Szófajváltás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A szófajváltás a szókészlet gyarapításának egyik nyelven belüli módszere, amely nyomán szavak egy bizonyos lexikai osztályból átkerülnek egy másikba.[1]

A terminusnak van egy tágabb, de ritkább értelmezése, melyet a magyar elnevezés jól tükröz, és amely beleérti a szófajváltó szóképzést is.[2] Szűkebb és gyakoribb értelmezés szerint azonban a terminus csak olyan szófaji változásra vonatkozik, amely a szó szótári alakja megváltoztatása nélkül történik.[3] Ezzel a jelentéssel használják még angolul a zero derivation „nulla képzés” és functional shift „funkcióváltás”,[4] franciául pedig a dérivation impropre „helytelenül nevezett képzés” terminusokat.[5]

A szófajváltás fajtái[szerkesztés]

Szófajváltással a szó eredeti alaktani és mondattani viselkedése megváltozik: más toldalékokat kaphat, más mondatbeli funkciója lehet, más mondatrészek bővíthetik ki, de ezek a változások nem történnek minden esetben ugyanolyan mértékben.[6]

A szófajváltás lehet alkalmi vagy lexikai. Egy bizonyos szó esetében ezek a minősítések a szófajváltás fokozataira vonatkoznak. Például a Zöldre (= zöld színűre) váltott a természet mondatban a zöld csak aktuálisan főnév, lexikailag melléknévi jelentése van, mivel ezzel a jelentéssel szótári szóként fokozható (legzöldebb) és fokhatározóval bővíthető (nagyon zöld). Ugyanakkor főnévre jellemzően kapott esetragot, és lehetne jelzője (üde zöld). Ugyanannak a szónak, például a Zöldet (= zöld növényi hajtást) is kérek a csokorba, A zöldek (= környezetvédők) kiálltak a Zengő védelmében, Átment a zöldön (= szabad jelzésen) vagy Sétáltak egy nagyot a zöldben (= a természetben) mondatokban, főnévi jelentése és szofajisága van, szótározható új jelentésekkel. Az alkami szófajváltással csak a szó jelentésformája változik meg, a lexikaival a jelentéstartalma is, azaz bővül a lexikai jelentése.

A lexikai szófajváltás lehet teljes vagy részleges. A teljes szófajváltás nyomán a szó eredeti jelentése eltűnik. Ez történt például a kocsi vagy a légyott szavak esetében. Részleges szófajváltáskor megmarad a szó eredeti jelentése is, és kettős vagy többes szófajúság keletkezik. Ilyenek például az etnikumokra vonatkozó melléknevek/főnevek: magyar, tatár stb.

A nyelvtörténet során szófajváltással keletkeztek új, egy bizonyos időszakig nem létező szófajok. Így lett például a határozott névelő a távolra mutató névmásból a magyar nyelvben.[7]

A szófajváltás néhány nyelvben[szerkesztés]

A magyarban gyakoriak a következő szófajváltások:[8]

  • melléknév > főnév: Pirosra cserélte kék kocsiját;
  • számnév > főnév: Adj hozzá négyet!;
  • főnév > melléknév: a szomszéd udvar;
  • melléknévi igenév > főnév: alkotó, vádlott, jövendő;
  • képzett melléknév > főnév: énekes, világtalan;
  • határozószó > névutó: át a réten > a réten át;
  • határozószó > igekötő: át a réten > átjár a réten.

Egyéb szófajváltások:[8]

  • képzett számnév > főnév: negyed, század;
  • határozószó > főnév: este, reggel;
  • ige > főnév: félsz, éljen;
  • ige > melléknév: nemszeretem;
  • ige > határozószó: találomra.

