Aromán nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Aromán
limba armãneascã, armãneashti, armãneashce
Beszélik Görögország, Albánia, Szerbia, Bulgária, Macedónia, emigráció (Románia, Amerikai Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália, Franciaország, Németország)
Terület Délkelet-Európa
Beszélők száma kb. 250 000[1]
Nyelvcsalád Indoeurópai nyelvcsalád
   Újlatin nyelvek
    keleti ág
     Aromán nyelv
Írásrendszer Latin írás
Hivatalos állapot
Hivatalos Kruševo helységben (Macedónia)
Nyelvkódok
ISO 639-1 -
ISO 639-2 rup

Egyes nyelvészek szerint[2] az aromán nyelv (más néven arumén, makedoromán[3] vagy vlach;[4] beszélői elnevezéseként limba armãneascã, armâneashti vagy armãneashce[5]) a Délkelet-Európában élő arománok önálló nyelve. Legközelebbi rokonai a román nyelv, a meglenoromán nyelv és az isztroromán nyelv, amelyekkel együtt az újlatin nyelvek keleti csoportjához tartozik. Más nyelvészek[6] szerint nem önálló nyelv, hanem a román nyelv egyik dialektusa, a dákoromán, a meglenoromán és az isztroromán dialektus mellett.

Az aromán nyelv beszélői[szerkesztés]

Az aromán nyelv használata a görögországi Flórina prefektúrában
[7]
  Az arománt minden korosztálybeli beszéli nyilvánosan, valamint a hatóságok is.
  Az arománt a 20 éven felüliek beszélik, 20 éven aluliakkal is, akik értik.
  Az arománt a 60 éven felüliek beszélik, magán körben.
  feketével: Az arománt beszélők által lakott területek, amelyekről hiányoznak a nyelv ismertségi fokáról szóló adatok.

Az aromán nyelv beszélőinek számáról csak becslések vannak. Az Európai Tanács egyik dokumentuma kb. 250 000 személyről szól, miközben az aromán etnikumúak számát kb. 500 000-re becsüli.[1] Az egyetlen pontos adat az albániai 2011-es népszámlálás eredményei között található, ahol 3 848 személy vallja magát aromán anyanyelvűnek a 8 266 arománnak valló közül.[8]

Ismeretlen, de viszonylag jelentős lehet a Romániába, Nyugat-Európába (Franciaország, Németország), az Amerikai Egyesült Államokba, Kanadába, Latin Amerikába és Ausztráliába kivándorolt arománok száma is.

Külső nyelvtörténet[szerkesztés]

Daniil Moscopoleanul Lexikonja

Az aromán nyelv külső történetét három időszakra szokták osztani.[9]

Az első, irodalom előtti időszak, mely a nyelv kialakulásától a 18. század kezdeteig tartott, gyakorlatilag ismeretlen, és számos aspektusa viták tárgya.

Általában elfogadják, hogy az aromán nyelv a Dunától délre keletkezett úgy, hogy elsőként vált le a protoromán nyelvről, legkésőbb a 10. században, de e folyamat területe vitatott. A nyelvészek többsége[10] úgy véli, hogy ez a Duna és a Balkán-hegység közötti régió keleti része, ahonnan az arománok dél felé vándoroltak. Mások[11] azt állítják, hogy legalább részben a nyelv a Pindosz-hegységben és Albánia déli részében is keletkezett. Az első vlachokat megemlítő dokumentum, akikről nem lehet tudni, hogy már az arománok lehettek-e, a történelmi Makedóniára vonatkozik, és a bizánci Kedrenosz krónikájában (976) található.

Ebből az időszakból csak elszigetelt aromán szavak (személynevek, közöttük egyes ragadványnevek) maradtak fenn görög, szláv vagy török nyelvű szövegekben. A legrégibbnek a Tsintsilukis személynevet tekintik, melyet Niketas Chiates bizánci történész írt le 1156-ban. Ezt Alexandru Philippide és Theodor Capidan úgy tekintették, hogy a tsintsi luchi ’öt farkas’ szószerkezetből származik.

A 15. században egy másik krónikás, Laonikos Chalkokondilasz, megjegyezte az aromán és a román nyelv rokonságát.

A második, régi időszak, a 18. század. Ekkor lett az aromán a Dunától délre fekvő területeken beszélt keleti újlatin nyelvek közül az egyedüli, amely írásbeliséggel rendelkezik. Ebben a században jelentek meg az első, a görög ábécével írott szövegek. Ezek rövidek: az egyik 1731-ből származó, egy Nectarie Tărpu nevű szerzetes és papnak tulajdonított ikonon található, görög, albán és latin fordítással,[12] egy másik datálatlan, és egy Simota vázának nevezett edényre íródott.[13]

Ebben az időszakban az albániai Voskopoja város jelentős aromán kulturális központ volt. Ittenni szerzetesek és papok vallásos jellegű irodalmat alkottak, de ugyanakkor lexikográfiai és pedagógiai munkákat is. Megemlítendők egy datálatlan és ismeretlen helyen készült szertartáskönyv, egy görög–aromán–albán szószedet,[14] egy görög–albán–aromán–bolgár társalgási könyvrész,[15] egy ábécéskönyv,[16] valamint egy Dimonie Kódexnek nevezett vallásos jellegű fordítások kéziratát tartalmazó szöveggyűjtemény.

Voskopoja lerombolása (1788) után számos aromán írástudó a Habsburg Monarchiába emigrált, megismerkedett a Felvilágosodás eszméivel, és az Erdélyi iskola hatása alatt kezdett tevékenykedni.

A 19. századdal együtt elkezdődött az aromán nyelv harmadik, újkori időszaka. Ekkor áttértek a latin ábécére, és megjelentek az első, a román nyelv által befolyásolt és latinizáló filológiai munkák.[17] E hatás miatt ezek nyelvezete mesterkélt, a beszélt nyelvtől távoli.

Boiagi Grammatikája

A század második felében, miután Makedóniában román iskolákat alapítottak, aromán nyelvű szépirodalom is megjelent. 1864-től kezdve eredeti és fordított, pedagógiai és esszészerű írások is napvilágot láttak. Ezen irodalom legjelentősebb képviselői Mihail Nicolescu, Tashcu Iliescu, Constantin Belimace, Nushi Tulliu, Zicu A. Araia, Nicolae Batzaria és George Murnu.

Ugyanakkor népmeséket és népköltészetet tartalmazó könyveket is publikáltak, főleg 1890 után, Gustav Weigand és Pericle Papahagi gyűjtésében.

1864 és 1945 között létezett arománoknak szánt oktatás, többnyire román nyelven, főleg Görögországban.

A történelem során az arománoknak szóló ortodox istentiszteleteket görög nyelven, de egyes időszakokban aromán nyelven is tartották.

Jelenlegi helyzet[szerkesztés]

Az asszimiláció és, következésképpen, a nyelv és a kultúra veszítése az összes aromán népességgel rendelkező országban nagyfokú volt. Az aromán nyelv mégis fennmaradt, sőt, az 1990-es évektől kezdve helyzete valamelyest javult.

Az Európa Tanács Tanácskozó Gyűlése elfogadott 1997-ben egy ajánlást (az 1333-as számút), amelyben felkéri azokat az államokat, ahol arománok élnek, hogy könnyítsék meg az aromán nyelv használatát az oktatásban, a templomokban és a médiában.[18] Bár ezt az ajánlást nem követik teljes mértékben, észrevehető némi előrehaladás az aromán nyelv megörzése terén.

Az arománoknak Macedóniában nemzeti kisebbségi státuszuk van, és 2001 óta az aromán nyelv hivatalos Kruševo helységben,[19] Albániában pedig az arománoknak nyelvi kisebbségi státuszuk van.[20]

2001-ben Victor A. Friedman amerikai nyelvész arról számolt be, hogy tanítják a nyelvet a macedóniai Skopje, Štip, Bitola, Kruševo, Kumanovo, Struga és Ohrid helységek iskoláiban,[21] Dorin Lozovanu moldovai kutató pedig azt írta 2012-ben, hogy Albániában Korçë, Divjaka, Selenica és Vlorë helységekben vannak olyan iskolák, ahol szabadon választható tárgyként tanítják. Megemlíti még, hogy két templomban, Divjakában és Vlorë-ban többnyire ezen a nyelven folynak az istentiszteletek.[22].

Megjelennek aromán nyelvű könyvek például a Cartea Aromãnã kiadó[23] gondozásában és a „Predania” egyesület[24] „Avdhela” projektjének[25] keretében.

Aromán nyelvű sajtó is van Albániában[22] és Macedóniában, valamint televízió- és rádióadások az utóbbi országban.[21]

A nyelvet műveli több aromán kulturális egyesület is, mint például a romániai Aromán Kulturális Társaság,[26] Az USA-beli „Fărșărotul” társaság,[27] a franciaországi „Trâ Armânami” (Az arománságért) egyesület,[28] vagy a görögországi Vlachok (Arománok) Veriai Folklóregyesülete.[29]

Sztenderdizálási törekvések[szerkesztés]

Létezésének körülményei miatt az aromán nyelvnek nincs sztenderd nyelvváltozata. A múltbeli szerzők a saját nyelvjárásukban írtak, és általában a maiak is így tesznek. Ebben a helyzetben olyan munkák, mint az USÁ-ban élt Tiberius Cunia szótára (2010) vagy Iancu Ballamaci albániai nyelvész aromán tankönyve (2010) úgy próbálnak minden arománhoz szólni, hogy sokszor szavak több, nyelvjárás szerinti változatát adják meg.

