Partikula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A nyelvészetben a partikula olyan nem toldalékolható nyelvi elem, amelyet a különböző nyelvek nyelvtanai nem kezelnek egységesen, és egyes nyelvészeti irányzatokon belül is vitatott a megítélésük.

Partikuláknak nevezték már az ókorban is a nem toldalékolható szavakat.[1] A magyar nyelvészet kezdetén ezt tette például Földi János (17551801).[2] Csak az 1960-as években kezdtek foglalkozni az orosz és a német nyelvészetben ezek közül azokkal a szavakkal, melyek nem mondatrészt képező határozószók, sem más mondattani szerepet betöltő szavak, azaz nem kötőszók vagy elöljárószók. Azelőtt, mivel nem fértek bele a szófajok hagyományos rendszerébe, az ilyen szavakat stilisztikailag kéteseknek, nem ajánlottaknak tekintették, viszont a nyelvészeti kutatások pragmatikai irányultságának fokozásával egyidőben ezeket a szavakat kezdték partikulákként kutatni.[3]

Másrészt észrevették, hogy vannak partikulákban szegény és partikulákban gazdag nyelvek. A francia például az előbbiek közé tartozik, a német pedig az utóbbiak közé.[4] Ezért is van az, hogy a német és más nyelvek mindennapi grammatikáiban is a partikulát modern értelmében külön szófajként kezelik, a francia nyelv grammatikáiban viszont nincs szó partikulákról mint szavakról.

A partikula körülhatárolása[szerkesztés]

Az, hogy partikula minden nem toldalékolható szó, azaz a határozószó, az elöljárószó, a kötőszó és az indulatszó, a terminus régi és legtágabb értelmezése. A legszűkebb szerint a partikula külön szófaj, amelyhez csak a modális jelentésű, önállóan semmilyen kérdésre sem felelő szavak tartoznak, és léteznek e két felfogás között átmenetek is.[2] Bussmann 1998 is megemlíti az előbbi tág értelmezést, hozzáadva minden olyan változatlan alakú szót is, amelyet nem lehetett a négy hagyományos szófajhoz sorolni. Szerinte a szűkebb értelmezés az indulatszavakra, a tagadó szavakra, a modális partikulákra, a fokozó partikulákra és a diskurzusjelölőkre vonatkozik.[5]

Helbig 1994 is megemlíti a fenti tág értelmezést. Az ő szűkebb értelmezése szerint modális partikulák az olyan szavak, melyek megtalálhatók a hagyományos szófajokban, de bizonyos nyelvi kontextusokban nincs mondattani funkciójuk a szócsoport vagy a mondat szintjén, hanem csak pragmatikai funkciójuk. A modális partikulákon kívül számba vesz más partikulatípusokat is, amelyek megfelelnek ennek a kritériumnak.[6]

Crystal 2008 szerint partikuláknak neveznek olyan szavakat, melyeket nem lehet besorolni a hagyományos értelemben vett szófajokba. Példákként megemlíti az angolban a főnévi igenévvel használt to szót, mely azonos alakú a to elöljáróval, de nem elöljáró, a not ’nem’ tagadószót,[7] a magyar igekötőknek megfelelő szavakat (come in ’bejön’, get up ’felkel’)[8] és a diskurzusjelölőket, melyeket pragmatikai partikuláknak is nevez: you know ’tudod/tudja’, I mean ’akarom mondani’.[9]

Partikula és módosítószó[szerkesztés]

Többen vannak nyelvészek, akik nem különböztetik meg a partikulákat a módosítószóktól. Ez volt a nézete H. Molnár Ilonának is, aki elsőként értekezett a „módosító szók”-ról 1968-ban,[1] és ez volt később is a domináns nézet a magyar nyelvészetben.[10] Más nyelvekkel foglalkozó szerzők a módosítószókat sorolják a partikulákhoz. Például Adnan Čirgić montenegrói nyelvész teszi ezt, modifikatori elnevezéssel foglalkozva velük a partikulák keretében. Mások nem használnak a „módosítószó” terminusnak megfelelőt, hanem az ilyen szavakat modális partikuláknak tekintik.[11] Megint mások a módosítószókat külön megnevezés nélkül sorolják a partikulák közé általában.[12]

