Analitikus nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az analitikus nyelv a jelentéstömörítés mértéke szempontjából olyan nyelv, amelyben a nyelvtani viszonyok kifejezése és legtöbbször a szóképzés jellemzően nem ragozással, toldalékolással, hanem különálló morfémákkal (elöljárószókkal, segédszókkal), valamint a szórend kötöttségével történik. Az analitikus nyelvek többsége az izoláló (elszigetelő) nyelvek típusába tartoznak (például a Sinotibeti nyelvcsalád tagjai). Analitikus szerkezetek a szintetikus típusú nyelvekben is előfordulhatnak: például a magyar várni fogok (vö. a spanyol esperaré, ugyanaz) vagy mentem volna (vö. spanyol habría ido) szintén analitikus szerkezetek.

Lásd még[szerkesztés]

Felhasznált irodalom[szerkesztés]