Arkagyij Iszaakovics Rajkin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arkagyij Rajkin
Rajkin
Rajkin
Születési név Arkagyij Iszaakovics Rajkin
Született 1911. október 24.
Riga orosz (lett)
Elhunyt 1987. december 17. (76 évesen)
Moszkva szovjet
Sírhely Novogyevicsi temető
Nemzetisége lett–orosz-szovjet
Foglalkozása színész
Művészneve Rajkin

Arkagyij Rajkin az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Arkagyij Rajkin témájú médiaállományokat.

Arkagyij Iszaakovics Rajkin (Арка́дий Исаа́кович Ра́йкин, Riga, 1911. október 11. (24.)Moszkva, 1987. december 17.) orosz színművész, rendező, konferanszié.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy rigai fakereskedő családban született. Kezdetben laboratóriumi technikusként dolgozott, majd 1935-ben szerzett képesítést a leningrádi Színművészeti Főiskolán, később pantomimszínészként kezdte pályafutását a Lenini Komszomol Színházban, ezt követően a Drámai Színház művésze lett.

1939-ben, Leningrádban megalapította az Esztrád Színházat, melynek hamar művészeti vezetője lett. A második világháború alatt frontszínészként tevékenykedett. Előadásai egyedi humora és előadásmódja miatt hamar népszerűek lettek. Bár többször vádolták meg szovjetellenességgel, több szovjet pártvezető (pl. Hruscsov) is eljárt a később Miniatűr Színház néven ismert teátrum előadásaira. Ismertté egyperces rövid miniatűr-előadásai tették, amelyekben általános élethelyzeteket ábrázolt. Ezeket többségében Mihail Zsvanyeckij írta.

1984-ben átment Moszkvába, ahol Szatyirikon néven működtette színházát. Pályafutása során többször járt Magyarországon, először 1961-ben. Ügyelt arra, hogy vendégszereplésein az adott ország nyelvén is előadjon. Magyarországon a „Válámi ván, dé ném áz igázi” mondattal vált legendássá.

Időskori szívbetegségét többször kezelték Balatonfüreden.

Halála után fia, Konsztantyin vitte tovább a Szatyirikont.

Filmszerepek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Emlékérem születésének 100. évfordulójára (2011)
Emlékérem születésének 100. évfordulójára (2011)
  • 1938 – Огненные годы
  • 1939 – Доктор Калюжный
  • 1954 – Мы с Вами где-то встречались
  • 1964 – Когда песня не кончается
  • 1970 – Волшебная сила искусства
  • 1974 – Люди и манекены (forgatókönyíró-, rendezőként is)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]