A magyar nyelvészetben a partikulákat először Keszler Borbála határolta el radikálisan 1995-ben,[1] majd Kugler Nóra határozta meg a következőképpen: „A partikula olyan viszonyszó, amely nem toldalékolható, más szavakkal nem alkot sem morfológiai természetű, sem szintaktikai kapcsolatot, nem lehet mondatrész […]. Morfológiai természetű szerkezetet azért nem hoz létre, mert nem grammatikai viszonyító elem, mondatrészi szerepre pedig nem létező vagy nagyon szűk denotatív jelentése miatt alkalmatlan. Funkciója az, hogy a mondatban lévő állításon műveleteket végez (pl. előfeltevést kapcsol hozzá, meghatározza téma-réma szerkezetét) […]; modális viszonyt, a beszélő attitűdjét (érzelmi, akarati, értékelő viszonyát) fejezi ki, vagy jelöli a beszélő reagálását a kommunikációs helyzetre, illetve annak valamely összetevőjére […]. A partikula önmagában semmilyen kérdésre sem felelhet.”[2]

Ugyancsak Kugler különböztette meg a partikulát a módosítószótól azzal az érvvel, hogy az utóbbi nemcsak mondatba illeszthető (Géza biztosan eltalálta a célt), hanem mondatszó is lehet, amely eldöntendő kérdésre válaszol (– Géza eltalálta a célt? – Biztosan).[13] Ezzel ellentétben a partikula csak mondatban működik, és semmiféle kérdésre sem válaszol.

Más nyelvekkel foglalkozó nyelvészek is megkülönböztetik a partikulát a módosítószótól, az utóbbit különleges határozószónak tekintve, amely mondatban működik, de annak nem egyetlen elemét, hanem egészét módosítja.[14][15][16]

A partikula mint szóhoz hozzáadott elem[szerkesztés]

A francia és a román nyelv grammatikáiban hagyományosan az, amit partikulának neveznek nem szó, és nem foglalkoznak vele külön. Grevisse 1964 csak megemlíti, hogy olykor a határozószókat, az elöljárószókat, a kötőszókat és az indulatszókat általánosan partikuláknak nevezik.[17] Más grammatikákban[18] partikuláknak nevezik a mutató névmáshoz adott -ci és -là elemeket, amelyek a közelségre, illetve a távolságra utalnak: celui-ci ’ez’ (hímnem), celle-ci ’ez’ (nőnem), ceux-ci ’ezek’ (hímnem), celles-ci ’ezek’ (nőnem), celui-là ’az’ (hímnem), celle-là ’az’ (nőnem), ceux-là ’azok’ (hímnem), celles-là ’azok’ (nőnem). A Grevisse-féle grammatika a -ci-t és a -là-t határozószóknak nevezi.

Azokat a szavakat, melyeket más nyelvek grammatikáiban partikuláknak neveznek, a román grammatikákban mind határozószóknak tekintik.[19] Annak, amit partikulának tekintenek, a meghatározása „szóhoz hozzáadott változatlan nyelvi elem, amely a szó jelentését erősíti meg”.[20] A sztenderd nyelvváltozatban csak egy ilyen, az -a partikula fordul elő:

Az -a partikula megvan egyes határozószók változataiban is: aici / aicea ’itt’, atunci / atuncea ’akkor’, acum / acuma ’most’.

Nyelvjárásokban előfordul más partikula is: acolo (sztenderd nyelvváltozat) – colo-șa vagy acolo-ia ’ott’ (nyelvjárási változatok), aici (sztenderd) – ici-șa (nyelvjárás) ’itt’.

A partikulák eredete[szerkesztés]

A partikulák általában szófajváltás útján jöttek létre határozószókból, kötőszókból vagy egyéb szófajokból, és e szavak egy része továbbra is használatos az eredeti funkciójával.

