Moldáv nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Román nyelvjárások. Keleten a moldvai nyelvjárás a romániai Moldva, Moldovai Köztársaság és Transznisztria területére is kiterjed.

Moldáv nyelv vagy moldován nyelv (románul latin ábécével limba moldovenească, cirill ábécével лимба молдовеняскэ) volt a román nyelv hivatalos elnevezése az egykori Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaságban és 2013-ig a mai Moldovai Köztársaságban. Jelenleg is ez az elnevezése az ettől 1991-ben elszakadt ún. Dnyeszter Menti Köztársaságban. ISO 639 kódjai mo és mol voltak, de 2008 novemberében ezeket megszüntették, és helyettük szükség szerint a román nyelv kódjait kell használni. SIL kódja nincs, mivel a SIL nemzetközi szervezet nem ismeri el különálló nyelvnek, ugyanis közte és a román között nem található számottevő különbség.

A „moldáv nyelv” valójában szociolingvisztikai fogalom. Heinz Kloss német nyelvész, az ausbau-nyelv és az abstand-nyelv fogalmak bevezetője, 1967-ben megemlíti, hogy „a moldáv és a román […] inkább egyazon sztenderd nyelv változatainak tűnnek, mintsem két különálló nyelvnek”.[1] Későbbi szociolingvisztikával foglalkozó nyelvészek közül például a norvég Peter Trudgill is felhozza példaként a moldávot mint a román nyelv egyik ausbau-szerű problémáját, megjegyezve, hogy az előbbinek azért próbálták megalkotni a sztenderdjét, hogy a romántól különböző nyelvet kreáljanak. Ennek az volt a célja, hogy igazolják a területének Romániától való elválasztását és a Szovjetunióhoz való tartozását.[2] Ma a nyelvészek általában, beleértve oroszokat is,[3] románnak tartják azt a nyelvet, melyet politikai okokból moldávnak neveztek vagy neveznek.

Történelmi áttekintés[szerkesztés]

1812–1924[szerkesztés]

1812 előtt Moldva nagyjából a Keleti-Kárpátok és a Dnyeszter folyó között elterülő, az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartozó fejedelemség volt. Lakosságának többsége mai kifejezéssel élve román ajkú volt, de a román nyelv fogalmának meghonosodása előtt a moldvaiakra vonatkozóan inkább a limba moldovenească ’moldvai/moldáv nyelv’ fogalom volt jellemző. Ez megjelent például Grigore Ureche moldvai krónikásnál,[4] de a moldávnak a román nyelvvel való azonosítása is megjelent, amelynek a fogalma addig csak Havasalföld nyelvére vonatkozott. Például Miron Costin moldvai krónikás hangoztatta a moldvaiak, a havasalföldiek és az erdélyiek közös római eredetét és román voltát, és ezt írta: „bár most moldvaiaknak mondjuk magunkat, nem kérdezzük: tudsz-e moldvaiul?, hanem tudsz-e románul?, azaz rómaiul”.[5] Dimitrie Cantemir, aki 1693 és 1710 között Moldva fejedelme volt, moldvai nyelvről írt ugyan, de megjegyezte, hogy a moldvaiak ugyanazt a nyelvet beszélik, mint a havasalföldiek és az erdélyi románok.[6]

1812-ben a Moldvai fejedelemség keleti része, Besszarábia, az Orosz Birodalomhoz került. Akkor a helyi lakosság nyelvét elfogadták a helyi intézményekben az orosz mellett, de a továbbiakban az orosz nyelv egyre nagyobb teret kapott, a román nyelv pedig fokozatosan kiszorult, előbb a hivatalos használatból, majd az állami tanintézetekből, ahol 1871-ben betiltották a tanítását, de még az egyházi iratokból is. 1882-ben a chișinăui egyházi nyomdát is bezáratták.

1905 és 1917 között feléledt a román nemzeti öntudat, megjelentek román nyelvű lapok, és újra engedélyezték a román nyelv használatát az egyházi életben.

Az Első világháború nyomán, 1918-ban Besszarábia Romániához került. Területén a román nyelvnek ugyanaz a státusza lett, mint Románia többi részében.

1924–1989[szerkesztés]

Románia 1924-ben. A Dnyeszter bal partján terült el a Moldáv Autonóm Köztársaság, melynek a legnagyobb része a mai Transznisztria.

