Meglenoromán nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Meglenoromán
limba vlășe̯áscă
Beszélik Görögország, Macedónia, Románia, Törökország
Terület Délkelet-Európa, Balkán
Beszélők száma kb. 2 800[1]
Nyelvcsalád Indoeurópai nyelvcsalád
   Újlatin nyelvek
    keleti ág
     meglonoromán nyelv
Írásrendszer Latin írás
Nyelvkódok
ISO 639-1 -
ISO 639-2 roa
A keleti újlatin nyelvek déli csoportja
  Meglenoromán nyelv
Moglena régió
  Város
  Meglenoromán falu
  Egykor meglenoromán falu
  Aromán falu

A meglenoromán egy, a tudományos körökben „meglenorománok”-nak nevezett népesség nyelvjárásainak csoportja. Státusza vitatott. Egyes nyelvészek, például Alexandru Graur, önálló nyelvnek tekintik, amely a keleti újlatin nyelvekhez tartozik, a román, az aromán és az isztroromán nyelvvel együtt. Más nyelvészek véleménye az, hogy ez csak a román nyelv egyik dialektusa, a dákoromán, az aromán és az isztroromán dialektus mellett. Ezek között nincs egység a meglenoromán státuszát illetően a többi dilektussal szemben.[2]

A meglenorománt ma már csak kb. 2 800 személy beszéli,[1] és ezt az elnevezést nem használja a nyelvet beszélő népesség. A kifejezést nyelvészek alkották, mégpedig abból a nézőpontból, hogy ez tulajdonképpen a román nyelv egyik dialektusa. Beszélői magukat vlașvlachok”-nak nevezik[3] (egyes számban vla vagy vlau̯), nyelvüket pedig azt mondva határozzák meg, hogy vlășește „vlachul” beszélnek. Eredetileg a vlaș nem saját népnév, hanem a szomszédos népek nevezik így őket, és ők magukévá fogadták.[4]

A meglenorománt a görögországi Közép-Makedónia régióban, a volt Jugoszláviabeli Macedón Köztársaságban, Romániában és Törökországban beszélik.

Külső nyelvtörténet és a kutatások története[szerkesztés]

A meglenoromán nyelv története kevésbé ismert, mint a többi keleti újlatin nyelvé, mert nincsenek régóta fennmaradt szövegek ezen a nyelven. Miközben az aromán nyelv a 9. században szakadt el a többi keleti újlatin nyelvtől, a meglenorománról azt feltételezik, hogy másodikként vált le a proto-román nyelvről, az aromán után, feltehetően a 12. század vagy a 13. században, amikor beszélői északról érkezve Moglenában telepedtek le, a Vardar folyó völgyébe.[2]

A meglenoromán nyelvről szóló első említést Johann Georg von Hahn osztrák diplomata és filológus tette 1867-ben, és ugyanakkor megállapította, hogy különbözik az aromán nyelvtől, bár nem nevezte meg ezeket, csupán mint két nyelvjárásról írt róluk.[5] Gustav Weigand német nyelvész volt a nyelv első kutatója. Megkülönböztetendő a dákoromántól, az aromántól és az isztroromántól, elnevezte „Meglen”-nek,[6] és ő jegyzett le és közölt először szövegeket ezen a nyelven.[7]

Ovid Densușianu úgy vélte, hogy a meglenorománok a Dunától északra fekvő területről származnak, és nyelvüket az ottani románhoz közelinek látta. A mai kutatók közül Petar Atanasov ért egyet ezzel, a meglenorománt a dákoromán archaikusabb stádiumának tekintve.[8] Ezzel ellentétben Sextil Pușcariu a Dunától délre fekvő területekről származóknak tartotta a meglenorománokat, nyelvüket és az arománokét a román nyelv keleti ágába sorolta, a dákorománt és az isztrorománt pedig a nyugatiba. Theodor Capidan és Gheorghe Ivănescu egyetlen déli dialektusba sorolta a meglenorománt és az arománt. Alexandru Philippide, Alexandru Rosetti és Matilda Caragiu Marioțeanu is közelibbnek látták a meglenorománt az arománhoz, mint a dákorománhoz.[2] Ion Coteanu a meglenorománt az aromán területi változatának vélte, és ez utóbbit más nyelvnek a románnal szemben.[2] Van olyan feltételezés is, hogy a meglenoromán komplex, dákoromán és aromán eredetű.[8]

A Weigand által közzétett szövegek[9] után megjelentek még Pericle Papahagi[10] és Ion Aurel Candrea[11] népi irodalmi gyűjteményei. Legutóbb, az 1990-es években, Dionisie Papatsafa[12] és Dumitru Ciotti[13] jelentettek meg szövegeket.

Csak egyetlen nem népi irodalmi írás létezik meglenoromán nyelven, a selyemhernyók tenyésztéséről szóló könyvecske,[14] román írással és román jövevényszavakkal.

1862 és 1912 között volt néhány kísérlet a román vagy/és az aromán nyelv bevezetésére az oktatásba és a román használatára a meglenorománoknak szóló ortodox liturgiába.[2]

Beszélők száma és földrajzi eloszlásuk[szerkesztés]

Az első adat a meglenorománok számáról Weigandtól származik, aki 1892-ben 14 000 személyre becsülte.[15] A különböző későbbi becslések közül a legnagyobb szám 30 000, ami 1904-ből származó adat.[16] Ez a szám folyamatosan csökkent a 20. század első felében végbement történelmi események során, amikor Moglena háborús színtér volt, a Balkán-háborúktól kezdve a Görög polgárháborúig. Ezek megtörték a meglenorománok addig viszonylag tömör közösségét, és előidézték szétszóródásukat lakosságcserék és több országba való kivándorlások által: a volt Jugoszláviába (Macedóniába, de még a Vajdaságba is), Törökországba, Romániába. A 20. század második felében a társadalmak modernizációja felgyorsította a meglenorománok szétszóródását sokuk városokba költözése, de még Nyugat-Európába kivándorlása nyomán is. Ezek a jelenségek számos meglonoromán a többségi lakosságba való beolvadását okozták, beleértve vegyes házasságok útján is.[17]

A meglenoromán beszélőinek számáról csak Görögországra és Macedóniára vonatkozó becslés van, mely 2 800 személyről szól.[1] Ezek főleg a görögországi Közép-Makedónia közigazgatási régióban, ahol Moglena történelmi régió van, Kilkísz és Péla regionális egységekben élnek, L’úmniță (Σκρα – Szkra), Cúpă (Κούπα – Kupa), Țărnaréca (Κάρπη – Karpi), Oșíń (Αρχάγγελος – Archaggelosz), Birislắv (Περίκλεια – Perikleja) Lundzíń (Λαγκάδια – Lagkadia) és Nắnti vagy Nǫ́nti (Νότια – Notia) helységekben. Macedóniában gyakorlatilag csak Gevgelija városban beszélik még a nyelvet, ahova az Umă (Хума – Huma) egykor meglenoromán többségű falu lakosságának csaknem egésze költözött.[18]

Mai helyzet[szerkesztés]

A meglenoromán nyelv jó helyzetben volt a 20. század elejéig, a beszélői hagyományos falusi életmódjának és falvaik elszigeteltségének köszönhetően. Hiányzott a nyelv írásbelisége, de ugyanakkor a beszélői iskolázottsága is, amely csak a városokban, az akkoriban a régiót uraló török állam hivatalos nyelvén történt. Ezért a családokon belül és a falvakban a lakosok csak anyanyelvükön beszéltek. Csupán azok a férfiak voltak két- vagy háromnyelvűek, akik a városokba jártak; ők hoztak idegen elemeket a nyelvükbe.[19]

A bekövetkező történelmi események és társadalmi jelenségek elindították a nyelv kihalásának folyamatát, amit felgyorsított a beszélői iskolázása, de más nyelven, mint az anyanyelvük. Ehhez az is hozzájárul, hogy a nyelvnek nincs presztízse a beszélői szemében, főleg a fiatalokéban, akik boldogulásuk lehetőségét csak a többség nyelvét beszélve látják.[20]

Jelenleg nagyon kevés kulturális vagy egyéb szerveződési forma van a meglenorománok körében, amint az megvan az arománok, de még az isztrorománok esetében is. Cerna faluban például (Tulcea megye), az egyetlen olyan romániai helységben, ahol meglenoromán eredetű a lakosok többsége, egy „Altona” nevű hagyományőrző együttes és egy „Altona” egyesület létezik, amelyekben a helybéli „Panait Cerna” általános iskola tanulói vesznek részt. Ez a három entitás és a helyi családok foglalkoznak a meglenoromán kulturális hagyaték megőrzésével.[21] A meglenoromán kihalófélben van, amint azt jelenléte tükrözi a Veszélyeztetett nyelvek vörös könyve című UNESCO kiadványban,[22] és a A világ veszélyeztetett nyelveinek UNESCO atlasza címűben.[23]

Területi változatok[szerkesztés]

Mindegyik meglenorománok lakta falunak megvan a maga nyelvjárása, melyeket többféleképpen csoportosítanak. Van egy két csoportra való felosztás: az egyikbe Umă és Țărnareca tartozik, a másikba L’umniță, Cupă, Oșiń, Birislăv, Nǫnti és Lundziń. Egy másik felosztás három csoportról szól, amelyben Lundziń külön szerepel. Bizonyos nyelvi vonásoknak megfelelően egyéb csoportosítások is vannak: Țărnareca az összes többivel szemben, L’umniță és Cupă a többivel szemben, Umă és Lundziń a többivel szemben. A jövevényszavak tekintetében ellentétbe helyezhetőek külön a görögországi, a macedóniai és a romániai nyelvjárások.[24]

Hangtan és átírás[szerkesztés]

A meglenoromán nyelv beszédhangjainak rendszere nem egységes. Viszonylag jelentős különbségek vannak a nyelvjárások között.

Magánhangzók[szerkesztés]

A meglenoromán magánhangzó fonémái a következők:


Nyíltság Elöl képzettség
Elöl képzettek Félig elöl képzettek Középen képzettek Félig hátul képzettek Hátul képzettek
Zártak
Blank vowel trapezoid.png
i
u
e
o
ə
ɛ
ɔ
a
Zárthoz közeliek
Félig zártak
Közepesek
Félig nyíltak
Nyílthoz közeliek
Nyíltak

A meglenoromán beszédhangok átírása nem egységes a kutatók körében. Ebben a szócikkben Theodor Capidanét használjuk. Eszerint a magánhangzók a következők:

Magánhangzó Leírás Átírás
/a/
röviden ejtett á[25]
a
/e/
magyar ë
e
/i/
magyar i
i
/o/
magyar o
o
/u/
magyar u
u
Hanganyag /ə/?*
mint az angol about ’-ról/-ről’ szó első magánhangzója
ă
/ɛ/
magyar e
ę
Hanganyag /ɔ/?*
mint a német voll ’egész’ magánhangzója
ǫ

Hangsúlyos magánhangzók[szerkesztés]

Hangsúlyos szótagban, több nyelvjárásban úgy az /ǝ/, mint a románbeli Hanganyag /ɨ/?*[26] megfelelője az /ɔ/: lăsǫ́[27] (román lăsắ) ’hagyott’, lǫ́nă (lấnă) ’gyapjú’.

