Segédige

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A segédige grammatikai eszköz, amely egy fő ige jelentését egészíti ki vagy módosítja, szemantikai vagy mondattani szempontból. A fő igének teljes szemantikai jelentése van, miközben a segédige teljesen vagy részben elvesztette ezt.

A segédige és a főige együtt fejezik ki a számot és a személyt, ezért a kettő közül az egyik (a legtöbb esetben a főige) valamilyen ragozhatatlan igenévi alakban áll, míg az összetétel másik tagja fejezi ki a számot és a személyt (pl. „menni fogok”). Amennyiben a segédige egy összetett igenévi alak (pl. angol befejezett főnévi igenév) része, természetesen a segédige is ragozatlan alakban áll (pl. to have come). Az is előfordul, hogy nem a segédige, hanem a főige hordozza a személy kategóriáját (pl. mentem volna - itt egyébként vitatott a „volna” szó segédigei mivolta).

Általában két fajtáját különböztetjük meg: időbeli és módbeli segédigéket.

Segédige járulhat hozzá az ige következő grammatikai kategóriáinak a kifejezéséhez:

Egyes segédigék modális igék. Ezek például a következő modalitásokat fejezik ki:

  • akaratot: magyar „akar”, angol és német will
  • cselekvés gyakoriságát: magyar „szokott”
  • képességet: magyar „bír”, angol can
  • kötelezettséget: magyar „kell”, „muszáj”, angol must, német "muss"
  • megengedettséget: magyar „szabad”, angol may, német "dürfen"