Számjel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A számjel, hashmark, diez, létra vagy kevéssé egyértelműen kettőskereszt a # jel neve. A Unicode a number sign (számjel) nevet részesíti előnyben.

A jel hasonlít a zenei kottaírásban használt kereszt () jelhez.

A Unicode kódkészletben az U+0023, az ASCII-ben hexadecimálisan kifejezve a 23-as, decimálisan kifejezve a 35-ös helyen található.

Számjel alatt sok országban (Egyesült Királyság, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Oroszország és sok EU tagállam) egy ettől eltérő jelet értenek, az №, No. vagy No jelölést. A Unicode ez utóbbit Numero signnak (U+2116) nevezi.

Eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Egyesült Államokban hagyományosan a font (mértékegység) jeleként használták. Eredetileg „lb.”-t, később az „℔” ligatúrát (U+2114) alkalmazták. Ez végül két ferde vonal és két vízszintes kombinációjává egyszerűsödött. A telefonokon is előforduló függőleges vonalazású változat félrevezető.

Használata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar tipográfia nem használja, a telekommunikáció és az informatika fejlődésével jelent csak meg Magyarországon.

Az URL-ben egy weboldal vagy más erőforrás címét követően egy azon belüli helyet jelöl meg. Például a http://hu.wikipedia.org/wiki/Számjel#Eredete URL-ben az „Eredete” rész ilyen.

A C programozási nyelvben a jel fordítási direktívákat jelöl. Egyes assembly-nyelvekben az azonnali értéket (immediate value) jelöli, tehát amikor az utasítás byte-kódjában megtalálható a konstans operandus.

Sok programozási- és szkriptnyelvben és egyes konfigurációsfájl-típusokban egysoros megjegyzés kezdetét jelöli. Például Perl, Bash, PHP stb.

A nyomógombos telefonkészülékeken és a mobiltelefonokon a 0-tól jobbra lévő gomb a #.