Umă és Țărnareca falvak nyelvjárásában az /ǝ/ megmaradt, beleértve mint a román /ɨ/ megfelelője is: lắnă ’gyapjú’.

L’umniță nyelvjárásában az /ɔ/ is [o]-ként realizálódik, következésképpen a más nyelvjárásokbeli /ɔ/-nak és /ǝ/-nak, valamint a román /ɨ/-nak felel meg: mónă vs. mǫ́nă, mắnă, román mấnă ’kéz’.

Az /ɛ/ együtt létezik az [e̯a] kettőshangzóval Lundziń nyelvjárásában (fę́tă/fe̯átă ’lány’) és ellentétben áll az /e/-vel Lundziń, Cupă, L’umniță, Oșiń és Birislăv nyelvjárásaiban: vidém ’látunk’ vs. vidę́m ’láttunk’.

A hangsúlyos /a/, /e/, /i/, /o/, /ɔ/ és /u/ magánhangzók hosszúak (kivéve Umă és Țărnareca nyelvjárásaiban): āpu [aːpu] ’víz’, cămēș [kǝmeːʃ] ’ingek’, sīn [siːn] ’mell, emlő’, sōră [soːrǝ] ’lánytestvér’, grǭn [grɔːn] ’búza’, sūflit [suːflit] ’lélek’.

Hangsúlytalan magánhangzók[szerkesztés]

A románnal ellentétben a latin nyelvből örökölt szavakban hangsúlyos szótag előtt a magánhangzók záródtak:

  • a > ă: ăbínă rom. albină ’méhecske’;
  • e > i: țitáti rom. cetate ’vár’ (erődítmény);
  • o > u: purcár rom. porcar ’kanász’.

L’umniță nyelvjárásában a szókezdeti /ǝ/ m vagy n előtt [ạ]-ként realizálódik. Ezt Capidan jegyzi így, és úgy írja le, hogy /a/ és /ə/ közötti, közelebb az /a/-hoz.[28] Példák: ạmpirát ’császár’, ạnțili̯ắg ’értek’.

Hangsúlyos szótag után is ugyanazok a magánhangzók záródnak, de az /a/ megmarad, amikor határozott névutó: cásă ’ház’ vs. cása ’a ház’.

Kettőshangzók[szerkesztés]

Mindegyik meglenoromán nyelvjárásban megvannak az [aw], [ew], [iw] és [ow] ereszkedő, valamint a [ja], [je], [jo] és [ju][29] emelkedő kettőshangzók. Ezekben a [w] átírása , a [j]-je .

Különböző nyelvjárásokban egyéb kettőshangzók is vannak:

  • [o̯a] (Lundziń, Oșiń, Birislăv, Cupă): so̯ári ’nap’ (az égitest);
  • [e̯a] (Lundziń, Oșiń, Birislăv, Cupă): fe̯átă ’lány’;
  • [wǝ] (L’umniță, Cupă): fu̯ăc ’tűz’;
  • [jǝ] (L’umniță, Cupă): ạnțili̯ắg ’értek’.

A kettőshangzók átírását illetően van egy kis különbség Atanasov és Capidan között, amennyiben az utóbbi nem írja át külön írásjelekkel az -t és az -t.

Mássalhangzók[szerkesztés]

A meglenoromán 26 mássalhangzóval rendelkezik:[30]

Ajak-ajak hang Ajak-foghang Fogmederhang Fogmederentúli hang Palatális hang Hátsó ínyhang Hangszalagréshang
Orrhang
m
n
ɲ
Zárhang
p  b[31]
t  d
kʲ  ɡʲ
k  ɡ
Zár-réshang
t͡s  d͡z
t͡ʃ  d͡ʒ
Réshang
f  v
s  z
ʃ  ʒ
h
Pergőhang
r
Oldalréshang
l
ʎ

A mássalhangzók leírása és átírása:

Mássalhangzó Leírás Átírás
Capidan P. Atanasov
/p/
magyar p
p
/b/
magyar b
b
/t/
magyar t
t
/d/
magyar d
d
/k/
magyar k
c
/kʲ/
chi̯
k’
/ɡʲ/
ghi̯
g’
/t͡s/
magyar c
ț[32] vagy ts[33]
ț
/d͡z/
magyar dz
dz
/t͡ʃ/
magyar cs
č
Hanganyag /d͡ʒ/?*
ǧ
/m/
magyar m
m
/n/
magyar n
n
/ɲ/
magyar ny
ń
/r/
magyar r
r
/f/
magyar f
f
/v/
magyar v
v
/s/
magyar sz
s
/z/
magyar z
z
/ʃ/
magyar s
ș
/ʒ/
magyar zs
j
/h/
magyar h
h
/hʲ/
h’
/l/
magyar l
l
Hanganyag [ʎ]?*
mint a ly a palóc nyelvjárásban
l’

Megjegyzések:

  • Szó végén a /l/ veláris hang (hátsó ínyhang) felé közelít. Ezt az ł betűvel írják át: cał ’ló’, crieł ’ész’.
  • A /h/ nem maradt meg az örökölt szavakban és a régi jövevényszavakban, például Umă falu nevében, de megvan újabb jövevényszavakban, pl. hutel ’szálloda’.
  • A /d͡z/ vs. /z/ és /d͡ʒ/ vs. /ʒ/ ellentétek csak Țărnarecában maradtak fenn, a többi nyelvjárásban a zár-réshangok réshangokba mentek át: frundză/frunză ’falevél’, džoc/joc ’játék, tánc’.

Eltérő hangtani fejlődések a latinból a románba, illetve a meglenorománba[szerkesztés]

Latin Román Meglenoromán
szókezdeti [a]: HABĒMUS > az [a] fennmaradása: avem az [a] gyakori kiesése: vem ’van nekünk’
szókezdeti [o]: OC(U)LUS > az [o] fennmaradása: ochi [wo]: u̯ócl’u ’szem’ (a látószerv)
hangsúlyos [e] ajakhang után és [i]-s, [e]-s vagy [u]-s szótag előtt: MELUM > [ǝ]: măr az [e] fennmaradása: mer ’almafa’
hangsúlyos [e] ajakhang után és [a]-s szótag előtt: ME(N)SA > [a]: masă az [e] diftongálása: me̯ásă ’asztal’
[v] + hangsúlyos [e] vagy [i]: VĪVUS > a [v] fennmaradása: viu a [v] palatalizációja (nem rendszeres): ghiu̯ ’élő’
[m] + hangsúlyos [e]: MEDIUS > a [m] fennmaradása: miez az [m] palatalizációja (nem rendszeres): ńez ’bél’ (pl. kenyéré)
[p] + hangsúlyos [e] vagy [i]: PĔCTUS > a [p] fennmaradása: piept a [p] palatalizációja (nem rendszeres): chi̯épt ’mell’
[f] + hangsúlyos [e] vagy [i]: FERRUM > a [f] fennmaradása: fier [j], ritkábban [hʲ]: i̯er, h’er ’vas’
[k] + hangsúlyos [e] vagy [i]: CAELUM > [t͡ʃ]: cer [t͡s]: țer ’ég(bolt)’
[ɡ] + hangsúlyos [e] vagy [i]: GĔNER > [d͡ʒ]: ginere [z], ritkábban [d͡z]: zíniri, dzíniri ’vő’
[l] + hangsúlyos [e] vagy [i]: LĔPOREM > [j]: iepure az [l] palatalizációja: l’épuri ’nyúl’
[l] [k] után: ORĬCLA > a [l] kiesése: ureche az [l] palatalizációja: ure̯ácl’ă ’fül’
[l] [ɡ] után: IŬG(U)LO > a [l] kiesése [l]: înjunghii az [l] palatalizációja: júngl’u ’beledöfök’
[n] + hangsúlytalan [e]: VĪNE̯Á > a [n] kiesése [n]: vie az [n] palatalizációja: vińă ’szőlő(ültetvény)’

Egyéb hangtani sajátosságok[szerkesztés]

  • A románban meglévő főnevek és melléknevek hímnem többes szám [ʲ][34] képzője, valamint a kijelentő mód jelen idő egyes szám második személy [ʲ] ragja kiesik [p], [b], [f], [v] és [m] után anélkül, hogy ezek változnának: lup rom. lupi ’farkasok’, fitšór rom. feciori ’legények’, ạntréb rom. întrebi ’kérdezel’.
  • Umă és Țărnareca nyelvjárásaiban a megfelelő végződés [ǝ] lesz olyan mássalhangzó-csoportok után, amelyek második eleme [t͡s], [d͡z], [t͡ʃ], [d͡ʒ], [ʃ] (Țărnarecában [ɡʲ], [ɲ], [ʎ] is): múl’ță rom. mulți ’sok’, árșă rom. arși ’égettek’, dórńă ’alszol’.
  • Umă nyelvjárásában e végződésnek [i] felel meg más mássalhangzó-csoportok vagy félhangzó + mássalhangzó-csoportok után, mint amelyeknek a második eleme [t͡s], [d͡z], [t͡ʃ], [d͡ʒ] vagy [ʃ]: ál’bi ['aʎbi] ’fehérek’, nui̯bi ['nujbi] ’találkozol’.
  • Umă és Țărnareca nyelvjárásaiban a mássalhangzó-csoport utáni -u végződés minden mássalhangzó-csoport után megvan (álbu rom. alb ’fehér’, múltu rom. mult ’sok’, ruptu rom. rupt ’szakadt’), miközben a többi nyelvjárásban és a románban csak olyan csoportok után, melyek utolsó eleme [l] vagy [r]: áflu ’megtudom’, sócru ’após’.
  • A szóvégi zöngés mássalhangzók zöngétlenednek (vi̯et rom. văd ’látok’, ves rom. vezi ’látsz’, alp rom. alb ’fehér’, rǫ́t rom. râd ’nevetek’), de ezt általában nem jelzi az átírás.

Grammatika[szerkesztés]

A meglenoromán nyelv grammatikai szerkezete különbözik valamennyire a románétól egyrészt egyes archaikus vonások révén, másrészt szomszédos nyelvek hatása miatt.