Az angolban nagyon produktívak az alábbi szófajváltások:

  • főnév > ige: to bicycle ’biciklizik’;[9]
  • melléknév > ige: to tidy ’rendet csinál’;[9]
  • ige > főnév: hit ’ütés’;[9]
  • melléknév > főnév: the rich ’a gazdagok’.[10]

A franciában gyakori a melléknévről főnévre való váltás olyan melléknevekből, amelyek eredetileg bizonyos főnevek jelzői voltak vagy még mindig előfordulnak ilyen funkcióval: voiture automobile ’önmozgó kocsi’ > automobile ’autó’, boulevard périphérique ’(városi elkerülő) körgyűrű’ > périphérique. Nem ugyanolyan gyakori, de elterjedési tendenciát mutat a főnévről melléknévre váltás névszói állítmány névszói részeként (être rock ’a rockzene a kedvence’, être montagne ’a hegyvidéket preferálja’) és a melléknévről határozószóra való váltás: rouler tranquille ’nyugodtan vezet (autót)’, s’habiller anglais ’angolosan öltözködik’.[11]

A közép-délszláv diarendszer nyelveiben is gyakori a melléknévről főnévre való váltás. Példa: Vera se udala vrlo mlada ’Vera nagyon fiatalon ment férjhez’ > Ova mlada nije iz našeg sela ’Ez a menyasszony nem a falunkból való’. Jelzős szószerkezet jelzőjéből keletkezett számos országnév: Hrvatska ’Horvátország’, Mađarska ’Magyarország’.[12] Melléknevek semlegesnem egyes szám alanyesetű alakjából lettek elvont főnevek, például dobro ’a jó’, zlo ’a rossz’. Nagyon gyakori ennek a melléknévi alaknak a használata határozószóként: Ona tiho govori ’Halkan beszél’.[13] Egyéb szófajváltások:[12]

  • jelen idejű határozói igenév > melléknév: osvježavajuće piće ’üdítő ital’;
  • szenvedő melléknévi igenév > melléknév: uvezena tkanina ’importált szövet’;
  • elöljárószós főnév > határozószó: (osuđen) na smrt ’halálra ítélt’ > (bolestan) nasmrt ’halálosan beteg’;
  • kérdő határozószó > vonatkozó határozószó, kötőszó: gdje? ’hol’ > gdje ’ahol’;
  • eszközhatározói esetű főnév > elöljárószó: povodom ’alkalommal’ > povodom proslave ’az ünnepély alkalmából’.

A román nyelvben is a leggyakoribbak a következő szófajváltások:

  • melléknév > főnév: frumosul (határozott végartikulussal) ’a szép’, un leneș (határozatlan névelővel) ’egy lusta’, cel sărac (mutató névelővel) ’a szegény’;[14]
  • melléknévi igenév > melléknév: un glas stins ’elhaló hang’;[15]
  • számnév > főnév: un trei ’egy hármas’, cei trei ’azok hárman’;[14]
  • kérdő határozószó > vonatkozó határozószó, kötőszó: Unde este? ’Hol van?’ > E un punct însă unde drumul nostru se bifurcă ’Van viszont egy pont, ahol útjaink szétválnak’.[16]

Egyéb gyakori szófajváltások:

  • A módhatározószók rendszerint eredetileg melléknevek: un cântec frumos ’szép ének’ > cântă frumos ’szépen énekel’.[17]
  • A napok neveit helyhatározókként is használják, határozott artikulus nélkül (pl. Pleacă miercuri ’Szerdán megy el’), vagy ilyen artikulussal és némi jelentéskülönbséggel: Vine la mine miercurea ’(Minden) szerdán jön hozzám’. Ugyanígy használják a nap időszakai és az évszakok neveit is: Dimineața (e. sz.) / Diminețile (t. sz.) stă acasă ’(Minden) reggel otthon ül’, Vara ne ducem la mare ’Nyáron a tengerpartra megyünk’.[17]
  • Melléknévi igenévből származik számos cselekvésnév: aratul ’a szántás’.[14]

Azon cselekvésnevek egy része, amelyeknek a latinból örökölt tövük van, és -are/ -ere/ -ire/ -îre végződésűek, szófajváltásból származhattak latin főnévi igenevekből,[18] pl. ascultare ’hallgatás’ (hangé), vedere ’látás’, auzire ’hallás’. Ez történelmi és teljes szófajváltás, mivel ilyen szavakat csak a nyelv viszonylag régi stádiumában használtak főnévi igenévként.

