Igeragozás és igehasználat a román nyelvben

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ez a szócikk a román igéről szól, a hagyományos nyelvtan szempontjából. Vázlatos történeti áttekintést ad az igealakok kifejlődéséről a latin nyelvből, fő vonalaiban összehasonlítja ezeket a többi újlatin nyelv igealakjaival, az igealakok főbb funkcióit mutatja be, és részletezi a román igeragozást.

Morfológiai típusát tekintve a román nagyobb mértékben flektáló nyelv, mint a többi újlatin nyelv, azaz ragokkal (külső flexió) és tőhangváltással (belső flexió) fejezi ki az alaktani kategóriákat úgy, hogy gyakran egyazon rag több kategóriát kifejező morféma. A román igére olyan kategóriák jellemzők, mint az igenem, az igemód, az igeidő, a szám (egyes szám és többes szám), a személy és a nem (hímnem, nőnem és semlegesnem), ez utóbbi csak a melléknévi igenév esetében. A tőhangváltások sokkal gyakoribbak, mint a többi újlatin nyelvben, és gyakran toldalék és tőhangváltás együtt fejez ki alaktani kategóriát.


Igemódok, igenevek és igeidők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Igemódok (moduri personale/predicative)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kijelentő mód (modul indicativ)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kijelentő mód jelen idő (prezentul indicativ), akárcsak a magyar nyelvben, a beszéd pillanatában zajló cselekvés igealakja.

A román nyelvben nem csak egy múlt idő van, mint a mai magyarban, hanem négy.

  • A folyamatos múlt (imperfectul) a latin imperfectum leszármazottja, úgy alakja, mint funkciói szempontjából. A többi újlatin nyelvben is megvan. Elsősorban múltbeli állapotot vagy olyan cselekvést fejez ki, amely folyamatban volt, amikor egy másik cselekvés közbejött. Példa: Tocmai îmi beam cafeaua când a sunat telefonul. ’Éppen a kávémat ittam, amikor megszólalt a telefon.’ Olyan cselekvést is kifejez, amelyet az alany ismételten végzett a múltban: Când eram tânăr, beam multă cafea. ’Amikor fiatal voltam, sok kávét ittam.’ Valamikor a magyar nyelvben is volt ennek megfelelő igeidő. Ezekszerint a román așteptam igét a magyar ’várok vala’ alakkal lehetett lefordítani. A beszélt nyelvben a folyamatos múlt időt a feltételes-óhajtó mód múlt ideje helyett is használják: Dacă știam ce mă așteaptă, nu mergeam acolo. ’Ha tudtam volna, mi vár rám, nem mentem volna oda.’
  • Az egyszerű múlt (perfectul simplu) a latin perfectum-ból származik, de funkciója részben különbözik ettől. Csak az irodalmi nyelvben használatos, elbeszélő szövegekben, ahol a múltban befejezett cselekvést fejez ki: Așa să fie, zise el. ’Úgy legyen, mondta (ő).’ A régi magyar elbeszélő múltnak felel meg: ’mondá ő’.
  • Az összetett múlt (perfectul compus) a többi újlatin nyelvvel közös újítás a latin igerendszerhez képest. Ez is a múltban befejezett cselekvést fejez ki. A beszélt nyelvben ezt használják az egyszerű múlt helyett, de az irodalmi nyelvben is kiszorítani látszik az egyszerű múltat. A magyarban a múlt időnek felel meg akkor, amikor ez befejezett igeszemléletet fejez ki: I-am spus lui Paul să vină. ’Megmondtam Paul-nak, hogy jöjjön el.’
  • A régmúlt (mai mult ca perfectul) is megvolt a latin nyelvben (plusquamperfectum). A többi újlatin nyelvben is megvan, de összetett (segédigés) alakként, miközben a románban egyszerű alak, bár nem ugyanaz a szuffixum a jele. Olyan cselekvést fejez ki, amely egy másik múlt cselekvés előtt zajlott le: Văzusem deja filmul la care m-a invitat Paul. ’Már láttam azt a filmet, amelyikre meghívott Paul.’ A régi magyar nyelvben is volt régmúlt idő: ’láttam volt’.

A jövő idő (viitorul) alakjai két kategóriához tartoznak:

  • Egyszerűen viitor-nak neveznek három összetett alakot, amelyek a beszéd pillanatához viszonyítva az ezután bekövetkezendő cselekvést fejezik ki:
– az irodalmi nyelvben használt alak: voi cânta ’énekelni fogok’
– beszéltnyelvi alakok: am să cânt vagy o să cânt
  • Az előidejű jövő (viitorul anterior) a beszéd pillanata után, de más jövőbeli cselekvés előtt bekövetkezendő cselekvést fejez ki, de csak az irodalmi nyelvben fordul elő, ott is mára elavult, miközben például a francia nyelvben nagyon is élő. Példa: Când vei fi citit cartea, dă-mi-o și mie. ’Ha már elolvastad a könyvet, add kölcsön nekem is.’

Kötőmód (modul conjunctiv)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kötőmód általában a megvalósítható, lehetséges, nem valós cselekvés igemódja. Funkciói attól függően különböznek, hogy főmondatban vagy mellékmondatban használják.