Alaktan[szerkesztés]

Alaktani szempontból a meglenoromán nyelv úgy szintetikus, mint analitikus vonásokat mutat, valamint macedón[35] hatásokat. Az arománnak is van rá hatása, főleg Țărnareca nyelvjárásában.

A főnév[szerkesztés]

Az egyes szám

Hímnem egyes számban a főnév végződhet:

  • mássalhangzóra: lup ’farkas’, fitšór ’legény’;
  • [w]-ra: bóu̯ ’ökör’;
  • [u]-ra (l vagy r utolsó tagú mássalhangzó-csoport után minden nyelvjárásban, akármilyen második tagú mássalhangzó-csoport után Umă és Țărnareca nyelvjárásaiban): sócru ’após’, chi̯éptu ’mell’.

A latin hangsúlytalan [e] záródása miatt, úgy hímnemben, mint nőnemben vannak [i]-re végződő főnevek: múnti hn. hegy, pustińitáti nn. ’pusztaság’. A többi nőnemű főnév végződésű: cásă ’ház’ fátă ’lány’.

A többes szám

A többes számú alak nem különbözik az egyes számútól a hímnem egyes számban hangsúlyos magánhangzó + p, b, f, v, ț, z, , ș, j, l’, , ń vagy r-e végződő főnevek esetében: lup ’farkas’ – lup ’farkasok’, fitšór ’legény’ – fitšór ’legények’. A más mássalhangzóra vagy más mássalhangzó + i-re végződő főnevek többes számának jele a mássalhangzó változása: i̯edi̯ez ’gidák’, bărbátbărbáț ’férfiak’, całcal’ / cai̯ ’lovak’, frátifraț ’fivérek’. A -ri-re végződő főnevek többes számát az i kiesése jelzi: l’épuril’épur ’nyulak’.

Az -u [u] végződésű főnevek többes számában ez -i [i]-re vált: sócrusócri ’apósok’, u̯ócl’uu̯ócl’i ’szemek’.

Az -re végződő nőnemű főnevek többes száma általában -i képzős: cásăcási ’házak’. Egyes ilyen főneveknél az -t megelőző mássalhangzó(k) változik/változnak: fúrcăfúrchi ’villák’, gắscăgắști ’libák’. Azon mássalhangzók, amelyek az -i kiesését okozzák hímnemben, ezt teszik nőnemben is: límbălimb ’nyelvek’. Egyes főnevek esetében a szótő magánhangzója is váltakozik: vácăvăț ’tehenek’.

A semlegesnemű főnevek között, amelyek, mint a románban, hímneműek egyes számban és nőneműek többesben, egyeseknek van jellegzetes semlegesnemű képzője, az -ur: loclócur ’helyek’.

A hímnem többes szám -i [i] képzője, amely a fentebb említett esetekben kiesik, újból megjelenik e névutó előtt: fitšóril’ ’a legények’, fráțil’ ’a fivérek’.

A török nyelvből eredő -a-ra vagy -ra végződő főnevek többes számának lehet -z a képzője, az előző magánhangzó pedig hangsúlyos: avlíi̯aavlíur vagy avlii̯áz ’udvarok’, căsăbắcăsăbắz ’városok’.

Az esetek kifejezése többnyire analitikus.

A birtokos esetet általában a lu határozott névelőből származó változatlan alakúvá vált elöljárószóval fejezik ki. Mindhárom nemben használják és mindkét számban, úgy a tulajdonnevek, mint a köznevek esetében. Ez utóbbiak, ha nőneműek vagy hímnem egyes számúak, kötelezően határozatlan névelősök vagy határozott névutósok. A hímnem többes számúak használatóak ilyenek nélkül is:

cása lu bărbátu
un bărbát
fe̯áta
ună fe̯átă
Piștól
fráțil’
draț
fe̯átili
a férfi
egy férfi
a lány
egy lány
Piștol
a fivérek
az ördögök
a lányok
háza

Csupán Țărnareca nyelvjárásában vannak a határozott névutó ragozásával kifejezett birtokos esetű alakok. Ezek elé a románban is létező birtokos névelő kerül: ạu̯ țárlui fitšór ’a császár fia’, tái̯fa a fe̯átil’ei̯ ’a lány csapata’.

A részeshatározói esetet a la elöljáró fejezi ki, általában névelő/névutó nélküli főnévvel: la bărbát ’a férfinak’, la fe̯átă ’a lánynak’, la Piștól ’Piștolnak’, la fráț ’a fivéreknek’, la fe̯áti ’a lányoknak’.

A tárgynak nincs jele, annyi sem, mint a románban, amelyben a tárgyi funkciójú személyt megnevező köznevek és tulajdonnevek elé a pe elöljárót teszik: Urdínă-l’ă ascheríl’ rom. Îi pune în rând pe soldați ’Felsorakoztatja a katonákat’.

A megszólító eset kifejezhető semmiféle jel nélkül is, de raggal is: ạmpirat ’császár’ – ạmpiráti! vagy, ritkábban, ạmpirátuli! ’te császár!’ (hn.), sóră ’nővér, húg’ – su̯ắru! ’nővérem!, húgom!’

A névelő/névutó[szerkesztés]

A határozatlan névelő alakjai un (hn.), únă (nn.) ’egy’. A románnal ellentétben, ezeket nem ragozzák. Többes számú határozatlan névelő csak egyes nyelvjárásokban létezik, alakja níști vagy níștă.

A határozott névutó:

  • hímnem és semlegesnem egyes számban:
  • mássalhangzóra végződő főnevekkel – ritkábban -l, gyakrabban az ez elé teendő -u- kötőhang, amelyből tulajdonképpeni névutó lett (fitšóru vagy fitšórul ’a legény’), de Țărnarecában -lu: fitšórlu;
  • -u-ra végződő főnevekkel – -u (ebben az esetben a névutós alak azonos az anélkülivel) vagy -l: córbu(l) ’a holló’;
  • -i-re végződő főnevekkel – -li: șárpili ’a kígyó’;
  • nőnem egyes számban – -a, amely helyettesíti az végződést: cása ’a ház’;
  • hímnem többes számban – -l’ vagy -i̯: cucóțil’ vagy cucóții̯ ’a kakasok’; Țărnarecában -l’ă: fráțl’ă ’a fivérek’;
  • nőnem és semlegesnem többes számban – -li: măńli ’a kezek’, lócurli ’a helyek’; Țărnarecában -l’ă: măńl’ă, lócurl’ă.

A melléknév[szerkesztés]

A meglenoromán melléknév a fokozása tekintetében különbözik némileg a romántól. A felsőfokot lehet a mai̯ / ma határozószó + határozott névutós melléknévvel, vagy mutató névmás + mai̯ + határozott névutó nélküli melléknévvel alakítani: mai̯ míca fę́tă rom. cea mai mică fată ’a legkisebb lány’, țéla mai̯ mári rom. cel mai mare ’a legnagyobb’. Țărnarecában a felsőfok a macedón nyelvből átvett nai̯- előképzővel alakul: nai̯márli ’a legnagyobb’.[36]

A számnév[szerkesztés]

A tőszámnevek ugyanazok, mint a románban, beleértve a 10-nél nagyobb számok alakítását:

1 un (hn.), úna (nn.)
2 doi̯ (hn.), dǫ́u̯ă / dǫ́u̯ / du̯áu̯ (nn.)
3 tréi̯
4 pátru
5 ținț
6 șási
7 șápti
8 u̯ópt
9 nǫ́u̯/nǫ́u̯ă
10 záți / ze̯áți / dzáți (az utóbbi Țărnarecában)
11 únspreț / únsprăț
12 dǫ́u̯spreț / dǫ́u̯sprăț
20 dǫ́u̯zǫ́ț
21 dǫ́u̯zǫ́tšiun
100 úna sútă
1000 úna míl’ă
2000 dǫ́u̯ míl’
1.000.000 un miliún

Ezeknek a számneveknek lehet határozott névutójuk (a románban ugyanazokban az esetekben mutató névelőjük): pricázma lu dói̯l’ fráț rom. povestea celor doi frați ’a két testvér meséje’.

A sorszámnevek, az ’első’-nek megfelelően kívül, általában úgy alakulnak, hogy a tőszámnévhez hozzáadják a -li határozott névutót nemtől függetlenül, eléjük pedig a la elöljáró kerül: la dǫ́u̯li ór ’a második alkalom, másodszor’, la tréi̯li cáł ’a harmadik ló’. Țărnareca nyelvjárásában a névutó alakja -l’ă, és van külön nőnemű alak is: la tréi̯a dzúu̯ă grí ’a harmadik napon szólt’. A príma ’első’ a latinból örökölt, miközben a románban ugyanaz jövevényszó a latinból. Ennek Țărnarecában a görög eredetű prot, pro̯átă a megfelelője.

Névmások[szerkesztés]

A személyes névmás[szerkesztés]

A meglenoromán személyes névmások alakjai a következők:

Személy Alanyeset Részes eset Tárgyeset
hangsúlyos hangsúlytalan hangsúlyos hangsúlytalan
E/1
i̯ó; L’umniță-ban íu̯ă; Umă-ban i̯éu̯ ’én’ la míni ’nekem’ ạń, ńi, ńă, ń míni ’engem’ mi
E/2
’te’ la tíni ’neked’ ạț, -ț; Țărnarecában țu, ță tíni ’téged’ ti
E/3 hn. i̯éł; L’umniță-ban i̯ắł ’ő’ la i̯éł/i̯ắł ’neki’ ạľ, ăľ; Cupă-ban ại̯, l’; Țărnarecában l’ă i̯eł/i̯ắł ’őt’ la, al, -l; Țărnarecában ạu̯, u
nn. i̯á ’ő’ la i̯á ’neki’ ạľ, ăľ; Cupă-ban ại̯, l’; Țărnarecában l’ă i̯á ’őt’ ạu̯, ău̯, u
T/1
nói̯ ’mi’ la nói̯ ’nekünk’ na, nă nói̯ ’minket’ na, nă
T/2
vói̯ ’ti’ la vói̯ ’nektek’ va, vă vói̯ ’titeket’ va, vă
T/3 hn. i̯éľ; L’umniță-ban i̯ắľ ’ők’ la i̯éľ, la i̯ắľ ’nekik’ la, lă; Țărnarecában l’ă i̯éľ/i̯ắľ ’őket’ l’a, l’ă, ạl’, -ľ
nn. i̯áli ’ők’ la i̯áli ’nekik’ li; Țărnarecában l’ă i̯áli ’őket’ i

Példák mondatokban:

I̯ó s-mi dúc ’Én el fogok menni’;
Țe faț tu? ’Mit csinálsz te?’;
Ạț mi ru̯ắg ’Kérlek téged’ (szó szerint ’Neked magamat kérem’);
Ạu̯ ạntribáră ’Megkérdezték tőle’ (szó szerint ’Őt megkérdezték’).
A visszaható névmás[szerkesztés]

Az első és a második személyű visszaható névmások a hangsúlytalan személyes névmásokkal azonosak:

I̯ó s-mi dúc ’Én el fogok menni’ (szó szerint ’Én hogy magamat vigyem’);
Ạț mi ru̯ắg ’Kérlek téged’ (szó szerint ’Neked kérem magamat’);
S- ubidím căsmétu ’Próbáljunk szerencsét’ (szó szerint ’Hogy próbáljuk magunknak a szerencsét’).

