Igekötő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az igekötő az igéhez szorosan kapcsolódó viszonyszó, amely módosítja annak jelentését.

Típusai[szerkesztés]

A jelentésmódosítás leggyakoribb típusai a következők:

  • Az igekötő a cselekvés irányát jelzi, pl. néz–felnéz.
  • Az igekötő a cselekvés vagy történés időbeli lefolyásáról, állapotáról, befejezett szemléletéről vagy akár az ige tárgyával való speciális viszonyáról is tájékoztathat, pl. alszik–elalszik–kialszik–átalszik, lát–meglát, hull–lehull.
  • Az igekötő teljesen megváltoztatja az eredeti ige jelentését, pl. fog–hozzáfog.

Helyesírása[szerkesztés]

  • Ha az igekötő közvetlenül az ige előtt áll, egybeírjuk, pl. Megkínálta.
  • Ha az igekötő az ige után áll, különírjuk, pl. Kínáld meg!
  • Ha az igekötő és az ige közé egyéb szavak kerülnek, akkor különírjuk, pl. Meg szeretnéd kínálni?

Az igekötők listája[szerkesztés]

abba‑, agyon‑, alul-, alá‑, által‑, át‑, be‑, bele‑ v. belé-, belül- v. benn‑ v. bent, egybe‑, együtt-, el‑, elé-, ellen‑, elő‑, elől-, előre‑, észre-, fel‑ v. föl‑, felé-, félbe‑, félre‑, felül‑ v. fölül‑, fenn‑ v. fent- v. fönn‑v. fönt, fölé-,hátra‑, haza‑, hátul-, helyre‑, hozzá‑, ide‑, jóvá-, keresztül‑, ketté‑, ki‑, kinn-v. kint-, kívül-, kölcsön-, körül‑, körbe-, közbe‑, közé‑, közre‑, közzé‑, külön‑, le‑, lenn- v. lent-, létre-, meg‑, mellé‑, mögé-, neki‑, oda‑, össze‑, rá‑, rajta‑, sorba-, széjjel‑, szembe‑, szerte‑, szét‑, tele‑, teli-, tova‑, tovább‑, tönkre‑, utol-, túl‑, újjá‑, újra‑, utána‑, végbe‑, végig‑, végre-,[1] vissza‑ stb.

Igekötőt a magyar mellett többek közt a német is használ, hasonló szerkezetek azonban a kínai és a joruba nyelvben is előfordulnak. Míg más nyelvekben – például az angolban – a cselekvés vagy történés időbeli megvalósulásának kifejezésére a nagyszámú igeidő használatos, addig ezeket a magyar az igekötőkkel fejezi ki.

Például: While I was waiting for the bus, it started to rain. - Amíg vártam a buszt, elkezdett esni az eső.

Átmeneti esetek[szerkesztés]

Egyes igekötők személyragos névmásokból erednek, pl. nekiütközik, hozzámegy, ránéz, melléáll. Ha az ige vonzata nem egyes szám 3. személyű, ezek az alakok személyragot kapnak, és különválnak az igétől: nekik ütközik, hozzád megy, rám néz, mellénk áll.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]