  • Jelen ideje (prezentul conjunctiv), főmondatban kifejezhet felszólítást (Să faci așa cum îți spun! ’Úgy csináld, ahogy mondom!’), jókívánságot (-ți fie de bine! ’Váljék egészségedre!’), óhajt (Să fiu sănătos! ’Csak legyek egészséges!’), dilemmát (Să merg sau nu? ’Menjek, vagy ne menjek?’), ellenkezést (Eu să fac așa ceva?! ’Én tegyek ilyet?!’) stb. Mellékmondatban kifejezhet valós cselekvést, ha kijelentő módú igének az alárendeltje (Am reușit să deschid ușa. ’Sikerült kinyitnom az ajtót.’), vagy nem megvalósult cselekvést, ha feltételes mód múlt idejű igének van alárendelve: Ar fi trebuit să mă grăbesc. ’Sietnem kellett volna.’
  • Múlt idejét (perfectul conjunctiv) elég ritkán használják. Főmondatban múltbeli cselekvéssel kapcsolatos bizonytalanságot fejez ki: Să fi cumpărat mai multe fructe? ’Vettem volna több gyümölcsöt?’. Mellékmondatban kifejezhet meg nem valósult feltételt (Să fi fost acolo eu, nu se întâmpla așa. ’Ha ott lettem volna én, nem így történt volna.’), vagy bizonytalanságot múltbeli cselekvéssel kapcsolatban: Nu știu să fi făcut vreo greșeală. ’Nem tudok róla, hogy hibát követtem volna el.’

Feltételes-óhajtó mód (modul condițional-optativ)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az igemód a magyar nyelvtanbeli feltételes módnak felel meg.

  • Jelen ideje (prezentul condițional-optativ) egy másik cselekvés megvalósításának feltételét, vagy egy olyan cselekvést fejez ki, amelynek megvalósítása egy másik cselekvés megvalósításától függ (Dacă m-ai invita, aș veni. ’Ha meghívnál, eljönnék.’). Ez a mellékmondatbeli funkciója megkülönbözteti a román nyelvet a többi újlatin nyelvtől, ahol más igealakot használnak a feltételes mellékmondat állítmányaként (például a franciában a folyamatos múltat). Ennek az igemódnak a román elnevezése pontosítja, hogy óhajt is kifejezhet, főmondatban: De-aș avea o mașină ca asta! ’Bárcsak ilyen kocsim lenne!’
  • A feltételes-óhajtó mód múlt ideje (perfectul condițional-optativ) is megfelel a magyar igealaknak: De-aș fi știut! ’Bárcsak tudtam volna!’; Dacă aș fi fost acolo, aș fi pățit-o. ’Ha ott lettem volna, megjártam volna.’ Mellékmondatban olyan cselekvést is kifejez, amely megvalósultságában a beszélő nem biztos: Am auzit că Petre ar fi avut un accident. ’Azt hallottam, hogy Petre-nek balesete volt.’

Feltételező mód (modul prezumtiv)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az igemód sajátos újítása a román nyelvnek a többi újlatin nyelvvel szemben, azaz a feltételezett, gyanított cselekvést alaktanilag jellegzetes módon fejezi ki, bár a kötőmódnak és a feltételes módnak is van ilyen funkciója.

  • Jelen ideje (voi/oi fi greșind ’talán tévedek’) és
  • Múlt ideje (voi/oi fi greșit ’talán tévedtem’) van.

Felszólító mód (modul imperativ)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A román felszólító mód részben a latin imperativus utóda, amely állító alakban a magyar felszólító mód tanácsadó (Folosește un ferăstrău! ’Használj fűrészt!’), nyomatékosan kérő ( asta pentru mine! ’Tedd meg értem!’), felszólító (Veniți mâine! ’Jöjjön el holnap!’) és parancsoló (Ieși! ’Menj ki!’) funkciójának felel meg, tagadó alakban pedig a lebeszélő (Nu te duce acolo acum! ’Ne menj oda most!’) és a tiltó funkciójának (Nu vorbi! ’Ne beszélj!’). Csak második személyű alakjai vannak.

Igenevek (moduri nepersonale/nepredicative)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Főnévi igenév (modul infinitiv)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ennek az igenévnek a jelen ideje (prezentul infinitiv) a latin infinitivus-ból származik. Ez az ige szótári alakja, amelynek funkciója a cselekvés megnevezése. Annak ellenére, hogy elvileg nem állítmányi igemód, helyettesítheti a felszólító módot általános alany esetében: A se scutura înainte de întrebuințare. ’Használat előtt felrázandó.’ Olykor a mellékmondatbeli kötőmódot helyettesíti: Nu pot lucra cu tine. ’Nem tudok veled dolgozni.’ Ezt az alakot „rövid főnévi igenévnek” is nevezik, mert elmaradt belőle a latin -re végződés. De megmaradt az un. „hosszú főnévi igenév” is, amely tulajdonképpeni főnév. Megnevezheti a cselekvést (scuturare ’rázás’) vagy a cselekvés eredményét: lucrare ’munkálat, dolgozat’.
  • Múlt ideje (perfectul infinitiv) ritkán fordul elő, a mellékmondatban használt múlt idejű kötőmód helyettesítésére használják egyes esetekben: A criticat filmul fără a-l fi văzut. ’Anélkül bírálta a filmet, hogy látta volna.’

