Partikula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Partikulák az egyes nyelvekben a változatlan alakban megmaradó elemek lehetnek. A különböző nyelvek nyelvtanai nem kezelik egységesen ezt a szófajt, és egyes nyelvészeti irányzatokon belül is vitatott a megítélésük és/vagy nem tanulmányozták őket kimerítően.[1]

A partikula a magyar nyelvészetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hagyományosan a magyar nyelvészetben a ma partikuláknak tekintett szavakat a módosítószók kategóriájába sorolták.[2]

A partikulák radikális elhatárolására először csak 1995-ben kerül sor, Keszler Borbála által.[3]

Kugler Nóra szerint[4] „a partikula olyan viszonyszó, amely nem toldalékolható, más szavakkal nem alkot sem morfológiai természetű, sem szintaktikai kapcsolatot, nem lehet mondatrész […]. Funkciója az, hogy a mondatban lévő állításon műveleteket végez (például előfeltevést kapcsol hozzá […]) […]; modális viszonyt, a beszélő attitűdjét (érzelmi, akarati, értékelő viszonyát) fejezi ki, vagy jelöli a beszélő reagálását a kommunikációs helyzetre, illetve annak valamely összetevőjére […]” Ugyanaz a szerző a partikulákat két osztályba sorolja:

  • propozicionális (vagy viszonyító) partikulák, amelyek befolyásolják a mondat propozicionális tartalmát, egyes információelemeket kiemelnek, relativálnak stb.: Alig két percet késett. (becslő partikula), Marha jó ez a zene! (fokozó partikula) stb.
  • modális-pragmatikai partikulák:
– a mondat modális alapértékét jelölők: -e, ugye, vajon (kérdő alapérték), bár, bárcsak (óhajtó alapérték)
– modális kiegészítő értékeket jelölők (ún. árnyaló partikulák): De nem ám! (megerősítés), Persze nem vásároltál be! (érzelmi viszonyulás) stb.

Az árnyaló partikulák olyan szófajokhoz tartozó szavakból jöttek létre, mint határozószó, kötőszó, melléknév, és ezek a szavak továbbra is használatosak az eredeti funkciójukkal: Már sötét van. (határozószó) – Gyere már! (árnyaló partikula), Ugyan a munkaideje már letelt, de mégis meghallgatott. (kötőszó) – Ugyan miért tett volna ilyet? (árnyaló partikula).

A partikula más nyelvészetekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol nyelvészetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az angol nyelvészetben[5] partikulának számít változatlan alakú szavak, kifejezések és mondatszerű szóösszetételek tág kategóriája:

  • a the határozott névelő
  • a főnévi igenév előtt használt to: to see ’látni’
  • elöljárószók: I went over the hill. ’A domb túlsó oldalára mentem.’
  • határozószók: even the youngest of them ’közülük még a legfiatalabb(ak) is’
  • indulatszók: Ah!
  • mondatokat összekapcsoló szavak (angolul sentence connectors): Do you think I care? Well, I don't. ’Azt hiszed, törődöm vele? Hát nem.’
  • kérdést megerősítő szavak, sőt mondatok (angolul tag questions vagy question tags): You went there, no? ’Odamentél, ugye?’, She doesn't really want that, does she? ’Csak nem akarja igazán?’
  • kötőszók: Since you asked, I will tell you. ’Mivel megkérdezted, megmondom neked.’

A szerb nyelvészetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szerb nyelvtanokban[6] a partikulákat olyan ragozhatatlan szóknak tekintik, amelyeknek nincs független jelentésük, de kifejezik a beszélő attitűdjét a közlés tartalmával szemben (kételyt, bizonyosságot, aggodalmat, óhajt stb.) Jelentésük általában a kommunikáció konkrét körülményeitől függ. Egyazon partikula több jelentéseinek példái: Samo da znaš šta sam juče video. ’Csak tudd meg, mit láttam tegnap.’ (figyelem felkeltése), Samo mi dođi kasno! ’Csak gyere nekem későn!’ (fenyegetés), Samo da mi se on vrati! ’Bárcsak visszajönne hozzám!’ (óhaj).

A főbb partikulafélék:

  • pontosító: Baš meni se to moralo desiti! ’Éppen velem kellett megtörténnie!’
  • modális: – Hoćeš li sutra doći? – Svakako, doćiću! ’– Eljössz holnap? – Persze, hogy eljövök!’
  • mutató: Eno starica pred vratima. ’Íme egy/az öregasszony a kapu előtt.’
  • kérdő: Da nisi bolesna? „Nem vagy beteg?”
  • felkiáltó: Ala smo se lepo proveli! ’De jól szórakoztunk!’
  • korlátozó: Daj mi bar jedan znak! ’Adj legalább egy jelt!’
  • parancsoló: Prestani već s tim plakanjem! ’Hagyd már abba a sírást!’

