a tíz évvel később született Mária Valéria volt az első, akit igazán ő maga nevelt fel.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Martha Schad: Erzsébet királyné és leányai, Canissa, (Nagykanizsa), 2004 ISBN 963-9379-49-2
- Brigitte Hamann: Erzsébet királyné, Aquila, 1998, ISBN 963907327X.
- Brigitte Hamann: Sisi, Taschen/Kulturtrade, 1998, ISBN 3822882275.
- Gonda Imre, Niederhauser Emil. A Habsburgok. Egy európai jelenség, 2. kiadás, Budapest: Gondolat Kiadó, 201. o. (1978). ISBN 963-280-714-6
- A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy), 1809-1918, Scolar, Budapest, 2003, ISBN 9639193879