  • határozószó → partikula:
Péter egyszerűen oldotta meg a feladatotPéter egyszerűen megoldotta a feladatot;[21]
(franciául) Je suis bien à Paris ’Jól érzem magam Párizsban’ → Il part bien demain? ’Tényleg holnap megy el?’;[22]
  • kötőszó → partikula:
Esik az eső, hát maradjunk itthonHát láttál már ilyet?;[21]
(németül) Er kommt, aber sein Vater ist verhindert ’Ő eljön, de az apja nem teheti’[23]Die werden aber staunen! ’Csodálkozni fognak ám azok!’;[24]
(franciául) Je pense, donc je suis ’Gondolkodom, tehát vagyok’[25]Taisez-vous donc à la fin! ’Hallgassatok már el egyszer!’;[26]
(horvátul) Nije se čuvao, pa se razbolio ’Nem vigyázott magára, aztán megbetegedett’[27]Pa to nije moguće! ’Hát ez lehetetlen!’[28]

Egyes szavak partikulaként használt alakja megváltozott, és az új alakjuk csak partikulaként létezik. Például így keletkeztek a magyarban a hadd (< hagyd, hogy) és a lám (< lássam, hogy) partikulák.[29]

Végül olyan partikulák is vannak, amelyeknek egyáltalán nincs más szófajbeli megfelelőjük az adott nyelvben. Ilyen például a közép-délszláv diarendszerben a li kérdő partikula, mely a protoszláv nyelvből örökölt.[30]

Partikula-kombinációk[szerkesztés]

Olykor ugyanabban a mondatban két vagy három partikula is előfordul:

  • Hát még ilyet!;[21]
  • Most már aztán gyere el!;[1]
  • (németül) Was hat er denn schon anzubieten? (franciául) Que peut-il donc bien avoir à proposer? ’Vajon mit is tudna javasolni?’[31]

Partikulafajták[szerkesztés]

Azokban a grammatikákban, melyekben a partikulát külön szófajnak tekintik, esetleg a módosítószóval együtt, fajtái megállapításának kérdése ugyanolyan összetett, mint a körülhatárolásáé. Ezt bizonyítják különböző nyelvészek sokféle javaslatai.

Magyar grammatikákban[szerkesztés]

Kugler 1998 a partikulákat két fő kategóriára osztja, melyekben több alkatégória van:[32]

  • modális-pragmatikai partikulák:
  • a modális alapérték jelölői:
– kérdő alapérték: Akkor holnap találkozunk, ugye?;
– óhajtó alapérték: bár, csak (’bárcsak’), bárcsak;
– engedélykérés: hadd;
  • árnyaló partikulák:
– megerősítést kifejező: Hallottam ám a dologról;
– csökkentést, enyhítést kifejező: Neki ugyan mondhatod!;
– korlátozást kifejező: Éppenséggel ez is elképzelhető;
– akaratot, érzelmet kifejező: Gyere már!
  • propozicionális partikulák:
  • becslő (mértékértékelő) partikulák: Mindössze két kilométert kell gyalogolnunk;
  • fokozó-rangsoroló partikulák: Elég izgalmas;
  • rémakiemelő partikulák: Az üzletben csak a könyvet néztem meg vs. Az üzletben a könyvet csak megnéztem.[33]

Német grammatikákban[szerkesztés]

A német nyelvvel foglalkozó grammatikákban a következő partikulafajták találhatók:

  • modális vagy árnyalópartikulák: Der ist vielleicht ein Spinner! ’Ez valami bolond lehet!’;[34]
  • fokozó vagy intenzitás partikulák: Sie hat sehr gut gespielt ’Nagyon jól játszott’ (nőnem)’;[35]
  • összehasonlító partikulák: Er ist größer als/als wie/wie/wan ich ’Ő (hímnem) nagyobb, mint én’;[36]
  • fókuszpartikulák: Ich habe nur zwei Bonbons gegessen ’Csak két cukorkát ettem meg’;[37]
  • válaszpartikulák: Eben! ’Pontosan!’;[38]
  • tagadó partikulák: Ich habe ihn nicht gesehen ’Nem láttam (őt)’;[39]
  • a főnévi igenév partikulája: Sie begannen schön zu tanzen und singen ’Szépen kezdtek táncolni és énekelni’.[40]

A közép-délszláv diarendszer grammatikáiban[szerkesztés]