A Dnyeszter bal partján is élt román ajkú lakosság. A nemzetiségek iránti szovjet politika szellemében 1924-ben itt, az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság keretében megalapították a Moldáv Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságot. Hatóságainak kulturális és nyelvi politikája meglehetősen ellentmondásosnak bizonyult irányváltoztatásaival.[7]

1924-ben kezdődött el a moldáv nyelv, mint a romántól különböző sztenderd nyelv megalkotása, az akkor meghírdetett moldávosítási politika keretében, ugyanis a cári uralom alatt addigra nagy mértékben eloroszosodott eredetileg román ajkú lakosság hivatalosan nemzetiségi státuszt kapott. Ugyanakkor az ún. moldáv népet úgy igyekezték meghatározni, mint a romántól különbözőt.[8] Nyelvét hivatalosan moldávnak nevezték el és bevezették az orosz ábécéből eredő moldáv ábécét. Egy Leonyid Madan nevű nyelvész a transznisztriai és besszarábiai nyelvjárások szókincséből merített, orosz szavakat vett át, és maga is sok új szót kreált tükörfordítás útján, hogy ne használjanak a román nyelvbe került nyugati jövevényszavakat. Ugyanakkor a helyesírás a lehető leghívebben adta vissza a moldvai nyelvjárás hangtani sajátosságait,[9] melyek egyébként alapjában véve azonosak a romániai Moldvában élőkkel.[10] Ezt a nyelvet tanították anyanyelvként az iskolákban az orosz mellett, használták a kulturális intézményekben és a kiadványokban.

1932-ben azonban radikális fordulat következett be. Az addigi törekvéseket szabotázsként ítélték el, mellyel úgymond meg akarták akadályozni a kölcsönös megértést a Dnyeszter két oldala között, és ezzel a kommunista eszmék elterjedését Romániában. Madant le is tartóztatták.[11] Visszatértek a latin ábécére, és gyakorlatilag az akkori román sztenderd nyelvváltozatot vezették be. Odáig mentek, hogy az irodalmi örökség tisztelete nevében román klasszikus írók egyes műveit is bevonták az oktatásba.[12] Valójában a latinizálás általános törekvés volt a Szovjetunió nem szláv tagköztársaságaiban, ugyanis akkoriban tértek át a közép-ázsiaiakban az arab ábécéről a lantinra.[13]

1938-ban újból megfordult a kocka. A sztálini tisztogatások légkörében leleplezték az úgymond románosító ellenforradalmárokat, a burzsoá Románia kémeit, akik a Gulágra kerültek.[14] Újra bevezették a cirill írásos moldáv nyelvet, mely sztenderdizálását egy I. D. Ceban nevű nyelvész vette át. Ebben a változatban kevesebb Madan-féle neologizmus volt, és ingadozott az oroszosítás és a románosítás között. Ugyanakkor a sztenderd nyelv az egyszerű nép nyelvére való leegyszerűsítése ellen jelentek meg állásfoglalások, melyek elvetették a regionalizmusokat az emelkedett moldáv nyelv eszméjének nevében. Csakhogy ez a nyelv nagyon kicsit különbözött a romántól.

1940-ben Románia átengedte Besszarábiát a Szovjetuniónak, és ebből meg a Moldáv SZSZAK-ból megalkották a Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaságot, melyben a román nyelvet felváltotta a „moldáv”, de az 1950-es évekre ez gyakorlatilag már csak cirill írásával különbözött a sztenderd romántól, bár hivatalosan más nyelvnek számított.

1989 után[szerkesztés]

A moldáv vs. román kérdés a gorbacsovi Szovjetunió korszakának a vége felé merült fel újból a Moldáv SZSZK-ban. Hivatalos elnevezése aszerint ingadozott, hogy azután az ország politikailag inkább Nyugat felé vagy Kelet felé orientálódott.

1989-ben, a még nem független Moldovában törvényt fogadtak el a nyelvek használatáról. Ez kimondta, hogy az állam nyelve a latin ábécével írt moldáv nyelv, és ugyanakkor megállapítota a román és a moldáv nyelv közötti „valóban létező” nyelvészeti azonosságot.[15]

A mai Moldovai Köztársaság 1991-ben lett független, és függetlenségi nyilatkozata a románt nevezte meg az állam nyelveként.[16]

Ugyanabban az évben Transznisztria elszakadt Moldovától, és ott a cirill ábécével írt „moldáv” az egyik hivatalos nyelv lett az orosz és az ukrán mellett.[17] A gyakorlatban keveset használják, bár van sajtó ezen a nyelven. 2004-ben bezárták azokat az iskolákat, ahol a román nyelv elnevezéssel tanították. Később újra működhettek, de a kormány támogatása nélkül. Akkor 11 200 tanuló tanult „moldáv nyelven” és 3 400 román nyelven.[18]