Matilda Caragiu Marioțeanu Romániában élt aromán származású nyelvész szótárában (2010) több kritérium szerint javasol szabályokat. Az egyik szerint olyan vonásokat választ ki, amelyeknek a legnagyobb elterjedése van az aromán nyelvterületeken, és nem csak egyes kisebb régiókra korlátozottak. Etimológiai szempontból olyan alakú változatokat ajánl, melyek a legközelebb állnak azokhoz, amelyekből származnak. Az aromán jellegzetességet is kritériumként kezeli, azaz olyan változatokat tart meg, amelyek nem közösek más keleti újlatin nyelvekkel. Az új jövevényszavak beillesztését illetően ezeknek az arománra jellemző végződéseket ad, de ellenzi tövüknek megváltoztatását a régi hangtani törvények szerint.[30]

Az írást illetően Caragiu Marioțeanu egy betűn kívül a sztenderd román ábécét alkalmazta. Ugyanakkor Cunia más írásrendszert javasolt egy Bitolában, 1997-ben megtartott szimpóziumon[31] (lásd lentebb).

Az 1990-es években elkezdett sztenderdizálási tevékenységek nem jártak sikerrel, a kezdeményezőik nézeteltérései miatt.

Területi változatok[szerkesztés]

Az aromán nyelvjárások
  aromán nyelv: F – frashëri és myzeqejai; M – voskopojai; B – gopeši, mulovištei és bjalai; P – pindoszi és olümposzi; G – gramoszi
  meglenoromán nyelv

Az aromán lényegében egységes nyelv, kölcsönösen érthető nyelvjárásai vannak, de ezek számosak, és egymásba nyúlóak. Csoportosításuk vitatott.[32]

Gustav Weigand csoportosítása, melyet Matilda Caragiu Marioțeanu és Nicolae Saramandu mai nyelvészek is elfogadnak, csupán hangtani vonásokon alapul. Eszerint van:

  • egy észak-nyugati, fãrsherot-típusú nyelvjáráscsoport, mely sokkal kisebb területen beszélt, mint a másik:
  • az albán Frashër településen és környékén beszélt fãrsherot-nak nevezett nyelvjárás;
  • az albániai Voskopoja (aromán nyelven Moscopole) település és környékének a nyelvjárása;
  • a dél-albániai Myzeqeja (aromán nyelvel Muzachia) régió nyelvjárása;
  • a macedóniai Gopeš és Mulovište nyelvjárása;
  • a mecedóniai Bjala nyelvjárása;
  • egy dél-keleti csoport, nem fãrsherot-típusú nyelvjáráscsoport:
  • a Pindosz-hegységben beszélt nyelvjárás;
  • az Olümposz-hegységben beszélt nyelvjárás;
  • a görögországi Gramosz-hegységben beszélt nyelvjárás.

Theodor Capidan és Tache Papahagi a fentitől valamivel különböző csoportosítást javasoltak, mely több hangtani vonáson, de grammatikai és szókészletbeli vonásokon is alapszik. Szerintük van egy északi, a fentebb észak-nyugatiaknak nevezetteket és a gramoszi nyelvjárást magába foglaló csoport, és egy déli, a többi fentebb dél-keletinek nevezett két nyelvjárással.

Hangtan és írás[szerkesztés]

Ebben a szócikkben az aromán nyelvet a románnal összehasonlítva mutatjuk be.

Az aromán fonológiai rendszer nem különbözik alapvetően a romántól, főleg ha egyes román nyelvjárások vonásait is számításba vesszük.[33]

Magánhangzók, félhangzók, aszillabikus hangzók[szerkesztés]

Az aromán magánhangzók általában nem különböznek a sztenderd román magánhangzóitól. Csupán az [ə][34] és az [ɨ][35] (a románban ă-vel, illetve î/â-vel írott) magánhangzók tekintetében van különbség, mivel ezek nyelvjárástól függően [ə]-ként vagy [ɨ]-ként realizálódnak, avagy összemosódnak.[36]

A félhangzók ugyanazok, mint a románban. Magánhangzókkal együtt diftongusokat és triftongusokat alkotnak. Diftongusok:

  • [e̯a]: fea ’lány’;
  • [o̯a]: dadoara ’másodszor’;
  • [j] + magánhangzó: iedu ’gida’;
  • magánhangzó + [j]: doisprãdzatse ’tizenkettő’;
  • [w] + magánhangzó: steaua ’a csillag’;
  • magánhangzó + [w]: ljau ’veszek’.

Triftongusok: spuneai ’mondtál’, ali dunjauei ’a világnak, az embereknek’.

Két aszillabikus, szó végén magánhangzó + mássalhangzó után található, „suttogott”-nak nevezett beszédhang is van az arománban. Az egyik megvan a románban is, [ʲ], mely kiejtése hasonlít a magyar „kapj” szó j hangjáéra. A másik a [ʷ], ugyanabban a helyzetben, mely az [u]-ból származik. Ez a románban csak egyes nyelvjárásokban maradt fenn, és az arománban sincs meg minden nyelvjárásban. Leírja Caragiu Marioțeanu 1997 ,[37] Cunia 2010-ben is megvan mint alternatív végződés, de Ballamaci 2010-ben nincs meg.

Mássalhangzók[szerkesztés]

Az aromán mássalhangzók többsége megvan a románban is.

Három aromán mássalhangzó a románban csak egyes nyelvjárásokban van meg, például a máramarosiban:

  • [d͡z], mint a magyar „edző” szóban, csak rövid: pl. dzatsi ’tíz’;
  • [ʎ], mint a mássalhangzó-hasonulás nélkül ejtett magyar „halljuk”-ban: oclju ’szem’ (a látószerv);
  • [ɲ], mint a magyar ny: njel ’bárány’.

Másik három magánhangzó nincs meg a románban. Kettő közülük nem sajátja minden aromán nyelvjárásnak sem:

  • [ð], mint az angol there ’ott’ szóban található th-val visszaadott hang görög és albán jövevényszavakban található, de csak egyes nyelvjárásokban. A többiben [d]-nek hangzik:[38] pl. dhascal vagy dascal ’kántor’.
  • [θ], mint az angol theatre th-ja is a görögből származik, így ejtik ki egyes nyelvjárásokban, a többiekben [t] a megfelelője:[39] cathi vagy cati ’mindegyik’.
  • [ɣ] (torokhangú g) megvan a görögben is, mely nyelvben γ-nek írják. Megvan minden aromán nyelvjárásban, görög eredetű szavakban, de latin eredetűekben is, és realizálódik [g]-ként vagy [v]-ként is: yinyits, vinghits vagy yinghits ’húsz’.[40]

Írás[szerkesztés]

Az aromán írás és helyesírás nem egységes, mivel nem szabályozott. Például az aromán Wikipédia minden szócikkét három írásrendszerben lehet olvasni. Kettő csaknem egyforma, hagyományosan a román íráson alapszik. Ezeket használja például Caragiu Marioțeanu és Ballamaci. A harmadik Cunia írásrendszere.

Mindegyik rendszerben a betűk és a betűcsoportok többségének az értéke ugyanaz, mint a románban. Ezek a következők: c, ce, ci, che, chi, g, ge, gi, ghe, ghi; e és o (beleértve diftongusokban); i és u (félhangzókként is); k, q, w és y idegen szavakban (lásd A román nyelv írása, A betűk fonetikai értéke).

Az [ə] és az [ɨ] írása[szerkesztés]

Ballamaci 2010 használja az ă és az â betűket, de az î-t (melyet a románban csak szó elején és végén használnak) nem, mivel nála nem jelenik meg az [ɨ] szó elején. Szó végén az â-t használja. Caragiu Marioțeanu használja mindhármat, de az î-t csak szó elején, miközben az â-t szó végén is. Cunia 2010 mindkét magánhangzót az ã betűvel írja minden helyzetben, ezt a különféle realizálásukkal motiválva a különböző nyelvjárásokban.<[36] Példák:

Ballamaci Caragiu Marioțeanu Cunia Román
cântă cântâ cãntã cântă ’énekel’
mplin împlinu mplin / ãmplin plin ’tele’

Mássalhangzók a románhoz viszonyítva részben különböző írása[szerkesztés]

A románban is meglévő mássalhangzók írásában van különbség a hagyományos és a Cunia-féle rendszer között. Ez utóbbi sh-nek írja a magyar s-t és ts-nek a magyar c-t. Példák:

Hagyományos Cunia Román
șasi shasi șase ’hat’ (a számjegy)
ți tsi ce ’mi’ (a kérdő névmás)

A románban nem létező [ð], [θ] és [ɣ] hangokat mindhárom szerző egyformán írja: dh, th, illetve y. A többi írásában vannak különbségek:

Mássalhangzó Ballamaci Caragiu Marioțeanu Cunia Román
[d͡z] dzâț ḑați dzatsi zece ’tíz’
[ʎ] ocl’u ocl’u oclju ochi ’szem’
[ɲ] ńel ńelu njel miel ’bárány’

Latin beszédhangok változása az aromán és a román nyelvben[szerkesztés]

Több beszédhang eltérően fejlődött a latintól az arománig, illetve a románig:[41]

