Kötőjel
| Írásjelek |
|---|
|
-
A magyar tipográfiában nem használt jelek, valamint az elterjedtebb idegen vagy köznyelvi elnevezések zárójelben vannak megadva. |
| További írásjelek |
|
csillagjel |
| Számokkal használt írásjelek |
|
összeadás jele |
| Pénznemjelek |
|
általános pénznemjel |
| Egyéb tipográfiai jelek |
|
aláhúzásjel |
| Diakritikus jelek |
|
éles, tompa és kúpos ékezet, hacsek, tréma, tilde, karika, horog, áthúzás stb. |
| A karaktertáblákban |
|
ISO/IEC 8859-2: a közép-európai betűket és írásjeleket tartalmazó szabvány |
A kötőjel (-) olyan írásjel, mely a magyar nyelvben általában az egybeírásnál lazább, de a különírásnál szorosabb kapcsolatot jelöl.
Jele a 45-ös ASCII-kódú karakter.
A magyar helyesírásban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A magyar helyesírásban szavak, szórészek összetartozásának jelölésére szolgál; rendszerint az egybeírás alternatívájaként szolgál bizonyos speciális esetekben. Kötőjel használatos a szótagolásnál és a sor végi elválasztásnál is.
Speciális kötőjelek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Egyes szövegszerkesztők ismerik a feltételes kötőjel karaktert is (soft hyphen, Unicode: U+00AD, HTML alatt ­), amely sor belsejében eltűnik, sor végén viszont megjelenik. Ez elsősorban akkor hasznos, ha a szó elválasztása nem egyértelmű, és kézzel szeretnénk megjelölni, hol tesszük lehetővé a kötőjelet, ha a szó netán a sor végére kerül.
Ismeretes még a nem törhető kötőjel is (‑, non-breaking hyphen, Unicode: U+2011), amely nem számít szóhatárnak, így az általa összekötött szavakat együtt tartja, ha pedig szóköz után áll, sortörés esetén az új sorba kerül.
Amennyiben fontos a kötőjel helyének jelölése (például helyesírási szótárakban, ha egybeesik a sor végi elválasztójellel, illetve a genfi nevezéktan esetében gyakran), ennek a kötőjelnek a sor végére kerülése esetén az új sor elején is megismétlik.