Harmadik személyben is csak hangsúlytalan alakja van, si (változata ți):

si ạnsurǫ́ ’megnősült’ (szó szerint ’magát megnősülte’);
ạń ți máncă ’éhes vagyok’ (szó szerint ’nekem evődik’);
si si dúcă ’menjen el’ (szó szerint ’hogy magát vigye’).

Az utóbbi példában az első si a kötőmódra jellemző kötőszó. Ezen homonímia miatt a visszaható névmás kieshet. Következésképpen szövegkörnyezettől függően si dúcă jelentheti azt, hogy ’menjen el’, de azt is, hogy ’vigyen (vmit)’.

A birtokos névmás/determináns[szerkesztés]

A meglenoromán birtokos névmás/determináns alakjai:

Birtokos(ok) Birtok(ok)
Hímnem egyes szám Nőnem egyes szám Hímnem többes szám Nőnem többes szám
Hangsúlyos Hangsúlytalan
Személy E/1 méu̯; L’umniță-ban mi̯ău̯ -ńu me̯á melʼ; L’umniță-ban mi̯ắl’ me̯áli
E/2 tǫ́u̯; Țărnarecában atắu̯ -tu (-)ta (hangsúlyos és hangsúlytalan) tǫ́lʼ táli
E/3 lúi̯[37] -su -sa (csak hangsúlytalan)
T/1 nóstru
no̯ástră nóștri no̯ástri
T/2 vóstru
vo̯ástră vóștri vo̯ástri
T/3 lor
lor lor lor

Hangsúlyos alakban ezek a szavak névmások és determinánsok is lehetnek, a hangsúlytalanok viszont csak determinánsok. A hangsúlyos determinánsok legtöbbször a főnév előtt állnak (ellentétben a románnal), a hangsúlytalanok pedig mindig a főnév mögött. Példák szócsoportokban és mondatokban:

Méu̯ fitšór tári ăi̯ ’A fiam ilyen’;
Dǫ́-ń l’a tǫ́l’ cǫ́ń ástăz, i̯ó si-ț l’a dáu̯ mél’ la tíni ’Add nekem a kutyáidat ma, én majd odaadom neked az enyéimet’;
Ni tátă-ńu… ni tšítšăl’ mi̯ắl’ nú rau̯ spuvidátš ’Sem az apám… sem a nagybácsijaim nem voltak gyóntatók’;
lúi̯ mul’ári ’felesége’;
no̯ástră casă ’házunk’.
A mutató névmás/determináns[szerkesztés]

A románnal ellentétben a meglenoromán mutató névmás alakjai nem különböznek a mutató determinánséitól:

Egyes szám Többes szám
Hímnem Nőnem Hímnem Nőnem
Közelre mutató țísta; Țărnarecában (i̯)éstu, aístu țe̯ástă; Țărnarecában i̯ástă, aístă țíșta; Țărnarecában (i̯)éști, aíști țe̯ásti, țe̯áști; Lundzińban țę́sti; Țărnarecában i̯ásti, aíste
Távolra mutató țéla țe̯á țél’a țe̯áli
Megkülönböztető[38] lant[39] lántă lańț, lanț lánti
țélalant țe̯álantă țél’alanț, țél’lanț țe̯álilanti

Determinánsi funkcióban ezek a szavak majdnem mindig a főnév előtt állnak, amely lehet határozott névutós vagy anélküli. Előfordul az is, hogy a determinánshoz kötődik a névutó. Példák szócsoportokban és mondatokban:

țísta u̯óm (névutó nélkül) ’ez az ember’;
țíșta cál’ (névutó nélkül) ’ezek a lovak’;
Dáț la éstu óm tắnti pári (névutó nélkül) ’Adjatok ennek az embernek ennyi és ennyi pénzt’;
Ạntribǫ́ țéla chirchézu (névutós főnévvel) ’Megkérdezte az a cserkesz’;
lántă u̯áră (névutó nélkül) ’máskor’;
țe̯álilantili surór (névutós determinánssal) ’a többi nővér’ (szó szerint ’a másikok nővérek’).
A kérdő/vonatkozó névmás[szerkesztés]

A meglenorománban két olyan szó van, amely ugyanabban az alakban lehet kérdő névmás vagy vonatkozó névmás: cári ’ki, melyik, aki, amely(ik), ami’ és țe / ți ’mi, aki, amely(ik), ami’. Mindkettő vonatkozhat személyre is, élettelenre is, nemtől és számtól függetlenül, a szövegkörnyezettől függően. Példák:

Cári ăi̯ cóla, brá? ’Ki van ott, hé?;
Vizú un u̯óm cari vinde̯á ’Meglátott egy embert, aki árult;
Țí faț? ’Mit csinálsz?’;
mul’áre̯á țe ti ạnsuráș ’az az asszony, akivel megnősültél’.

Cári részeshatározóként analitikus alakú (la cári ’kinek, melyiknek, akinek, amely(ik)nek, aminek’), de van szintetikus birtokos esetű alakja is (cúrui̯). Példák:

La cári trițe̯á pri cóla, la tóț dădeá bustán ’Akinek arra járt, mindnek adott dinnyét’;
Ve̯á un fráti la cári l’i rá núme̯a… ’Volt egy fivére, akinek a neve … volt’;
Dăráț un lúcru mușát și cúrui̯ lúcru ăs íi̯ă má mușát, … ’Csináljatok valami szép dolgot, és akié a legszebb lesz…’
Határozatlan névmások és determinánsok[szerkesztés]

Néhány meglenoromán határozatlan névmás és/vagy determináns:[40]

  • cáfcu (macedón jövevényszó) ’milyen, miféle’: Cáfcu tšóu̯li țér tu, Téghi̯u? ’Milyen cipőt akarsz te, Teghiu?’
  • cǫ́t ’amennyi, akármennyi’: Cǫ́t si țe̯áră, tú să-l’ dái̯ ’Amennyit kérni fog, annyit adj neki’;
  • cǫ́ta ’ennyi, annyi’: Di cǫ́ta mai̯ bún nú si po̯áti ’Ennél jobban nem lehet’;
  • cǫ́țva, cǫ́tiva ’néhány’: cǫ́tiva búț di ápu ’néhány hordó víz’;
  • cutári ’ez és ez’: – Țí zúu̯ă să u fáțim núnta? – Zúu̯a cutári ’– Melyik napon legyen a lakodalom? – Ezen és ezen a napon’;
  • i̯ér (török jövevényszó, hangsúlytalan változatai e és i) ’minden, mindegyik’: iér zúu̯ă / i zuu̯ă ’minden nap’, e săptămǫ́nă ’minden héten’;
  • i̯er-cári ’akármelyik’;
  • i̯er-țí, e-țí ’akármelyik, akármilyen’: e-țí om ’akármelyik/akármilyen ember’;
  • niscắn ’valamennyi, valamicske, egy kevés, egy kicsi’: Rămási áncă niscắn ’Maradt még valamennyi’, Zăstắi̯, si be̯áu̯ niscắn ’Várj, hadd igyak egy kicsit’;
  • níști…, níști ’egyesek…, mások: Níști cu sápa, níști cu cárte̯á ’Egyesek a földet művelik, mások könyvekkel foglalkoznak’ (szó szerint ’Egyesek a kapával, egyesek a könyvvel’);
  • sfáca / sfácă (macedón jövevényszó) ’minden, mindegyik’: sfácă u̯óm ’mindegyik ember’, sfáca dzúu̯ă ’minden nap;
  • tári / ftári ’ilyen, olyan’: Méu̯ fitšór tári ăi ’A fiam ilyen’, Si fę́si ftári grǫ́n,… ’Olyan búza termett,…’;
  • tắntu (egyes), tắnti (többes) ’ennyi és ennyi’: Dáț-l’a la éstu óm tắnti pári ’Adjatok ennek az embernek ennyi és ennyi pénzt’;
  • tot / tut, to̯átă, toț, to̯áti ’az egész, mind, az összes’: Tót cunácu ársi ’Leégett az egész uradalom’;
  • țivá ’semmi’: – Țé mi vér, bré fărtáti? – Nú, țivá, țivá ’Mit akarsz tőlem, bátyám? – Semmit, semmit’;
  • țivá-gode̯á (második eleme macedón) ’valami’: Țéla si duțe̯á si spárgă țivá-gode̯á ’Az ment valamit elrontani’;
  • vrin, vrínă ’valami, valamelyik’: vrină metšcă ’valami nőstény medve’.

Az ige[szerkesztés]

Igenemek[szerkesztés]

Az igenemeket illetően a meglenoromán ige lehet cselekvő és visszaható.

A visszaható ige kötőmód harmadik személyű alakja esetén a visszaható névmás (si) elhagyható. Funkcióját betölti homonimája, a si kötőszó: si si dúcă / si ducă ’menjen el’, si spe̯álă ’mosakodjon’, si bátă ’verekedjen’.

A szenvedő igenemet esetleg visszaható igével fejezik ki, azt is nagyon ritkán. Helyettük cselekvő igés szerkezetet preferálnak, például lǫ́na si spe̯álă (visszaható igével, szó szerint ’a gyapjú megmosódik’) helyett u spél’ lǫ́na (szó szerint ’megmosod a gyapjút’).

