Szingaléz nyelv
| Szingaléz siṁhala | |
 | |
| Nyelvcsalád | indoeurópai indoiráni indoárja |
| Írásrendszer | szingaléz írás |
| Hivatalos állapot | |
| Hivatalos | Srí Lanka |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-1 | si |
| ISO 639-2 | sin |
| ISO 639-3 | sin |
 A Wikimédia Commons tartalmaz siṁhala témájú médiaállományokat. | |
A szingaléz nyelv (සිංහල, siṁhala, szimhala) az indoárja nyelvek csoportjába tartozó nyelv, a szingaléz nép anyanyelve, akik Srí Lanka legnagyobb etnikai csoportját alkotják; több mint 16 millió ember beszéli, mintegy 12 millióan anyanyelvként. Srí Lanka szigetén második nyelvként más etnikai csoportok is beszélik (összesen mintegy 3 millió ember). Az indoeurópai nyelvek indoárja ágához tartozik. Srí Lanka egyik hivatalos nyelve. A szingaléz a páli nyelv mellett, jelentős szerepet játszott a théraváda buddhista irodalom fejlődésében.
Viszonylag korán, az i. e. 1. évezred közepén elkülönült az indoárja nyelvektől. A 13. század óta folyamatosan fejlődő irodalmi nyelv nagymértékben eltér a köznyelvtől. A mahl, malki vagy deivehi (divehli) a Maldív-szigetek hivatalos nyelve ezt a Minicoy szigeten is beszélik. A szingaléz nyelv saját írásrendszerrel rendelkezik, ez a szingaléz írás, amely az ősi indiai bráhmi írásból származtatható. A legrégebbi szingaléz nyelvű feliratok a Kr. e. 6. századból maradtak fenn cserépedényeken, a legrégebbi fennmaradt irodalmi művek a Kr.u 9. században keletkezetek.
Jellemzői[szerkesztés]
Agglutináló nyelv. A névszóragozásban és mutató névmásokban megkülönbözteti az élőlényeket és az élettelen dolgokat. A mutató névmásokban ezen túlmenően a nemeket is. Szókincsét jelentősen befolyásolta a dravida, elsősorban a tamil nyelvi környezet.
Források[szerkesztés]
- A világ nyelvei. Fodor István főszerk. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1999. 1311. o. ISBN 9630575973
|