Határozói igenév (modul gerunziu)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A román határozói igenév a latin gerundium-ból származik, és megvan a többi újlatin nyelvben is. Más, valamelyik igemódban álló igének alárendelt, ennek cselekvésével egyidejű cselekvést kifejező igealak: Se plimbă cântând. ’Énekelve sétálgat.’

Melléknévi igenév (modul participiu)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A román melléknévi igenév alakja a latin participium passivi perfecti (múltidejű szenvedő melléknévi igenév) alakjából származik, de a román nyelvtanban egyszerűen participiu-nak nevezik, mert nincs meg a jelen idejű melléknévi igenév is. Tisztán igei funkciója van a cselekvő igék összetett múlt ideiben (am lăudat-o ’megdicsértem’, aș fi lăudat-o ’megdicsértem volna’), igei és melléknévi szerepe van a szenvedő igék esetében (a fost lăudată ’megdicsérték’, szó szerint ’meg lett dicsérve’) és csupán melléknévi funkciója van jelzőként: femeia lăudată ’a megdicsért nő’) vagy névszói állítmány névszói részeként : Era foarte hotărât. ’Nagyon határozott volt.’.

Szupinum (modul supin)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az igenév megvolt a latin nyelvben (lásd Supinum), de az újlatin nyelvek nyelvtanai közül csak a románé tartja számon külön igealakként, bár nem azonos az alakja a latinbelivel. A cselekvést nevezi meg, többnyire a megvalósítandót: Am ceva de făcut. ’Tennivalóm van.’

Igenemek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A többi újlatin nyelvhez hasonlóan, a román nyelvtan három igenemet tart számon.

  • A cselekvő igenem (diateza activă) úgy alakul, mint a latinban és a többi újlatin nyelvben: Un martor a văzut scena. ’Egy tanú látta a jelenetet.’
  • A szenvedő igenem (diateza pasivă) alakja nem azonos a latinbelivel, de szerkezete ugyanolyan, mint a többi újlatin nyelvben (a fi létige + melléknévi igenév): Scena a fost văzută de un martor. ’A jelenetet látta egy tanú.’ (szószerint: ’A jelenet látva lett egy tanú által.’)
  • A visszaható igenem (diateza reflexivă) is az újlatin nyelvek közös újítása, amelynek szerkezete a visszaható névmással használt cselekvő ige szerkezetéből áll: M-am văzut în oglindă. ’Láttam magam a tükörben.’ A visszaható ige elsősorban olyan cselekvést fejez ki, amelynek alanya és tárgya azonos (lásd az előző példát), vagy amelyet két vagy több alany végez, és egymásra hat (Invitații s-au salutat politicos. ’A meghívottak udvariasan köszöntötték egymást.’). Azonban sokszor csak a szerkezet visszaható típusú. Olykor a visszaható igének cselekvő értelme van, de csak egyes szám 3. személyben használják, amikor az alany általános: Se spune că fumatul nu e sănătos. ’Azt mondják, a dohányzás nem egészséges.’ Máskor az igének cselekvő értelme van, de csak visszaható alakja: Mă tem de câini. ’Félek a kutyáktól.’ Megint máskor a visszaható igének szenvedő értelme van. Ezt egyes vagy többes szám 3. személyben lehet használni: Porumbul se seamănă primăvara. ’A kukoricát tavasszal vetik el.’

Igeragozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A román igéket hagyományosan négy ragozási csoportba osztják, amelyek már a latin nyelvben is megvoltak. Ezeket a főnévi igenév végződése alapján határozzák meg, amely, a latin eredetű igék esetében, a -re előtti magánhangzóból származik.

  • I. igeragozás: a cânta < latin cantáre ’énekelni’
  • II. igeragozás: a vedea < lat. vidére ’látni’ (hangsúlyos -e- a -re előtt)
  • III. igeragozás: a bate < lat. báttere ’verni’ (hangsúlytalan -e- a -re előtt)
  • IV. igeragozás: a dormi < lat. dormíre ’aludni’. Ebbe az igeragozásba sorolták a többnyire szláv eredetű -re végződő igéket is (például a coborî ’lemenni, leszállni’).

Cselekvő igenem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kijelentő mód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelen idő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Akárcsak a többi újlatin nyelv esetében, ez az igeidő, jelentése és személyes alakjai szempontjából, a latin megfelelőjének egyenes leszármazottja, a két nyelv közötti hangtani fejlődéseket figyelembe véve (például latin canto > román cânt ’énekelek’).