Latin Aromán Román
mássalhangzóval kezdődő szavak: ROMANUS [a] gyakori protézise: ar(ã)mãn român ’román’
hangsúlyos [e]: FETA diftongálása egy-egy szó mindegyik alakjában: fea, feati fată, fete ’lány, lányok’
labiális mássalhangzó utáni [e]: PECCATUM „păcat” fennmaradása: pecatoshlji păcătoșii ’a bűnösök’
szókezdeti [e]: EST [j] protézise nélkül: esti [esti] / easti [e̯asti] este [jeste] ’van’
[g] vagy [d] utáni [e]: GENUC(U)LUS záródása: dzinuclju genunchi ’térd’
[g] vagy [d] utáni [i]: DICO záródása: dzãc zic ’mondok’
hangsúlytalan [o]: ARBOR gyakori záródása: arbure arbore ’fa’ (élő)
magánhangzó + mássalhangzó utáni [u]: FAGUS > [ʷ]: fagu fag ’bükk’
mássalhangzócsoport utáni [u]: LIGNUS fennmaradása: lemnu lemn ’fa’ (anyag)
mássalhangzók közötti hangsúlytalan magánhangzók: ALAPA gyakori kiesésük: arpã ari ’szárny’
IN-/IM- prefixum: IMPARTO többféle fejlődése: mpartu / ampartu / [əm'partu] / [ɨm'partu][42] împart ’osztok’
[w] zöngés mássalhangzó előtt: LAUDO > [v]: alavdu laud ’dicsérek’
[w] zöngétlen mássalhangzó előtt: *CAUTO[43] > [f]: caftu caut ’keresek’
[k] [e] vagy [i] előtt: CAELUM > [t͡s]: tser cer [t͡ʃer][44] ’ég(bolt)’
[d] [e] vagy [i] előtt: DICO > [d͡z]: dzãc zic ’mondok’
[g] [e] vagy [i] előtt: GELUM > [d͡z]: dzer ger [d͡ʒer][45] ’fagy’ (főnév)
[j] [a], [o] vagy [u] előtt: JOCUS > [d͡ʒ]: gioc joc ’játék’
[l] [e] vagy [i] előtt: LEPUS > [ʎ]: ljepure iepure ’nyúl’
[kl]: INCLAGO > [kʎ]: ncljeg încheg ’megalvasztok’
[gl]: GLACIUM > [gʎ]: gljets gheață ’jég’
[n] [e] vagy [i] előtt: CALCANEUM > [ɲ]: cãlcãnju călcâi ’sarok’ (lábé)
[m] hangsúlyos szótagban: MERCURIS > [ɲ]: njercuri miercuri ’szerda’
[p] [e] előtt: PETRA palatalizációja: cheatră piatră ’kő’
[b] [e] előtt: BENE palatalizációja: ghine bine ’jól’
[f] [e] vagy [i] előtt: FIGO > [h]: higu înfig ’beledöfök’

Grammatika[szerkesztés]

Az aromán nyelv grammatikai rendszere több okból különbözik valamelyest a románétól. Elsősorban viszonylagos elszigeteltsége miatt archaikus jellege van, ugyanis fennmaradtak benne a román régebbi stádiumaiban kihalt vonások. Másodsorban más körülmények között és független helyzetben más újítások jelentek meg benne. Végül egyes különbségek a vele való kapcsolatba kerülő nyelvek (görög, albán, szerb, bolgár) hatásának tudhatók be.[46]

Alaktan[szerkesztés]

Az aromán alaktanában olyan vonások figyelhetők meg a románéhoz viszonyítva, mint például a birtokos névmás gazdagabb ragozása, négy igeidő kötőmódban (a románban csak kettő), szintetikus feltételes mód jelen idő (a románban analitikus), vagy analitikus régmúlt idő a román szintetikussal szemben.

A névelők[szerkesztés]

A határozott névelőt a szó végére helyezik, ezzel egybeírva (hátravetett vagy enklitikus artikulus), mint a többi keleti újlatin nyelvben. Alakjai (félkövér betűkkel):[47]

  • magánhangzó + mássalhangzó (+ [ʷ]-ra) végződő szavak – lup(u)[48] (rom. lup) ’farkas’:
– egyes szám: luplu (rom. lupul) ’a farkas’;
– többes szám: luplji (rom. lupii);
  • két mássalhangzó + [u]-ra végződő szavak – corbu (rom. corb) ’holló’:
– egyes: corbul (rom. corbul) ’a holló’;
– többes: corghilj (rom. corbii);
  • [e]/[i]-re végződő szavak – frate / frati[49] (rom. frate) ’fivér’:
– egyes: fratile / fratili (rom. fratele) ’a fivér’;
– többes: fratslji (rom. frații);
  • nőnem – featã, bisearicã:
  • egyes: feata (rom. fata) ’a lány’, bisearica (rom. biserica) ’a templom’;
  • többes: featile / featili (rom. fetele), bisearitsle / bisearitsli (rom. bisericile);
  • magánhangzó + mássalhangzó (+ [ʷ]-ra) végződő szavak – foc(u) (rom. foc) ’tűz’:
– egyes: foclu (rom. focul) ’a tűz’;
– többes szám: focurle / focurli (rom. focurile);
  • két mássalhangzó + [u]-ra végződő szavak – lucru (rom. lucru) ’dolog’:
– egyes: lucrul (rom. lucrul) ’a dolog’;
– többes: lucrurle / lucrurli (rom. lucrurile).

A -lu, a -lji és a -le/-li (semleges nemben) előtti magánhangzó kiesik, az utóbbi előtt olykor nőnemben is.

A határozatlan névelő hímnemben un bãrbat(u) (rom. un bărbat) ’egy férfi’, nőnemben unã featã (rom. o fată) ’egy lány’.

A főnév[szerkesztés]

Vannak bizonyos különbségek az aromán és a román között úgy a többes szám alakításában, mint a főnév ragozásában.

Többes szám[szerkesztés]

A főnevek végződése alanyeset egyes számban és többes számban különbözik olykor az aromán és a román között, bár egyes különbségek csak bizonyos nyelvjárásokban mutatkoznak:[51]

Nem Egyes szám Többes szám
Hímnem magánhangzó + mássalhangzó (+ [ʷ]): lup(u)[52] (rom. lup) ’farkas’ magánhangzó + mássalhangzó + [ʲ]: luchi (rom. lupi)[53]
magánhangzó + egyéb mássalhangzó, mint [k] és [g] + [u]: corbu (rom. corb) ’holló’ magánhangzó + két mássalhangzó + [i]: corghi (rom. corbi)[54]
magánhangzó + mássalhangzó + [k] + [u]: porcu (rom. porc) ’disznó’ magánhangzó + mássalhangzó + [t͡s] + [i]: portsi (rom. porci)[55]
magánhangzó + mássalhangzó + [g] + [u]: murgu (rom. murg) ’pej ló’ magánhangzó + mássalhangzó + [d͡z] + [i]: murdzi (rom. murgi)[56]
magánhangzó + [n] + [i] / [e]: cãni / cãne (rom. câine) ’kutya’ magánhangzó + [ɲ]: cãnj (rom. câini)[57]
magánhangzó + [t] + [i] / [e]: frati / frate (rom. frate) ’fivér’ magánhangzó + [t͡s]: frats (rom. frați)[58]
mássalhangzó + [t] + [i] / [e]: munti / munte (rom. munte) ’hegy’ (domborzat) mássalhangzó + [t͡sə]: muntsã (rom. munți)[58]
hangsúlytalan [ə]: tatã (rom. tată) ’apa’ [əɲ]: tãtãnj (rom. tați)[58]
hangsúlyos [ə] (görög és török eredetű szavakban): amirã ’császár’ [ad͡z]: amiradz[59]
Nőnem magánhangzó + mássalhangzó + [ə]: casã (rom. casă) ’ház’ magánhangzó + mássalhangzó + [i] / [e]: casi / case (rom. case)
mássalhangzó + [t] + [ə]: poartã (rom. poartă) ’kapu’ mássalhangzó + [t͡sə]: portsã (rom. porți)[58]
mássalhangzó + [t] + [i] / [e]: carti / carte (rom. carte) ’könyv’ mássalhangzó + [t͡sə]: cãrtsã (rom. cărți)[58]
magánhangzó + mássalhangzó + [i] / [e]: cali / cale (rom. cale) ’út’ magánhangzó + mássalhangzó + [urʲ]: cãljuri (rom. căi)
magánhangzó + mássalhangzó + [ə] (görög eredetű szavakban): yramã ’betű’ magánhangzó + mássalhangzó + [ate]: yramate[59]
Semleges nem magánhangzó + mássalhangzó (+ [ʷ]): os(u) (rom. os) ’csont’ magánhangzó + mássalhangzó + [i] / [e]: oasi / oase (rom. oase)
[t͡s] (+[ʷ]): brats(u) (rom. braț) ’kar’ (a testrész) [t͡sə]: bratsã (rom. brațe)

Megjegyzések:

  • Ott ahol többes számban a szóvégi hangok magánhangzó + nj, dz vagy ts, ezek jellegét az -i [ʲ] toldalék adja, mely már nem hallatszik.
  • Az -adz és az -ate görög eredetű végződések.
  • A többes szám alakja egyes nőnemű főnevek esetében azonos az egyes számú alakkal, miközben román megfelelőik alakja különbözik a két számban:
  • ha végződésük nj, lj, sh, c [k] vagy ts + [i] / [e]: lupoanji / lupoanje (rom. lupoaică, lupoaice) ’nőstény farkas(ok)’, unglji / unglje (rom. unghie, unghii) ’köröm, körmök’, cireashi / cireashe (rom. cireașă, cireșe) ’cseresznye’, bohci / bohce (rom. boccea, boccele) ’batyu(k)’, dultsi / dultse ’süteményféle’ (vö. rom. dulce, dulci ’édes(ek)’);
  • ha végződésük dz vagy ts + ã: frãndzã (rom. frunză, frunze) ’levél’ (növényé), soatsã (rom. soață, soațe) ’társnő(k)’.[60]
Ragozás[szerkesztés]

A főnévragozás többnyire a névelőt érinti. Határozatlan névelő használatakor az arománban csak a névelő alakja változik:[61]

Eset Hímnem és semleges nem Nőnem
Alanyeset-tárgyeset un bãrbat(u) ’egy férfi(t)’ unã featã ’egy lány(t)’
Birtokos-részes eset a unui bãrbat(u) ’egy férfinak’ a unei featã (rom. unei fete)[62] ’egy lánynak’

Határozott névelős ragozás:[47]

Eset Hímnem Semleges nem Nőnem
Egyes Többes Egyes Többes Egyes Többes
A.-T. bãrbatlu ’a férfi(t)’ bãrbatslji ’a férfiak(at)’ foclu ’a tűz/tüzet’ focurle / focurli ’a tüzek(et)’ feata ’a lány(t)’ featile / featili ’a lányok(at)’
B.-R. a bãrbatlui ’a férfinak’ a bãrbatslor(u) a foclui a focurlor(u) ali/ale featã/feate/feati vagy a featãljei/featiljei[63] a featilor(u)
Felszólító bãrbate! ’te férfi!’ bãrbats! foc(u)! focuri! featã! feate! / feati!
A.-T. fratile / fratili ’a fivér(t)’ fratslji ’a fivérek(et) vimtul ’a szél/szelet’ vimturle / vimturli ’a szelek(et) dada ’az anya/anyát’ dadile / dãdãnjle ’az anyák(at)’
B.-R. a fratilui a fratslor a vimtului a vimturlor ali/ale dadã/dade/dadi a dadilor / a dãdãnjlor
Felszólító frate! frats! vimt! vimturi! dado! dade! / dãdãnj!