A közép-délszláv diarendszerhez tartozó szerb, horvát és montenegrói nyelv grammatikáiban egyes partikulakategóriák több szerzőnél megtalálhatók, de vannak olyanok is, melyeket csak egyikük vagy másikuk veszi számba. Partikulafélék:

  • modális (Moldovan 1996 és Čirgić 2010 így nevezi, az utóbbi modifikator-nak, azaz módosítószónak is nevezve, Barić 1997 és Klajn 2005 pedig csak leírja, és példákat ad): On to, naravno, nije ni mogao znati ’Természetesen, ő ezt nem is tudhatta’;[12]
  • kérdő (Moldovan, Barić, Klajn, Čirgić): Dolaziš li sutra? ’Eljösz-e holnap?’;[11]
  • igenlő (Moldovan, Barić, Klajn, Čirgić): – Hoće li i oni śutra doći? – Da, doći će! ’– Eljönnek-e ők is holnap? – Igen, eljönnek’ (független, de nem mondatszó), Da! (független és mondatszó);[41]
  • tagadó (Moldovan, Barić, Klajn, Čirgić): Hvala, ne ’Köszönöm, nem’ (független), Ne pušim ’Nem dohányzom’ (nem független);[42]
  • megerősítő (Moldovan, Barić, Klajn, Čirgić): Putovao je čak u Kinu ’Még Kínába is elutazott’;[12]
  • parancsoló (Moldovan, Klajn, Čirgić): Oni neka dođu! ’Ők csak jöjjenek!’;[43]
  • bemutató (Moldovan, Klajn, Čirgić): Eno starica pred vratima ’Íme az öregasszony az ajtó előtt’;[11]
  • határtalan választási lehetőséget, közömbösséget, megengedést kifejező (morfológiai szempontból az akár- előtagnak megfelelő határozatlan szókapcsolatok alkotásában részt vevő) (Barić, Klajn, Čirgić): ma gde ’akárhol’, kako god ’akárhogyan’, bilo kakav ’akármilyen’, makar koji ’akármelyik’;[44] Što se god dogodi, vas se to ne tiče ’Akármi is történne, az titeket nem érint’;[12]
  • korlátozó (Moldovan, Čirgić): Samo ti možeš da mi pomogneš ’Csak te tudsz segíteni rajtam’;[45]
  • felkiáltó: (Moldovan, Klajn): Ala smo se lepo proveli! ’Milyen szépen múlattuk az időt!’;[45]
  • kívánságot kifejező (Moldovan, Klajn):
  • a beszélő javára: Samo da mi se on vrati! ’Bárcsak visszajönne hozzám!’;[11]
  • a címzett javára (jókívánság): Neka vam nova godina bila srećnija ’Legyen boldogabb az új évetek’;[44]
  • fokozó: mnogo veći ’sokkal nagyobb’, malo gluv ’kissé süket’, dosta dobro ’elég jól’, gotovo svi ’majdnem mind’.[43]

Barić 1997 és Klajn 2005 a partikulák közé sorolja a töltelékszavakat is: Bio sam tamo pa, ovaj, nisam vidio ništa ’Ott voltam, aztán, hát, nem láttam semmit’.[12]

Čirgić 2010 külön szófajként kezeli a diskurzusjelölőket (konektori elnevezéssel), viszont Klajn 2005 ezeket a partikulák közé sorolja: Lekovi treba uzimati uz jelo. Naime, lekari kažu… ’Az orvosságokat étellel kell beveni. Ugyanis az orvosok azt mondják…’ (független mondatok közötti konnektor), Zbilja, šta je bilo s tvojom diplomom? ’Tényleg, mi lett a diplomáddal?’ (a beszélgetésbe új témát bevezető szó).[46]