I. igeragozás
-a végződésű főnévi igenév
II. igeragozás
-ea végződésű főnévi igenév
a vedea
III. igeragozás
-e végződésű főnévi igenév
a bate
IV. igeragozás
-ez nélküli
a cânta
-ez-es
a lucra
-i végződésű főnévi igenév végződésű főnévi igenév
-esc nélküli
a dormi
-esc-es
a iubi
-ăsc nélküli
a coborî
-ăsc-es
a hotărî
cânt ’énekelek’ lucrez ’dolgozom’ văd ’látok’ bat ’verek’ dorm ’alszom’ iubesc ’szeretek’ cobor ’lemegyek’ hotărăsc ’határozok’
cânți lucrezi vezi bați dormi iubești cobori hotărăști
cântă lucrează vede bate doarme iubește coboară hotărăște
cântăm lucrăm vedem batem dormim iubim coborâm hotărâm
cântați lucrați vedeți bateți dormiți iubiți coborâți hotărâți
cântă lucrează văd bat dorm iubesc coboară hotărăsc

Megjegyzések:

  1. Az I. igeragozási csoportban, egyes igék esetében, az igető és a személyrag (félkövér dőltekkel szedve) közé az -ez/-eaz- szuffixum ékelődik be (aláhúzva).
  2. A IV. csoportban is vannak szuffixumos igék. Itt ez a toldalék -esc/-eșt, az -i végződésű főnévi igenévvel bíró igék esetében, és -ăsc/-ășt az végződésűekében.
  3. Az alany személyét kifejezi a személyrag. Akárcsak a magyar nyelvben, az alanyi funkciót betöltő személyes névmásokat csak akkor használják, ha ki akarják hangsúlyozni a személyt.
  4. Akárcsak a névszók esetében, az igeragozás is számos hangváltással jár. A fenti példákban: eă, eea, ooa, dz, scșt, tț.
  5. Ha a toldalék mássalhangzóval kezdődik, az igető és a toldalék közé kötőhang kerül: cântăm, cântați, vedem, dormiți, coborâm.
Múlt idő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Folyamatos múlt

Alakjai a latin imperfectum alakjaiból származnak (cantabam > cântam):

I. igeragozás II. igeragozás III. igeragozás IV. igeragozás
-i végződésű főnévi igenév végződésű főnévi igenév
cântam vedeam băteam iubeam coboram
cântai vedeai băteai iubeai coborai
cânta vedea bătea iubea cobora
cântam vedeam băteam iubeam coboram
cântați vedeați băteați iubeați coborați
cântau vedeau băteau iubeau coborau

Megjegyzés: A személyragot az -a- szuffixum előzi meg az I. igeragozásban és a IV. igeragozású -i-re végződő főnévi igenevű igék esetében, és az -ea- szuffixum az összes többi ige esetében.

Egyszerű múlt

Ennek az időnek a személyes alakjai a latin perfectum utódai (cantavi > cântai):

I. igeragozás II. igeragozás III. igeragozás IV. igeragozás
-u- szuffixumos -se- szuffixumos -i végződésű főnévi igenév végződésű főnévi igenév
cântai văzui bătui zisei iubii coborâi
cântași văzuși bătuși ziseși iubiși coborâși
cântă văzu bătu zise iubi coborî
cântam văzum bătum zisem iubim coborârăm
cântați văzuți bătuți ziseți iubiți coborârăți
cânta văzu bătu zise iubi coborâ

Megjegyzések:

  1. Az egyszerű múlt időben minden igeragozási csoportnak van egy jellegzetes szuffixuma a személyragok előtt: az I. és a IV. igeragozásban ez a főnévi igenév végződése: -a- az I. ragozásban, -i- vagy -â-/-î- a IV.-ben. A II. igeragozás szuffixuma -u-. A III. igeragozás két csoportra oszlik ebből a szempontból: -u- szuffixumos és -se- szuffixumos. Az I. igeragozásban, az -a- szuffixum 1. szám 3. személyben, nem palatális mássalhangzó vagy u után -ă-ra vált (cântă ’énekelt’), palatális mássalhangzó és i után pedig -e-re (tăie ’vágott’).
  2. A többes számnak is van egy jele, a -ră- szuffixum (aláhúzott félkövérrel).
  3. Az egyes szám harmadik személy ragja ∅. Mivel az a cânta típusú igék szuffixuma -ă-, ez azt okozza, hogy ez az alak összetéveszthető a kijelentő mód jelen idő 1. szám 3. személy alakjával, de csak írásban, mert egyszerű múltban a hangsúly az utolsó szótagra esik, jelen időben pedig az utolsó előttire ['kɨntə] (jelen idő) ≠ [kɨn'tə] (egyszerű múlt idő).

Összetett múlt

Összetevői az a avea ’birtokolni’ ige kijelentő mód jelen idejének lerövidült alakjai és a ragozandó ige melléknévi igenevének egyes szám hímnemű alakja. (Ez utóbbiról lásd lejjebb Melléknévi igenév.) A kései latin nyelv egyik igei körülírásából jött létre: habeo caballu(m) comparatu(m) (szószerint: ’van egy megvett lovam’) > am cumpărat un cal ’vettem egy lovat’. A románban nincsenek segédigeként a létigével ragozott igék, mint a francia és az olasz nyelvben.

