Kötőszó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kötőszó (latin szóval conjuctio) olyan viszonyszó, ami tagmondatokat köt össze egymással. A kötőszavak a magyar nyelvben lehetnek egyszavasak (minthogy; azonban; habár) vagy többszavasak (annak ellenére, hogy stb.).

A mellérendelések egyes fajtáinál más-más fajta kötőszavak használatosak.

  • Kapcsolatos (és, meg, is, sőt, sem, se, is...is, sem..sem, se.. se, nemcsak...hanem...is)
  • Ellentétes (de, pedig, azonban, ellenben, mégis, mégse, viszont, csak, hanem, ámde, dacára)
  • Választó (vagy, akár, vagy...vagy, akár...akár)
  • Következtető (ezért, tehát, hát, így, ennélfogva)
  • Magyarázó (ugyanis, hiszen, tudniillik, azaz, vagyis, ha, amennyiben)

A kötőszó a saját tagmondatát mindig vesszővel és egy szóközzel választja el az előző tagmondattól. Halmozott kötőszavakat nem választ el vessző: "Az emberiség egységes faj, így tehát a társadalomban elért sikereink nem a genetikai adottságokon, hanem a kulturális különbségeken múlnak." (Czeizel Endre néhai genetikus-professzor mondata.)

Hátravetett kötőszavak szintén kivételt képeznek a vesszővel történő elválasztás alól éppen a hátravetés miatt: "A biztonság tehát elsődleges szempont."; itt a tehát hátravetetten jelenik meg, szemben ezzel a formával: "Tehát a biztonság elsődleges szempont."