A román nyelv földrajzi elterjedése és státusza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A román nyelvet a Latin Unió szerint összesen mintegy 28 millió személy beszéli világszerte,[1] miközben az Ethnologue adatai 23,6 millióról szólnak.[2] A 28 millióból 24 millió lenne a román anyanyelvűek száma. A románul beszélők közé soroljuk a volt Szovjetunióban élő ún. moldáv nyelv beszélőit is, és ugyancsak hozzájuk tartozik a Szerbiában és Bulgáriában vlach nyelvűeknek nevezett személyek legalább egy része, mivel ezt nemcsak az arománokra használják ezekben ar országokban, hanem a timok-völgyi románokra is. Ugyanakkor a kivándoroltakra vonatkozó adatok csak akkor tükrözik a román nyelv beszélőinek számát, ha ez külön meg van említve, ugyanis a legtöbb statisztika a román és a moldovai állampolgárokra vonatkozik. Ezek közül nem tudni, hányan beszélnek románul. Azt sem tudni, hogy közülük mennyi az ott véglegesen letelepedettek, és mennyi az ideiglenesen tartózkodók száma, azaz hogy nincsenek-e belefoglalva Románia és Moldova statisztikáiba is, és a befogadó országokéiba is.

A román nyelv beszélőinek országok szerinti eloszlása[szerkesztés]

Ország Személyek száma Személyek státusza Év
Románia 17 176 544 román anyanyelvűek 2011[3]
Moldovai Köztársaság 2 184 098 magukat román,[4] illetve moldáv[5] anyanyelvűeknek vallók 2014[6]
Olaszország 1 279 227 román[7] és moldovai[8] állampolgárok 2016[9]
Spanyolország 798 104 román állampolgárok 2011[10]
Ukrajna 327 703 magukat román,[11] illetve moldáv[12] anyanyelvűeknek vallók 2001[13]
Izrael 250 000 román anyanyelvű izraeli állampolgárok 1993[14]
Dnyeszter Menti Köztársaság 165 200 moldáv nemzetiségűekként bejegyzettek 2011[15]
Amerikai Egyesült Államok 154 625 otthon románul beszélők 2013[16]
Németország 148 183 a Külföldiek Központi Nyilvántartásába vett román[17] és moldovai[18] állampolgárok 2011[19]
Oroszország 117 261 románul,[20] illetve moldávul[21] beszélők 2010[22]
Ausztria 93 438 romániai[23] és moldovai[24] születésűek 2015[25]
Kanada 93 135 román anyanyelvűek 2011[26]
Szerbia 72 170 román[27] és vlach[28] anyanyelvűek 2011[29]
Belgium 65 768 román állampolgárok 2015[30]
Görögország 56 915 román[31] és moldovai[32] állampolgárok 2011[33]
Svédország 32 242 Romániában[34] és Moldovában[35] születettek 2018[36]
Portugália 31 505 román állampolgárok 2014[37]
Ciprusi Köztársaság 24 376 román állampolgárok 2011[38]
Írország 21 416 romániai[39] és moldovai[40] születésűek 2011[41]
Dánia 18 828 romániai születésűek 2015[42]
Hollandia 18 740 Romániából származók 2014[43]
Ausztrália 17 230[44] romániai születésűek 2016[45]
Magyarország 13 886 román anyanyelvűek 2011[46]
Norvégia 12 007 román állampolgárok 2015[47]
Bulgária 6412 vlachokként,[48] román anyanyelvű romákként,[49] illetve románokként[50] bejegyzettek[51] 2011[52]
Horvátország 955 román anyanyelvűek 2011[53]
Szlovénia 122 román nemzetiségűek 2002[54]
A románt anyanyelvként beszélők országok szerinti eloszlása (Altele = ’más országok’)

Oroszországon és Ukrajnán kívül más volt szovjet köztársaságokban is élnek viszonylag kis számban román ajkúak (moldovaiak). Főleg a sztálini időkben kerültek deportáltakként Azerbajdzsánba (1 400),[55] Tádzsikisztánba (580),[56] Türkmenisztánba (1560),[57] de főleg Kazahsztánba (33 000).[58]

