Modalitás (nyelvészet)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A modalitás szemantikai kategória, amely a beszélő attitűdjét fejezi ki a saját mondatának tartalmával szemben.[1] Attitűdön itt fogalmak széles spektruma értendő.

A mondatoknak van egy modális alapértékük, melyet általában a tartalmuk és a kommunikatív rendeltetésük, valamint logikai minőségük szerint megállapított mondattípusok képviselnek, megkülönböztetve kijelentő, felkiáltó, óhajtó, felszólító, kérdő, állító, illetve tagadó mondatot.[2]

Modális alapértékükön kívül a mondatok kifejezhetnek egyéb modalitásokat is. Egyeseket ellentétes párokban lehet feltüntetni. Ezek szerint a beszélő láthatja a mondatban foglalt cselekvést, történést, állapotot, létezést stb. ismertnek vagy ismeretlennek, lehetségesnek vagy lehetetlennek, szükségesnek vagy szükségtelennek, biztosnak vagy bizonytalannak, valószínűnek vagy valószínűtlennek, kötelezőnek vagy nem kötelezőnek, kívántnak vagy nemkívántnak, megengedettnek vagy tiltottnak stb.[3] Az érzelmi állásfoglalás is hozzátartozik a beszélőnek a mondatához való szubjektív viszonyához, valamint a mondatban kifejezett nyomatékosság, megerősítés, enyhítés, árnyalás stb. is.[4]

A modalitás kifejezése[szerkesztés]

A modalitást különféle nyelvi eszközökkel fejezik ki. Ezek lehetnek grammatikaiak (alaktaniak és mondattaniak), lexikaiak, az előbbi kettőt egybefoglalóak, valamint prozódiaiak. Olykor egyetlen ilyen eszköz jeleníti meg, máskor egyszerre több.

Igemódok[szerkesztés]

Az igemód a modalitás kifejezésének egyik grammatikai, mégpedig alaktani kifejezője. Egy bizonyos modalitást kifejezhet egy bizonyos igemód, bár ugyanaz az igemód más modalitást is kifejezhet. Például a magyar nyelvben a kijelentést tipikusan a kijelentő mód fejezi ki, az óhajtást a feltételes mód, a felszólítást a felszólító mód, azonban a kijelentő mód lehet a felkiáltással kifejezett érzelmekkel vagy a kérdéssel is társított, valamint felszólítás is lehetséges kijelentő móddal. Olyan nyelvekben, mint például a francia vagy a román, általánosan a nem valós, hanem akart, kívánt, szükséges stb. esemény, állapot, létezés módja a kötőmód. Ennek a magyarban egyszerű mondatban az 1. és 3. személyben, mellékmondatban mindegyik személyben használt felszólító mód felel meg:

  • (franciául) Que personne ne sorte ! ’Senki se menjen ki!’,[5] Je consens que vous soyez présent à l’entretien ’Beleegyezek, hogy (Ön) jelen legyen a megbeszélésen’;[6]
  • (románul) Să plece imediat! ’Azonnal menjen el (ő)!’,[7] Te rog -mi scrii în fiecare zi! ’Arra kérlek, hogy írj nekem minden nap’.[8]

A románban a feltételezést is kifejezheti a kötőmód, de van saját morfémájú ún. feltételező mód is: O fi știut el ceva ’Tudhatott ő valamit’.[9]

Modális igék[szerkesztés]

Mondatok modális alapértékéhez olykor úgy adnak hozzá egyéb modalitást, hogy mellékmondattá teszik őket bizonyos igéknek alárendelve. Például, ha egyszerű kijelentő mondat elé tesznek olyanokat, mint (franciául) Je crois que… ’Azt hiszem, hogy…’, Je crains que… ’Attól tartok, hogy...’, Je me réjouis de ce que… ’Örvendek, hogy…’,[10] ezek olyan modalitásokat is kifejeznek, mint saját vélemény, félelem, illetve öröm.

Ezeket az igéket nem tekintik azonban modális igéknek. Általában olyanok jönnek számításba ilyenekként, amelyeknek bizonyos lexikai alapjelentésük/jelentéseik van(nak) amikor függetlenül használják őket, és megváltozott jelentésük, amikor más igével vagy igenévvel társítottak, és ennek a modalitását fejezik ki, valamint olyan igék, amelyek csak ilyen funkcióval használatosak.

Példák:

  • (magyarul) El tudod ezt nekem intézni?;[11]
  • (angolul) We may have problems ’Lehetséges, hogy gondjaink lesznek’;[12]
  • (franciául) Nous avons failli réussir ’Majdnem sikerült (nekünk);[13]
  • (szerbül) Ja ovde mogu studirati/da studiram ’Én itt tudok tanulni’;[14]
  • (románul) Am a scrie / de scris ’Írnivalóm van’.[15]

Módosítószók[szerkesztés]

Lexikális módszere a modalitások kifejezésének a módosítószó használata. A magyar grammatikákban külön szófajként van számontartva, egyéb grammatikákban a határozószókhoz van sorolva azzal a megjegyzéssel, hogy nincs mondattani funkciója.