I. igeragozás II. igeragozás III. igeragozás IV. igeragozás
-u- szuffixumos -s- szuffixumos -i végződésű főnévi igenév végződésű főnévi igenév
am cântat am văzut am bătut am zis am iubit am coborât
ai cântat ai văzut ai bătut ai zis ai iubit ai coborât
a cântat a văzut a bătut a zis a iubit a coborât
am cântat am văzut am bătut am zis am iubit am coborât
ați cântat ați văzut ați bătut ați zis ați iubit ați coborât
au cântat au văzut au bătut au zis au iubit au coborât

Régmúlt

Ez nem összetett idő, mint a többi újlatin nyelvben, hanem egyszerű, mint a latinban, de nem ugyanaz a jele, hanem a -se- szuffixum, amelyhez az egyszerű múlt végződéseit adják hozzá. Például a cântasem ’énekeltem’ alak a következő képen alakul: cânt (igető) + -a- (az egyszerű múlt jele) + -se- (a régmúlt jele) + -m (személyrag). Mivel a III. igeragozású igék második csoportjának jele egyszerű múlt időben is -se-, egy ilyen ige alakja, például, zisesem ’mondtam’.

Jövő idő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A többi újlatin nyelvben ez eleinte összetett alak volt, de az idő folyamán egyszerű lett. A román nyelvben a tulajdonképpeni (csak a beszéd pillanatához viszonyított) jövő időnek három alakja van:

Az egyiket csak az irodalmi nyelvben használják. Az a vrea ’akarni’ segédigévé szakosodott kijelentő mód jelen idejének alakjaiból és a ragozandó ige főnévi igenevéből tevődik össze:

voi cânta ’énekelni fogok’
vei cânta
va cânta
vom cânta
veți cânta
vor cânta

A beszélt nyelvben a jövő idő egyik alakjának szerkezetét az a avea szokásos (nem rövid) kijelentő mód jelen idő alakjai + a kötőmód jelen idő alakjai (lásd lejjebb) adják:

am să văd ’látni fogok/fogom’
ai să vezi
are să vadă
avem să vedem
aveți să vedeți
au să vadă

Ennek 3. személyű alakjait elég ritkán használják, és a többes szám 1. és 2. személyét még ritkábban, de van egy egyszerűbb beszélt jövő időalak is, amelynek segédigéje a változatlan o. Ennek minden személyes alakja egyaránt gyakori:

o să bat ’verni fogok/fogom’
o să bați
o să bată
o să batem
o să bateți
o să bată

Az előidejű jövő az a fi létige irodalmi nyelvben használt jövő idejéből és a ragozandó ige melléknévi igenevéből képződik:

voi fi cântat (mondatban: Voi ști pe dinafară cântecul când îl voi fi cântat de zece ori. ’Akkor fogom kívülről tudni az éneket, amikor már tízszer elénekeltem.’
vei fi cântat
va fi cântat
vom fi cântat
veți fi cântat
vor fi cântat

Előidejű jövő időben az a vrea segédigének van még egy, kevésbé használt változata : oi, ăi, o, om, ăți, or.

Kötőmód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelen idő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alakja csaknem azonos a kijelentő mód jelen idejével. Jellegzetessége az erre a funkcióra szakosodott kötőszó minden személyben, és az egyes és többes szám 3. személy ragja, amely változást okoz a szuffixumokban is, azon igék esetében, amelyeknek van szuffixumuk kijelentő mód jelen időben.

I. igeragozás II. igeragozás III. igeragozás IV. igeragozás
-ez nélküli -ez-es -i végződésű főnévi igenév végződésű főnévi igenév
-esc nélküli -esc-es -ăsc nélküli -ăsc-es
cânte ’hogy énekeljen’ lucreze ’hogy dolgozzon’ vadă ’hogy lásson’ bată ’hogy verjen’ doarmă ’hogy aludjon’ iubească ’hogy szeressen’ coboare ’hogy menjen le’ hotărască ’hogy határozzon’
Múlt idő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetlen alakja van mindkét számban és minden személyben. Az alany személye a szövegkörnyezetből tűnik ki. Szerkezete: + fi (a létige főnévi igeneve) + egyes szám hímnem alakú melléknévi igenév. Példák: Am plecat devreme. Să fi rămas mai bine acolo? ’Korán mentem el. Maradtam volna inkább?’, Nu știu ca Paul să fi zis ceva. ’Nem tudok róla, hogy Paul mondott volna valamit.’