Számításba kell még venni a beásokat is, már amennyiben beszélik az eredeti nyelvüket, mely a román változata. Számuk gyakorlatilag meghatározhatatlan, mivel sehol sincsenek a romáktól külön feltüntetve. Néhány országból vannak becslések, melyek szerint 10–20 ezren élnek Horvátországban,[59] néhány ezren Bulgáriában[60] és néhány százan Szlovákiában.[61]

A román nyelv státusza[szerkesztés]

A román mint hivatalos nyelv[szerkesztés]

A román elsősorban Romániában, de más országokban is hivatalos nyelv.

A Moldovai Köztársaságban is hivatalos nyelv a román, a szovjet időkben moldáv nyelv elnevezéssel. 1991-ben A Moldovai Köztársaság függetlenségi nyilatkozata[62] a román nyelvet nevezi meg az állam nyelveként, majd az 1994-ben elfogadott alkotmány[63] 13. cikkelye újra moldávnak nevezi. Végül 2013-ban az ország alkotmánybírósága úgy határoz, hogy a függetlenségi nyilatkozat felülírja az alkotmány 13. cikkelyét, következésképpen az állam nyelve a román.[64]

A magát függetlennek kikiáltott, de nemzetközileg nem elismert Dnyeszter Menti Köztársaságban, az orosz és az ukrán mellett, a „moldáv nyelv” elnevezéssel, a román is hivatalos nyelv.[65]

A román is „hivatalos használatúnak” nevezett nyelv Szerbiában, azokban a helységekben, ahol a román ajkú lakosság aránya eléri a 15%-ot.[66] Ezek a helységek a Vajdaság Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi – Nemzeti Közösségi Titkárságának egyik dokumentumában jelennek meg.[67] Ugyanakkor a timok-völgyi románok anyanyelvének nincs meg ez a státusza.

Az Európai Unió egyik hivatalos nyelve is a román. Ugyancsak egyik hivatalos nyelve az újlatin nyelveket beszélő országok szervezetének, a Latin Uniónak is.

A román mint kisebbségi nyelv[szerkesztés]

Anélkül, hogy hivatalos lenne, egyes Románia szomszédságában vagy közelében levő országokban a román nyelvnek van bizonyos hivatalos státusza, amennyiben elismert kisebbségi nyelv. Ez azokra az országokra érvényes, amelyek aláírták a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját, és az ehhez hozzáadott nyilatkozatban megnevezték a románt:[68]

  • Ukrajnában főleg Kárpátalján, Bukovinában (Csernyivci tartományban) és Odessza tartományban élnek román ajkúak. A román többségű helységekben a román nyelv is használható a hatóságokkal való érintkezésben. Létezik román nyelvű oktatás, valamint sajtó, rádió- és televízióadások.
  • Magyarországon a román is, és külön a beás is kisebbségi nyelvi státusszal rendelkezik. Románul is oktatnak a gyulai Nicolae Bălcescu gimnáziumban,[69] és van román nyelvű sajtó,[70] valamint rádió- és televízióadás. A beás változat sztenderdizálása után ezt is tanítják.[71]
  • Horvátországban is a „beás román”, amint nevezik hivatalosan, elismert kisebbségi nyelv.
  • Szerbiában a vlachnak nevezett nyelv rendelkezik ezzel a státusszal, a román mellett.
  • Bosznia-Hercegovina is beírta a románt a kisebbségi nyelvek közé, bár nincsenek adatok ottani beszélőiről.