Megjegyzések:

  • A részes eset alakja azonos a birtokos esetével, beleértve azt is, hogy az a elöljárószóval van ellátva: dada a ficiorlui ’a fiú anyja’, lju dau a vitsinlui ’a szomszédnak adom’.
  • B.-R. esetben a névelőt ragozzák, nőnem egyes számban pedig vannak rag nélküli főneves változatok, és ragos főnevesek is.
  • Nőnem egyes szám B.-R. esetben két főnévtípus van. Az egyik a dadã-féléké, melyek eléjük kapják a határozott névelőt, az a elöljáróval összeolvadva. Ehhez a típushoz tartoznak a női keresztnevek is (pl. ali/ale Ghene ’Ghenának’). A másik a featã típus, mely esetében a névelő állhat úgy a főnév előtt, mint mögötte.
  • A férfi keresztnevek birtokos-részes esetét az al előretett névelővel fejezik ki: al Gog(u) ’Gog(u)nak’.
  • A felszólító esetű alakok névelő nélküliek, de egy táblázatba szokták tenni a határozott névelős alakokkal. Csak egyes főneveknek van ragjuk felszólító esetben: bãrbate!, dado!

A melléknév[szerkesztés]

A melléknevek többes számú alakja és ragozása hasonló a főnévéhez. A fokozásuk terén vannak némi sajátosságok a románhoz viszonyítva.[64]

A középfok a ma vagy a cama határozószóval alakul, szerkezete pedig a di/de kötőszóval: El easte ma mare di mine ’Ő nagyobb, mint én’, cama tsinjisitu ’becsületesebb’.

Az ún. viszonylagos felsőfok alakja a középfokút tartalmazza, és a melléknév határozott névelőt kap: ma multele ori (rom. de cele mai multe ori) ’a legtöbbször’, cama marlji (rom. cei mai mari) ’a legnagyobbak’. Az északi nyelvjárásokban használnak egy, a macedón nyelvből vett partikulát is ma vagy cama előtt: nai ma mushatlu (rom. cel mai frumos)[65] ’a legszebb’.

Az ún. kizárólagos felsőfok több határozószóval is kifejezhető: multu bun(ã) ’nagyon jó’, vãrtos dultse ’nagyon édes’, un om dip avut ’nagyon gazdag ember’. A balkáni nyelvekre jellemző, az arománban is használt módszer a kizárólagos felsőfok kifejezésére a melléknév megismétlése: ira linãvoasã-linãvoasã ’nagyon lusta volt’.[66]

Névmások[szerkesztés]

A személyes névmás[szerkesztés]

A személyes névmás alakjai a következők az aromán nyelvben:[67]

Személy Alanyeset Részes eset Tárgyeset
Hangsúlyos alakok Hangsúlytalan alakok Hangsúlyos alakok Hangsúlytalan alakok
E. 1.
io, mine/mini ’én’ anja ’nekem’ inj, nji, -nj, nj- ’nekem’ mine/mini ’engem’ me/mi ’engem’
E. 2.
tine/tini ’te’ atsãja ’neked’ ãts, tsã; ts, ță, s, z ’neked’ tine/tini ’téged’ te/ti ’téged’
E. 3. hn. el(u), nãs ’ő’ aluj ’neki’ ilj, ãlj, lji, li, -lj, lj- ’neki’ el(u) ’őt’ lu/lo, ul, -l, l- ’őt’
nn. ea/ia, nãsã ’ő’ aljei ’neki’ ilj, lji, -lj, lj- ’neki’ ea ’őt’ o/u ’őt’
T. 1.
noi ’mi’ anoauã/anauã/anao ’nekünk’ ’nekünk’ noi ’minket’ nã/ne ’minket’
T. 2.
voi ’ti’ avoauã/avauã/avao ’nektek’ , v ’nektek’ voi ’titeket’ vã/ve ’titeket’
T. 3. hn. elj, nãsh ’ők’ alor ’nekik’ ’nekik’ elj ’őket’ ilj, -lj, lj- ’őket’
nn. eale/iale/ele, nãse ’ők’ alor ’nekik’ ’nekik’ eale ’őket’ le/li ’őket’

Megjegyzések:

  • A nãs, nãsã, nãsh, nãse alakokat az északi nyelvjárásokban használják.
  • Gyakori az arománban az ún. dativus ethicus, azaz erkölcsi érdekeltséget kifejező részes eset. Még akkor is előfordul, amikor az érintett névmás az alannyal egyazon személyű, pl. va-nj putridzãscu ’meg fogok rohadni’ (szó szerint ’meg fogok nekem rohadni’).

Példák mondatokban:

Io nu him surat ’Én nem vagyok nős’;
Tsã era doru ’Vágyódtál’ (szó szerint ’Neked volt vágy’);
Alasã-me mine ’Hagyjál engem’ (kétszer kifejezett tárggyal);
Nu spusim alor ’Nem mondtuk meg nekik’ (kétszer kifejezett részeshatározóval);
Ashi-nj-ti voi ’Ilyennek akarlak’ (dativus ethicus-szal, szó szerint ’Így nekem téged akarlak’);
Nãsã nu e aua ’Ő (nn.) nincs itt’.
A birtokos névmás/determináns[szerkesztés]

Az aromán birtokos névmás és determináns ragozása gazdagabb, mint a románé. Alakjai a következők:[68]

Birtokos(ok) Birtok(ok) Nem Eset 1. személy 2. személy 3. személy
Hangsúlyos alakok Hangsúlytalan alakok Hangsúlyos alakok Hangsúlytalan alakok Hangsúlyos alakok Hangsúlytalan alakok
Egy Egy hn. A.-T. anjeu / ameu / anjãu / amel nju / njo atãu / atãl tu / tsi / tsã alui[69], aljei[70] lj, su / so / sio
B.-R. anjui / anãui / aneui / amilui njui / njoi atãui tui / toi
sui / soi
nn. A.-T. amea / ameauã / ameao nj ata / atauã / atao ta / ts alui, aljei lj, sa
B.-R. anjei / amiei / amiljei meai atãei / atãiei / atãljei tai
sai
Több hn. A.-T. anjei / amei / amelj
atãi / atei / atãlj ts alor / aloru
B.-R. anjor / amior
atãor / atãoru
nn. A.-T. ameale / ameali
atale / atali ts alor / aloru
B.-R. anjor / amior
atãor / atãoru
Több Egy hn. A.-T. anostru / anostu
avostru / avostu
alor / aloru
B.-R. anostrui / anushtrui / anostrului avostrui / avustrui / avushtrui alor / aloru
nn. A.-T. anoastrã avoastrã / avoastã alor / aloru
B.-R. anushtrei / anoastrãljei
avustrei / avoastriljei
alor / aloru
Több hn. A.-T. anoshtri / anoci avoshtri / avoci alor / aloru
B.-R. anostror(u) / anustror(u) / anoshtrilor
avustror / avushtror
alor / aloru
nn. A.-T. anoastre avoastre / avoaste alor / aloru
B.-R. anostror / anustror(u)
avustror / avushtror
alor / aloru

Megjegyzések:

  • A hangsúlyos alakok lehetnek névmások és determinansok is. Így például anjeu megfelelhet az ’-m’ birtokos személyjelnek is, és az ’enyém’ birtokos névmásnak is. Mindkét szerepben a főnév mögött állnak, és mindket szót ragozzák : a sorãljei amei ’a nővéremnek’.
  • A hangsúlytalan alakok is a főnév után helyezkednek el, és használatuk esetén az utóbbit nem ragozzák: tatã-nju ’apám’, a dadã-meai ’anyámnak’, feata- ’lányotok’, dzinir-su ’veje’, a doamnã-sai ’az úrnőjének’.
  • Egyes szerzők, például Cunia 2010, a szókezdeti a-t külön írják.

Példák mondatokban:

Furlu… pare mastur bun tu tehni-lj ’A tolvaj… jónak tűnik mesterségében’;
Casa- s-pare ermã ’Házuk üresnek tűnik’;
Iria amiră hilj-sio ’Fia császár volt’[71];
Se agãrshi limba anoastrã ’Elfelejtetett a nyelvünk’;
Lja-ts di measa- ’Vegyél magadnak az ételünkből!’
A mutató névmás/determináns[szerkesztés]

Az aromán mutató névmás és determináns alakjai az alábbiak:[72]

A névmás fajtája Eset Egyes szám Többes szám
Hímnem Nőnem Hímnem Nőnem
közelre mutató A.-T. aestu / aistu / aist ’ez(t)’ aestã / aistã ’ez(t)’ aeshti / aeshtsã / aishti ’ezek(et)’ aeste / aiste ’ezek(et)’
B.-R. aestui / aeshtui / aistui / aishtui ’ennek’ aistei / aishtei / aishtãljei ’ennek’ aestor / aistor / aishtor ’ezeknek’ aestor / aistor / aishtor / aistelor ’ezeknek’
távolra mutató A.-T. atselu / atsãl / atsel ’az(t)’ atsea / atsia ’az(t)’ atselj ’azok(at)’ atseale / atsele ’azok(at)’
B.-R. atselui / atsilui / atsului ’annak’ atseljei / atsiljei ’annak’
atseloru / atsiloru ’azoknak’
megkülönböztető A.-T. alantu / alant / anantu / nantu ’a másik(at)’ alantã / anantã ’a másik(at)’ alantsã / anantsã ’a többiek(et)’ alante / anante ’a többiek(et)’
B.-R. alãntui / anãntui ’a másiknak’ alãntei / anãntei ’a másiknak’
alãntor / anãntor ’a többieknek’