A Moldovai Köztársaság alkotmányát 1994-ben fogadták el, és ebben a moldáv nyelv szerepel államnyelvként.[19] Egy 2003-as törvény kimondta, hogy a nemzeti politika egyik kitűzött célja „a moldávtalanításra, a moldáv nemzet és államiság létének tagadására, a moldáv történelem lejáratására, a »moldávok« népnév és a »moldáv nyelv« elnevezés semmibe vételére tett szüntelen kísérletek jogi és politikai semlegesítése”.[20]

Eközben a közéletben és a nyelvészek körében folytatódtak a viták a román vs. moldáv nyelv témájában. Miközben a Moldova Tudományos Akadémiájához tartozó Nyelvészeti Intézet munkatársai román helyesírási szótárt közöltek,[21] Vasile Stati, egyike a „moldáv nyelv” a romántól való különbözőségének szószólója, elkészített egy moldáv–román szótárt.[22]

2013. december 5-én az ország alkotmánybírósága úgy határozott, hogy az ország államnyelve a román, úgy tekintve, hogy „a Függetlenségi Nyilatkozatban foglaltatott a román nyelvre mint a Moldovai Köztársaság államnyelvére vonatkozó előírás felülírja az Alkotmány 13. cikkelyében foglaltatott a moldáv nyelvre vonatkozó előírást.”[23]

Nyelvük azonosítása a beszélők által[szerkesztés]

Bár az utolsó népszámlálás 2014-ben volt a Moldovai Köztásaságban, ennek adatait még nem közölték. Csak a 2004-ben megtartott népszámlálás adatai állnak rendelkezésre. Az ország sajátos történelmi és politikai körülményei miatt ezek összetett, ellentmondásos képet nyújtanak arról, ahogy nyelvük a lakosai tudatában él.[24]

2004-ben a Moldovai Köztársaság (a Dnyeszter-mellék nélkül) 3 383 332 lakosa közül 2 029 847 (60%) nyilatkozta azt, hogy anyanyelve a moldáv, miközben 558 508 (16,5%) a románt jelölte meg anyanyelveként. Ugyanakkor arra a kérdésre, hogy milyen nyelven szoktak beszélni, a 2 564 000 magát moldáv etnikumúnak valló személy közül csaknem 2 millió (58,8%) azt felelte, hogy minden nap moldáv nyelven beszél, 457 000 pedig azt, hogy románul. Ehhez hozzá kell adni a magukat román etnikumúnak valló 70 000 személyt, ami több mint fél milliónyira (16,4%) emeli a saját bevallásuk szerint románul beszélők számát.

A románul beszélők száma nagyobb volt a városokban, ahol kb. 23%-a a megkérdezetteknek állította azt, hogy román az anyanyelve, és ezen a nyelven szokott beszélni. Ugyancsak a városokban, a lakosság 40%-a a moldáv nyelvet jelölte meg anyanyelveként, de ez az arány 37%-ra csökken, amikor a szokásszerűen beszélt nyelvről van szó. Falusi környezetben a román és a moldáv nyelv közötti arány egy a héthez volt.

Lakosság
Anyanyelv
Szokásszerűen beszélt nyelv
moldáv % román % moldáv % román %
összes 2 029 847 60% 558 508 16,5% 1 988 540 58,8% 554 814 16,4%
városi 521 323 40% 302 857 23,2% 481 114 36,8% 299 815 22,9%
falusi 1 508 524 72,6% 255 651 12,3% 1 507 426 72,5% 254 999 12,3%
Jegyzetek:
1 Az adatokat 2004-ben regisztrálták, és 2006 áprilisában közölte a Nemzeti Statisztikai Hivatal.

2 A százalékok a Moldovai Köztársaság egész (egész városi, illetve egész falusi) lakosságához vannak viszonyítva.

Transznisztriában a 2004-es népszámlálás szerint a lakosság 32%-a (kb. 178 000) van bejegyezve moldávként, de a nyelvhasználatról nincsenek adatok.[25]

Az élő román beszéd jellegzetességei Moldovában[szerkesztés]

A Moldovában románul beszélők nyelvének sajátosságai általában az iskolázottságuk fokától függ. Vannak olyanok, főleg ha Romániában is tanultak, akik nyelve semmiben sem különbözik a sztenderd romántól. Más viszonylag magas fokú iskolázottsággal bíró beszélők lexikális és grammatikai szempontból a sztenderd románt beszélik, csupán a kiejtésük követi a moldvai nyelvjárás jellegzetességeit. A viszonylag alacsony fokú iskolázottságúak nyelvét egyrészt a sztenderd nyelvváltozat ismeretének hiányosságai és a nyelvjárás mindegyik aspektusának vonásai, másrészt az általános kétnyelvűség okozta orosz nyelvi hatás jellemzi.