Igeszemlélet és akcióminőség[szerkesztés]

A meglenoromán átvette a macedón nyelvtől az igeszemlélet és az akcióminőség a szláv nyelvekre jellemző kifejezését, főleg a magyar igekötőknek megfelelő előképzőkkel:

  • du- a befejezett szemléletet fejezi ki (a cselekvés befejezettségét): … pănă nú duárdi lumináre̯a, i̯o nú mor ’… amíg el nem ég a gyertya, én nem halok meg’;
  • iz- is a befejezett szemléletet fejezi ki: Țéla purcáru la izbătú ’Az a kanász elverte’;
  • pri- a cselekvés megismétlését fejezi ki: Nú la pót priflári ’Nem tudom újra megtalálni’;
  • pru- az inkoatív akcióminőséget fejezi ki (a cselekvés kezdőfélben való voltát): Al’ pruuu̯ắ găl’ína ’A tyúk elkezdett tojni neki’;
  • pu- mennyiségileg vagy minőségileg korlátozott cselekvést fejez ki: Di ca putricú piștáru, i̯á cățǫ́ si-l’ dúnă ’Miután a halárus egy kicsit eltávolodott, ő elkezdte összeszedni (a halakat)’;
  • răz- / răs- inkoatív előképző: Ca ạntrǫ́ ăn núntru, si răsțăpǫ́ frátili ’Miután bement, a fivér elkezdett kiabálni’;
  • ză- is inkoatív: Lúpu si bucurǫ́ ’A farkas örvendezni kezdett’.

Egyazon ige több előképzővel is ellátható, különböző igeszemléleteket vagy akcióminőségeket kifejezendő. Például a măncári ’enni’ igéből a zămăncári ’enni kezdeni’ (inkoatív) és a dumăncári ’megenni’ igéket lehet képezni.

Igeszemléletre jellemző szuffixumok is vannak: -că- és -dă- a folyamatos igeszemléletre, valamint -cn- és -dn- a befejezettre.[41] Példák ezekkel jelzett igepárokra:

  • vicăírivicníri: Țéla picuráru lǫ́ să vicăi̯áscă… ’Az a pásztor elkezdett kiáltani’ – Și vicní țéla picuráru… ’És elkiáltotta magát az a pásztor…’;
  • budăíribudníri: Cálu cățǫ́ si budăi̯áscă ’A ló elkezdett futni’ – Si budní și i̯éł după tšítšă-sa ’Ő is futva elindult a nagybácsija után’.
Igemódok, igenevek, igeidők és igeragozás[szerkesztés]

B. P. Narumov[42] szerint a meglenorománban három igemódot (kijelentő mód, kötőmód és felszólító mód), valamint három igenevet (főnévi, határozói és melléknévi) lehet alakjuk szerint megkülönböztetni. Az igeidők szerinte a következők:

Ugyanaz a szerző szerint a kijelentő mód jövő időnek, a feltételes mód jelen időnek és a feltételes mód múlt időnek nincs jellegzetes alakja, de ki vannak fejezve fent említett igealakokkal és körülírásokkal.

Petar Atanasov[41] ezeken kívül megkülönbözteti a kijelentő mód jövő időt, a kötőmód régmúlt időt, a feltételes mód jelen időt és a feltételes mód folyamatos múlt időt. Megemlíti még a latin VOLO ’akarok’ + főnévi igenév szerkezetet, amely a meglenorománban a feltételező mód múlt időt fejezi ki.

Mint a román igéket, a meglenoromán igéket is hagyományosan a latinból örökölt négy igeragozási csoportba sorolják. Kijelentő mód és kötőmód jelen időben, valamint felszólító módban, az első és a negyedik csoportban kétféle ige van: úgynevezett „szuffixum nélküli” és „szuffixumos”.

Főnévi igenév

1. csoport 2. csoport 3. csoport 4. csoport
szuffixum nélküli szuffixumos szuffixum nélküli szuffixumos
căntári
’énekelni’
lucrári
’dolgozni’
căde̯ári
’esni’
bátiri
’verni’
durmíri
’aludni’
sirbíri
’szolgálni, dolgozni’

A 4. csoportban egyes igék főnévi igenévi képzője nem -íri, hanem -ǫ́ri. Ezt az előtte levő ț, , ș, z vagy j mássalhangzó okozza. Példák: ạmpărțǫ́ri ’osztani’, nărăntšǫ́ri ’parancsolni’, sfărșǫ́ri ’befejezni’, ạncălzǫ́ri ’melegíteni’, prăjǫ́ri ’sütni’.

A főnévi igenévnek van -ri nélküli, rövid alakja is. Ezt ritkán használják és, ellentétben a románnal, nem kerül eléje az a elöljáró.

A főnévi igenévnek többféle használata van:

  • Modális igével: Ti póț dúțiri ’Elmehetsz’, Trubăi̯á jutári țístu óm ’Segíteni kellett ennek az embernek’.
  • A di elöljáróval a magyar ’-ható/-hető’-vel képzett melléknévnek felel meg: Nú-i̯ di viruíri ’Nem hihető el’.
  • Megnevezi a cselekvést, a magyar igékből képzett főneveknek megfelelően: Si údi lătrári di cắni ’Kutyaugatás hallatszik’.
  • Macedón, albán és aromán szerkezetek hatására az állítmány cselekvését közvetlenül megelőző cselekvést fejez ki:
Únă culcári, zădurmíi̯ ’Amint lefeküdtem, elaludtam’ (szó szerint ’Egy lefeküdni, elaludtam’);
Cu viníri cásă, si discălțắ și si culcắ ’Amint hazajött, levette a cipőjét és lefeküdt’ (szó szerint ’Hazajönnivel …’).

Kijelentő mód jelen idő

cǫ́nt lucréz cad bat dorm sirbés
cǫ́nț lucréz caz baț dorm sirbéș
cǫ́ntă lucre̯áză cádi báti do̯ármi sirbe̯áști
căntǫ́m lucrǫ́m cădém bátim durmím sirbím
căntáț lucráț cădéț bátiț durmíț sirbíț
cǫ́ntă lucre̯áză cad bat dorm sirbés

Megjegyzések:

  • Az 1. és a 4. ragozási csoport második alcsoportjában az igető mögé négy személyalakban az -éz, -e̯áz-, illetve az -és, -e̯áșt- szuffixumok kerülnek (a táblázatban félkövér betűkkel).
  • Azok az első csoportbeli igék, amelyek egyes szám első személyben -u-ra, második személyben pedig -i-re végződnek, alternatív ragokkal is rendelkeznek ezen személyekben. Ezek a macedón nyelvből származnak: ántru / ántrum ’bemegyek’, ántri / ántriș ’bemész’.
  • A 4. csoportban az -ǫ́ri-ra végződő főnévi igenevű szuffixumos igéknek a szuffixumaiban is megvan az -ǫ́: ạmpărțǫ́s ’osztok’, tușǫ́ș ’köhögsz’ stb.

A kijelentő mód folyamatos múlt idő hasonlít a román megfelelőjére úgy alakja, mint használata tekintetében:

căntám ’énekeltem’ căde̯ám ’estem’ băte̯ám ’vertem’ durme̯ám ’aludtam’
căntái̯ căde̯ái̯ băte̯ái̯ durme̯ái̯
căntá căde̯á băte̯á durme̯á
căntám căde̯ám băte̯ám durme̯ám
căntáț căde̯áț băte̯áț durme̯áț
căntáu̯ căde̯áu̯ băte̯áu̯ durme̯áu̯

A meglenorománban a kijelentő mód egyszerű múlt idő sokkal gyakoribb, mint a románban, és formailag részben hasonlít az arománbelihez. A múltban befejezett cselekvést fejez ki, használata hasonlít a magyarból kihalt elbeszélő múltéra: ’énekelék’, ’elesék’ stb.

căntái̯ căzúi̯ bătúi̯ durmíi̯
căntáș căzúș bătúș durmíș
căntǫ́ căzú bătú durmí
căntǫ́m căzúm bătúm durmím
căntáț căzúț bătúț durmíț
căntáră căzúră bătúră durmíră

Az 1. és a 4. csoporthoz tartozó igék esetében a többes szám első és második személy alakja azonos a jelen időbeli megfelelő személyű alakokkal.

A 3. csoportban van egy alcsoport, amelyhez hangsúlyos tövű igék tartoznak, szemben a fenti példákkal, amelyekben a hangsúly a ragokon van. Példa:

dúțiri ’vinni’
dúș
dúsiș
dúsi
dúsim
dúsiț
dúsiră

A beszélt nyelvben ennek az igeidőnek más a jelentése, mint az összetett múltnak. Az egyszerű múlt azt fejezi ki, hogy a beszélő biztosat állít, mivel szemtanúja volt az eseménynek: G’órg’i viní din América ’G’org’i eljött Amerikából’.[43]

A kijelentő mód összetett múlt idő általában úgy alakul, mint a románban, a ve̯ári ’birtokolni’ segédige kijelentő mód jelen idejű alakjával, de specifikus, különböző jelentései is vannak az egyszerű múlttal szemben, amelyet ugyanolyan gyakran használnak. Jelentéseit a segédige helyével fejezi ki: a lexikális jelentésű ige melléknévi igenévi alakja előtt vagy mögött:

A melléknévi igenév előtt a segédigének ugyanazok az alakjai, mint amikor megvan a lexikális jelentése, és hangsúlyos:

ám
ái̯
ári
vém / vi̯ém
véț / vi̯éț /
áu̯
căntát(ă)
căzút(ă)
bătút(ă)
durmít(ă)

Az ă-s melléknévi igenév, amely szokásosan a nőnem egyes számú alak, de ebben az esetben nincs ilyen grammatikai jelentése, Umă és Țărnareca nyelvjárásaira jellemző.