Megjegyzések:

  • A fenti alakokat névmásokként is (Aist s-lo acats ’Ezt fogd meg’), determinánsokként is használják. Az utóbbiak állhatnak a főnév előtt vagy mögött: tsi si-lj facã aestui om ’mit tegyen ezzel az emberrel’, furlu aestu ’ez a tolvaj’.
  • Létezik egy olyan szókapcsolat, amely valaki feleségét nevezi meg az al névelővel egybeolvadt atsea távolra mutató alak segítségével: tsal Tuli ’Tuli felesége’.
  • Capidan 1932 a mutató névmások közé sorolja az alantu ’a másik’ stb. névmást is, amelyet a román nyelv grammatikái megkülönböztető mutató névmásnak neveznek.[73]

Egyéb példák mondatokban:

Arsãri sh-aestu ’Felugrott ez is;
Lã aflã aistor cãte nã featã ’Talált ezeknek egy-egy lányt’;
Portul lor aundzeashte ma multu cu aistelor de ma nãpoi ’Viseletük inkább ez utóbbiakéra hasonlít’;
S-duse pi locul atsãl ’Elment arra a helyre’;
Anantsã cãnj s-loarã dupã nãs ’A többi kutya utána ment’.
A kérdő/vonatkozó névmás[szerkesztés]

Kérdő és vonatkozó névmásokként a következő szavak találhatók az arománban:[74]

  • egyes számban:
  • alanyeset-tárgyesetű alakok: care / acare / cari / acari / cai és tse / tsi;
  • birtokos-részes esetű alakok: acui / acuri / acure;
  • többes számban: care / acare / cari / acari.

Mondatokban:

cai va s-ljai kit veszel el?;
Acure-i feata di pi leagãn? ’Kié az a lány a hintán?’;
muljare acui frate avea moartã ’asszony, akinek meghalt a fivére’;
tse-i nãs nu-i vãrã ’senki sem az, aki ő’.

A számnév[szerkesztés]

Tőszámnevek:[75]

1 unu (hn.), unã (nn.)
2 doi (hn.), doauã (nn.)
3 trei
4 patru
5 tsints(i)
6 shase / shasi
7 shapte / shapti
8 optu
9 noauã
10 dzatse / dzatsi
11 unsprãdzatse / unsprãdzatsi
12 doisprãdzatse / doisprãdzatsi (hn.), daosprãdzatse / daosprãdzatsi (nn.)
20 yinghits / yinyits (rom. douăzeci)
21 unsprãyinghits / unsprãyinyits (rom. douăzeci și unu, douăzeci și una)
30 treidzãts
31 treidzãtsiunu (hn.) treidzãtsiunã (nn.) (rom. treizeci și unu, treizeci și una)
100 unã sutã (rom. o sută)
1000 unã njilje
2000 doao njilj
1 000 000 un miliune / miliuni

Jellegzetességek a románhoz viszonyítva:

  • Fennmaradt a latin eredetű VIGINTI yinghits / yinyits (rom. douăzeci, szó szerint ’két tíz’) ’húsz’.
  • Elöljáró köti a számnevet a főnévhez 11-től kezdve (a románban 20-tól kezdve): unsprãdzatsi di dzãli (rom. unsprezece zile) ’tizenegy nap’.
  • 11-től 29-ig a számjegynév + sprã ’felé’ elöljáró + tízes számnév szerkezetet használják (a románban csak 11-től 19-ig): treisprãyinyits (rom. douăzeci și trei) ’huszonhárom’.
  • 31-től fölfelé a tízes számnevet a számjegynévvel az [i] mássalhangzó köti össze (a románban a și kötőszó): patrudzãtsiunu (rom. patruzeci și unu) ’negyvenegy’.
  • A tőszámnevek határozott névelőt kaphatnak és ragozzák őket: doilji, a doilor (rom. cei doi, celor doi, mutató névelővel) ’a kettő, a kettőnek’.

A sorszámnevet a tőszámnévből a határozott névelő hozzáadásával képezik: shasile (rom. al șaselea)[76] ’a hatodik’, noaulu (rom. al nouălea) ’a kilencedik’.

A gyűjtőszámnevet a tőszámnév elé tett amin- vagy shamin- előtaggal képezik és, miközben a románban az azonos eredetű előtagot csak a 2-essel használják, az arománban a többi számjeggyel is: amindoi (rom. amândoi) ’mindkettő’, amintrei (rom. toți trei) ’mindhárom’, aminpatru, amintsintsi stb.

Az ige[szerkesztés]

Akárcsak a román igéket, az arománokat is négy ragozási csoportba sorolják. Az 1.-ben és a 4.-ben két-két alcsoport van, ún. szuffixum nélküli igék és szuffixumos igék.[77]

Kijelentő mód jelen igeidő[szerkesztés]

A kijelentő mód jelen idő az ige alapalakja az aromán nyelv grammatikájában. Az ige szótári alakját ennek egyes szám első személye adja. Ragozási példák:

1. igeragozás 2. igeragozás 3. igeragozás 4. igeragozás
Szuffixum nélküli Szuffixumos Szuffixum nélküli Szuffixumos
cãntu ’énekelek’ lucredzu ’dolgozom’ cad(u)[78] ’esek’ bat(u) ’verek’ dormu ’alszom’ grescu (rom. grăiesc) ’beszélek’
cãntsã lucredz cadz bats dornj greshti
cãntã lucreadzã cade bate doarme greashte
cãntãm(u) lucrãm(u) cãdem(u) batim(u) durnjim(u) grim(u)
cãntats lucrats cãdets batits durnjits grits
cãntã lucreadzã cad(u) bat(u) dormu grescu
Kijelentő mód múlt igeidők[szerkesztés]

Az arománban, akárcsak a románban és a többi újlatin nyelvben több múlt igeidő van (lásd a különbséget közöttük az Igeragozás és igehasználat a román nyelvben szócikkben).

Folyamatos múlt időben a többes szám 3. személy nem különbözik az egyes szám 3. személytől.

1. ragozás 2. ragozás 3. ragozás 4. ragozás
cãntam ’énekeltem’ cãdeam ’estem’ bãteam ’vertem’ durnjam ’aludtam’
cãntai cãdeai bãteai durnjai
cãnta cãdea bãtea durnja
cãntam cãdeam bãteam durnjam
cãntats cãdeats bãteats durnjats
cãnta (rom. cântau) cãdea bãtea durnja

A románnal ellentétben, az egyszerű múlt időt használják a beszélt nyelvben, sőt, gyakrabban mint az összetett múlt időt. Egyszerű múlt időben különbség van ún. hangsúlyos végződésű (mint az itt következők) és hangsúlyos tövű igék között.

1. ragozás 2. ragozás 3. ragozás 4. ragozás
cãntai ’elénekeltem’ cãdzui ’el/leestem’ bãtui ’el/megvertem’ durnjii ’aludtam’
cãntash cãdzush bãtush durnjish
cãntã cãdzu bãtu durnji
cãntat (rom. cântarăți) cãdzut (rom. căzurăți) bãtut (rom. băturăți) durnjit (rom. dormirăți)
cãntat (rom. cântarăţi) cãdzut (rom. căzurăţi) bãtut (rom. băturăţi) durnjit (rom. dormirăţi)
cãntarã cãdzurã bãturã durnjirã

Hangsúlyos tövű igék a harmadik csoportban vannak. Az a jellemző rájuk, hogy egyes szám első személyben -sh(u) a végződésük: scosh(u) (rom. scosei) ’kivettem’, aprimshu (rom. aprinsei) ’meggyújtottam’, dush(u) (rom. dusei) ’elvittem’.

Az összetett múlt idő az am ’birtokolok’ segédige teljes alakjaival képződik.

Aromán Román
am cãntatã am cântat ’(el)énekeltem’
ai cãntatã ai cântat
are cãntatã a cântat
avem cãntatã am cântat
avets cãntatã ați cântat
au cãntatã au cântat

A románnal ellentétben, az aromán nyelvben nem maradt fenn a szintetikusan képzett régmúlt idő, hanem az am ’birtokolok’ segédige folyamatos múlt idejével képződik, mint például a francia nyelvben.

aveam cãntatã (rom. cântasem) ’(már) (el)énekeltem’
aveai cãntatã
avea cãntatã
aveam cãntatã
aveats cãntatã
avea cãntatã
Kijelentő mód jövő igeidők[szerkesztés]

A jövő időnek hatféle képzése ismert. A legelterjedtebb az, amit a voi ’akarok’ ige kijelentő mód jelen idő egyes szám harmadik személyű alakjával (va) képeznek, a jövő idő minden személyében + kötőmód jelen idő (lásd lentebb): va s-cãntu (rom. voi cânta) ’énekelni fogok’.

Az előidejű jövő idő is a va segédigével képződik, amihez a kötőmód összetett múlt idejű alakját adják hozzá: va s-am cãntatã (rom. voi fi cântat). Ez az igealak jövőben történő cselekvéssel, történéssel, létezéssel szembeni előidejűséget fejez ki.

Kötőmód[szerkesztés]

A kötőmódnak négy ideje van az arománban, a románbeli kettővel szemben: jelen idő, folyamatos múlt idő, egyszerű múlt idő és összetett múlt idő. A kötőszóval használják, amelynek még három változata van: se, si és s-. Ez utóbbi a leggyakoribb.

Kötőmód jelen időben az 1. ragozási osztályba tartozó igék 3. személye nem különbözik a kijelentő mód jelen idő 3. személyétől.

