Határozószó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A hagyományos nyelvtanban a határozószó olyan szófaj, amelynek mondattani funkciója az, hogy határozóként főleg ige, és ritkábban melléknév vagy más határozószó bővítményeként ezek jelentését megváltoztatja vagy pontosítja.[1]

Egyes nyelvekben, például az újlatin nyelvekben, a határozószó változatlan alakú szófaj, azaz nem toldalékolható, bár vannak kivételek. Más nyelvekben, mint a szláv nyelvek, részben toldalékolható, azaz fokjeleket kaphat. A magyar nyelvben is vannak toldalékolható határozószók, azaz fokjeleket és/vagy viszonyragokat kaphatnak. Az előbbi nyelvekben ezeknek a ragoknak elöljárószók felelnek meg.

Egyes források heterogén szócsoportként jelölik meg a határozószókat, főleg azon grammatikákra utalva, melyek nem különítik el a módosítószót a határozószótól és a partikulától.[2][3] Ezekben a módosítószó (angolul) sentence modifier adverbial ’mondatmódosító határozó’,[3] (angolul) sentence adverb, ’mondat-határozószó’,[2] (franciául) adverbe portant sur toute l’assertion ’az egész állításra vonatkozó határozószó’,[4] (franciául) adverbe de phrase ’mondat-határozószó’,[5] (románul) adverb fără funcție sintactică ’mondattani funkció nélküli határozószó’[6] stb.

Osztályozás[szerkesztés]

A határozószókat többféle szempontból lehet osztályozni.

Eredetszerinti osztályozás[szerkesztés]

Motiválatlan szerkezetű határozószók[szerkesztés]

A magyar nyelvben a határozószó nem eredendő szófaj, hanem másodlagos. Egyes régebbiek a mai nyelvben már motiválatlan szerkezetűek (hanyatt, rögvest, tüstént), mások, újabbak, elemezhetőek: kétfelől, újra.[7]

Más nyelvekben motiválatlan szerkezetűek a nyelv régi történeti időszakaiban alakult határozószókon kívül azok, melyek az eredeti nyelvből örököltek. Ilyenek például a francia nyelvben a latinból származó mal ’rosszul’, mieux ’jobban’, puis ’aztán’,[8] vagy a románban afară ’kint’, bine ’jól’, unde ’hol’.[6] Szintén motiválatlan szerkezetűek a jövevény határozószók: (franciául) gratis ’ingyen’ (latin), illico ’azonnal’ (latin), incognito ’inkognitóban’ (olasz);[9] (románul) prea ’túl’ (szláv), taman ’éppen’ (török), măcar ’legalább’ (görög), musai (magyar), deja ’már’ (francia).[6]

Szófajváltással létrejött határozószók[szerkesztés]

Határozószó lehet szófajváltás eredménye is, mely jelenség fontossága nyelvtől függő. Egyes nyelvekben melléknevek használhatóak formai változás nélkül határozószókként. Ez például a románban gyakori. Ebben a nyelvben a melléknév hímnem egyes számú alakja lehet határozószó: frumos ’szép/szépen’, greu ’nehéz/nehezen’, deschis ’nyílt/nyíltan’.[6]

A közép-délszláv diarendszer sztenderd nyelvváltozataiban egyes melléknevek semleges nem egyes számú alakja használatos határozószóként is (pl. dobro ’jó/jól’, jasno ’világos/világosan’, slabo ’gyenge/gyengén’),[10] mások, hímnen egyes számban a -skī-re és a -jī-re végződőek, ebben az alakban lehetnek határozószók, akár hosszú i-vel, mint az eredeti melléknév, akár ennek rövid változatával, ami valamennyire megkülönbözteti a melléknévtől: Primio nas je bratskī/bratski ’Testvériesen fogadott minket’, Cijelo je to vrijeme živio pasjī/pasji ’Egész ezidő alatt kutyaélete volt’ (szó szerint ’… kutyául élt’).[11]

Ritkábban a franciában is vannak határozószóként használt melléknevek: Il chante faux ’Hamisan énekel’, Elle s’habille jeune ’Fiatalosan öltözködik’.[12] Egészen kivételesen vannak ilyen határozószók, melyek nemben és számban egyeznek az alaptagukként szolgáló melléknévvel: Ma fenêtre est grande ouverte ’Ablakom tágra nyitott’ (André Gide).[13]