A melléknévi igenév előtti segédigével az összetett múlt is a múltban befejezett cselekvést fejez ki, mint az egyszerű múlt, de olyat, amelynek a beszélő nem volt szemtanúja, hanem utólag konstatálta személyesen, hogy megtörtént: G’órg’i ári vinítă din América ’G’órg’i eljött Amerikából’.[43]

A melléknévi igenév mögé tett segédigének rövid, hangsúlytalan alakjai vannak:

căntát
căzút
bătút
durmít
-am
-ai̯
-au̯
-am
-aț
-au̯

Ezzel az igealakkal a beszélő azt fejezi ki, hogy nem volt szemtanúja az eseménynek, nem is konstatálta utólag személyesen, hogy megtörtént, hanem közölték vele: G’órg’i vinít-ău̯ din América ’(Azt mondják, hogy) G’org’i eljött Amerikából’.[43]

Megjegyzések:

  • A segédigének van kiejtési változata: -ăm, -ăi̯, -ău̯, -ăm, -ăț, -ău̯.
  • A mozgást kifejező tárgyatlan igék az íri létigével is tehetők összetett múltba, és ekkor a melléknévi igenév nemben és számban egyezik az alannyal. Ez a szerkezet megvan más újlatin nyelvekben, például a franciában, bár a meglenoromán esetében macedón hatásról van szó. Példa a viníri ’jönni’ igével:
sam / săm
i̯eș
ăi̯ / i̯ásti
im

sa / să
vinít
vinítă
viníț
viníti
  • Van egy kétszer összetett múlt idejű alak is, a ve̯ári segédige összetett múltjából + a lexikális jelentésű ige melléknévi igenevéből. Ez előidejűséget fejez ki más összetett múlt idejű igéhez képest: Tu vút-ăi̯ măncát cǫn vinít-ău̯ i̯ắł ’Te már ettél, amikor eljött ő’.[24]

A kijelentő mód régmúlt idő egészen másként alakul, mint a románban. A meglenorománban ez analitikus igealak, összetétele a ve̯ári segédige folyamatos múlt idejű alakja + a lexikális jelentésű ige melléknévi igeneve. Ez is egybeesés nyugati újlatin nyelvekben, például a franciában létező szerkezettel, de ugyancsak macedón hatásnak tudható be. Példa:

ve̯ám
ve̯ái̯
ve̯á
ve̯ám
ve̯áț
ve̯áu̯
căntát
căzút
bătút
durmít

A régmúlt idő is alakulhat az íri ’lenni’ segédigével + egyeztetett melléknévi igenév, tárgyas igék esetében is, ami szintén a macedónból átvett tükörszerkezet. Példa a măncári ’enni’ igével:

rám
rái̯

rám
ráț
ráu̯
măncát
măncátă
măncáț
măncáti

Formailag megkülönböztethető kijelentő mód jövő idő csak Țărnareca nyelvjárásában van. Szerkezete a vre̯ári ’akarni’ ige kijelentő mód jelen idő egyes szám 3. személyű va / vă alakból származó változatlan alakú ă + a si / să kötőszó + a lexikális jelentésű ige kötőmód jelen idejű alakja (lásd lentebb). Az ă + a kötőszó összevont alakban is létezik: ăs. Példák: ă si nă gustím ’jót fogunk enni’, ăs l’áu̯ ’venni fogok’.

Más eszköze a jövő idő kifejezésének a ve̯ári ’birtokolni’ segédige kijelentő mód jelen időben ragozott alakjai + a lexikális jelentésű ige kötőmód jelen időben: am si véd ’látni fogok’.

A leggyakoribb eszköze a jövő idő kifejezésének maga a kötőmód jelen idő. Használata esetében szükséges a szövegkörnyezet ahhoz, hogy észlelni lehessen a jövő idejű jelentést. Példák:

I̯ó si va ’ncurún, ca napcúm si fáțiț făme̯ál’ ’Én össze foglak titeket esketni, hogy újból gyerekeket szüljetek’;
Táț, mul’ári, ca si ti turés ăn váli! ’Hallgass, asszony, mert be foglak dobni a völgybe!’

A kötőmód jelen idő alakja nagyon hasonlít arra, amely a románban van:

să cǫ́nt ’énekeljek’ să lucréz să cád să bát să dórm să sirbés
să cǫ́nț să lucréz să cáz să báț să dárm să sirbéș
să cǫ́ntă să lucre̯áză să cádă să bátă să do̯ármă să sirbe̯áscă
să căntǫ́m să lucrǫ́m să cădém să bátim să durmím să sirbím
să căntáț să lucráț să cădéț să bátiț să durmíț să sirbíț
să cǫ́ntă să lucre̯áză să cádă să bátă să do̯ármă să sirbe̯áscă

Megjegyzések:

  • Az első igeragozási csoportban az összes személyalak azonos a kijelentő mód jelen idejű alakokkal.
  • Ugyanabban a csoportban, ugyanazon igék esetében itt is megvannak az -um és -iș kijelentő mód jelen időben létező alternatív ragok: să ántru / să ántrum ’menjek be’, să ántri / să ántriș ’menj be’.
  • A kötőszó megvan si változatban is, amely a következő szóval összekötve s- alakban is létezik: să mi dúc ’menjek el’, si ạncálic ’szálljak lóra’, s-na dúțim ’menjünk el’. A s- zöngéssé válhat, ha zöngés mássalhangzó követi: z-vin ’jöjjek el’.

A kötőmód múlt idő másként mint a románban, a ve̯ári ’birtokolni’ segédige kötőmód jelen idejű alakjaiból[44] és a lexikális jelentésű ige melléknévi igenevéből alakul:

să / si am
ái̯
ái̯bă
vém
véț
ái̯bă
căntát
căzút
bătút
durmít

Capidan[45] és P. Atanasov[41] szerint van kötőmód folyamatos múlt idő is, a kijelentő mód folyamatos múlt idő alakjából, mely előtt a să / si kötőszó áll: si căntám. P. Atanasov szerint a meglenorománban még kötőmód régmúlt idő is van,[41] a kijelentő mód régmúlt idejű alakjából.

A felszólító mód egyes szám 2. személy alakja azonos a kötőmód jelen idő egyes szám 3. személy alakjával, és a tiltó alak azonos a parancsoló alakkal egyes számban is, nemcsak többes számban,[24] miközben a románban az egyes számú tiltó alak azonos a főnévi igenévvel. Egyetlen különbség van a kötőmód jelen idő egyes szám 3. személyű alakhoz képest: a 4. csoport szuffixumos alcsoportjához tartozó igék esetében a szuffixum -e̯á-ra rövidül le, és a rag nulla.

(nu) cǫ́ntă! ’(ne) énekelj!’ (nu) lucre̯áză! (nu) cádi! (nu) báti! (nu) dórm! (nu) sirbe̯á!
(nu) căntáț! (nu) lucráț! (nu) cădéț! (nu) bátiț! (nu) durmíț (nu) sirbíț!

A feltételes mód jelen idő a vre̯ári ’akarni’ segédige kijelentő mód jelen idő egyes szám 3. személyű alakjából (vre̯á), amely változatlan marad a ragozás folyamán, és a lexikális jelentésű ige kötőmód jelen idejű alakjaiból alakul: vre̯á să cǫ́nt ’énekelnék’.

Kifejezik még a kijelentő mód jelen idejű alakkal, amely elé a macedón eredetű ácu kötőszót ( változattal) teszik: ácu / cú cǫ́nt ’ha énekelnék’. Egy másik macedón kötőszóval is kifejezik ugyanazt, de az ige kötőmód jelen idejű alakjával: túcu si cǫ́nt. Mondatban: Túcu si-ń fácă țe̯ásti tšǫ́fti Dómnu u̯ói̯, cári si tre̯ácă pri u̯á, nú la lás nidát ’Ha az Úr juhokká változtatná nekem ezeket a varjakat, akárki erre járna, nem hagyom úgy elmenni, hogy nem adok neki valamit’.

A feltételes mód folyamatos múlt idő[46] alakja a kötőmód múlt időjé, előtte a változatlan vre̯á segédigével: vre̯á să ám căntát ’énekeltem volna’.

E mód múlt ideje az ácu / cú + kijelentő mód folyamatos múlttal, és a túcu + kötőmód folyamatos múlttal is kifejezhető: ácu / cú căntám vagy túcu si căntám ’ha énekeltem volna’.[45] Mondatban: Túcu si dám la tóț, la míni nu rămăne̯á țivá ’Ha mindenkinek adtam volna, nekem nem maradt volna semmi’.

A meglenorománban is megvan a feltételező mód, akárcsak a románban, de másként alakul. Jelen idejének alakja (a vre̯ári ’akarni’ ige kijelentő mód jelen idő egyes szám 3. személyű alakja) + a lexikális jelentésű ige főnévi igeneve: I̯ăł vă tăl’ári le̯ámni cló ’Talán fát vág ott’.

A feltételező mód múlt idő alakja + ve̯ári ’birtokolni’ + melléknévi igenév: Țe̯áști pipérchi să to̯áti ársi, vă ve̯ári căzútă brúmă ’Ez a paprika nagyon meg van csípve, biztosan dér volt’. Ez a jelentés az íri ’lenni’ segédigével is kifejezhető: Vă íri culcát ’Talán lefeküdt’.[41]

A határozói igenév kevéssé használt. A latinból örökölt képzője mögött van még egy (-ăra, változatai -ura és -urle̯á), amely eredete ismeretlen.[47] Példák: plăngǫ́ndăra ’sírva’, lăgǫ́ndura ’futva’, stinindurle̯á ’sóhajtva’.

A melléknévi igenév hasonló a román megfelelőjéhez (lásd fentebb a melléknévi igenévvel alakított igealakokat). Különbözik a 4. csoportbeli r, ț, , ș, z vagy j-re végződő tövű igék melléknévi igeneve: urǫ́t ’gyűlölt’, ạmpărțǫ́t ’osztott’, nărăntšǫ́t ’parancsolt’, ișǫ́t ’kijött’, ạncălzǫ́t ’melegített’, prăjǫ́t ’sütött’.

Mondattan[szerkesztés]

A meglenoromán mondattani rendszere is mutat macedón hatásokat.

A főnévi csoport[szerkesztés]

Macedón hatásra a főnévi csoport szórendje általában determináns vagy/és melléknévi, avagy birtokos esetű főnévi jelző + főnév: méu̯ stăpǫ́n ’gazdám’, țísta drác(u) ’ez az ördög’, ună no̯áu̯ă cásă ’egy új ház’, lu ạmpirátu íl’ă ’a császár lánya’.

A mutató determinánst a leggyakrabban határozott névutós főnév követi (țísta drácu, țe̯á vále̯a ’az a völgy’, țíșta fráțil’ ’ezek a fivérek’), de olykor névutó nélküli: țísta drác.

A tárgy[szerkesztés]

A románnal ellentétben a személynévvel kifejezett tárgyat nem jelzi elöljárószó: Să dărǫ́m ună cárti să la pę́ră fitšóru picuráril’ ’Írjunk levelet, hogy a juhászok öljék meg a fiút’.

A tárgyra való előreutalás vagy visszautalás a neki megfelelő hangsúlytalan személyes névmással gyakoribb, mint a románban, és élettelen esetében is használják. Példák:

Pidúcl’ul ạu̯ bii̯ú sắndzili… pói̯a ạu̯ tăl’áră pidúcl’ul ’A tetű megitta a vért…, majd levágták a tetűt’ (szó szerint ’A tetű őt megitta a vért… majd őt levágták a tetűt’);
Dǫ́-ń l’a tǫ́l’ cǫ́ń ástăz, i̯ó si-ț l’a dáu̯ mél’ la tíni ’Add nekem a kutyáidat ma, én majd odaadom neked az enyéimet’ (szó szerint ’Add nekem őket kutyáid ma, én hogy neked őket adjam enyéim neked’);
Țí zúu̯ă să u fáțim núnta? ’Melyik napon legyen a lakodalom?’ (szó szerint ’Mi nap hogy őt csináljuk a lakodalmat?’) ;
Bărbátu u ạnvărte̯áști cása ’A férfira esik a háztartás neheze’ (szó szerint ’A férfi őt forgatja a házat’).[48]

Az összehasonlító szerkezet[szerkesztés]

A középfokú összehasonlító szerkezetben a di kötőszó áll az előtt a szó előtt, amellyel az összehasonlítás történik, és a mai̯ határozószó (a ’-bb’ képző megfelelője) gyakrabban áll az állítmány előtt, mint a melléknév előtt: Cárne̯a di curșútă mai̯ nú-i̯ búnă di lu țérbu Az őzhús nem jobb a szarvasénál’. A felsőfokú szerkezetben ugyanaz a di áll az előtt a szó előtt, amely magába foglalja a hasonlított szót : nai̯márli di tóț ’a legnagyobb az összes közül’.

