Habsburg–Lotaringiai Zsófia főhercegnő
| Habsburg–Lotaringiai Zsófia főhercegnő | |
 |
|
| Született | |
| Erzherzogin Sophie Friederike Dorothea Maria Josepha von Österreich 1855. március 5. Bécs |
|
| Elhunyt | |
| 1857. május 29. (2 évesen) Buda |
|
| Állampolgársága | osztrák |
| Nemzetisége | osztrák |
| Szülei | Wittelsbach Erzsébet magyar királyné I. Ferenc József magyar király |
| Halál oka | tífusz |
| Sírhely | császári kripta |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Habsburg–Lotaringiai Zsófia főhercegnő témájú médiaállományokat.
|
|
Habsburg–Lotaringiai Zsófia Friderika Dorottya Anasztázia Amália Erzsébet Franciska Stefánia Karolina Mária Jozefa főhercegnő (Erzherzogin Sophie Friederike Dorothea Maria Josepha von Österreich; Bécs, 1855. március 5. – Buda, 1857. május 29.) császári-királyi osztrák főhercegnő, Ferenc József és Erzsébet elsőszülött leánya. Kétéves korában halt meg.
Élete[szerkesztés]
.png)
Nevét apai nagyanyja, Zsófia Friderika főhercegné, bajor királyi hercegnő után kapta. Ő volt egyben a gyermek keresztanyja is. A kislányt a nagyanyja szobája melletti szobában helyezték el.
Testvérei, akik közül ketten már Zsófia halála után születtek:
- Gizella főhercegnő (1856. július 17.–1932. július 29.)
- Rudolf főherceg, trónörökös (1858. augusztus 21.–1889. január 30.)
- Mária Valéria főhercegnő (1868. április 6.–1924. szeptember 22.)
A törékeny testalkatú gyermek már 1856 augusztusában betegeskedni kezdett, de hamarosan felépült. 1857 májusában az uralkodópár Magyarországra utazott. Erzsébet ragaszkodott ahhoz, hogy magukkal hozhassák gyermekeiket: Zsófiát és húgát, Gizellát. Az utazás során a kisgyermekek lázas hasmenésben megbetegedtek, előbb Gizella, majd Zsófia is. Gizella gyorsan kiheverte a betegséget, de Zsófia állapota romlott. Május 28-án távirat várta a Debrecenbe érkező császári párt Seeburger udvari orvostól, aki értesítette őket a kislány súlyosbodó állapotáról. A szülők azonnal visszasiettek Budára, és még életben találták Zsófiát, de május 29-én este fél tízkor a gyermek meghalt. Később arra gyanakodtak, hogy korai halálát nem egyszerű hasmenés és láz, hanem tífusz okozhatta.
A fiatal Erzsébet királynét nagyon súlyos depresszióba taszította első gyermekének halála, amelynek emléke élete végéig nyomasztotta. Ebben a mélyen depressziós lelkiállapotban hordta ki és szülte meg 1858. augusztus 21-én következő gyermekét, Rudolf trónörököst, amely – mai ismereteink szerint – kedvezőtlen hatással lehetett a magzat fejlődésére. A Zsófia halála miatt érzett bűntudatnak szerepe lehetett abban, hogy Erzsébet a továbbiakban lemondott Gizella és Rudolf neveléséről anyósa, Zsófia főhercegné javára; a tíz évvel később született Mária Valéria volt az első, akit igazán ő maga nevelt fel.
Forrás[szerkesztés]
- Martha Schad: Erzsébet királyné és leányai, Canissa, (Nagykanizsa), 2004. ISBN 963-9379-49-2
- Brigitte Hamann: Erzsébet királyné, Aquila, 1998, ISBN 963907327X.
- Brigitte Hamann: Sisi, Taschen/Kulturtrade, 1998, ISBN 3822882275.
- Gonda Imre – Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség, Gondolat, Budapest, 1978, ISBN 9632807146
- A.J.P. Taylor: A Habsburg Monarchia (The Habsburg Monarchy), 1809-1918, Scolar, Budapest, 2003, ISBN 9639193879