Feltételes-óhajtó mód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelen idő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a többi újlatin nyelvben is meglévő újítás. Ezekben eleinte összetett alak volt, a ragozandó ige főnévi igeneve + a ’birtokol’-nak megfelelő segédige folyamatos múltja szerkezettel, majd egyszerűvé vált úgy, hogy a segédigéből személyrag lett. A románban összetett alak maradt, szerkezete lévén segédige + főnévi igenév:

cânta ’énekelnék’
ai cânta
ar cânta
am cânta
ați cânta
ar cânta.
Múlt idő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alakja a létige feltételes mód jelen idejéből és a ragozott ige melléknévi igenevéből tevődik össze:

aș fi cântat ’énekeltem volna’
ai fi cântat
ar fi cântat
am fi cântat
ați fi cântat
ar fi cântat

Feltételező mód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelen idő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez is összetett igealak, melynek két változata van. Az egyik az a fi létige az a vrea segédigével alakított jövő idejű alakjaiból, és a ragozott ige határozói igenevéből alakul:

voi fi greșind ’talán tévedek’
vei fi greșind
va fi greșind
vom fi greșind
veți fi greșind
vor fi greșind

A másik változata gyakoribb. Ebben az a vrea segédige rövidebb alakja használatos:

oi fi greșind
ăi fi greșind
o fi greșind
om fi greșind
ăți fi greșind
or fi greșind
Múlt idő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ennek alakja ugyanazzal a segédigével képződik, mint a jelen idő alakja, de a második eleme a ragozott ige melléknévi igeneve. Homonimája a kijelentő mód előidejű jövőjének:

voi/oi fi greșit ’talán tévedtem’
vei/ăi fi greșit
va/o fi greșit
vom/om fi greșit
veți/ăți fi greșit
vor/or fi greșit.

Felszólító mód[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az egyetlen mód, amelyikben ragozási különbségek vannak a tagadó és az állító alak között. Állító alakban ragjai megtalálhatók a kijelentő és a kötőmód jelen idejében, de nem mindig ugyanazon személyek esetében, viszont a tagadó alak egyes számban a főnévi igenévvel azonos.

I. igeragozás II. igeragozás III. igeragozás IV. igeragozás
-i végződésű főnévi igenév végződésű főnévi igenév
tárgyas tárgyatlan -esc nélküli -esc-es -ăsc nélküli -ăsc-es
felszólítás tiltás felszólítás felszólítás tiltás felszólítás tiltás felszólítás tiltás felszólítás tiltás felszólítás tiltás felszólítás tiltás
cântă! [1] nu cânta! vezi![2] bate! [1] nu bate! rămâi![3] ’maradj!’ nu rămâne! dormi![4] nu dormi![5] iubește! [1] nu iubi! coboară! [1] nu coborî! hotărăște![1] nu hotărî!
cântați! nu cântați! vedeți! bateți! nu bateți! rămâneți! nu rămâneți! dormiți! nu dormiți! iubiți! nu iubiți! coborâți! nu coborâți! hotărâți! nu hotărâți!

Főnévi igenév[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jelen idő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alaktani sajátossága a latin és a többi újlatin nyelv főnévi igenevéhez képest az, hogy majdnem mindig egy jellegzetes elöljárószóval használják: a cânta (lásd feljebb Igeragozás).

Múlt idő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A létige jelen idejű főnévi igenevéből és a ragozandó ige melléknévi igenevéből alakul: A criticat filmul fără a-l fi văzut. ’Anélkül bírálta a filmet, hogy látta volna.’

Határozói igenév[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez az igealak a latin gerundium-ból származik: cantandum > cântând ’énekelve’. Az igetőhöz hozzáadott -ând vagy -ind szuffixummal képződik:

  • I. igeragozás: cântând
  • II. igeragozás: văzând ’látva’
  • III. igeragozás: bătând ’verve’
  • IV. igeragozás: dormind ’aludva’, coborând ’leszállva’

Melléknévi igenév[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredete a latin participium passivi perfecti-ben (múltidejű szenvedő melléknévi igenév) található (cantatus, -a, -i, -æ > cântat, -tă, -ți, -te ’elénekelt’). Ennek az igenévnek a jele a -t szuffixum, kivéve a III. ragozású egyszerű múltban -se- szuffixumos igéket, amelyek melléknévi igenevének jele -s. Ez egybeolvad a -se- szuffixummal, miközben a -t az egyszerű múlt jeléhez adódik hozzá.

  • I. igeragozás: cântat, -tă, -ți, -te
  • II. igeragozás: văzut, -tă, -ți, -te ’(meg)látott’
  • III. igeragozás: bătut, -tă, -ți, -te ’(meg)vert’
zis, -să, -și, -se ’(meg)mondott, (el)mondott’
  • IV. igeragozás: iubit, -tă, -ți, -te ’szeretett’
coborât, -tă, -ți, -te ’leszállt’

Szupinum[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ennek az igenévnek a szerkezete általában elöljárószó (legtöbbször de) + változatlan (egyes szám hímnemű) melléknévi igenév: Am ceva de vorbit cu tine. ’Beszédem van veled.’ Az a trebui ’kell’ ige bővítményeként elöljárószó nélkül kell használni: Trebuie văzut ce se poate face. ’Meg kell nézni, mit lehet tenni.’