Az angol nyelvben is ritkább a határozószóként használt melléknév, mint a másféle: We didn't have a long wait ’Nem volt hosszú a várakozásunk’ vs. We didn't have to wait long ’Nem vártunk sokáig’.[14]

A románban főnév is lehet határozó(szó) használatú. Ilyenek a napok nevei névelő nélkül vagy határozott névelővel: [luni ’hétfő/hétfőn’, lunea ’a hétfő/(minden) hétfőn’], és más főnevek csak határozott névelővel: ziua ’a nap/nappal’, iarna ’a tél/télen’.[6]

A magyarban gyakoriak a határozói igenévből keletkezett határozószók: lopva, elvétve, betéve.[7]

Képzett határozószók[szerkesztés]

Bokor 2007 megjegyzi, hogy „van olyan nézet, amely szerint az -n, -an/-en, -ul/-ül, -szor/-szer/-ször ragos mellék- és számnevek is (képzett) határozószók volnának (forrón, magasan, öten, konokul, hitetlenül, sokszor, kétszer, ötször stb.)”[15] Ez a nézet általános más nyelvek grammatikáiban.

  • Az angol nyelvben gyakoriak a melléknévből képzett határozószók: quick ’gyors’ → quickly ’gyorsan’, awful ’szörnyű’ → awfully ’szörnyen’;[3]
  • A franciában is nagyon termékeny határozószók melléknévből való képzése: grand, grande ’nagy’ → grandement ’nagy mértékben’, vif, vive ’élénk’ → vivement ’élénken’;[16]
  • A románban kevesebb melléknévből képzett határozószó van, mivel sok melléknevet változatlanul használnak határozószóként, de vannak főnévből és igéből képzettek is: nebun ’bolond’ → nebunește ’bolondul’, șoim ’sólyom’ → șoimește ’sólyom módjára’, a se târî ’csúszni-mászni’ → târâș ’hason csúszva’;[6]
  • A horvát nyelvben is képeznek határozószót főnévből és igéből: zima ’tél’ → zimus ’ezen a télen’, dan ’nap’ → danas ’ma’, hteti ’akarni’ → nehotice ’akaratlanul’.[11]

Összetett határozószók[szerkesztés]

A szóösszetétel egyike a határozószók alkotási módjának.

A magyarban ilyenek az ideig-óráig, kurtán-furcsán,[7] ezentúl, tegnapelőtt határozószók.[17]

Más nyelvekben:

  • (angolul) forthwith ’azonnal’, henceforth ’ezentúl’;[2]
  • (franciául) avant-hier ’tegnapelőtt’, longtemps ’sokáig’;[18]
  • (románul) alaltăieri ’tegnapelőtt’, oricând ’akármikor’;[6]
  • (horvátul) zatim ’azután’, bogzna ’Isten tudja’.[19]

Határozószó értékű szókapcsolatok[szerkesztés]

Ezek olyan szókapcsolatok, melyek szemantikailag nem elemezhetők. Grammatikailag elemezhetők ugyan, de mivel egy szóból álló határozóként működnek, nem elemzik őket. Ezt a kategóriát számba veszik például a francia grammatikák locutions adverbiales elnevezéssel. Van olyan, melynek alapszava (már) nem él magában (pl. à bon escient ’tudatosan, szándékosan’), és olyan, melynek mindegyik összetevője külön is használt szó: de bonne heure ’korán (reggel)’ (szó szerint ’jó órában’).[20]

A román grammatikák is foglalkoznak ezzel a kategóriával, idesorolva szintagmákon kívül (la miezul nopții ’éjfélkor’) egész mondatokat is: cât ai zice pește ’nagyon gyorsan’ (szó szerint ’amig kimondanád „hal”’).[21]

Jelentésszerinti osztályozás[szerkesztés]

Hagyományosan annyi féle határozószót különböztetnek meg jelentésük szerint, ahány féle határozószóval kifejezett határozófélét. Ezzel szemben Bokor 2007 csak két főbb fajtáját különbözteti meg a határozószóknak:[22]

  • A valóságos határozószó határozottabb fogalmi tartalmakat fejez ki, és jelölhet:
  • helyet: alant, közel, otthon;
  • időt: egykor, nemsokára, tüstént;
  • elvontabb körülményt: alattomban, egymagában, elég.
  • A névmási határozószó (a Magyar grammatika[23] szerint határozószói névmás) vagy csak alkalmi utalással, vagy vissza-, illetőleg rámutatással fejez ki határozói körülményt. Ez is jelölnek:
  • helyet: hol, ott, mindenhonnan;
  • időt: mikor, néha, soha.
  • elvontabb körülményt: hogyan, némileg, akármint.