Dyer Donald Leroy amerikai nyelvész megállapítja, hogy az orosz nyelvi hatás nagyon erős volt a Moldáv SZSZK-ban, mivel a román ajkúak legalább kétnyelvűek lettek. Ezért az élő beszéd jelentősen eltávolodott a sztenderd, főleg írott nyelvváltozattól, mely a román sztenderdet követte.[26]

A szókincs orosz szavakkal gyarapodott, melyek egy része felváltott román szavakat. Például a régi román judecătorie ’törvényszék’ helyett inkább az orosz sud szót használják. Méginkább jelen van ez a jelenség a románban létező nyugati újlatin jövevényszavak esetében, mint amilyen a depozit ’raktár’ szó, amely helyett inkább az orosz sklad szót mondják.[27]

Az alaktan terén szembetűnő orosz igetövek a román igerendszerbe való beillesztése, pl. Pe Ion l-au sudit pe doi ani vs. sztenderd román Pe Ion l-au condamnat la doi ani ’Iont két évre ítélték el’.[28]

Az orosz mondattani hatás szerkezetek tükörfordításában nyilvánul meg. Olykor az ilyenek a sztenderd románban egészen mást jelentenek, mint az oroszban. Példa:

Orosz Tükörfordítás Sztenderd román
U tebja mat' bol'naja ’A mamád beteg’ La tine mama-i bolnavă ’Nálad a mama beteg’ Mama ta e bolnavă