A román mint második és mint idegen nyelv[szerkesztés]

Második nyelvként a románt a Latin Unió szerint négy millió személy beszéli.[1] Ezek között elsősorban a romániai és a moldovai nem román anyanyelvűek jönnek számításba. Romániában ennek a 2,9 milliónyi népességnek nagy részéről lehet szó. Az 1979-ben, az akkori Moldáv Szovjet Szocialista Köztársaságban végrehajtott népszámlálás szerint, az öszlakosság (3 372 051 személy)[72] 4%-a, azaz kb. 134 000-en jelölték meg a moldávot második nyelvükként.[73]

Lehetnek még románul tudók azon nem román ajkúak és más országokból származók között, akik Romániában éltek ideiglenesen a múltban, vagy azok között, akik jelenleg élnek itt diákokként, alkalmazottakként, üzletemberekként stb. 2011-ben 42 936 Európai Unión kívüli állampolgárt tartottak nyilván a moldovaiakon kívül, 2012-ben pedig 42 953 EU állampolgárt.[74]

Az idegen nyelvként tanított román jelen van számos országban. Román nyelvi lektorátus 29 országban létezik, 49 felsőoktatási intézményben, ahol ezektől függően különféle szinteken tanítják a nyelvet,[75] a Román Nyelv Intézete[76] szervezésében.

A Román Kulturális Intézet[77] is foglalkozik a román mint idegen nyelv tanításával[78] Romániában és a más országokban jelenlévő hálózatán keresztül.

Román betűk számítógép billentyűzetén

A román nyelv az Interneten[szerkesztés]