Szenvedő igenem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezt az a fi ragozott alakjai és az adott ige melléknévi igeneve alkotják, mely nemben és számban egyezik az alannyal. Példa:

  • Kijelentő mód
jelen idő: sunt respectat, -ă ’becsülnek’
folyamatos múlt idő: eram, respectat, -ă ’becsültek’
egyszerű múlt idő: fusei respectat, -ă ’megbecsültek’
összetett múlt idő: am fost respectat, -ă ’megbecsültek’
régmúlt idő: 'fusesem, respectat, -ă ’megbecsültek’
jövő idő: voi fi / am să fiu / o să fiu respectat, -ă ’becsülni fognak’
előidejű jövő idő: voi fi fost respectat, -ă ’becsülni fognak’
  • Kötőmód:
jelen idő: să fiu respectat, -ă ’hogy becsüljenek’
múlt idő: să fi fost respectat, -ă ’hogy becsültek volna’
  • Feltételes-óhajtó mód
jelen idő: aș fi respectat, -ă ’becsülnének’
múlt idő: aș fi fost respectat, -ă ’becsültek volna’
  • Feltételező mód
jelen idő: voi / oi fi fiind respectat, -ă ’talán becsülnek’
múlt idő: voi / oi fi fost respectat, -ă ’talán becsültek’
  • Felszólító mód:
felszólítás: fii respectat, -ă! ’beszüljenek!’
tiltás: nu fi respectat, -ă! ’ne becsüljenek!’
  • Főnévi igenév:
jelen idő: a fi respectat, -tă, -ți, -te ’becsültnek lenni’
múlt idő: a fi fost respectat, -tă, -ți, -te
  • Határozói igenév: fiind respectat, -ă ’becsült lévén’
  • Melléknévi igenév: respectat, -tă, -ți, -te ’becsült, -ek’
  • Szupinum: (de) respectat ’becsülni való, becsülendő’

Megjegyzések:

  • Egyes igealakokat ritkán használnak szenvedő igék esetében, mint például a felszólító módot, főleg tiltásként.
  • Megfelelő szövegkörnyezet nélkül össze lehet téveszteni a feltételes mód jelen idejét szenvedő ragozásban, a feltételes mód múlt idejével cselekvő ragozásban (aș fi respectat), kivéve ha a melléknévi igenév nincs egyes szám hímnemben: Ar fi respectat dacă i-ar respecta și el pe ceilalți. ’Becsülnék, ha ő is becsülné a többieket.’, ellentétben a L-ar fi respectat pe profesor dacă și profesorul l-ar fi respectat. ’Becsülte volna a tanárt, ha a tanár is becsülte volna.’ mondattal.
  • A szenvedő igét össze lehet téveszteni a cselekvő létigével alkotott szónévi állítmánnyal, ha ennek szónévi része melléknévként használt melléknévi igenév (a fost hotărât, -tă ’el lett határozva’ vagy ’határozott volt’): Răspunsul comisiei a fost hotărât de președintele acesteia. (szenvedő ige) ’A bizottság válaszát ennek elnöke döntötte el.’, ellentétben a Răspunsul comisiei a fost hotărât și irevocabil. (szónévi állítmány) ’A bizottság válasza határozott és visszavonhatatlan volt.’ mondattal.

Visszaható igenem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A visszaható ige abban különbözik a cselekvőtől, hogy a visszaható névmás tárgyesetű vagy részeshatározó esetű alakjait társítják vele.

Példa tárgyesetű visszaható névmással (főnévi igenév a se spăla ’mosakodni’):

Kijelentő mód
jelen idő
Felszólító mód Határozói igenév
Felszólítás Tiltás
spăl spălându-
te speli spală-te! nu te spăla! spălându-te
se spală spălându-se
ne spălăm spălându-ne
spălați spălați-! nu spălați! spălându-
se spală spălându-se

Példa részeshatározó esetű visszaható névmással (főnévi igenév a-și aminti ’emlékezni’):

Kijelentő mód
jelen idő
Felszólító mód Határozói igenév
Felszólítás Tiltás
îmi amintesc amintindu-mi
îți amintești amintește-ți! nu-ți aminti! amintindu-ți
își amintește amintindu-și
ne amintim amintindu-ne
amintiți amintiți-! nu amintiți! amintindu-
își amintesc amintindu-și

Megjegyzés: A legtöbb igealakban a visszaható névmás az ige elé kerül, de a felszólító mód felszólító alakjában és a határozói igenév esetében az ige mögé. Ez utóbbi és a névmás között kötőhang is van: -u-.

Néhány rendhagyó ige egyszerű alakjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fi létige[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kijelentő mód:
jelen idő: sunt, ești, e(ste), suntem, sunteți, sunt
folyamatos múlt idő: eram, erai, era, eram, erați, erau
egyszerű múlt idő: fu(se)i, fu(se)și, fu(se), fu(se)răm, fu(se)răți, fu(se)ră
régmúlt idő: fusesem, fuseseși, fusese, fuseserăm, fuseserăți, fuseseră
  • Kötőmód jelen idő: să fiu, să fii, să fie, să fim, să fiți, să fie
  • Felszólító mód:
felszólítás: fii!, fiți!
tiltás: nu fi!, nu fiți!
  • Határozói igenév: fiind
  • Melléknévi igenév: fost, fostă, foști, foste

