Nyelvtani kategória

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nyelvészetben a nyelvtani kategória olyan terminus, amely többé-kevésbé tág jelentéssekkel található meg a különböző nyelvű szakirodalmakban, olykor egyazon nyelvűben is, különböző szerzőknél, sőt, egyazon szerzőnél is. Az európai indoeurópai nyelveken írt szakirodalomban a latin grammatica szóból képzett melléknévvel használt kifejezésnek felel meg, és magyar munkákban is megtalálható szinonimájaként a grammatikai kategória szókapcsolat.

A terminusnak két fő jelentése van, melyek a „kategória” szó két jelentéséből erednek. Általában egy vagy több közös tulajdonsággal rendelkező entitatások „osztály”-át, „csoport”-ját jelenti, szűkebb értelemben pedig a filozófiában használatos, és „a legáltalánossabbak közé tartozó fogalom” a jelentése.[1]

„Osztály” jelentéssel a hagyományos grammatikában kétféle nyelvtani kategóriákról van szó: mondattani kategóriák alatt a mondatrészeket értik (alany, állítmány stb.), alaktani kategóriák alatt pedig a szófajokat (főnév, ige stb.).[2]

„Fogalom” értelemben is használják az „alaktani kategória” kifejezést, a szófajok olyan tulajdonságait értve alatta, mint eset, szám, igemód stb.[2]

Egyes szerzők a nyelvtani kategóriákat csak az alaktaniakra szűkítik le, azokon belül is a szófajokra.[3] Mások is csak alaktani értelemben használják a „nyelvtani kategória” terminust, de csak grammatikai morfémával (ragal, jellel stb.) jelzett tulajdonságot, vonást értenek alatta.[4] Ebben az értelemben nem minden nyelv rendelkezik ugyanazokkal a nyelvtani kategóriákkal. Például a magyar nyelvből hiányzik a grammatikai morfémával jelzett nem kategóriája.

Magyar nyelvészeti munkákban[szerkesztés]

Magyar nyelvészeti írásokban használják a „nyelvtani kategória”, „grammatikai kategória”, „alaktani kategória” és „mondattani kategória” terminusokat.

„Nyelvtani kategória” vagy „grammatikai kategória” egyrészt a szófajok fölérendelt, azaz bővebb fogalma.[5][6][7] Másrészt a szófajok vonásait értik alattuk, például az igenemet és az igefajtát,[8] a nemet általában,[5] konkrétan a nőnemet[9] vagy konkrétan a többes számot.[10] Ezek a terminusok a mondatrészekre is vonatkoznak,[11] sőt, magára a mondatra is.[12]

Az „alaktani kategória” terminus általában a szófajok vonásaira vonatkozik, például az igeszemléletre és az igemódra,[13] valamint megtalálható ebben az értelemben az alaktani kategóriák elkülönítése a szófaji kategóriáktól.[14]

A „mondattani kategória” elnevezés a mondatrészeket illeti,[14] beleértve olyanokat is, mint „igei frázis” vagy „főnévi kifejezés”.[15]

Más nyelvű munkákban[szerkesztés]

Angol nyelvű nyelvészeti írásokban a grammatical category „nyelvtani/grammatikai kategória” terminust többnyire a szófajok vonásaira használják.[16][17][18] Ugyanezekre előfordul az inflectional category „flexiói kategória”[19] és a morphological category „alaktani kategória” terminus is.[20] Ugyanakkor a grammatical category terminust használják alaktani értelemben a szófajokra is, mondattaniban pedig a mondatrészekre.[2] Megemlítendő azonban, hogy a szófajokra a lexical category „lexikális kategória” terminus is megtalálható.[21]

A syntactic category „mondattani kategória” elnevezés a mondatrészeket foglalja magába.[22][2]

A közép-délszláv diarendszer nyelveire vonatkozóan, az ezeken a nyelveken írt munkákban a gramatičke kategorije „nyelvtani/grammatikai kategóriák” terminust többnyire a szófajok vonásaira használják, melyeket morfološke kategorije „alaktani kategóriák”-nak is neveznek.[23][24] Az ige négy kategóriáját (személy, igeidő, igemód és igeszemlélet) a grammatikai kategóriák alosztályaként egyesek predikatne kategorije „állítmányi kategóriák”-nak nevezik.[24] A grammatikai kategóriák közé egyesek a szófaji kategóriákat is besorolják.[23]

Mint a magyarban és az angolban, a sintaktičke kategorije „mondattani kategóriák” terminus a mondatrészekre vonatkozik.

A román nyelvre vonatkozó román nyelvű szakirodalomban categorii gramaticale „nyelvtani/grammatikai kategóriák”-nak csak a szófajok alaktani vonásai számítanak.[25][26][27]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ÉrtSz, kategória szócikk.
  2. ^ a b c d Bussmann 1998, 484. o.
  3. Például Grevisse – Goosse 2007, 162. o.
  4. Például Dubois 2005, 78. o.
  5. ^ a b Kálmán – Trón 2007, 123. o.
  6. MNyK, 198., 537–544. o.
  7. MNy, 626. o.
  8. MNyK, 213. o.
  9. MNy, 664. o.
  10. MNyK, 413. o.
  11. MNyK, 363., 753. o.
  12. MNyK, 363. o.
  13. MNy, 202. o.
  14. ^ a b MNyK, 64. o.
  15. Kálmán – Trón 2007, 66. o.
  16. Browne – Alt 2004, 21–28. o., 39–43. o.
  17. Eifring – Theil 2005, 2. fej. 42. o.
  18. Andrews 2001, 87. o.
  19. Eifring – Theil 2005, 6. fej. 6. o.
  20. Cojocaru 2003, 21. o.
  21. Payne 1997, 32. o., idézi SIL Glossary of Linguistic Terms, Lexical Category oldal.
  22. Bickford – Daly 1996, 2. o., idézi SIL Glossary of Linguistic Terms, Syntactic Category oldal.
  23. ^ a b Čirgić 2010, 66. o.
  24. ^ a b Barić 1997, 101. o., 400. o.
  25. Constantinescu-Dobridor 1998, categorie szócikk.
  26. Avram 1997, 36. o.
  27. Bărbuță 2000, 41. o.

Források[szerkesztés]

Közvetlen források[szerkesztés]

Közvetett források[szerkesztés]

  • (angolul) Bickford, J. Albert – Daly, John. A course in basic grammatical analysis (Alapfokú nyelvtani elemzés). Dallas: TX: Summer Institute of Linguistics. 1996
  • (angolul) Payne, Thomas E. Describing morphosyntax: A guide for field linguists (A morfoszintaxis leírása: terepkutató nyelvészek kézikönyve). Cambridge; New York: Cambridge University Press. 1997