Példák:

  • (magyarul) Géza biztosan betalált a belső körbe;[16]
  • (latinul) Paene in foveam decidi, ni hic adesses ’Csaknem beleestem a gödörbe, ha nem lettél volna ott’;[17]
  • (angolul) He’s probably been sick for a long time ’Valószínűleg hosszú ideig beteg volt’;[18]
  • (franciául) Heureusement, il n’a pas plu à la cérémonie ’Szerencsére nem esett az eső az ünnepségen’;[19]
  • (németül) Ich kann leider nicht kommen ’Sajnos nem jöhetek el’;[20]
  • (horvátul) On to, naravno, nije ni mogao znati ’Ezt ő természetesen nem is tudhatta’;[21]
  • (románul) Poate Dan a greșit ieri ’Dan talán hibázott tegnap’[22]

Modális partikulák[szerkesztés]

A modális partikula is a modalitásokat kifejező eszközök szókategóriája, melyeket egyes magyar grammatikák elkülönítenek szófajként a módosítószóktól is, annak alapján, hogy ezekkel ellentétben a partikula nem lehet mondatszó.[16]

A partikulák egy része alapmodalitásokat fejez ki más nyelvi eszközökkel együtt, vagy esetleg egyedül. Ezek szerint van:

  • felkiáltó partikula: (szerbül) Ala smo se lepo proveli! ’De szépen múlattuk az időt!’;[23]
  • óhajtó partikula: Samo da mi se on vrati! ’Bárcsak visszajönne hozzám!’;[24]
  • felszólító partikula: (montenegróiul) Oni neka dođu! ’Ők csak jöjjenek!’;[25]
  • kérdő partikula: (magyarul) Akkor holnap találkozunk, ugye?,[26] (szerbül) Dolaziš li sutra? ’Eljösz-e holnap?’;[24]
  • tagadó partikula: (németül) Ich habe ihn nicht gesehen ’Nem láttam őt’.[27]

Egyéb modalitásokat kifejező partikulák, olykor egynél több is:

  • megerősítés: (franciául) Il part bien demain? ’Tényleg holnap megy el?’;[28]
  • csökkentés, enyhítés: (magyarul) Neki ugyan mondhatod!;[29]
  • korlátozás: (szerbül) Samo ti možeš da mi pomogneš ’Csak te tudsz segíteni rajtam’;[23]
  • csodálkozás: (magyarul) Hát még ilyet![30]

A hanglejtés[szerkesztés]

A hanglejtés is kifejez modalitást, rendszerint más eszközökkel együtt. Alapfunkciója az alapmodalitások megkülönböztetése, és erre olykor egyedül szolgál. Például a (franciául) Tu viendras avec moi ’Velem fogsz jönni’ mondat három hanglejtés révén lehet kijelentő, kérdő vagy felszólító,[31] ami írásban különböző pontozással tüntetendő fel: ponttal, kérdőjellel, illetve felkiáltójellel.

A hanglejtés különféle pragmatikai jellegű modális árnyalatokat is kifejezhet, úgy mint érzelmek (méreg, felháborodás, öröm, meglepetés, csalódás stb.) és kommunikációs szándékok (kérés, fenyegetés, buzdítás stb.) Például a (franciául) Viens avec moi ! ’Gyere velem!’ mondat különféle hanglejtésekkel úgy árnyalható, hogy semleges utasítást, ajánlatot, kérést vagy fenyegetést fejezzen ki. Úgyszintén, egy olyan kérdő mondat, mint (franciául) Tu n’as pas acheté de chocolat ? ’Nem vettél csokoládét?’ kifejezhet hanglejtés révén semleges kérdést, csodálkozást vagy csalódottságot.[31]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bussmann 1998, 754. o.
  2. Cs. Nagy 2007, 327–331. o.
  3. Constantinescu-Dobridor 1998, verb szócikk.
  4. Bokor 2007, 250. o.
  5. Grevisse – Goosse 2007, 1103. o.
  6. Grevisse – Goosse 2007, 1460. o.
  7. Cojocaru 2003, 158. o.
  8. Cojocaru 2003, 157. o.
  9. Avram 1997, 238. o.
  10. Dubois 2005, p. 306.
  11. Lengyel 1999.
  12. Eastwood 1994, 114. o.
  13. Mauger 1971, 286. o.
  14. Moldovan – Radan 1997, 114. o.
  15. Avram 1997, p. 198.
  16. a b Kugler 2001, 233. o.
  17. Popescu 2004, 175. o.
  18. Bussmann 1998, 1060. o.
  19. Molinier 2000, 48. o.
  20. canoonet. Das Satzadverb (A mondathatározó)
  21. Barić 1997, 282. o.
  22. Zafiu 2006, 479. o.
  23. a b Moldovan – Radan 1996, 131. o.
  24. a b Moldovan – Radan 1996, 130. o.
  25. Čirgić 2010, 227. o.
  26. Kugler 1998, 216. o.
  27. canoonet. Die Negationswörter (A tagadószók).
  28. Fónagy 2006, 182. o.
  29. Kugler 1998, 216–217. o.
  30. Péteri 2001, 99. o.
  31. a b Kalmbach 2013, 9.7.2.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]