Latino sine flexione nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Latino sine flexione (Interlingua)
Kiejtés [laˈtino ˌsineflekˈsɪ̯one (interˈliŋɡwa)]
Alkotó Giuseppe Peano
Első kiadás dátuma 1903
Nyelvcsalád mesterséges nyelv
Írásrendszer latin írás
Forrásai latin, más mesterséges nyelvek
Gondozza Academia pro Interlingua (weboldala)
Nyelvkódok
ISO 639-1 -
ISO 639-2 art
ISO 639-3 -

A Latino sine flexione (Interlingua) egy teljesen latin alapú mesterséges, emberi kommunikációra kialakított minimumnyelv. Megalkotója az olasz matematikaprofesszor, Giuseppe Peano (18581932) volt.

Elve: „Vocabulario internationale ad maximo, et grammatica minimo”, azaz maximálisan nemzetközi szókincs, minimális nyelvtannal.

Első kiadása 1903-ban a Revista di matematica hasábjain jelent meg. 1904-től 1915-ig több kiadásban megjelent egy 8 nyelvű (latin, angol, francia, német, spanyol, olasz, görög, szanszkrit) összehasonlító szótár is, mely közel 14 000 szót tartalmazott.

A nyelvet az interlingvához hasonlóan prototípus-módszerrel alkotta meg. Mivel Peano elsősorban szaknyelvnek szánta, a nyelv szerkezete egyértelműen a logikára épül.

Írásbeli, tudományos használata az 1960-as években szűnt meg.

Az elnevezéssel kapcsolatoban némi zavart okoz, hogy eredetileg a Latino sine flexionét nevezték Interlinguának; ma azonban a Alexander Gode által, az IALA megbízásából 1951-re kidolgozott mesterséges nyelvet nevezik így. Az Occidentalt pedig olykor szokás Interlinguenek is nevezni.

Hangrendszer[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ábécé (latin mintára) 26 betűből áll:

A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z

A magyartól eltérő betűk a következők:

  • a – rövid á, mint a magyar palócok kiejtésében
  • ae – magyar é
  • ce, i előtt magyar c, máskor magyar k
  • ch – mint az Ahmed szó h-ja
  • i – magánhangzó előtt magyar j, máskor magyar i
  • oe – magyar ő
  • ph – magyar f
  • qu – magyar kv
  • s – magyar sz
  • th – magyar t
  • ti – magánhangzó előtt, ha nincs előtte s, t, x, akkor ci, máskor ti
  • u – mássalhangzó és magánhangzó között magyar v, máskor magyar u
  • y – magyar ü

A hangsúlyos, nyílt szótagban található magánhangzók megnyúlnak.

Általában az utolsó előtti szótagon van a hangsúly.

Módszerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nyelv alapjai a latin nyelven nyugszanak, de azt egy kissé leegyszerűsíti.

Dekompozíció (nyelvtantalanítás) – felbontás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Latin: SOL FULGIT. NOX SEQUITUR DIEM. – A Nap süt. Az éjjel követi a nappalt.

Felbontva: SOL FULG(E)-IT. NOC(TE)-S SEQU(E)-IT-UR DIE-M.

Az első mondat 3, a második 7 elemből áll. A 10 elemből csak 5 szótári elem: sol, fulge, nocte, seque, die. A többi a latin nyelvtan nem internacionális eleme, ezek feleslegesek az adott mondatokban.

A két mondat a Latino sine flexione (Interlingua) rendszerében:

Sol fulge. Nocte seque die.

A szavak nemzetköziségének megállapítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

    Latin:   SOL          angol:       sun – solar, insolation, solstice
                          német:       Sonne – solar, insolation, Solstitium
                          francia:     soleil – solar, insolation, solstice
                          spanyol:     sol
                          olasz:       sole
                          orosz:       солнце (solnce)
    Ebből a Latino sine flexione szó:  sol

Ezzel a módszerrel megvizsgálva csak az a szó kerül a nyelvtervezet lexikájába, amely maximálisan internacionális.

Szófaji műveletek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szófaji kategória formális és nem reális kategóriája a szónak. Ha nincs névszó- és igeragozás, mely a névszókat és az igéket megkülönbözteti, nincs nyelvtani nem és szám, felesleges a szavakat szófajiságuk szerint megkülönböztetni.

Nyelvtan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az alapvető nyelvtan a következőkből áll:

  • Nincs névelő.
  • A természetes nemet partikula jelöli: cane mas (kankutya), cane femina (szuka)
  • A főnevek nominativusa a latin ablativus.
  • A többes szám képezhető -s raggal, vagy analitikusan is: patre habe filios et filias = patre habe plure filio et plure filia (az apának több fia és lánya van)
  • A melléknevek a latin semlegesnemű alakok.
  • Tőszámnevek: uno, duo, tres, quatuor, quinque, sex, septem, octo, novem, decem
  • Személyes névmások: me, te, illo/illa/id; nos, vos, illos/illas
  • A főnévi igenév végződése -re, a jelen idő az igető. (Több ige rendhagyó.)
  • A múlt és jövő időt határozószókkal lehet kifejezni: heri me scribe (tegnap írtam), in futuro me scribe (írni fogok)

Szövegminta[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Problema de lingua internationale es proximo ad solutione.

(A nemzetközi nyelv problémája közel áll a megoldáshoz.)