A határozószó toldalékolása[szerkesztés]

Egyes nyelvekben a határozószók korlátozottan ugyan, de toldalékolhatók.

Bizonyos határozószók fokozhatóak úgy, mint a melléknevek. A magyarban ez a -bb fokjellel és a leg- prefixummal történik: előreelőbbre, legelőbbre.[7]

A közép-délszláv diarendszer nyelveiben hasonló a fokozás: (szerbül) blizu ’közel’ → bliže ’közelebb’, najbliže ’legközelebb’.[24]

Az angolban is van néhány szuffixummal fokozható határozószó, pl. soon ’hamar’ → sooner ’hamarabb’, soonest ’leghamarabb’, de a legtöbb analitikus fokozású: often ’gyakran’ → more often ’gyakrabban’, most often ’leggyakrabban’.[25]

Más nyelvekben, mint az újlatin nyelvek, a fokozás csak analitikus.

A magyarban egyes határozószókhoz, főleg a hely- és időjelölőkhöz járulhatnak viszonyragok: alulról, kintről, addigra, belülre, mostantól, hazáig, sokáig.[7] Más nyelvekben ilyeneknek elöljárós szókapcsolatok felelnek meg: (franciául) d’ici ’innen’,[26] (románul) de sus ’fentről’,[27] (horvátul) do danas ’máig’. Az utóbbi nyelvben egyes ilyen szókapcsolatokat egyetlen szónak tekintenek, pl. nadesno ’jobbra’.[28]

Egyes határozószók alapul szolgálhatnak szóképzésnek is: továbbít, mai, ingyenes.[7] A horvát nyelvben határozószót lehet képezni határozószóból: natrag ’hátra’ → natraške ’hátrafelé’. Mindkét szó jelentése ugyanaz, de a képzett megerősíti a körülmény kifejezését.[28] A román nyelvben kicsinyítő képzőt lehet hozzáadni bizonyos határozószókhoz: bine ’jól’ → binișor ’jócskán’, repede ’gyorsan’ → repejor ’gyorsacskán’.[29]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Dubois 2002, 19. o.
  2. ^ a b c Bussmann 1998, 22. o.
  3. ^ a b c Crystal 2008, 14. o.
  4. Kalmbach 2013, 175. o..
  5. Delatour 2004, 172. o.
  6. ^ a b c d e f g Constantinescu-Dobridor 1998.
  7. ^ a b c d e f Bokor 2007, 240. o.
  8. Grevisse – Goosse 2007, 1186. o.
  9. Grevisse – Goosse 2007, 1187. o.
  10. Čirgić 2010, 131. o.
  11. ^ a b Barić 1997, 275. o.
  12. Kalmbach 2013, 38. o..
  13. Grevisse – Goosse 2007, 1190. o.
  14. Eastwood 1994, 262. o.
  15. Bokor 2007, 242. o.
  16. Grevisse – Goosse 2007, 1206. o.
  17. Cs. Nagy Lajos 2007, 301. o.
  18. Grevisse – Goosse 2007, 1195–1196. o.
  19. Barić 1997, 389. o.
  20. Grevisse – Goosse 2007, 1197. o.
  21. Bărbuță 2000, 189. o.
  22. Bokor 2007, 241. o.
  23. Keszler Borbála (szerk.). Magyar grammatika. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó. 2000.
  24. Klajn 2005, 158. o.
  25. Eastwood 1994, 282. o.
  26. Grevisse – Goosse 2007, 392. o.
  27. Bărbuță 2000, 264. o.
  28. ^ a b Barić 1997, 276. o.
  29. Cojocaru 2003, 175. o.

Források[szerkesztés]