Teljes mondat is képezhet partikulát, például igenlőt: – Zar ti ne dolaziš na utakmicu? – Kako da ne! Dolazim. ’– Te nem jössz a mérkőzésre? – Dehogy nem! Jövök.’

A francia nyelvészetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hagyományos francia nyelvtanokban alig esik szó partikulákról. Egyesekben[7] megemlítik, hogy olykor a határozószókat, az elöljárószókat, a kötőszókat és az indulatszókat általánosan partikuláknak nevezik.

Más nyelvtanokban[8] partikuláknak nevezik a mutató névmáshoz adott -ci és -là elemeket, amelyek a közelségre, illetve a távolságra utalnak: celui-ci ’ez’ (hímnem), celle-ci ’ez’ (nőnem), ceux-ci ’ezek’ (hímnem), celles-ci ’ezek’ (nőnem), celui-là ’az’ (hímnem), celle-là ’az’ (nőnem), ceux-là ’azok’ (hímnem), celles-là ’azok’ (nőnem). A Grevisse-féle nyelvtan a -ci-t és a -là-t határozószóknak nevezi.

A román nyelvészetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Azokat a szavakat, amelyeket a magyar nyelvészetben partikuláknak neveznek, és azokat is, amelyeket módosítószóknak, a román nyelvtanokban[9] mind határozószóknak tekintik. Amit partikulának tartanak, az nem szó. Meghatározása a következő: „több lehetséges eredetű, lekicsinyített fonetikai alakú, szóhoz hozzáadott változatlan nyelvészeti elem, amely a szó jelentését erősíti meg”.[10] A sztenderd nyelvváltozatban csak egy ilyen, az -a partikula fordul elő:

  • a sorszámnevek alakjában: al doilea. Ezek így képződnek: birtokos névelő + tőszámnév + -le határozott névelő + -a partikula.
  • a mutató névmások és a melléknévi mutató névmások főnév után használt alakjában: acest copac vagy copacul acesta ’ez a fa’ (mutató melléknévi névmás), acesta ’ez’ (hímnemű mutató névmás)
  • a care kérdő névmás és vonatkozó névmás birtokos esetű és részes esetű alakjában: Cărui coleg îi dai telefon? ’Melyik kollégának telefonálsz?’ (kérdő melléknévi névmás, partikula nélkül), Căruia îi dai telefon? (kérdő névmás, partikulával).

Az -a partikula megvan egyes határozószók változataiban is: aici / aicea ’itt’, atunci / atuncea ’akkor’, acum / acuma ’most’.

Nyelvjárásokban előfordul más partikula is: acolo (sztenderd nyelvváltozat) – colo-şa vagy acolo-ia ’ott’ (nyelvjárási változatok), aici (sztenderd) – ici-şa (nyelvjárás) ’itt’.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Péteri Attila, a Magyar Nyelvőr 2001. 1. számában (január–március) megjelent Az árnyaló partikulák elhatárolásának problémája a magyar nyelvben című tanulmánya végén ezt vallja: „A magyar partikulakutatás előtt még sok megoldandó probléma, nyitott kérdés áll.”
  2. H. Molnár Ilona [1968]: Módosító szók és módosító mondatrészletek a mai magyar nyelvben. In: Nyelvtudományi Értekezések 60; Nagy Kálmán [1980]: Kis magyar nyelvtankönyv. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.
  3. A mai magyar nyelv szófaji rendszerezésének problémái, Magyar Nyelvőr, 1995. 3. szám, (július–szeptember), 293-308.
  4. A partikula, Magyar Nyelvőr, 1998. 2. szám (április–június).
  5. Legalábbis az angol Wikipédia en:Grammatical particle szócikke szerint.
  6. Moldovan, Valentin – Radan. N., Milja [1996]: Gramatika srpskog jezika (Morfologija). Gramatica limbii sârbe (A szerb nyelv grammatikája). Sedona, Temesvár, 130-131.
  7. Grevisse, Maurice [1964]: Le bon usage. Grammaire française (A helyes nyelvhasználat. Francia nyelvtan). Éditions Duculot, S. A., Gembloux, 66.
  8. Chevalier, Jean-Claude et al. [1964]: Grammaire Larousse du français contemporain (A mai francia nyelv Larousse nyelvtana). Librairie Larousse, Párizs, 241.
  9. Avram, Mioara [2001]: Gramatica pentru toţi (Nyelvtan mindenkinek). Humanitas, Bukarest.
  10. Constantinescu-Dobridor, Gheorghe [1980]: Mic dicţionar de terminologie lingvistică (Nyelvészeti terminusok kisszótára). Albatros, Bukarest, 316–317.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Péteri Attila [2001]: Az árnyaló partikulák elhatárolásának problémája a magyar nyelvben. Magyar Nyelvőr, 1. szám (január-március)