Romániában az Internet használata folyamatosan nő. 2010-ben a lakosság 35,5%-a használta, és több mint 500 000 volt a .ro tartománynevű honlapok száma. A román nyelv jelenlétének arányszáma az Interneten 0,6 volt 2007-ben, ami kevésnek számít az angol nyelv 4,44-es, a francia nyelv 2,24-es, vagy az olasz nyelv 2,93-as arányszámához képest, de az újlatin nyelvek közül csak a román mutatott növekedést 2005 és 2007 között.[79]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Latin Unió. Le roumain oldal.
  2. Ethnologue. Romanian.
  3. Institutul Național de Statistică. Recensământul populației și al locuințelor. Rezultate. Tab10. Populația stabilă după limba maternă – județe, municipii, orașe, comune (10. táblázat). Hozzáférés: 2023. július 12.
  4. 639 979 személy.
  5. 1 544 119 személy.
  6. Biroul Național de Statistică. Rezultatele Recensămîntului Populației și al Locuințelor 2014. Caracteristici – Populație 1 (populația pe raioane, sexe, vârste, etnie, limba maternă, limba vorbită). 13. táblázat – Structura populației după limba maternă, în profil teritorial, în 2014. Hozzáférés: 2017. április 30.
  7. 1 131 839 személy.
  8. 147 388 személy, melyek közül nem tudni, hány román ajkú.
  9. I.Stat. Stranieri residenti al 1° gennaio – Cittadinanza Archiválva 2016. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben. Hozzáférés: 2017. április 30.
  10. Instituto Nacional de Estadística. Population and Housing Censuses 2011. 2012. 8. o. Hozzáférés: 2017. április 30.
  11. 142 671 személy.
  12. 185 032 személy.
  13. Державний комітет статистики України. Distribution of the population of Ukraine's regions by native language. Hozzáférés: 2017. április 30.
  14. Ethnologue. Israel. Hozzáférés: 2017. április 30.
  15. Министерствo экономического развития Приднестровской Молдавской Республики (A DMK gazdaságfejlesztési minisztériuma). Статистический ежегодник ПМР 2011 (A DMK 2011-es statisztikai évkönyve). 30. o.
  16. U.S. CENSUS BUREAU. Detailed Languages Spoken at Home and Ability to Speak English for the Population 5 Years and Over: 2009-2013. Detailed Languages Spoken at Home and Ability to Speak English for the Population 5 Years and Over for United States: 2009-2013 táblázat. Hozzáférés: 2016. 2017. április 30.
  17. 137 965 személy.
  18. 10 218 személy.
  19. Statistisches Bundesamt Deutschland. Ausländische Bevölkerung nach Zensus und Ausländerzentralregister (AZR). Wiesbaden. 2014. 3. o., 4. o. Hozzáférés: 2023. július 12.
  20. 96 061 személy.
  21. 21 201 személy.
  22. Федеральная служба государственной статистики. Владение языками. 143. o. Hozzáférés: 2017. április 30.
  23. 91 271 személy.
  24. 2167 személy.
  25. Statistik Austria. Bevölkerung am 1.1.2015 nach detailliertem Geburtsland und Bundesland. Hozzáférés: 2017. április 30.
  26. Statistics Canada. 2011 Census of Canada. Detailed Mother Tongue. Hozzáférés: 2017. április 30.
  27. 29 332 személy.
  28. 35 333 személy. Megjegyzendő, hogy Szerbiában vlachoknak nevezik a timok-völgyi románokat, és az arománokat is.
  29. Републички завод за статистику. Попис становништва, домаћинстава и станова 2011. године у Републици Србији. Књига 4: Вероисповест, матерњи језик и национална припадност. 2013. 21. o. Hozzáférés: 2023. július 12.
  30. Statistics Belgium. Population par nationalité et par sexe 2015. Hozzáférés: 2017. április 30.
  31. 46 524 személy.
  32. 10 391 személy.
  33. Hellenic Statistical Authority. 2011 Population and Housing Census Archiválva 2016. július 16-i dátummal a Wayback Machine-ben. Piraeus. 2014. 9. o. Hozzáférés: 2017. április 30.
  34. 31 040 személy
  35. 1202 személy
  36. Statistiska Centralbyrån. Population by country of birth, age and sex. Hozzáférés: 2017. május 24.
  37. Serviço de Estrangeiros e Fronteiras. Relatório de Imigração, Fronteiras e Asilo. 2014. 10. o. Hozzáférés: 2017. április 30.
  38. Statistical Service. Preliminary Results of the Census of Population, 2011. Hozzáférés: 2017. április 30.
  39. 17 995 személy.
  40. 3421 személy.
  41. Central Statistics Office. Population Usually Resident and Present in the State by Age Group, Sex, Birthplace and CensusYear. Hozzáférés: 2017. április 30.
  42. Udlændingestyrelsen (Bevándorlásügyi Hivatal). Tal og fakta på udlændingeområdet 2014. Koppenhága. 2015. 77. o. Hozzáférés: 2017. április 30.
  43. Centraal Bureau voor de Statistiik. Population; sex, age, origin and generation, 1 January. Hozzáférés: 2017. április 30.
  44. Becsült szám.
  45. Australian Bureau of Statistics. Estimated Resident Population by Country of Birth. Hozzáférés: 2017. május 24.
  46. Csordás Gábor. 2011. Népszámlálás. 9. Nemzetiségi adatok. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. 2014. 18. o. Hozzáférés: 2017. április 30.
  47. Statistisk sentralbyrå. Population and population changes, 1 January 2015. Hozzáférés: 2017. április 30.
  48. 3684 személy. Ezek alatt elsősorban arománok értendők, de lehetnek közöttük timok-völgyi románok is.
  49. 1 837 személy.
  50. 891 személy.
  51. Nyilvánvalóan beásokról van szó.
  52. Национален статистически институт. 2011 Population Census. 23. o. Hozzáférés: 2017. április 30.
  53. Državni zavod za statistiku. Stanovništvo prema materinskom jeziku po gradovima/općinama, popis 2011. Hozzáférés: 2017. április 30.
  54. Statistični urad Republike Slovenije. Popis 2002. Population by ethnic affiliation, Slovenia, Census 1953, 1961, 1971, 1981, 1991 and 2002. Hozzáférés: 2017. április 30.
  55. Ethnologue. Azerbaijan. Hozzáférés: 2017. április 30.
  56. Ethnologue. Tajikistan. Hozzáférés: 2017. április 30.
  57. Ethnologue. Turkmenistan. Hozzáférés: 2017. április 30.
  58. Ethnologue. Kazakhstan. Hozzáférés: 2017. április 30.
  59. Radosavljević 2011, 51. o.
  60. Pamporov 2004, idézi Șerban 2011, 26. o.
  61. Ágocs 2003, 41. o.
  62. Declarația de Independență a Republicii Moldova. Hozzáférés: 2017. április 30.
  63. Constituția Republicii Moldova. Hozzáférés: 2023. július 12.
  64. Határozat az Alkotmány 13. cikkelye 1. bekezdésének értelmezéséről összefüggésben az Alkotmány Preambulumával és a Moldovai Köztársaság Függetlenségi Nyilatkozatával. Hozzáférés: 2023. július 12.
  65. Конституция Приднестровской Молдавской Республики Archiválva 2016. március 3-i dátummal a Wayback Machine-ben 12. cikkelye szerint. Hozzáférés: 2017. április 30.
  66. A 2005-ös, A hivatalos használatú nyelvekre és írásokra vonatkozó törvény, 3. fejezet, 11. cikkelye szerint. Hozzáférés: 2017. április 30.
  67. A Vajdaság Autonóm Tartomány városainak és községeinek statutumaiban szereplő hivatalos használatú nyelvek és írások. Hozzáférés: 2017. április 30.
  68. (franciául) A kartát aláíró országok jegyzéke. Hozzáférés: 2015. április 25.
  69. A Nicolae Bălcescu gimnázium honlapja. Hozzáférés: 2023. július 12.
  70. A Foaia românească hetilap honlapja. Hozzáférés: 2017. április 30.
  71. Pálmainé Orsós 2006, 102. és 107. o.
  72. Biroul Național de Statistică. Populaţia la recensămintele din anii 1959, 1970, 1979, 1989 şi 2004.
  73. U.S. Library of Congress. Moldova – Language, religion, and culture (Moldova – Nyelv, vallás és kultúra). Hozzáférés: 2017. április 30.
  74. Inspectoratul General pentru Imigrări (Bevándorlási Általános Felügyelőség). Buletin statistic în domeniul imigrației şi azilului (Bevándorlási és menedékkérési statisztika). 2012. 8–10. o.
  75. Lektorátusok a 2015–2016-os tanévben.
  76. A Román Nyelv Intézetének honlapja. Hozzáférés: 2023. július 12.
  77. A Román Kulturális Intézet honlapja. Hozzáférés: 2017. április 30.
  78. Az RKI által ajánlott tanfolyamok. Hozzáférés: 2023. július 12.
  79. Trandabăț 2011, 56. o.