1. ragozás 2. ragozás 3. ragozás 4. ragozás
Szuffixum nélküli Szuffixumos Szuffixum nélküli Szuffixumos
s-cãntu ’hogy énekeljek’ s-lucredzu s-cad(u) s-bat(u) s-dormu s-grescu
s-cãntsã s-lucredz s-cadz s-bats s-dornji s-greshti
s-cãntã (rom. să cânte) s-lucreadzã (rom. să lucreze) s-cadã s-batã s-doarmã s-greascã
s-cãntãm(u) s-lucrãm(u) s-cãdem(u) s-batim(u) s-durnjim(u) s-grim(u)
s-cãntats s-lucrats s-cãdets s-batits s-durnjits s-grits
s-cãntã (rom. să cânte) s-lucreadzã (rom. să lucreze) s-cadã s-batã s-doarmã s-greascã

Kötőmód folyamatos múlt idő: s-cãntam (s- + kijelentő mód folyamatos múlt idő).

Kötőmód összetett múlt idő: s-am cãntatã (s- + kijelentő mód összetett múlt idő).

Kötőmód régmúlt idő: s-aveam cãntatã (s- + kijelentő mód régmúlt idő).

Feltételes mód[szerkesztés]

A feltételes mód jelen idő nem analitikus, mint a román nyelvben, hanem szintetikus, mint például a franciában. A végződéseket a főnévi igenévhez adják hozzá.

s-cãntarim (rom. aș cânta) ’énekelnék’
s-cãntari
s-cãntare/cãntari
s-cãntarim
s-cãntarit
s-cãntare/cãntari

A feltételes mód múlt időt többféleképpen lehet képezni, de a leggyakrabban a voi ’akarok’ segédige vrea alakjával mindegyik személyben + feltételes mód jelen idő: vrea s-cãntarim (rom. aş fi cântat) ’énekeltem volna’, vrea s-cãntari stb.

Felszólító mód[szerkesztés]

A felszólító mód második személyének a románbelihez hasonló alakjai vannak (tulajdonképpeni felszólító mód), de az első személynek is vannak alakjai, a görög eredetű as kötőszóval + kötőmód jelen idő. Harmadik személyben a s(ã) kötőszón kívül a las kötőszót is használják + kötőmód jelen idő.

1. ragozás 2. ragozás 3. ragozás 4. ragozás
Szuffixum nélküli Szuffixumos Szuffixum nélküli Szuffixumos
as cãntu! (rom. să cânt!) ’énekeljek!’ as lucredzu! as cad(u)! as bat(u)! as dormu! as grescu!
cãntã! ’énekelj!’ lucreadzã! cade! bate! dornji! grea!
las cãntã! (rom. să cânte!) ’hadd énekeljen’ las lucreadzã! las cadã! las batã! las doarmã! las greascã!
as cãntãm(u)! as lucrãm(u)! as cãdem(u)! as batim(u)! as durnjim(u)! as grim!
cãntats! lucrats! cãdets! bãtets! durnjits! grits!
las cãntã! las lucreadzã! las cadã! las batã! las doarmã! las greascã!

Miközben a románban az egyes szám második személyben a tiltó alak nu + főnévi igenév, az arománban a nu + felszólító alakot használják tiltásként: nu cãntã! (rom. nu cânta!) ’ne énekelj!’

Igenevek[szerkesztés]

A főnévi igenévnek csak a latinból fennmaradt hosszú alakja van meg.

1. ragozás 2. ragozás 3. ragozás 3. ragozás
cãntare / cãntari ’énekelni’ cãdeare / cãdeari batire / batiri durnjire / durnjiri

A határozói igenév a románbelihez hasonló képzőjéhez hozzáadják még az -a vagy -alui képzőt :

1. ragozás 2. ragozás 3. ragozás 4. ragozás
cãntãnda(lui) (rom. cântând) ’énekelve’ cãdzãnda(lui) bãtãnda(lui) durnjinda(lui)

A melléknévi igenév egyes számának csak egy alakja van, a román nőneműhöz hasonló:

1. ragozás 2. ragozás 3. ragozás 4. ragozás
cãntatã (rom. cântat, -ă) ’(el)énekelt’ cãdzutã bãtutã durnjitã

A 3. ragozási osztályhoz tartozó hangsúlyos tövű igéknek más az alakjuk: arsu (rom. ars) ’(el)égett’, aprimtu (rom. aprins) ’meggyújtott’, coptu (rom. copt) ’sült’.

Szintagmatan és mondattan[szerkesztés]

Az aromán nyelv szintagmatana és mondattana nem különbözik légyegesen a románétól.[79]

Determinálás határozott névelővel[szerkesztés]

A határozott névelőt több esetben használják, mint a román nyelvben. Például a főnevet illetően a keresztnevekkel is használható: Goglu (rom. szó szerint ’a Gogu’).

A melléknév területén a határozott névelő hozzájárul a viszonylagos felsőfok képzéséhez: cama marlji (rom. cei mai mari) ’a legnagyobbak’.

A tőszámnév határozott determinálása is a határozott névelővel történik: doilji sots (rom. cei doi tovarăși) ’a két társ’. Az időpont kifejezésére is ezt a névelőt illesztik a tőszámnévhez: tu treile oare (rom. la ora trei) ’három órakor’. A gyűjtőszámnév ugyancsak ezzel képződik [shamintreilji cãnj (rom. toți cei trei câini) ’mind a három kutya’], valamint a sorszámnév is: shasile (rom. al șaselea) ’a hatodik’, noaulu (rom. al nouălea) ’a kilencedik’.

A főnév + mutató determináns + jelző szószerkezetben ez utóbbit határozott névelő nélkül, de azzal is lehet használni: omlu atsel bunlu vagy omlu atsel bun (rom. omul acela bun) ’az a jó ember’.

Sajátosságok az alany és egyes bővítmények kifejezésében[szerkesztés]

Az északi nyelvjárásokban a mine/mini ’engem’, tine/tini ’téged’ tárgyesetben használatos alakokat alanyként is lehet használni io helyett. Caragiu Marioțeanu 1997 ezeket ajánlja szabályként: mini lucredzu (rom. eu lucrez) ’én dolgozom’, tini lucredz (rom. tu lucrezi) ’te dolgozol’.[80] Ellenben a déli nyelvjárásokban a io-t használják olykor elöljáróval, határozóként: fãrã di io (rom. fără mine) ’nélkülem’.

A tárgyat képező névmás elé általában nem tesznek elöljárószót: nu ti voi tine (rom. nu te vreau pe tine) ’nem akarlak téged’.

Nagyon gyakori a tárgy és a részeshatározó kétszeres kifejezése ugyanabban a mondatban, hangsúlyos alakú személyes névmással és az ennek megfelelő hangsúlytalan alakkal: Alasã-me mine ’Hagyjál engem’, Nu spusim alor ’Nem mondtuk meg nekik’. Ez a szerkezet ugyancsak gyakori, amikor a tárgyat élettelen főnév fejezi ki (a románban csak amikor személynév a tárgy): Unã intratã n casã, o bagã chiatra sun limbã (rom. Cum a intrat în casă, pune piatra sub limbă) ’Amint bemegy a házba, a követ a nyelve alá teszi’.

A helyhatározói funkciót betöltő helységnevek elé általában nem tesznek elöljárószót [mi duc Bitule (rom. mă duc la Bitolia) ’Bitolába megyek’], de elöljáróval is előfordulnak: s-dusi n Sãrunã (rom. se duse la Salonic) ’Szalonikibe ment’.

A tse/tsi szó funkciói[szerkesztés]

Tse/tsi elsősorban kérdő-vonatkozó névmás. E funkcióban gyakoribb, mint cari/care úgy alanyi funkcióban [ficiorlu tsi vini (rom. feciorul care vine) ’az a fiú, aki jön’], mint más mondatrészként, de ugyancsak elöljáró nélkül: Fu dus tu odãlu tse era shi feata (rom. Fu dus în odaia în care era și fata) ’Bevitték abba a szobába, amelyikben a lány is volt’.

Összetett modatban tse/tsi kötőszó is lehet: avea trei anj […] tsi ira dus (rom. erau trei ani […] de când era dus) ’három év telt el, amióta elment’, El o catsã oaia di gurmadzu tsi s-nu zghiară (rom. Prinde oaia de grumaz, ca să nu zbiere) ’Elkapja a birka torkát, hogy ne bőgjön’.

A főnévi igenév funkciói[szerkesztés]

Bár a főnévi igenevet főleg főnévként használják, mégis van néhány igére jellemző funkciója is:

  • személytelen szerkezetben a va vagy a lipseashte (rom. trebuie) ’kell’ igékkel: Va scriare unã carte (rom. Trebuie să se scrie o scrisoare) ’Levelet kell írni’, Lipseashte zburãre cu un mastur (rom. Trebuie vorbit cu un meşter) ’Mesterrel kell beszélni’;
  • mozgást kifejező ige elöljáró nélküli helyhatározójaként: Vru s-ducã avinare (rom. Vru să se ducă să vâneze) ’El akart menni vadászni’;
  • az unã határozószóval, mellékmondat értékű szószerkezetben: Unã strigare, tutsi se-adunarã (rom. Îndată ce strigă, toţi se adunară) ’Amint elkiáltotta magát, mind összegyűltek’;
  • határozókkent, több elöljáróval: di/ti/tã/trã/tu mãcare (rom. de mâncat) ’ennivaló’, […] n-casã no-avea nitsi un lemnu ti vãtãmare shoaritslji ’[olyan szegény vol, hogy] a házában nem volt egy egerek megölésére való fadarab sem’.

A melléknévi igenév funkciói[szerkesztés]

A melléknévi igenevet általában úgy használják, mint a románban, de van néhány más használata is:

  • cselekvő értelemmel: duruta mumã (rom. mama iubitoare) ’a szerető anya’;
  • a főnév értékű főnévi igenév helyett: tru ishitã din hoarã (rom. la ieșirea din sat) ’a faluból kimenet’;
  • az unã határozószóval, mellékmondat értékű szószerkezetben: Unã intratã n casã, o bagã chiatra sun limbã (rom. Cum a intrat în casă, pune piatra sub limbă) ’Amint bemegy a házba, a követ a nyelve alá teszi’;
  • tagadó előtaggal, mellékmondat értékével: Tini, nivinitã, vrei s-fudz? (rom. Tu, abia ai venit și vrei să pleci?) ’Te alig jöttél meg, és már el is akarsz menni?’