Személytelen igés szerkezetek[szerkesztés]

A meglenorománban gyakori a részes esetű személyes névmás + harmadik személyű visszaható névmás + személytelenül használt ige szerkezet: nú-l’ ți mắncă ’nem éhes’ (szó szerint ’neki nem evődik’), la si durme̯á ’álmosak voltak’ (szó szerint ’nekik alvódott’), nú-ń ți dúți ’nincs kedvem elmenni’ (szó szerint ’nekem nem menődik el’).

Szókincs[szerkesztés]

A meglenoromán szókincse tartalmaz néhány, a trák-dák szubsztrátumból örökölt szót, alaprésze többségében a latinból örökölt szavakból áll, és gyarapodik egyrészt a szomszédos nyelvekből származó jövevényszavakkal, másrészt saját területén főleg képzéssel alkotott szavakkal.

Örökölt szavak[szerkesztés]

A szubsztrátumból feltehetően azok a szavak maradtak fenn, amelyek az albán nyelvben is megvannak. Ezek többsége a többi keleti újlatin nyelvben is létezik, például năprǫ́tcă / năprắtcă ’törékeny gyík’ és țap ’bakkecske’, mások csak a meglenorománban, például daș ’a gyerekek számára háznál tartott bárány’.

A latinból örökölt szavakból kevesebb van, mint az arománban, de több, mint az isztrorománban.[49] A meglenoromán 207 szavas Swadesh-listának a 90,33%-át latin szavak teszik ki. Egyes latin eredetű szavak nincsenek meg a többi keleti újlatin nyelvben, például dărto̯ári ’kisbalta’ (< DOLATORIA), sirbíri (< SERVIRE) ’szolgálni, dolgozni’, urdinári (< ORDINARE ’rendbe tenni’). A meglenorománban a corp ’test’ szó is örökölt, mikozben a románban, ugyanolyan alakban jövevényszó a latinból vagy a franciából.[50]

Jövevényszavak[szerkesztés]

A legrégibb jövevényszavak szláv eredetűek. Ezek a többi keleti újlatin nyelvvel közösek, például gol ’üres, meztelen’, lupátă ’lapát’, de̯ál, ’domb’, drag ’drága, kedves’. Az utólag átvett szláv szavak a macedónból származnak. Ezek közül a régebbiek egész Moglenában használtak, például tšítšă ’nagybácsi’, mátšcă ’macska’, trăpíri ’tűrni’, a legújabbak csak a mai Macedón Köztársaságban beszélt nyelvjárásokban vannak meg: bólniță ’kórház’, dóguvor ’egyezmény, szerződés’, voz ’vonat’.

Görög jövevényszavai is vannak a meglenorománnak, bár kevesebb, mint az arománnak. Egyesek régebben átvettek és általánosak, például acsén / ăcsén ’idegen’ és píră ’láng’, mások újabbak és csak Görögországban használatosak, mint fos ’fény’, dechéoma ’igazság’ és révmă ’(villany)áram’.

A török nyelvből származó szavakból a keleti újlatin nyelvek közül a meglenorománban van a legtöbb.[24] Ezek általában közösek a macedón nyelvvel: báftšă ’kert’, isáp ’számítás’, itš ’egyáltalán nem’.

Szóképzés[szerkesztés]

Utóképzők[szerkesztés]

A legtöbb utóképző latin eredetű. Egyeseket hozzáadják a többi keleti újlatin nyelvvel közös szavakhoz, másokat közös szavakhoz, de anélkül, hogy a képzett szó meglenne a románban, megint másokat a meglenoromán által átvett jövevényszavakhoz (a példák ebben a sorrendben jelennek meg):

  • -ár: murár ’molnár’, stirpár ’meddő juhokat legeltető juhász’, tšou̯lár ’cipész’;
  • -át: uricl’át ’füles’, fărinát ’lisztes’, tšiclăzát ’fekete szemekkel a kalászában’ (búzafajtára vonatkozó);
  • -e̯áță: virde̯áță ’zöldség’ (milyenségre utaló), flămunde̯áță ’éhség’;
  • -eł (r, ț, , ș, z vagy j után -ǫ́ł) (hn.), -e̯áu̯ă (nn.): cățǫ́ł ’kiskutya’, fitšuréł ’legényke, fiúcska’, cumățǫ́ł ’darabocska’;
  • -és, -e̯áscă: dumnés ’úri’, mul’ărés ’női’, ghi̯upțés ’cigány’ (melléknév);
  • -íl’ă: bucuríl’ă ’öröm’, buníl’ă ’jóság’, ubăvíl’ă ’szépség’;
  • -ími: nălțími ’magasság’, acrími ’savanyúság’ (milyenségre utaló);
  • -mint: jurimínt ’eskü’, ạncălzimínt ’melegítés, fűtés’;
  • -o̯áńă (területi változata -ǫ́ńă): lupo̯áńă ’nőstény farkas’, cucușǫ́ńă ’tyúktetű’, măndălo̯áńă ’retesz’;
  • -ós, -o̯ásă: bărbós ’szakállas’, linós ’lusta’, călincós ’gránátalma-szerű’;
  • -tór, -to̯ári: cumpărătór ’vevő, vásárló’, drumătór ’vándor, utas’, licuitór ’gyógyító’;
  • -tšúni: gulitšúni ’üresség, meztelenség’, piritšúni ’hold fogyása’ (alapszava a períri ’elhalni’ ige), gălitšúni ’cirógatás’;
  • -úră: bii̯utúră ’ital, ivás’, măncătúră ’étel, evés’, nărăntšătúră ’parancsolás’.

A nem latin utóképzőket jövevényszavakkal együtt vették át egy bizonyos nyelvből, de a termékenyeket örökölt és más nyelvből átvett szavakhoz is hozzáadják (példák ebben a sorrendben).

Régi szláv utóképzők:

  • -án: vrăptšán ’veréb’, mijlucán ’középső fivér’;
  • -că: chítcă ’virágcsokor’, flórcă ’furulya’, răsláncă ’nőstény oroszlán’;
  • -íc, -ícă: tšubrícă ’csombor’, fitícă ’kislány’, burghíc ’csavarocska’;
  • -íști: băńíști ’fürdők helye’, cătuníști ’egykori falu helye, păzăríști ’vásárhely’;
  • -íță: bivulíță ’bivalytehén’, drăchíță ’nőstény ördög’, bighíță ’úrnő’;
  • -úș, -úșă: be̯alúș ’fehéres’, mănúșă ’nyél, markolat’, cărălúș ’orsó’;
  • -úșcă: gărdúșcă ’kicsi kerítés’, cățălúșcă ’nőstény kiskutya’, cădănúșcă madár- és rovarfaj neve.

Egyéb utóképzők:

  • -e̯álă (változata -e̯ál’ă) (a macedónból): stre̯ál’ă ’villámcsapás’, nigre̯álă ’feketeség;
  • -ítš (a szerb nyelvből): divítš ’vad(állat)’, chiăptănítš ’fésűcske’, cumătítš ’darabka’;
  • -lǫ́c (a törökből): budalǫ́c ’hülyeség’, măgărlǫ́c ’szamárság’, prii̯atilǫ́c ’barátság’.

Előképzők[szerkesztés]

A latinból kevés előképző maradt fenn a meglenorománban:

  • ạn- / ạm (< IN-): ạncălicári ’lóra szállni’, ạncl’igári ’alvasztani’, ạnturbári ’hergelni’ (ez utóbbi csak a meglenorománban);
  • di-: dijugári ’járomból kifogni’, dipărtári ’eltávolodni, eltávolítani’;
  • dis- / diz-: discărcári ’lerakni, kirakni’ (rakományt), dizgulíri ’lemezteleníteni’.

Az előképzők többsége szláv eredetű. Egyeseknek csak grammatikai funkciója van, igeszemléleteket és akcióminőségeket fejeznek ki (lásd fentebb Igeszemlélet és akcióminőség), mások a szó lexikális jelentését is megváltoztatják. Ilyenek például:

  • nă- (măncári ’enni’ > nămăncári ’jóllakni, jóllakatni’): Vę́ un izmichi̯ár ți nu pǫ́ti să mănáncă di pǫ́i̯ni ’Volt egy olyan szolgája, akit nem bírt jóllakatni kenyérrel’;
  • ni- tagadó előképző: nibún ’bolond’ (szó szerint ’nem jó’), lémn nidurát ’faragatlan fa’;
  • răz- szétválasztást vagy szétosztást fejez ki (dári ’adni’ > răzdári ’szétosztani’): Răzde̯ádi dóu̯ă plățínț ’(Alamizsnaként) szétosztott két lepényt’.

Példaszöveg[szerkesztés]

GURA A SZÁJ
Ạń ám un ại̯ór plín di cál’ ál’bi. Sáldi un róș ăn méjluc túcu ạl’ clutsăi̯áști. Fehér lovakkal teli istállóm van. Közepén csak az egyik piros, és folyton rúgdossa a többit.
Ugude̯á, tse-i?[51] Mi az?