Források[szerkesztés]

  • (szlovákul) Ágocs Attila. Sociálna identifikácia Bajášov na Slovensku (A szlovákiai beások társadalmi identitása). Etnologické rozpravy. 2. sz. 2003. 41–53. o. Hozzáférés: 2017. április 30.
  • Pálmainé Orsós Anna. Nyelvi helyzet, nyelvoktatás, nyelvtanárképzés. Vizsgálatok és gondolatok a beás nyelv megőrzésének lehetőségeiről. Ph.D. értekezés. Pécsi Tudományegyetem. 2006. Hozzáférés: 2017. április 30.
  • (bolgárul) Pamporov, Alekszej. Romszkoto semejsztvo. Aszpekti na vszekidnevnieto (A roma család. Hétköznapi aspektusok). Szófia: Effekt. 2004.
  • (románul) Piramida. 2. sz. Băieşii în contextul sud-slav (Beások a délszláv környezetben). 2011. Vajdasági Románok Kulturális Intézete. Hozzáférés: 2017. április 30.
  • (románul) Radosavljević, Petar. Privire de ansamblu asupra graiurilor băieșești din Croația. (A horvátországi beás nyelvjárások általános áttekintése). Piramida. 50–59. o.
  • (románul) Șerban, Stelu. Politică și etnicitate. Rudarii din Varna, Bulgaria [Politika és etnicitás. A várnai rudar-ok (Bulgária)]. Piramida. 26–41. o.
  • (angolul), (románul) Trandabăț, Diana et al. The Romanian Language in the Digital Age (A román nyelv a digitális korban). Springer. 2011. Hozzáférés: 2017. április 30.