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Kloss 1967, 31. o.
  2. Trudgill 1992, 176. o.
  3. Például Lucht – Narumov 2005, 580. o.
  4. (románul) Letopisețul Țării Moldovei (Moldvaország krónikája), 16421647, Pentru limba noastră moldovenească (A mi moldáv nyelvünkért) fejezet (Hozzáférés: 2016. november 14).
  5. (románul) De neamul moldovenilor (A moldvaiak népéről), 1686 körül, 6. fejezet (Hozzáférés: 2016. november 14).
  6. Descriptio Moldaviae (Moldva leírása). Berlin. 1714; az interneten: (románul) Descrierea Moldovei, 4. fejezet (Hozzáférés: 2016. november 14).
  7. Palágyi 2009, 7–12. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat.
  8. Gribincea 2004, 4. o.
  9. Lásd Madantól való idézet Gribincea 2004-ben (8. o.).
  10. Lásd Moldvai nyelvjáráscsoport.
  11. 1933-ban kényszerlakhelyre küldték a mai Arhangelszki területre, majd 1938-ban elítélték ellenforradalmi tevékenység vádjával, és kivégezték [lásd Виртуальный музей Гулага (A Gulág virtuális múzeuma)] (Hozzáférés: 2016. november 14).
  12. Gribincea 2004, 16. o.
  13. Gribincea 2004, 15. o.
  14. Gribincea 2004, 21. o.
  15. (románul) Lege nr. 3465 din 01.09.1989 cu privire la funcționarea limbilor vorbite pe teritoriul RSS Moldovenești (A Moldáv SZSZK területén beszélt nyelvek működésére vonatkozó 1989.09.01-én elfogadott 3465. sz. törvény) (Hozzáférés: 2016. november 14).
  16. (románul) Lege nr. 691 din 27.08.1991 privind Declarația de independență a Republicii Moldova (A Moldovai Köztársaság Függetlenségi Nyilatkozatára vonatkozó 1991.08.27-én elfogadott 691. sz. törvény) (Hozzáférés: 2016. november 14).
  17. (oroszul) A 2006-os alkotmány 12. cikkelyének megfelelően (Hozzáférés: 2016. november 14).
  18. (angolul) A Dnyeszter-menti Moldáv Köztársaság művelődésügyi miniszterének nyilatkozata a gyerekek tanuláshoz való jogának kérdéséről (Hozzáférés: 2016. november 14).
  19. (románul) Constituția Republicii Moldova (A Moldovai Köztársaság alkotmánya), 13. cikkely (Hozzáférés: 2016. november 14).
  20. (románul) Lege nr. 546 din 19.12.2003 privind aprobarea Concepției politicii naționale a Republicii Moldova (A Moldovai Köztársaság nemzeti politikája koncepciójának elfogadására vonatkozó 2003.12.19-i 546. sz. törvény), 1. fejezet (Hozzáférés: 2016. november 14).
  21. (románul) Academia de Științe a Moldovei (Moldova Tudományos Akadémiája), Dicționar ortografic românesc (ortoepic, morfologic, cu norme de punctuație) [Román helyesírási szótár (helyes kiejtés, alaktan, az írásjelek használatának szabályai)]. Chișinău: Litera. 2001. ISBN 9975-74-293-9 (Hozzáférés: 2016. november 14).
  22. (románul) Stati, V. N. Dicționar moldovenesc-românesc (Moldáv–román szótár). Chișinău: Tipografia Centrală, Biblioteca Pro Moldova. 2003. ISBN 9975-78-248-5; 2. kiadás. 2001. ISBN 978-9975-62-297-4 (Hozzáférés: 2016. november 14).
  23. (románul) Hotărâre privind interpretarea art. 13(1) din Constituție în corelație cu Preambulul Constituției și Declarația de Independență a Republicii Moldova (Határozat az Alkotmány 13. cikkelye 1. bekezdésének értelmezéséről összefüggésben az Alkotmány Preambulumával és a Moldovai Köztársaság Függetlenségi Nyilatkozatával), 24. o. (Hozzáférés: 2016. november 14).
  24. (románul) Caracteristici demografice, naționale, lingvistice, culturale (Demográfiai, nemzeti, nyelvi, kulturális jellegzetességek). 8. Populația după naționalitățile de bază, limba maternă și limba în care vorbește de obicei] (A lakosság alapnemzetisége, anyanyelve és szokásosan beszélt nyelve szerint) (Hozzáférés: 2016. november 14).
  25. (oroszul) I. Kramarenko. Оглашены предварительные итоги приднестровской переписи населения (Közölték a dnyeszter-menti népszamlálás előzetes eredményeit). Olvia-press (Hozzáférés: 2016. november 14).
  26. Dyer 1999, 86. o.
  27. Dyer 1999, 87. o.
  28. Dyer 1999, 88. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Ambrus László. A moldáv nyelvről. Nyelv és tudomány. 2009. július 1 (Hozzáférés: 2016. november 14).
  • (angolul) Demkó Attila. A New Nation in Europe: Romanians or Moldavians? (Új nemzet Európában: románok vagy moldávok?). Case Study Trip to MOLDAVIA. Ethnic Consciousness in a Period of Transition (Esettanulmányút Moldovába. Etnikai öntüdat átmeneti időszakban). 1997 (Hozzáférés: 2016. november 14)
  • (németül) Dumbrava, Vasile. Sprachkonflikt und Sprachbewusstsein in der Republik Moldova: Eine empirische Studie in gemischtethnischen Familien (Sprache, Mehrsprachigkeit und sozialer Wandel) [Nyelvi konfliktus és nyelvi tudat a Moldovai Köztársaságban: empirikus tanulmány etnikailag vegyes családokról (nyelv, többnyelvűség és társadalmi változások) Bern: Peter Lang. 2004. ISBN 3-631-50728-3
  • (angolul) Dyer, Donald Leroy. Studies in Moldovan (Moldáv nyelvi tanulmányok). New York: Columbia University Press (East European Monographs). 1996 ISBN 0-88033-351-0
  • (angolul) Dyer, Donald Leroy. The Romanian Dialect of Moldova: A Study in Language and Politics (A moldovai román dialektus: nyelvi és politikai tanulmány). Lewiston, NY: Edwin Mellen Press. Studies in Linguistics and Semiotics. 1999
  • (angolul) Grenoble, Lenore A. Language Policy in the Soviet Union (Nyelvi politika a Szovjetunióban). Springer. 2003. ISBN 1-4020-1298-5. 89–93 o.
  • (románul) Guțu Romalo, Emilia. Evoluția limbii române în Republica Moldova (A román nyelv fejlődése a Moldovai Köztársaságban). Limba română. 13. évf. 6–10. sz. 2003 (Hozzáférés: 2016. november 14)
  • (németül) Heitmann, Klaus Das Moldauische im Zeichen von Glasnost' und Perestrojka (A moldáv nyelv a glasznoty és peresztrojka jegyében). Dahmen, Wolfgang. Romanistisches Kolloquium V (5. romanisztikai kollokvium). München: Fink. 1991. ISBN 3-7705-2674-0
  • (angolul) King, Charles. The Moldovans: Romania, Russia and the Politics of Culture (A moldávok: Románia, Oroszország és a kultúrpolitika). Hoover Institution Press. 2000. ISBN 0-8179-9792-X
  • (franciául) Negru, Gheorghe. La politique ethnolinguistique en Moldavie (Etnikai és nyelvi politika Moldovában). Chișinău: Prut Internațional. 2000. ISBN 9975-69-100-5
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Moldáv nyelv témájú médiaállományokat.
Wikipedia
Tekintsd meg a Wikipédia
moldáv nyelvű változatát!