A avea ’bírni, birtokolni’[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kijelentő mód:
jelen idő: am, ai, are, avem, aveți, au
folyamatos múlt idő: aveam, aveai, avea, aveam, aveați, aveau
egyszerű múlt idő: avu(se)i, avu(se)și, avu(se), avu(se)răm, avu(se)răți, avu(se)ră
régmúlt idő: avusesem, avuseseși, avusese, avuseserăm, avuseserăți, avuseseră
  • Kötőmód jelen idő: să am, să ai, să aibă, să avem, să aveți, să aibă
  • Felszólító mód:
felszólítás: ai!, aveți!
tiltás: nu avea!, nu aveți!
  • Határozói igenév: având:
  • Melléknévi igenév: avut, -tă, -ți, -te:

A vrea ’akarni’[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kijelentő mód:
jelen idő: vreau, vrei, vrea, vrem, vreți, vor
folyamatos múlt idő: voiam, voiai, voia, voiam, voiați, voiau
egyszerű múlt idő: vrui, vruși, vru, vrurăm, vrurăți, vrură
régmúlt idő: vrusem, vruseși, vruse, vruseserăm, vruseserăți, vruseseră
  • Kötőmód jelen idő: să vreau, să vrei, să vrea, să vrem, să vreți, să vrea
  • Felszólító mód:
felszólítás:
tiltás:
  • Határozói igenév: vrând
  • Melléknévi igenév: vrut, -tă, -ți, -te

A bea ’inni’[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kijelentő mód:
jelen idő: beau, bei, bea, bem, beți, beau
folyamatos múlt idő: beam, beai, bea, beam, beați, beau
egyszerű múlt idő: băui, băuși, bău, băurăm, băurăți, băură
régmúlt idő: băusem, băuseși, băuse, băuserăm, băuserăți, băuseră
  • Kötőmód jelen idő: să beau, să bei, să bea, să bem, să beți, să bea
  • Felszólító mód:
felszólítás: bea!, beți!
tiltás: nu bea!, nu beți!
  • Határozói igenév: bând
  • Melléknévi igenév: băut, -tă, -ți, -te

A da ’adni’[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kijelentő mód:
jelen idő: dau, dai, dă, dăm, dați, dau
folyamatos múlt idő: dădeam, dădeai, dădea, dădeam, dădeați, dădeau
egyszerű múlt idő: dădui, dăduși, dădu, dădurăm, dădurăți, dădură
régmúlt idő: dădusem, dăduseși, dăduse, dăduserăm, dăduserăți, dăduseră
  • Kötőmód jelen idő: să dau, să dai, să dea, să dăm, să dați, să dea
  • Felszólító mód:
felszólítás: dă!, dați!
tiltás: nu da!, nu dați!
  • Határozói igenév: dând
  • Melléknévi igenév: dat, -tă, -ți, -te

A lua ’(el)venni, elvinni’[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kijelentő mód:
jelen idő: iau, iei, ia, luăm, luați, iau
folyamatos múlt idő: luam, luai, lua, luam, luați, luau
egyszerű múlt idő: luai, luași, luă, luarăm, luarăți, luară
régmúlt idő: luasem, luaseși, luase, luaserăm, luaserăți, luaseră
  • Kötőmód jelen idő: să iau, să iei, să ia, să luăm, să luați, să ia
  • Felszólító mód:
felszólítás: ia!, luați!
tiltás: nu lua!, nu luați!
  • Határozói igenév: luând
  • Melléknévi igenév: luat, -tă, -ți, -te

A mânca ’enni’[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kijelentő mód:
jelen idő: mănânc, mănânci, mănâncă, mâncăm, mâncați, mănâncă
folyamatos múlt idő: mâncam, mâncai, mânca, mâncam, mâncați, mâncau
egyszerű múlt idő: mâncai, mâncași, mâncă, mâncarăm, mâncarăți, mâncară
régmúlt idő: mâncasem, mâncaseși, mâncase, mâncaserăm, mâncaserăți, mâncaseră
  • Kötőmód jelen idő: să mănânc, să mănânci, să mănânce, să mâncăm, să mâncați, să mănânce
  • Felszólító mód:
felszólítás: mănâncă!, mâncați!
tiltás: nu mânca!, nu mâncați!
  • Határozói igenév: mâncând
  • Melléknévi igenév: mâncat, -tă, -ți, -te

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e A kijelentő mód jelen idő 1. szám 3. személyével azonos
  2. A kijelentő mód jelen idő 1. szám 2. személyével azonos. Tiltó alakját a kötőmódbeli alak helyettesíti: să nu vezi!.
  3. A kijelentő mód jelen idő 1. szám 2. személyével azonos.
  4. A kijelentő mód jelen idő 1. szám 2. személyével azonos. Hangsúly az o-n, a személyrag alig észlelhető félhangzó i.
  5. Hangsúly az i-n, amely magánhangzó.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Avram, Mioara [2001]: Gramatica pentru toți (Nyelvtan mindenkinek). Humanitas, Bukarest

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Farkas Jenő [2007]: Román nyelvtan. Palamart Kiadó, Budapest
  • Farkas Jenő [2005]: Román nyelvvizsga írásbeli feladatok. Palamart Kiadó, Budapest
  • Guțu Romalo, Valeria et al. [2005]: Gramatica limbii române I, Cuvântul (A román nyelv nyelvtana I, A szó). Editura Academiei Române, Bukarest

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]