Nyugati újlatin nyelvek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Újlatin nyelvek Európában

A nyugati újlatin nyelvek az újlatin nyelvek legnépesebb ágát alkotják. Idetartoznak az Észak-Olaszországban (a La SpeziaRimini városokat vonalától északra fekvő területeken) és Svájc területén beszélt galloitáliai és rétoromán dialektusok, Franciaország és az Ibériai-félsziget újlatin nyelvei, illetve nyelvtani–hangtani tulajdonságaik alapján idesorolandó a szárd nyelv is.

Főbb közös tulajdonságaik[szerkesztés]

A nyugati újlatin nyelvek bizonyos nyelvtani és hangtani tulajdonságaik alapján együttesen állnak szemben a keleti újlatin nyelvekkel. A besorolás szempontjából ezek a főbb vonásaik a következők:

  • A többes számot – néhány, olasz hatástól érintett galloitáliai dialektustól (ahol -i vagy -e) eltekintve – -s, -es hozzáadásával képzik.
  • A magánhangzók közötti latin [p, t, k] zárhangok zöngésültek vagy teljesen eltűntek.
  • A latin hangsúlytalan rövid i és u eltűnt.

Csoportosítás[szerkesztés]

Symbol opinion vote.svg megjegyzés: Az Ethnologue csoportosítása némileg eltér a fenti nyelvészeti besorolástól.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. VNY p. 1469 [újlatin nyelvek]: „Néhány lényeges ponton (pl. főnevek többes száma, latin magánhangzóközi mássalhangzók kezelése) a nyugati ~ együttesen állnak szemben a keletiekkel; a két terület határa a La Spezia és Rimini északolasz városok közé húzható képzeletbeli vonal, amely így az adott szempontokat tekintve, az olasz nyelvterületet is kettéosztja: északira és délire, ill. keletire és nyugatira.”
  2. VNY p. 1469: „iberoromán (a római kori Hispánia területén kialakult nyelvek)”
  3. VNY p. 1469: „galloromán (galliai) nyelvek”
  4. A többes szám, valamint a magánhangzók közötti [p, t, k] zárhangok kezelése tekintetében a nyugati újlatin nyelvekhez sorolandó; egyéb vonatkozásban azonban a dél-itáliai nyelvváltozatokkal (szicíliai, calabriai), valamint a korzikaival mutat egyezéseket.
  5. Az Ethnologue csoportosítása

Lásd még[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]