Szórendi sajátosságok[szerkesztés]

Az aromán egyik szórendi sajátossága a határozatlan névelővel és az alt, -ã határozatlan névmással ellátott főnév szószerkezetében található: altã unã bisearicã (rom. o altă biserică) ’egy másik templom’.

A határozott névelő a legtöbbször enklitikus, de nem mindig. Nőnem egyes szám birtokos-részes esetben egyes főnevek mögé vagy elé lehet tenni: ali featã vagy a featiljei ’a lánynak’. Más főnevek csak eléjük kapják. Ilyenek egyes személyt megnevező köznevek (ali dadã ’az anyának’) és a személyt megnevező tulajdonnevek: ali Ghene ’Ghenának’. Ez a hímnemű személyt megnevező tulajdonnevekre is érvényes: al Griva ’Grivának’.

A hangsúlytalan nőnem egyes számú tárgyat képező személyes névmást nem csak a kijelentő mód jelen idejű ige, hanem az összetett múlt idejű esetében is az ige elé teszik: u ai vidzutã (rom. ai văzut-o) ’láttad őt’ (nőnem). Ellenben, amikor az ige a kötőszó nélkül alakított jövő idejű, a névmás a segédige után helyezkedik el: va ti ved (rom. te voi vedea) ’látni foglak’.

Szókincs[szerkesztés]

Az aromán alapszókincsnek a legnagyobb része a latinból örökölt, és a nyelv a szomszédos nyelvekből vett jövevényszavakkal, valamint szóalkotás, főleg szóképzés útján gyarapodott.

Örökölt szavak[szerkesztés]

Az aromán alapszókincs összetételét jól mutatja a nyelv 207-szavas Swadesh-listája, amely több, mint 92%-ban vulgáris latin eredetű.

Fennmaradtak az arománban olyan latin szavak vagy jelentések is, amelyek nincsenek meg a többi keleti újlatin nyelvben: bash / bashiu (rom. sărut) ’csókolok’, cusurin(u) (rom. văr) ’unokatestvér’, dimãndari / dimãndare (rom. poruncă) ’parancs’, agiun(u) (rom. flămând) ’éhes’, fumealji / fumealje (rom. familie, copii) ’család, gyerekek’, largu (rom. departe) ’messze’, vatãm(u) (rom. ucid) ’ölök’, mur(u) (rom. zid) ’fal’, cãtinã (rom. lanț) ’lánc’, ermu (rom. pustiu) ’üres’, fleamã (rom. flacără) ’láng’, mes (rom. lună) ’hónap’[81] stb.

Jövevényszavak[szerkesztés]

A régebbi jövevényszavak a Dunától délre élő népek nyelveiből származnak.[82] A legtöbb újgörög eredetű: pirazmo ’ördög’, cãrãvidhã ’rák’ (az állat), yramã ’betű’, xen ’idegen’, anarga ’lassan’, tora ’most’.

Vannak régebbi jövevények az alábbi nyelvekből is:

  • szláv nyelvek: cucot ’kakas’ gaidã ’duda’ (a hangszer), nimal ’elég’;
  • albán: bãnedzu ’élek’, etã ’időszak, évszázad’, minduescu ’gondolok’;
  • török: huzmichiar ’szolga’, zurlu ’bolond’ cãsãbã ’város’.

A jelenlegi jövevényszavak általában olyan újlatin eredetűek, amelyek más nyelvekben is megtalálhatók. Caragiu Marioțeanu 1997-ben ilyenek a servescu ’felszolgálok’, poezie ’vers’, poetu ’költő’, hotelu ’szálloda’, pronumi interogativu ’kérdő névmás’, pronunțari ’kiejtés’, controversâ ’vita’, vocalâ ’magánhagzó’, consoanâ ’mássalhangzó’, neologismi ’neologizmusok’.[83] Ballamaci olyan újlatin eredetű szavakat használ tankönyvében (2010), amelyeket az albán nyelv is átvett: vizitari ’látogatni’, agensiă ’ügynökség’, tur / giro ’körséta’, interesant ’érdekes’, turistic (melléknév) ’turista’, dacord (< francia d’accord) ’egyetértek’.[84]

Szóképzés[szerkesztés]

A románban is meglévő képzőkön kívül az aromán egyebekkel is rendelkezik, melyek között más nyelvekből származók is vannak.[85]

Jellegzetes utóképzők:

  • -ame: bãrbatame (rom. mulţi bărbați) ’sok férfi’, urãtsame (rom. urâțenie) ’csúnyaság’;
  • -ic, -icã: frãtic (rom. frățior) ’kistestvér’, fiti (rom. fetiță) ’kislány’;
  • -ice: gurice (rom. guriță) ’szájacska’;
  • -inã: fucurinã (rom. loc unde s-a făcut foc) ’hely, ahol tüzet raktak’;
  • -ãriu: vãcãriu (rom. mulțime de vaci) ’tehenek sokasága’;
  • -ish: muntish (rom. de munte) ’hegyi’;
  • -iu: limniu (rom. grămadă de lemne) ’fahalmaz’;
  • -ut: plãngut (rom. plânset) ’sírás’.

Jellegzetes előképzők:

  • xenu- (görög eredetű): xenulucredzu (rom. lucrez lucru străin) ’más munkáját végzem’, xenuzburãscu (rom. vorbesc aiurea) ’össze-vissza beszélek’;
  • para- (görög eredetű): parafac (rom. fac prea mult) ’túl sokat csinálok/teszek’, paralucredzu (rom. lucrez prea mult) ’túl sokat dolgozom’;
  • sum-: sumarãd (rom. râd pe jumătate) ’félig nevetek’.

Összetett szavak[szerkesztés]

Az arománban vannak a románnal közös összetett szavak, de sajátosak is: njadzã-iarnã ’tél közepe’, tsiripãne (< tseare ’kér’ + pãne ’kenyér’) ’koldus’, ayru-cucot ’vadkakas’, tindugumar (< tindu ’nyújtok’ + gumar ’szamár’) ’lusta ember’.[86]

Vannak létező szóból és vele azonos számú szótagból álló, rá rímelő nemlétező szóból összetettek is: Astãdz mi dush s-acumpãr zahãre-mahãre, sare-mare, carne-marne, fãrinã-mãrinã… ’Ma elmentem cukrot, sót, húst, lisztet… venni’.[87]

Példaszöveg[szerkesztés]

Tuti iatsãli umineshtsã s-fac liberi shi egali la nãmuzea shi-ndrepturli. Eali suntu hãrziti cu fichiri shi sinidisi shi lipseashti un cu alantu sh-si poartã tu duhlu-a frãtsãljiljei.

Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Az Európa Tanács (angolul) Aromanians. Report (Arománok. Jelentés). 7728. dokumentum. 1997 (Hozzáférés: 2016. június 23).
  2. Például G. Giuglea, Alexandru Graur, Ion Coteanu.
  3. Nem megfelelő elnevezés, mivel arománok nemcsak Macedóniában és a görög Makedóniában, hanem Albániában, az Olümposz-hegységben és a Pindosz-hegységben is élnek.
  4. Ez az elnevezés megtévesztő is lehet, mivel a meglenoromán nyelvre, az isztromomán nyelvre és a Timok-völgyi románok nyelvére is használják.
  5. Az utóbbi kettő tulajdonképpen határozószó, jelentésük „arománul”.
  6. Gustav Weigand, Ovid Densusianu, Sextil Pușcariu, Alexandru Rosetti, Theodor Capidan stb.
  7. Van Boeschoten 2001.
  8. (angolul) Population and Housing Census 2011. Main Results (Népszámlálás 2011. Főbb eredmények). 1. rész. INSTAT. 2012, 71–72. o. (Hozzáférés: 2016. június 23)
  9. Sala 1989, 36–37. o. és Caragiu Marioțeanu 1968, 4–5. o. nyomán szerkesztett szakasz.
  10. Gustav Weigand, Ovid Densusianu, Sextil Puşcariu, Alexandru Rosetti.
  11. Theodor Capidan, Tache Papahagi.
  12. 1952-ben, egy albániai kolostorban találták.
  13. Pericle Papahagi találta 1900 körül egy Simota nevű Kleisoura helységből származó család tagjánál.
  14. Theodor Anastas Cavallioti, Protopeiria (Első tanítás) című könyvében (Velence, 1770).
  15. Lexikon Tetragloszon (Négynyelvű lexikon), Daniil Moscopoleanul Eiszagogiki didaszkalia (Bevezető tanítás) című könyvében, Velence, 1794 (1. kiadás), 1802 (2. kiadás).
  16. Constantin Ucuta. Nea paidagogia (Új pedagógia). Bécs. 1797.
  17. Gheorghe Constantin Roja. Măestria ghiovăsirii românești cu litere latinești, care sînt literele Românilor ceale vechi (A románul olvasás tudománya latin betűkkel, melyek a románok régi betűi). Buda. 1809; Mihail G. Boiagi, Grammatiki romaniki itoi makedonovlachiki (Román avagy makedonovlach grammatika). Bécs. 1813.
  18. (angolul) Aromanian culture and language (Aromán kultúra és nyelv). (Hozzáférés: 2016. június 23)
  19. Az (angolul) alkotmány 2001-ben elfogadott V. módosítása értelmében, amely kimondja, hogy a kisebbségi nyelv is hivatalos a macedón nyelv mellett, azokban a helységekben, ahol a kisebbség eléri a lakosság 20%-át (Hozzáférés: 2016. június 23.).
  20. (angolul) Minority Rights Group International. World Directory of Minorities and Indigenous Peoples – Albania, 2007 (Hozzáférés: 2016. június 23).
  21. ^ a b Friedman 2001, 10. o.
  22. ^ a b Lozovanu 2012, 100. o.
  23. A Cartea Aromãnã kiadó oldala.
  24. A „Predania” egyesület honlapja (Hozzáférés: 2016. június 23).
  25. Az „Avdhela” projekt honlapja (Hozzáférés: 2016. június 23).
  26. Az Aromán Kulturális Társaság honlapja (Hozzáférés: 2016. június 23).
  27. A „Fărșărotul” társaság honlapja (Hozzáférés: 2016. június 23). A fărșărotok az arománok egyik ága.
  28. A „Trâ Armânami” egyesület honlapja (Hozzáférés: 2016. június 23).
  29. A Vlachok (Arománok) Veriai Folklóregyesületének honlapja (Hozzáférés: 2016. június 23).
  30. Caragiu Marioțeanu 1997, XVIII–XXII. o.
  31. Cunia 1999.
  32. Sala 1989, 37. o. és Caragiu Marioțeanu 1997, XIX. o. nyomán szerkesztett szakasz.
  33. Capidan 1932, 199–369. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat.
  34. Közepes, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó, mint az angol about szó első magánhangzója.
  35. Zárt, középen képzett, ajakkerekítés nélküli magánhangzó, mint az orosz вы magánhangzója.
  36. ^ a b Cunia 2010, 4. o.
  37. Caragiu Marioțeanu 1997, XXXVI. o.
  38. Megvan Caragiu Marioțeanu 1997-ben és Ballamaci 2010-ben, Cunia 2010-ben pedig a [d] alternatívájaként.
  39. Megtalálható Caragiu Marioțeanu 1997-ben, Cunia 2010-ben a [t] alternatívájaként, de nincs meg Ballamaci 2010-ben.
  40. Ballamaci 2010, 25. o.; Cunia 2010, 1110. o.
  41. Sala 1989, 36. o.; Capidan 1932, 200–369. o.
  42. Caragiu Marioțeanu 1997 az îm--mel írott [ɨm]-es változatot ajánlja szabályként (XVII. o.).
  43. A csillagjel írásban fenn nem maradt, de nyelvészek által rekonstruált szót jelez.
  44. [t͡ʃ] – magyar cs.
  45. [d͡ʒ] – magyar dzs.
  46. Caragiu Marioțeanu 1968, 5. o.
  47. ^ a b Capidan 1932, 383–396. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat.
  48. A zárójelbe tett betűk azt jelentik, hogy a megfelelő beszédhangok egyes nyelvjárásokban megvannak, másokban nem.
  49. A ferde vonal nyelvjárások szerinti változatokat választ szét. Caragiu Marioțeanu 1997 szabályként a szóközépi és szóvégi [i]-s változatokat ajánlja, ha ez a latin hangsúlytalan [e]-ből származik (XV. o.).
  50. Akárcsak a román grammatikákban, a semleges nemű főnév úgy értendő, hogy egyes számban hímnemű, többesben pedig nőnemű.
  51. Capidan 1932, 373–374. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat.
  52. Caragiu Marioțeanu 1997 az [ʷ]-s változatot ajánlja szabályosként, az [u]-val azonos írással (XVII–XVIII. o.).
  53. Az arománban a [ʲ] a [p] palatalizációját okozza, a románban nem.
  54. Az arománban az [i] a [b] palatalizációját okozza, a románban nem, és ez utóbbiban [ʲ] a toldalék, nem [i].
  55. A románban magyar cs + [ʲ] végződés.
  56. A románban magyar dzs + [ʲ] végződés.
  57. A románban [n] + [ʲ] végződés.
  58. ^ a b c d e A románban [t͡s] + [ʲ] végződés.
  59. ^ a b Nincs azonos eredetű román megfelelője.
  60. Caragiu Marioțeanu 1997, XLII. o.
  61. Capidan 1932, 404. o.
  62. A románban a főnév is megkapja az esetragot.
  63. Caragiu Marioțeanu 1997 az utóbbi két alakot ajánlja szabályként.
  64. Capidan 1932, 401–402. o. nyomán szerkesztett szakasz.
  65. A románban a melléknév elé teszik az ún. melléknévi vagy mutató névelőt.
  66. Capidan 1932, 533. o.
  67. Capidan 1932, 408–412. o. nyomán szerkesztett szakasz.
  68. Capidan 1932, 413–419. o. nyomán szerkesztett szakasz.
  69. Hímnemű birtokos.
  70. Nőnemű birtokos.
  71. Ebben a szócikkben idézett több példát, mint ezt is, Capidan 1932 népmesékből vette.
  72. Capidan 1932, 419–425. o. nyomán szerkesztett szakasz.
  73. Például Avram 1997, 179. o.
  74. Capidan 1932, 426–427. o. nyomán szerkesztett szakasz.
  75. Capidan 1932, 402–407. o.
  76. A románban az eléje tett ún. birtokos névelővel és a mögé tett, az -a partikulával ellátott határozott névelővel.
  77. Capidan 1932, 438–482. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat.
  78. Capidan 1932-ben (438. o.) és Ballamaci 2010-ben (186. o.) aszillabikus u nélkül magánhangzó + mássalhangzó után, Caragiu Marioțeanu 1997-ben u-val, mely alakot szabályként ajánl (XLIV. o.).
  79. Capidan 1932, 525–553. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat.
  80. Caragiu Marioțeanu 1997, XLIV.
  81. Cunia 2010-ben található példák.
  82. Capidan 1932 különböző fejezeteiben található példák.
  83. Caragiu Marioțeanu 1997, XXI. o.
  84. Ballamaci 2010, 60. o.
  85. Capidan 1932, 512–520. o. nyomán szerkesztett szakasz.
  86. Capidan 1932, 520–521. o.
  87. Capidan 1932, 524. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • (franciául) Bara, Mariana, Le lexique latin hérité en aroumain dans une perspective romane (Az aromán által örökölt latin szókincs újlatin megvilágításban). München: LincomEuropa Verlag. 2004. ISBN 3-89586-980-5
  • (románul) Bara, Mariana. "Limba armãneascã. Vocabular și stil" (Aromán nyelv. Szókincs és stílus). Bukarest: Editura Cartea Universitară. 2007. ISBN 978-973-731-551-9
  • (arománul) Caragiu Marioțeanu, Matilda – Saramandu, Nicolae. Manual de aromână. Carti trâ învițari armâneaști (Aromán tankönyv). Bukarest: Editura Academiei Române. 2005. ISBN 978-973-27-1167-5
  • (románul) Caragiu Marioțeanu, Matilda. Fono-morfologie aromână: studiu de dialectologie structurală (Aromán morfofonológia: strukturális dialektológiai tanulmány). Bukarest: Editura Academiei R. S. R. 1968
  • (németül) Caragiu Marioțeanu. Definition einer Volksgruppe : Glotta und Ethnos der Aromunen (Egy népcsoport meghatározása: az arománok nyelve és etnikuma). Österreichische Osthefte. 2. sz. 1971; 140–151. o.; az interneten: Glotta und Ethnos der Aromunen, „Avdhela” projekt (Hozzáférés: 2016. június 23)
  • (franciául) Caragiu Marioțeanu, Matilda. La romanité sud-danubienne : l’aroumain et le mégléno-roumain (Újlatinság a Dunától délre: az aromán nyelv és a meglenoromán nyelv). La Linguistique. 8. évf. 1. kötet. 1972. 105–122. o.
  • (arománul) Cunia, Tiberius. Cursu di scriari armãneascã (Aromán írásleckék). A „Trâ Armânami” egyesület honlapja (Hozzáférés: 2016. június 23)
  • (németül) Dahmen, Wolfgang – Kramer, Bärbel – Kramer, Johannes – Rolshoven, Jürgen. Dialektologische Forschungen bei den Aromunen im Jahre 1976 (Dialektológiai kutatások az arománok körében 1976-ban). Balkan Archiv. Új sorozat. 1. sz. 1976. 7–78. o.
  • (franciául) Dahmen Wolfgang – Kramer, Johannes. Enquête directe à l’aide d’enregistrement sur bandes magnétiques : expériences faites au cours d’enquêtes pour l’Atlas linguistique des parlers aroumains de la Grèce (Közvetlen felmérés hangfelvételek segítségével: A görögországi aromán nyelvjárások atlasza számára végzett felmérések tapasztalatai). Archives sonores de dialectologie (Dialektológiai hangarchívum). Amiens. 1978. 55–63. o.
  • (románul) Dalametra, Iancu. Dicționar macedo-român (Aromán szótár). Bukarest: Academia Română. 1906 (Hozzáférés: 2016. június 23)
  • (arománul) Gheorghevic-Spoa, Risto – Iovanovic, Zoran. Cântiți armânești (Aromán énekek). Skopje: „Pitu Guli” aromán társaság. 1982
  • (románul) Kahl, Thede. Istoria aromânilor (Az arománok története). Bukarest: Tritonic. 2006
  • (románul) Papahagi, Tache. Dicționarul dialectului aromân, general și etimologic (Az aromán dialektus általános és etimológiai szótára). 2. kiadás. Bukarest: Editura Academiei R. S. R. 1974
  • (franciául) Poghirc, Cicerone. Romanisation linguistique et culturelle dans les Balkans : survivances et évolution (Nyelvi és kulturális romanizálás a Balkánon: hagyomány és fejlődés). Les Aroumains (Az arománok). Parizs: Publications Langues’O, 1989 (Cahiers du Centre d’étude des civilisations d’Europe centrale et du Sud-Est) 8. sz. 9–45. o.
  • (angolul) Trudgill, Peter. The Ausbau Sociolinguistics of Greece (Görögország ausbau szociolingvisztikája). Plurilinguismes. 4. sz. 1992. 167–191. o.

Egyéb külső hivatkozások[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]