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c P. Atanasov 2014, 4. o.
  2. ^ a b c d e Sala 1989, 194. o.
  3. Capidan, 1925, 5. o.
  4. A „vlachok” népnév megtéveszthető lehet. Az isztrorománok egy része is használja saját magára. Ezen kívül a görögök, a szerbek és a bolgárok az arománokat is így nevezik, a szerbek és a bolgárok pedig a timok-völgyi románokat is.
  5. Hahn 1867, 261. o., idézi Capidan 1925, 8. o.
  6. Weigand 1892, VI. o.
  7. Narumov 2001, 671. o.
  8. ^ a b Narumov 2001, 672. o.
  9. (németül) Vlacho-Meglen, eine ethnographisch-philologische Untersuchung (Vlacho-Moglena, néprajzi és filológiai kutatás). Leipzig. Johann Ambrosius Barth. 1892. (Hozzáférés: 2015. szeptember 25.)
  10. (románul) Românii din Meglenia. Texte și glosar (A moglenai románok. Szövegek és szószedet). Bukarest. Tipo-Litografia Tiparul. 1900; (románul) Meglenoromânii. Studiu etnografico-filologic (A meglonorománok. Néprajzi és filológiai tanulmányok). 1. és 2. kötet. Bukarest. Institutul de arte grafice „Carol Göbl”. 1902.
  11. Candrea, Ion Aurel, Texte meglenite (Meglenoromán szövegek), Grai și suflet. I-II. 1923, 1924.
  12. Prikozmur din Meglenia (Moglenai mesék), Skopje, Alfa Grafik, 1997, ISBN 9989992800.
  13. Ciotti, Dumitru – Papatsafa, Dionisie – Faitär, I. Poizii și adetur din Meglenia (Moglenai versek és szokások), Skopje, 1999.
  14. Cum si cată bubili (Hogyan tenyésszünk selyemhernyót). Szaloniki, 1907.
  15. Weigand 1892, XXVIII. o.
  16. Bațaria 1904, 161. o., idézi Coman 2012, 120. o.
  17. P. Atanasov 2014, 32–33. o.
  18. Narumov 2001, 671. o. (a helységek neve meglenorománul Capidan átírásával, zárójelben az ország nyelvén).
  19. P. Atanasov 2014, 34. o.
  20. P. Atanasov 2014, 6–7. o.
  21. Tulcea-megyei pedagógusok háza, Cerna-i ,,Panait Cerna” általános iskola. Hozzáférés: 2015. szeptember 25.
  22. Veszélyeztetett nyelvek vörös könyve, a „Különösen veszélyeztetett nyelvek” szakaszban (Meglenoromán) Hozzáférés: 2015. szeptember 25.
  23. A világ veszélyeztetett nyelveinek UNESCO atlasza. Hozzáférés: 2015. szeptember 25.
  24. ^ a b c d Sala 1989, 195. o.
  25. Mint a magyar sztenderdnyelvi a-nak megfelelő hang a palóc nyelvjárásban.
  26. Zárt, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó, mint az orosz вы második hangzója.
  27. A hangsúly ékezettel van megjelölve.
  28. Capidan 1925, 96. o. Az [ạ] L’umniță nyelvjárására való korlátozottságát Narumov 2001 jegyzi meg (674. o.).
  29. A román nyelv hangtanában a [j]-t hagyományosan félhangzóként kezelik, mikozben a magyaréban mássalhangzóként.
  30. Narumov 2001, 674. o.
  31. Ahol egyazon cellában két hangzó van, a bal oldali zöngétlen, a jobb oldali zöngés.
  32. Capidan 1925.
  33. Capidan 1935.
  34. Ez egy alig kiejtett [j], mint a magyar ’kapj’ szóban.
  35. Mivel a macedón nyelv 1945 után keletkezett ausbau nyelvként bolgár dialektusokból, egyidőben Macedóniával mint köztársasággal a hajdani Jugoszlávián belül, azok a nyelvészek, akik ezelőtt tanulmányozták a meglenorománt, bolgár hatásokról beszélnek, például Capidan 1925 (5. o.), miközben Sala 1989 (195. o.), P. Atanasov 2002 (129. o.) stb. macedón hatásokat említenek.
  36. Narumov 2001, 677. o.
  37. Capidan 1925 (152. o.) ezt a birtokos névmások közé sorolja, miközben a román nyelv grammatikáiban birtokos esetű személyes névmásnak tekintik (vö. Avram 1997, 156. o.).
  38. A román nyelv grammatikáiban a mutató névmások/determinánsok közé tartozónak tekintett kategória (vö. Avram 1997, 179. o.).
  39. Capidan 1925 (165. o.) által a mutató névmások közé sorolt szó, mivel van ’másik’ jelentése, bár ez lehet ’más’ is, melynek román megfelelőjét (alt) a román nyelv grammatikái határozatlannak tekintik (vö. Avram 1997, 189. o.).
  40. Capidan 1925 (154–155. o.) szerint ezek mind határozatlanok.
  41. ^ a b c d e P. Atanasov 2002, 129. o.
  42. Narumov 2001, 678. o.
  43. ^ a b c R.-M. Atanasov 2011, 490/24. o.
  44. A románban a létige főnévi igeneve a segédige.
  45. ^ a b Capidan 1925, 168. o.
  46. P. Atanasov 2002, 129. o. által használt terminus.
  47. Capidan 1925, 170. o.
  48. Capidan 1928, 165. o.
  49. Narumov 2001, 680. o.
  50. P. Atanasov 2002, 130. o.
  51. Capidan 1928, III. Ghicitori (Találós kérdések), 156. o.

Források[szerkesztés]

  • (németül) Atanasov, Petar. Meglenorumänisch (Meglenoromán). Okuka, Miloš (szerk.). Lexikon der Sprachen des europäischen Ostens (Kelet-Európa nyelveinek lexikonja). Klagenfurt. 2002. 127–131. o. (Hozzáférés: 2015. szeptember 25.)
  • (angolul) Atanasov, Petar. The Current State of Megleno-Romanians. Megleno-Romanian, an Endangered Idiom (A meglenorománok mai helyzete. A meglenoromán mint veszélyeztetett nyelv). Memoria ethnologica. 14. évf. 52–53. sz. 2014. július–december. 30–37. o. (Hozzáférés: 2015. szeptember 25.)
  • (románul) Atanasov, Radu-Mihail. Valorile perfectului compus în meglenoromână (Az összetett múlt idő jelentései a meglenoromán nyelvben). Limba română. 60. évf. 4. sz. Editura Academiei. 2011. október–december. 484/18-490/24. o. (Hozzáférés: 2015. szeptember 25.)
  • Avram, Mioara. Gramatica pentru toți (Grammatika mindenkinek). Bukarest. Humanitas. 2001. ISBN 973-28-0769-5
  • (románul) Bațaria, Nicolae. Agricultura la aromâni (Az arománok mezőgazdasága), Lumina. Revistă poporană a românilor din Imperiul otoman. Bitola (Macedónia). 2. évf. 6. sz. 1904
  • (románul) Capidan, Theodor. Meglenoromânii (A meglenorománok). 1. kötet. Istoria şi graiul lor (Történelmük és nyelvük). Bukarest. Cultura Naţională. 1925. (Hozzáférés: 2015. szeptember 25.)
  • (románul) Capidan, Theodor. Meglenoromânii (A meglenorománok). 2. kötet. Literatura populară la meglenoromâni (A meglenorománok népi irodalma). Bukarest. Cultura Națională / Academia Română. Studii și Cercetări VII. 1928. (Hozzáférés: 2015. szeptember 25.)
  • (románul) Capidan, Theodor. Meglenoromânii (A meglenorománok). 3. kötet. Dicțioanar meglenoromân (Meglenoromán szótár). Bukarest. Cultura Națională / Academia Română. Studii și Cercetări XXV. 1935. (Hozzáférés: 2015. szeptember 25.)
  • (románul) Coman, Virgil. Scurtă privire asupra meglenoromânilor până la sfârşitul secolului al XX-lea (A meglenorománok történetének rövid áttekintése a 20. század végéig). Berciu-Drăghicescu, Adina (szerk.). Aromâni, meglenoromâni, istroromâni: aspecte identitare și culturale (Arománok, meglenorománok, isztrorománok: identitási és kulturális kérdések). Bukarest: Editura Universității din București. Colecția IEH. 2012. 109–230. o. ISBN 978-606-16-0148-6 (Hozzáférés: 2016. április 11)
  • (németül) Hahn, Johann Georg von. Reise durch die Gebiete des Drin und Wardar (Utazás a Drin és a Vardar régióiban). Bécs. K. Gerold und Sohn. 1867 (Hozzáférés: 2016. április 11)
  • (oroszul) Narumov, B. P., Мегленорумынский язык/диалект (Meglenoromán nyelv/dialektus). Cseliseva, I. I. – Narumov, B. P. – Romanova, O. I. (szerk.). Языки мира. Романские языки (A világ nyelvei. Újlatin nyelvek). Moszkva. Akadémia. 2001. 671–681. o. ISBN 5-87444-016-X
  • (románul) Sala, Marius (szerk.). Enciclopedia limbilor romanice (Az újlatin nyelvek enciklopédiája). Bukarest. Editura Ştiinţifică şi Enciclopedică. 1989. ISBN 973-29-0043-1.
  • (németül) Weigand, Gustav, Vlacho-Meglen, eine ethnographisch-philologische Untersuchung (Vlacho-Moglena, néprajzi és filológiai kutatás). Leipzig. Johann Ambrosius Barth. 1892 (Hozzáférés: 2016. április 11)

Kiegészítő irodalom[szerkesztés]

  • (franciául) Atanasov, Petar. Le mégléno-roumain de nos jours. Une approche linguistique (A meglenoromán ma. Nyelvészeti megközelítés). Balkan-Archiv, új sorozat, melléklet, 7. kötet, Hamburg. 1990
  • (románul) Atanasov, Petar. Meglenoromâna astăzi (A meglenoromán ma). Bukarest. Editura Academiei Române. 2002
  • (románul) Atanasov, Petar. Meglenoromâna (Meglenoromán). Rusu, Valeriu (szerk.). Tratat de dialectologie românească (Román dialektológiai kézikönyv). Craiova. Scrisul românesc. 1984. 446–550. o.
  • (németül) Dahmen, Wolfgang. Meglenorumänisch (Meglenoromán). Holtus, G. – Metzeltin, M. – Schmitt, Ch. (szerk.). Lexikon der Romanistischen Linguistik (A romanisztikai nyelvészet lexikonja). 3. kötet. Tübingen: De Gruyter. 1989. 436–447. o. (Hozzáférés: 2015. szeptember 25.)
  • (angolul) Friedman, Victor A. The Diffusion of Macedonian Inflections into Megleno-Romanian: A Reconsideration of the Evidence. Franks, Steven – Chidambaram, Vrinda – Brian, Joseph (szerk.). A Linguist's Linguist: Studies in South Slavic Linguistics in Honor of E. Wayles Browne. Indiana University. Slavica Publishers. 2009. 223–233. o. ISBN 978-0-89357-364-5
  • (németül) Wild, Beate. Meglenorumänischer Sprachatlas (Meglenoromán nyelvatlasz). Hamburg. Buske. 1983

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • (angolul) The Vlachs (A vlachok). Greek Monitor of Human & Minority Rights. 1. kötet. 3. sz. 1995. december. (Hozzáférés: 2015. szeptember 25.)
  • Der letzte Pelikan (meglenorománokról szóló dokumentumfilm bemutatója). (Hozzáférés: 2015. szeptember 25.)