Amennyiben a módosítószót külön szófajnak tekintik, mint például a magyar nyelv és a közép-délszláv diarendszer nyelveinek grammatikáiban, ez is legtöbbször szófajváltás nyomán lesz azzá rendszerint határozószóból. Példák:

  • (magyarul) Géza biztosan (határozószó) talált be a belső körbe > Géza biztosan (módosítószó) betalált a belső körbe;[19]
  • (montenegróiul) Ona je sigurno polagala vozački ispit ’Magabiztosan tette le a gépkocsivezetői vizsgát’ > Ona je, sigurno, polagala vozački ispit ’Biztosan letette a gépkocsivezetői vizsgát’;[20]

A partikula is, melyet egyes nyelvészek külön szófajként különítenek el úgy a határozószótól, mint a módosítószótól,[21] többnyire más szófajokból származik. Példák:

  • határozószóból:
(magyarul) Péter egyszerűen oldotta meg a feladatot > Péter egyszerűen megoldotta a feladatot;[22]
(franciául) Je suis bien à Paris ’Jól érzem magam Párizsban’ > Il part bien demain? ’Tényleg holnap megy el?’;[23]
  • kötőszóból:
Esik az eső, hát maradjunk itthon > Hát láttál már ilyet?;[22]
(németül) Er kommt, aber sein Vater ist verhindert ’Ő eljön, de az apja nem teheti’[24] > Die werden aber staunen! ’Csodálkozni fognak ám azok!’;[25]
(franciául) Je pense, donc je suis ’Gondolkodom, tehát vagyok’[26] > Taisez-vous donc à la fin! ’Hallgassatok már el egyszer!’;[27]
(horvátul) Nije se čuvao, pa se razbolio ’Nem vigyázott magára, aztán megbetegedett’[28] > Pa to nije moguće! ’Hát ez lehetetlen!’[29]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Constantinescu-Dobridor 1998, conversiune szócikk.
  2. Megemlítik például Bussmann 1998, 255; Constantinescu-Dobridor 1998, conversiune szócikk; Dubois 2002, 120. o. Ebben az értelemben használja például Kiefer 2006 (36. és a következő oldalak).
  3. Crystal 2008 csak erről az értelmezésről szól (114. o.), Bussmann 1998 és Dubois 2002 gyakoribbként írják le, Horváth 2006 (232. és a következő oldalak) és Bokor 2007 (207. és a következő oldalak) csak ebben az értelemben használják.
  4. Crystal 2008.
  5. Dubois 2002, 137. o.
  6. Bokor 2007, 207–212. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrást.
  7. Korompay 2006, 251. o.
  8. ^ a b Bokor 2007, 207–212. o.
  9. ^ a b c Bussmann 1998, 255. o.
  10. Crystal 2008, 114. o.
  11. Dubois 2002, 120. o.
  12. ^ a b Barić 1997, 301–302. o. (horvát grammatika).
  13. Klajn 2005, 218–219. o. (szerb grammatika).
  14. ^ a b c Constantinescu-Dobridor 1998, substantivare (főnevesülés) szócikk.
  15. Constantinescu-Dobridor 1998, adjectivare (melléknevesülés) szócikk.
  16. DEX 2009, unde szócikk.
  17. ^ a b Avram 1997, 253. o.
  18. Pană Dindelegan 2004.
  19. Kugler 2001.
  20. Čirgić 2010, 229. o.
  21. Például Péteri 2001.
  22. ^ a b Péteri 2001.
  23. Fónagy 2006, 182. o.
  24. DWDS, aber szócikk.
  25. Möllering 2001, 133. o.
  26. TLFi, donc szócikk.
  27. Fónagy 2006, 183. o.
  28. HJP, pa (I) szócikk.
  29. HJP, pa (II) szócikk.

Források[szerkesztés]