Čirgić a partikulákhoz sorol mondatba beékelt szócsoportokat is: bez sumnje ’kétségen kívül’, na svu sreću ’szerencsére’.[47] Barić is ezt teszi szócsoportokkal és mondatokkal: Vi to, na sreću, niste osjetili, ali ja, kažem vam, i te kako jesam ’Maga ezt szerencsére nem érezte, de én, hadd mondjam magának, de még mennyire’.[12] Moldovan szerint tagolatlan mondat is partikulának számít, ha igenlő válasz tagadó alakú kérdésre: – Zar ti ne dolaziš na utakmicu? – Kako da ne! Dolazim ’– Te nem jössz a mérkőzésre? – Dehogy nem! Jövök’.[45]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d Péteri 2001, 94. o..
  2. ^ a b c Kugler 1998, 214. o.
  3. Möllering 2001, 130. o.
  4. Weydt 1969, idézi Péteri 2001, 94. o.
  5. Bussmann 1998, 867. o.
  6. Helbig 1994, 31. o., idézi Möllering 2001, 131. o.
  7. Crystal 2008, 352. o.
  8. Crystal 2008, 367. o.
  9. Crystal 2008, 379. o.
  10. Vö. Balogh 1971, 180–181. o., Nagy 1980, 87. o.
  11. ^ a b c d Moldovan 1996, 130. o.
  12. ^ a b c d e f Barić 1997, 282. o.
  13. Kugler 2001, 233. o.
  14. Bussmann 1998, 1060. o., sentence adverbial szócikk.
  15. Crystal 2008, 14. o., adverb szócikk, melyben határozószók sentence modifier „mondatmódosító” vagy sentence connector „mondatkonnektor” funkciójáról is van szó.
  16. Klajn 2005 „mondati hatátozószókat” említ meg a határozószót tárgyaló fejezetében (153. o.)
  17. Grevisse 1964, 66. o.
  18. Pl. Chevalier 1974, 241. o.
  19. Pl. Avram 1997.
  20. Constantinescu-Dobridor 1980, 316–317. o.
  21. ^ a b c Péteri 2001, 99. o.
  22. Fónagy 2006, 182. o.
  23. DWDS, aber szócikk.
  24. Möllering 2001, 133. o.
  25. TLFi, donc szócikk.
  26. Fónagy 2006, 183. o.
  27. HJP, pa (I) szócikk].
  28. HJP, pa (II) szócikk.
  29. Péteri 2001, 102. o.
  30. HJP, li szócikk.
  31. Sauerwein Spinola 2009, 239. o.
  32. Kugler 1998, 216–217. o.
  33. Ha a mondat a feltételezhető Mit néztél meg az üzletben? kérdésre válaszol, a válaszban kiemelés nélkül az Az üzletben megnéztem rész a téma, azaz a beszélgetőtársak által már ismert információ, a mondat többi része (a könyvet) pedig a réma, azaz a mondatba foglalt új információ. Ha viszont a kérdés Mit csináltál az üzletben a könyvvel?, a válaszban a réma a megnéztem rész.
  34. canoonet, Die Abtönungspartikeln / Modalpartikeln (Az árnyaló / modális partikulák).
  35. canoonet, Die Gradpartikeln / Intensitätspartikeln (A fokozó / intenzitás partikulák).
  36. Atlas zur deutschen Alltagssprache, Vergleichspartikel (A német mindennapi nyelv atlasza, Összehasonlító partikula).
  37. canoonet, Die Fokuspartikeln (A fókuszpartikulák).
  38. Möllering 2001, 138. o.
  39. canoonet, Die Negationswörter (A tagadó szók).
  40. Öhl 2009, 1. o.
  41. Čirgić 2010, 228. o.
  42. Klajn 2005, 169. o.
  43. ^ a b Čirgić 2010, 227. o.
  44. ^ a b Klajn 2005, 170. o.
  45. ^ a b c Moldovan 1996, 131. o.
  46. Klajn 2005, 171. o.
  47. Čirgić 2010, 229. o.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • H. Molnár Ilona. Módosító szók és módosító mondatrészletek a mai magyar nyelvben. Budapest: Akadémiai Kiadó. Nyelvtudományi értekezések sorozat. 60. sz. 1968
  • Keszler Borbála. A mai magyar nyelv szófaji rendszerezésének problémái. Magyar Nyelvőr. 119. évf. 3. sz. 1995. (július–szeptember). 293–308. o. (Hozzáférés: 2016. március 28)

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]