Hodrushámor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hodrushámor (Hodruša-Hámre)
Hodruša - kostol sv. Mikuláša.JPG
Közigazgatás
Ország  Szlovákia
Kerület Besztercebányai
Járás Zsarnócai
Rang község
Első írásos említés 1275
Polgármester Jozef Uram
Irányítószám 966 61
Körzethívószám 045
Forgalmi rendszám ZC
Népesség
Teljes népesség 2210 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 48 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 426 m
Terület 46,15 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Hodrushámor (Szlovákia)
Hodrushámor
Hodrushámor
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 27′ 14″, k. h. 18° 47′ 44″Koordináták: é. sz. 48° 27′ 14″, k. h. 18° 47′ 44″
Hodrushámor weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hodrushámor témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Hodrushámor (szlovákul: Hodruša-Hámre) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Zsarnócai járásban. Hodrusbánya, Alsóhámor és Irtványos egyesítésével jött létre.

Fekvése[szerkesztés]

Selmecbányától 7 km-re, nyugatra fekszik.

Északnyugatról Zsarnóca, északról Vihnye, keletről Selmecbánya, délkeletről Hegybánya, délről Magaslak, nyugatról pedig Garamrév községekkel határos.

Hodrushámor 46,1452 km²-es területe három kataszteri területre oszlik:[2]

Története[szerkesztés]

Hodrusbánya[szerkesztés]

Hodrusbánya területén már a 13. században aranyat és ezüstöt bányásztak. Első írásos említése a mai település feletti Kerling hegyen 1352-ben létezett Karlik nevű telephez kapcsolható. Története szorosan kötődik a bányászathoz. Mivel sokáig Selmecbányához tartozott, többször próbálta megszerezni a várostól való függetlenséget és az ehhez kapcsolódó kiváltságokat. A török a 16. század során három nagyobb támadást indított a nemesfémekben gazdag bányák megszerzésére: 1564-ben, 1576-ban és 1578-ban. 1709-ben és 1710-ben dögvész pusztított a faluban. A bányák gazdagságának híre eljutott a császári udvarba is és az uralkodó család tagjai többször is meglátogatták a községet. 1751-ben I. Ferenc császár, majd 1764-ben II. József császár és öccse, Lipót főherceg (a későbbi II. Lipót császár) személyesen látogatott ide. A termelés a 18. században érte el csúcspontját. 1600 és 1936 között számítások szerint 47 tonna aranyat és 2577 tonna ezüstöt bányásztak ki a hegy gyomrából. A település szerkezetét az magyarázza, hogy a bányászok házai az egykori bányákhoz közel épültek fel.

A trianoni békeszerződés előtt Hodrusbánya a Hont vármegye területén fekvő Selmec- és Bélabánya törvényhatósági jogú városhoz tartozott.

Alsóhámor[szerkesztés]

Alsóhámor területén már a bronzkorban éltek emberek, ezt bizonyítják az itt megtalált bronzkori eszközök, melyek a lausitzi kultúrához kapcsolhatók. A falu első említése 1391-ből származik, a közeli Revistye várának tartozék faluja volt. Ekkor már 13 portája állt, mintegy 110 lakossal. Lakói – mint azt neve is mutatja – a közeli bányákból származó ércek feldolgozásával, megmunkálásával foglalkoztak. 1663-ban a török rajtaütött a településen és feldúlta azt. 1664-ben a zsarnócai csatában az újabb török támadás kudarcot vallott és ezután már nem veszélyeztette tovább a falut.

1713-ban felépült a falu fatemploma, melyet Szent Erzsébet tiszteletére szenteltek és csaknem száz évig szolgált az istentiszteletek céljára. 1744-ben Klucska Kristóf a Szűzanya tiszteletére fakápolnát épített, melyet 1788-ban kőtemplommá építettek át. 1894-ben a régi fatemplom helyén épült fel a település mai temploma. A település gyors fejlődését a bányászati tevékenység fellendülésének köszönhette. 1752-ben egy gazdag holland nemes, Jan Joseph Geramb települt Selmecbányára és a század végén megalapította a Geramb bányászati egyesülést. A társaság később az ország legnagyobb bányászati vállalkozásává nőtte ki magát. A 19. század közepén már 1400 dolgozója volt. A 19. század végén és a 20. század elején a Sandrik gyár felépülése jelentett sokat a községnek. Az gyárat 1895-96-ban építették és ezüst, valamint fémfeldolgozással, használati tárgyak és ezüstékszerek, dísztárgyak készítésével foglalkozott.

A bányászati tevékenység 1950-ben befejeződött, de 1993-ban újra aranybányát nyitottak a már egyesített község területén. Hodrusbányát és Alsóhámort 1971-ben egyesítették.

Irtványos[szerkesztés]

Irtványost 1352-ben említik először. Saskő várának tartozéka volt, majd a 15. század második felétől Revistye várához tartozott. Főként mezőgazdasági jellegű településként tartották számon, de lakói erdei munkákat is végeztek. 1573-ban a török dúlta fel a községet. 1676-tól a selmecbányai bányászati kamara faluja volt. 1833-ban és 1919-ben tűzvész pusztított. 1944-ben a község több lakosa csatlakozott a szlovák nemzeti felkeléshez.

A trianoni diktátum előtt Alsóhámor és Irtványos Bars vármegye Garamszentkereszti járásához tartozott.

Irtványost 1980-ban csatolták Hodrushámorhoz.

Népessége[szerkesztés]

Alsóhámornak 1910-ben 1475, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. Irtványost 410-en, zömmel szlovákok lakták.

2001-ben 2344 lakosából 2189 szlovák volt.

2011-ben 2210 lakosából 1923 szlovák és 45 roma.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Hodrusbányának két gótikus eredetű temploma van. Közülük a Szent Miklós templom 1387-ben épült.
  • A hodrusbányai temetőben álló Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt templom 1500-ban készült.
  • Alsóhámor Szent Erzsébet temploma 1894-ben épült.
  • Irtványos evangélikus temploma 1858-ban készült, katolikus temploma pedig 1804-ben.
  • Üdülőhelye a Hodrusi-tó.

Neves személyek[szerkesztés]

Lásd még[szerkesztés]

Irodalom[szerkesztés]

  • Martin Čičo - Michaela Kalinová - Silvia Paulusová a kol. 2002: Kalvárie a Krížové cesty na Slovensku.

Külső hivatkozások[szerkesztés]